SALLAI R. BENEDEK,
SALLAI R. BENEDEK,
SALLAI R. BENEDEK, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Szeretettel köszöntöm én is vendégeinket, és ott folytatom, ahol Magyar Zoltán képviselőtársam abbahagyta, hogy jó lenne, ha lekerülne a fokozottan védett listáról jó néhány faj, és a védett fajokat esetleg újból lehetne gazdaságilag hasznosítani. Ahol élek meg ahonnan én jövök horgászvizekről, ott a csíkos káposzta volt a hagyományos népi étel, és emiatt nyilvánvalóan van ezzel kapcsolatban is romantika.
Viszont hadd mondjam el, hogy a Jobbik szavazási magatartása, amennyiben ezt támogatja, szerintem egy kicsit ellentétesen hat, mint hogy ez újra bekövetkezzen, mert a természetes halfaunának a helyreállítása nem fog horgászati hasznosítással bekövetkezni. Épp azon okokból, amit képviselőtársam elmondott, mert nem tud szelektív lenni, és nem tudja figyelembe venni a természetes halfauna igényeit.
Nagyon-nagyon rossz érzés most még ellenzékiekkel sem egyetérteni, mert nyilvánvalóan nekem ebben a témában ellentétes álláspontra kell helyezkednem, vállalva azt, hogy valamilyen szinten halászatpárti vagyok, mert azt gondolom, hogy az egyensúlyban, hagyományosan fenntartott halászat megvalósítása nem szolgál ellentétes érdekeket, mint a horgászat.
(14.50)
És bizony jó lett volna, ha a jogszabályalkotó korábban megőrzi ennek a lehetőségét, mert abban semmilyen formában nem tudok hinni, és nem tartom életszerűnek, hogy majd hagyományőrzési céllal életvitelszerűen megőrzendő szakma fenn tud maradni.
Na szóval, ott tartottam vagy ott akartam kezdeni, hogy nagyon rossz érzés nem konstruktívnak lenni, mert a vad védelméről, a vadászatról és a vadgazdálkodásról szóló törvény esetében mindent elkövettem, hogy a lehető leginkább konszenzusos javaslat történhessen, és hogy lehet együttműködni a tárcával az ügyben, hogy ne legyen politikai vita, viszont ebben ezt nem tehetem meg sajnos, mert itt egyszerűen nem tudom elfogadni azokat a szempontokat, amiket a jogszabályalkotó előhoz. Ezeket szeretném ellenzéki képviselőtársaim figyelmébe is ajánlani.
Nagyon kérem, és tényleg, őszinte tisztelettel kérem Szűcs Lajos képviselőtársamat, hogy ne vegye személyeskedésnek, de nekem rettenetesen furcsa, amikor a Magosz elnöke bejön, és gyakorlatilag… - dehogy a Magosz! A Mohosz elnöke bejön, és gyakorlatilag a saját szervezetére szerez meg olyan jogokat, amihez sok pénz kapcsolódik. Azért volt az áthallás a Magoszra, mert nekem ugyanígy furcsa, amikor bejön az agrárkamara vezetője és azt mondja, hogy csináljunk egy olyan szakértői rendszert, amit kötelező igénybe venni és az agrárkamarának legyen. Tehát amikor az országgyűlési képviselők már a saját szervezeteik érdekeit képviselik és hozzák előre, ez nyilvánvalóan szerintem kínos így, hiszen felmerül az, hogy milyen célokat szolgál a közjó érdekében ez a horgászati hasznosítás. Azért hadd kérjem ez ügyben Bitay Márton Örs államtitkár úrnak a véleményét, mert kíváncsi vagyok az ő szakmai álláspontjára, aki jogászemberként szeretne látni valamilyen egységes jogszabályalkotási szempontokat, mert az előbb arról vitáztunk itt Font Sándor képviselőtársammal, hogy 3 ezer hektáronként, 4 ezer hektáronként legyen kötelező foglalkoztatás egy természeti erőforrás hasznosításából vagy 5990 hektáronként; most meg arról beszélünk, hogy semmiféle kötelezettség nincs, hanem odaadjuk csak úgy a természeti erőforrás használatának a jogát, anélkül, hogy valamit elvárnánk.
De nemcsak arról van szó, hogy nem várjuk el, nem akarjuk őrizni sem. Addig, ameddig a vad esetében természetesnek tekintjük azt, hogy a vadat őrizni kell, a halat odaadjuk szabadrablásra, ez nem számít. És mióta a halászati hasznosítás megszűnt, lehet sokféle tapasztalatról beszélni, és gondolom, a szakemberekkel cserélnek erről eszmét, de nagyon sok vízterületen jelentősen megnőtt az orvhalászat és az orvhorgászat mennyisége, és ennek az oka az őrizetlenség.
Tehát amikor arról beszélünk, hogy a jogszabályalkotó, illetve javaslattevő egyéni képviselő azt mondja a jogszabály 24. §-ának módosítása során, hogy a miniszter által kijelölés útján horgászegyesületek országos érdekképviseletét ellátó bíróságon nyilvántartásba vett szervezet részére adhatja át az államot megillető halgazdálkodási jogot, akkor felmerül az, hogy de mit várunk el cserébe. A vadászati törvény esetében elvárjuk azt, hogy legyen egy hivatásos vadász foglalkoztatva. Nyilván vitázunk róla, hogy hány hektáronként, de az a minimális elvárás. Elvárjuk azt, hogy a hasznosító őrizze azt. Magyarországon meg van tíz halőr? Nonszensz! Miért nem lehet azt, aki a hasznot húzza?
Ebből adódóan én tényleg nagyon szeretnék konstruktív lenni, de jelen pillanatban az egész ilyen lenyúlás hangulatú. Arról beszélünk, hogy van egy természeti erőforrás feletti rendelkezési jog, ami az államot megilleti. Az államot azért illeti meg, mert ez egy közösségi tulajdon, ez a magyar társadalom tulajdona. És ennek a jognak a hasznait oda akarja adni valakinek. Itt arról van szó, hogy van egy folyó, abban terem a hal, és azért, hogy horgászni lehessen, ki szedje be a pénzt, és kié legyen ez a pénz. És nyilvánvalóan nem azért, mert ellenzéki képviselő vagyok, szó nincs erről, hanem azért, mert magyar emberként sértve érzem az érdekeimet, az kellene, hogy ez a közjót szolgálja. Hogyan szolgálhatja a közjót? Úgy szolgálhatja, hogyha ezt a jogot nem odaadom kijelölés útján, hanem feltételekhez szabom. Kérem szépen, igenis legyen pályáztatás, és nézzük meg, hogy ki teremt több munkahelyet ebből, hol lesz több halőr. De nemcsak halőr hol lesz, nagyon fontos nemcsak a vízkeret irányelvnek azon előírása, ami a jó ökológiai állapotot írja elő, hanem azon horgászati szempontú megközelítést, ami előtérbe helyezi a hazai halfaunának a térnyerését, hogyan tudom szolgálni. Kérem szépen, ne kijelöljük ezt, hanem adjuk oda olyannak, aki azt vállalja, hogy majd ő maga megcsinálja a szelektáló halászatot. Adjuk oda olyannak, aki vállalja azt, milyen arányban vállal telepítést őshonos halfaunából, és hogyan járul hozzá a vizek állapotának a javításához.
Tehát most nyilvánvalóan azért lehetünk ebben vitában, mert az előterjesztő országgyűlési képviselő azt mondja, hogy ők ezt meg fogják tenni, ők úgy fognak eljárni, de jogszabályi biztosíték erre nincs, és ez az aggály. Nyilvánvalóan lehet egy bizalmi alap a kormány és a kormánypárti képviselők között, hogy az meg fog teremtődni, de egy ellenzéki képviselő és egy kormánypárti képviselő által képviselt szervezet között nem kell hogy ez a bizalmi út jelen legyen. Nem beszélve arról, hogy azért csak nem készülhetünk arra, hogy mindenkor majd lesz egy kormánypárti országgyűlési képviselő által vezetett szervezet, és az a kormány marad kormányon. Tehát itt nyilvánvalóan azért kellene olyan biztosítékokat beépíteni, ami lehetőséget teremt arra, hogy jogszabályi korlátokkal arra legyen ösztönözve a horgászati hasznosító, hogy részben helyreállítsa a honos halfaunát, részben megszüntesse az adventív fajoknak a jelenlétét és a térnyerését a folyókban, részben hozzájáruljon érdemben foglalkoztatáshoz, és őrizze az állam vagyonát.
Ha ezen kötelezettségeket el szeretnénk várni, akkor nyilvánvalóan csak úgy tehetjük meg, ha ezeket jogszabályi úton beépítve konkrétan meghatározzuk, hogy hogyan lehet a hasznosítónak igénybe venni a hasznosítással kapcsolatos jogot. Ebből adódik az, hogy én semmilyen formában nem értek egyet azzal, hogy a miniszter kijelölhessen bármilyen szervezetet, illetve nem bármilyet, mert gyakorlatilag egyet jelölhet ki, ha jól értem. Tehát azt mondja, hogy horgászegyesületek országos érdekképviseletét ellátó, bírósági nyilvántartásba vett szervezet részére - gondolom, ebből egy van az országban. Tehát lehet ezt nevesíteni, és nem kéne úgy csinálni, mintha itt ilyen nagyon nagy pályázati lehetőség lenne. Mert utána a következő bb) pontban azt mondja, hogy államot megillető halgazdálkodási jog haszonbérletre kiírt nyilvános pályáztatás útján. Nyilván ez bizonyos szinten képmutatás, ha egy szervezet pályázhat, akkor miért kell ez.
De nem is ez a lényeg, hanem az, hogy legyen bárki a hasznosító, lehet tőlem a Mohosz a hasznosító örökre, amíg ez az Isten van az égben, mindig, csak várjak el valamit. A magyar állam képviselőjeként az Országgyűlés elvileg a legfőbb népképviseleti szerv. Nyilvánvalóan a jelenlegi szabályozások között nem tudja ellátni ezt a feladatát, hogy népképviseletet lásson el, és ez jó néhányaknak nem is célja, hogy ez megvalósuljon, de ennek ellenére ezen tevékenység során az lenne az elvárás, hogy ezt a közös vagyont és közös értéket a lehető legjobban, leghatékonyabban hasznosítsuk a közjó érdekében.
Éppen az az egyetértés, ami az előbb nyomokban fellelhető volt államtitkár úrral a vadgazdálkodási törvény vonatkozásában, annak a szemléletnek a hiánya jelenik meg bennem ennél. Mert itt ugyanúgy kellene, ugyanazzal a szemlélettel kellene eljárni, ugyanúgy egy természeti erőforrás, ugyanúgy egy hasznosítási jogról van szó, és ha az egyik természetierőforrás-hasznosítótól elvárom azt, hogy felsőfokú végzettségű szakemberek részvételével országos felügyelet mellett ellássanak feladatokat, akkor érthetetlen, hogy egy másik erőforrás hasznosítása mellett ugyanezt miért nem várom el.
Kérem szépen, miért nem lesz tájegységi főhalász vagy főhorgász a rendszerben? Miért nem írjuk elő azt, hogy a horgászegyesületeket valaki ellenőrizze? Hogyan írjuk azt elő, hogy a horgászegyesületek természetes vizek mentén eleget tegyenek azon kötelezettségüknek, hogy a horgászok által ott hagyott elképesztő mennyiségű illegális hulladék összegyűjtésre kerüljön? Mivel tartatjuk be azokat a szabályokat? Ki a szakszemélyzet, aki végre fogja hajtatni a horgászatra jogosult esetén mindezeket?
Mindezek hiányában van az az aggályom, hogy itt gyakorlatilag arról van szó, hogy egy közösségi természeti erőforrás hasznát oda akarjuk adni valakinek, akivel jóban vagyunk vagy nem vagyunk jóban, ez mindegy, de a hasznait fogja viselni egy szervezet, és ebből adódóan itt keletkezik egy nagy társadalmi deficit. Én nem szeretném, hogy igazam legyen, mert van néhány dolog, amiben rosszat akarok a kormánynak, de van olyan dolog, amiben nem akarok rosszat, de szerintem ebből nagy botrány lesz. Tehát, abból hogy a horgászati jogot így fogják szabályozni, és kijelölés útján kerül megállapításra, lesznek még jelentős konfliktusok helyi szinten, ami majd lehet, hogy nem hallatszik fel Pestig, de ennek ellenére ugyanaz a törekvés, amit a termőföldpályázatok esetében láttunk, hogy hogyan lehet szétzilálni közösségeket és egymásnak ugrasztani szomszéd gazdálkodókat, ez itt még jobban meg fog valósulni, egy olyan tevékenységgel, ami alapvetően kellene hogy tényleg kikapcsolódást és pihenést szolgáljon, és ha a vadászatnál azt a képet használtam, hogy egy kaput nyisson a természethez, akkor ennek is lehet ugyanilyen szerepe, hiszen Fekete István a Tüskevárban azt is megmondta, hogy aki soha nem horgászott, az csak erősen csökkent értékű halandó lehet.
Ebből adódóan a lehetőségeket meg kell teremtenünk. Nyilvánvalóan megértem a kormányzati álláspontot azzal, hogy egy ekkora társadalmi csoport szempontjából ki kell elégíteni azt a társadalmi igényt, ami megjelenik egy érdekképviseleti szerv részéről. Ugyanakkor az Országgyűlésnek az állam vagyonát, a közösségi vagyont védeni és az azon erőforrásokat, amiket ezek tartalmaznak, megőrizni éppúgy szükséges.
Ebből adódóan én a saját frakciómnak semmiképpen nem fogok javasolni ezzel kapcsolatos támogató hozzáállást, amire, ha fenntartják álláspontjukat az ellenzéki pártok, akkor nem is lesz szüksége természetesen a kormánynak, de én el fogok követni mindent, hogy az ellenzéki pártokat elbizonytalanítsam meggyőződésükben, mert itt sajnos jelentős mértékben úgy tűnik, hogy a jelen intézkedés nem szolgálja a vidéki foglalkoztatást, nem biztosítjuk a halak őrzését.
(15.00)
Nem szolgálja az őshonos halfauna helyreállítását. Nem szolgálja az adventív fajok kiszedését. Nem szolgálja a jó ökológiai állapotot. Nem jelent biztosítékokat arra, hogy a horgászok által otthagyott illegális hulladék kezelése megtörténjen, hogy a horgászati hasznosító eleget tegyen egy halom jogszabályi kötelezettségének. Mindezek miatt gyakorlatilag az a deficit, amit el kell viselni, összességében az államot, illetve a magyar közösséget fogja érinteni úgy, hogy a bevétel lehetőségeit és a bevétel jogait odaadtuk az egészet a Mohosznak, úgy, hogy ezzel nem támasztottunk kötelezettségeket, hogy mit kelljen teljesíteni.
Tehát alapvetően ezt az irányt ebben a jogszabály-módosító javaslatban én a magam részéről nem tudom támogatni. Nem érzem úgy, hogy szolgálja a magyar társadalom érdekeit ez a fajta módosítás. Ez konkrétan a Mohosz érdekeit szolgálja, ami nyilvánvalóan lehet egy fontos szerv, de ilyen elv alapján felmerül bennem a kérdés, hogy ha ezt csak így lehet csinálni, hogy egyvalaki csinálja és koordinálja, ennyi erővel miért nem tartja meg magának az állam. De tudom erre is a választ, Lázár miniszter úr elmondta, hogy ami állami kezelésben van, azt vagy az egyik kormány lopja el, vagy a másik kormány. Tehát ilyen szempontból ez praktikus lehet. Köszönöm a szót, elnök úr. (Varju László tapsol.)
