SALLAI R. BENEDEK
SALLAI R. BENEDEK
SALLAI R. BENEDEK (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Örömmel hallgattam itt a képviselőtársaim gondolatait, és vártam volna, hogy Kepli képviselő úr… - én alföldi gyerek vagyok, kevesebbet tudok, de azt hiszem, van a térségben gardafesztivál is garda nélkül, és van még pár ilyen érdekesség, amiről lehet beszélni. Tehát nyilvánvalóan tőlem át lehet nevezni a halászatot gasztronómiai célú halászatnak is, ha erre van igény és szebben hangzik a jogalkotónak, de nyilvánvalóan ennek a lehetőségéről, arról, hogy lenne-e szükség rá, érdemes beszélni.
Államtitkár úr, ha megengedi, egy kis következetlenségre hadd hívjam fel a figyelmét! Mégpedig arra, hogy az előző jogszabály vitája során, illetve a korábbi egyeztetések során ön szerintem teljesen szakszerűen kiállt amellett, hogy a papírvadőrök intézményét meg kell szüntetni. Ehhez képest most roppant eredményként mondja el a társadalmi halőrök intézményét, ami gyakorlatilag papírhalőr, és aminek se kötelezettsége, se feladata, se semmije sincs. Tehát ha a papírvadőrök meg a papírhalőrök közötti különbségre rávilágítana, azt nyilvánvalóan megköszönném, mert ha a papírvadőrök nem kellenek a társadalomba, és azokat ki kell gyomlálni, akkor miért nem várhatjuk el azt, hogy főállású halőrök lássák el a halőrzési feladatot. (Közbeszólás a Fidesz soraiból.) Tehát ez csak egy kötelezettség. Igen, itt mondja a képviselőtársam, ha nekik úgyis jó. Igen, nyilvánvalóan úgy jó, ha nem kell fizetni embert, meg ha nem kell foglalkoztatni, mert az pénzbe kerül. (Moraj.)
Ugyanígy felmerül egyébként az, tetszett volt mondani, államtitkár úr, hogy ez egy szerződés megkötésével történik, amiben nyilván a kormányzat előírhat dolgokat. Nincs is ezzel semmi gond, csak én azt hiányolom, hogy miért nincs jogszabályban, hogy mik ennek a feltételei. Ha biztosítottak lennének és láthatóak lennének, hogy ezek a feltételek hogyan nyilvánulnak meg, és a korábbiakban elhangzott szempontok alapján valósulhatnának meg, hogy hogyan állítja helyre a magyar őshonos halfaunát, hogyan szedik ki az adventívet, hogyan járul hozzá a vidéki foglalkoztatáshoz, hogyan őrzi ezt a vagyont, akkor minden további nélkül azt mondhatnánk, hogy ez teljesen korrekt.
És akkor Egyed képviselő úrra is rátérek. Addig, amíg szintén a vadászati törvényt hozzuk analógiának, arról vitáztunk itt már tavasszal is meg az idén is, hogy mondjuk, felsőfokú vadászati végzettséggel rendelkező szakemberből mennyi kell hány hektáronként. Kérem szépen, miért nem kell halgazdálkodási mérnököket, felsőfokú halászati és horgászati végzettséggel rendelkező szakembereket betennünk a rendszerbe jogszabályi garanciákkal?
Elmondom, hogy miért probléma ez. El tetszett volt mondani azt, hogy összedugják a fejüket a horgászati egyesületek és azok horgászati hasznosítói, hogy jaj, de rossz nekik, hogy nem tudnak más forrást szerezni. Kérem szépen, azért, mert nincs hozzáértő ember. Az Európai Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Alapban folyamatosan az elmúlt években volt konkrétan olyan turisztikai fejlesztés a harmadik tengelyen, ahol lehetett horgászegyesületeknek ilyen jellegű turisztikai fejlesztésekre pályázni, és megvolt a módja, de ha nincs előírva az, hogy hozzáértő embert foglalkoztasson a hasznosító, akkor persze hogy nem fog rájönni, és vakarja a fejét, hogy milyen rossz nekem. Hát, ezért kell beiktatni ezt a rendszert, ezért kell felsőfokú végzettségű vadgazdálkodási embereket alkalmazni, és ezért kell a halgazdálkodási mérnököket, halászati mérnököket alkalmazni a hasznosítás során, mert ha van hozzáértés, akkor esetleg megoldódik ez a probléma, hogy hogyan szerezzünk forrásokat.
Ugyanúgy tetszett volt mondani, és erre hadd hívjam fel a figyelmet, mert nagyon fontos retorikailag, hogy mit hogy fogalmazunk, és azt tetszett volt mondani, hogy igaz, hogy nem tud munkahelyet teremteni. Én nem is állítottam, hogy ez igaz. Én azt mondom, hogy tud, csak én azt szeretném, hogy erre kötelezettség is legyen, mint ahogy a vadászatban meghatározzuk a kötelezettséget. Azt szeretném, ha lenne jogszabályi biztosíték arra, hogy ezt megteremti. (Dr. Szűcs Lajos: Olvasd el a törvényt!)
Azt tetszett volt mondani, hogy munkahelyteremtő lehet; ezzel is egyetértek. Itt mindösszességében az a kérdés, hogy lehessen vagy pedig kötelezettség legyen, mert szükség van ezekben a vidéki térségekben arra, amiről tetszett volt beszélni, hogy legyen munkahely. Ha egyetértünk abban, hogy erre szüksége van ezeknek a vidéki térségeknek, ha egyetértünk abban, hogy az önkormányzatoknak jó lenne, ha a horgászati hasznosításból származó bevétel szolgálna foglalkoztatási célokat, akkor tegyük bele garanciaként ebbe a jogszabályba, tegyük bele abba, hogy pályázati feltételekkel annak adjuk oda a horgászati jogot, aki vállalja, hogy minél magasabb szintű foglalkoztatást tud megvalósítani.
Nyilvánvalóan azért fontos ez, mert amikor a felszólalását az előbb azzal kezdte, hogy a halászatot és a horgászatot egymással szembeállította - nyilvánvalóan ez egy ideológiai megközelítés is -, akkor hozzám már közelebb állt a képviselőtársának a felszólalása, aki elismerte, hogy lehet létjogosultsága azoknak a halászati módoknak, amelyek nem pusztán csak a hagyományőrzést folytatják.
Nagyon sok mindenen múlik az, hogy az ember hogyan áll ehhez. Nekem úgy alakult az életem, hogy a testvérem Herman Ottónak A magyar halászat könyve című művéből hamarabb olvasott fel részleteket, mint ahogy Cooper Vadölőjét kézbe vettem volna, és ebből adódóan a halászati kultúra megőrzését nyilvánvalóan a magyar örökség részének tartom annyira, hogy kiálljak amellett, hogy ezeknek az ősfoglalkozásoknak a felszámolása egy borzasztó nagy, nemzet ellen elkövetett vétek, amit nem lett volna szabad megengedni. Az, hogy lehetett volna korlátozni, lehetett volna valamilyen szabályok közé és keretek közé tenni, rendben van, de annak az életszerűségét, hogy majd valaki pusztán azért, hogy hagyományőrzést folytasson, megőrzi apjának és nagyapjának a hagyományait, sajnos sem az elmúlt egy év, sem pedig a következő időszak nem fogja alátámasztani.
Mindezek alapján azt szeretném, ha jobbikos képviselőtársaim is átgondolnák azt, hogy ha mindazok, amiket önök lehetőségként tartanak, jogszabályi garanciákkal beleépülnének a jogszabályba és kötelezettségként jelennének meg, nem jelentenének-e több megoldást, mert pont az ilyenek, amiket el tetszett volt mondani, megteremtik annak a lehetőségét, hogy jobban szolgálják a helyi közösségek érdekeit, és a horgászat ehhez hozzájáruljon. Köszönöm a szót, elnök úr.
