SALLAI R. BENEDEK
SALLAI R. BENEDEK
SALLAI R. BENEDEK (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Elnézést kérek képviselőtársaimtól, azt hittem, azért vagyunk itt, hogy ezekről a jogszabályokról vitázzunk. Ez egy általános vita, ahol elvileg lehetne. Igazán nem szeretnék az idejükkel visszaélni. A folyószabályozásról is érdekes volna beszélni, főleg, ha a halgazdálkodásról beszélünk. Hiszen ha arról beszélünk, mi befolyásolja a honos halfajták megőrzését, akkor ezek alapvető kérdések. De ami jelen pillanatban előttünk van, az nem erről szól, hanem mindösszességében semmi másról, mint a halgazdálkodásról és a hal védelméről szóló törvény 24. §-ának értelmezése. Mindössze erről beszélünk.
Ezért fontos az, hogy megnézzük, ha egyetlen pontban elintézi a jogszabály azt, az előbb már ismertettem, de ha nem voltak itt, elmondom: a miniszter általi kijelölés útján a horgászegyesületek országos érdekképviseletét ellátó, bírósági nyilvántartásba vett szervezet részére. Nem voltak itt, vagy nem figyeltek oda, hogy miről vitázunk. (Font Sándor és Farkas Sándor: A bizottságban megtárgyaltuk ezt, ne viccelj már!)
Államtitkár Úr! Engedje meg, hogy pár dologban reagáljak! Azt tetszett volt mondani, hogy ön nem érti azt, hogy ez a papírhalőr honnan jön. Kérem szépen, tessék már nekem előszedni a vadgazdálkodási törvényt és megmutatni, hogy hol van benne a papírvadőr fogalma. Mert ezt úgy használja, mintha ez egy jogilag definiált valami lenne. Az egyikre azt mondja, hogy létezik, a másikra azt, hogy ó, hát ezt én találtam ki. Kérem szépen, ezúton szeretném tájékoztatni nagy tisztelettel, hogy papírvadőr sem létezik a magyar jogszabályban definiáltan, ez a közbeszéd tárgya. Én is ugyanilyen szóhasználattal neveztem meg a társadalmi halőrt mint nem főállású szakembert, aki munkaidőben, munkahelyi kötelezettségeit végrehajtva látja el a feladatát. Ön ugyanerre a vadgazdálkodás tekintetében a papírvadőr kifejezést használta, ezért bátorkodtam erre analóg módon használni a papírhalőr fogalmát. De ha megmutatja nekem bármelyik jogszabályban, hogy létezik a papírvadőr fogalma, akkor természetesen elnézést fogok kérni.
Természetes vizekben a halászat és a horgászat összehasonlítása kapcsán az ökológiai szemléletet hiányolta a felszólalásomból. Ezúton szeretném nagy tisztelettel tájékoztatni államtitkár urat, hogy az ökológiai szemléletet nem a hasznosítás módja, hanem az igénybevétel mértéke és a természeti erőforrás hasznosításának nagyságrendje határozza meg. Lehet fenntartható módon halászni, és lehet fenntarthatatlan módon horgászni. Jelen pillanatban nem az a lényeg, hogy horgászunk vagy halászunk, hanem az, hogy az hogyan járul hozzá a halfaunák természetes megújulási képességeinek megőrzéséhez.
Jelen pillanatban az az irány, amit a jogszabályalkotó képvisel, illetve amit a Fidesz-kormányzat hozott a halászat kiiktatásával, az véleményem szerint a magyarországi halgazdálkodást a fenntarthatatlanabb irányba, tehát az ökológiailag kevésbé kívánatos irányba tolja. Amikor erről beszélünk, az a fontos, hogy ezt megértse, hogy nem úgy van, hogy az egyik fehér, a másik fekete, hogy a halászat csak rossz és fenntarthatatlan lehet, a horgászat csak jó és fenntartható lehet. Szó nincs erről. Mind a kettőt lehet tisztességgel és jól végezni, és lehet rosszul, hiteltelenül. Olyan ez, ugye, mint a politikus szakma.
A védett fajok esetében azt tetszett volt mondani, hogy én arról szónokoltam, hogy védett fajokat lehessen újra halászni vagy horgászni. Kérem szépen, nem így volt. Telefonálni tetszett, lehet, hogy nem hallotta Magyar Zoltán képviselőtársam korábbi felszólalását.
Én arra reflektáltam, hogy valóban a természetvédelemnek nem az a célja, hogy öncélúan minél több védett faj legyen, a jó az lenne, ha úgy őriznénk meg a halfaunánkat, hogy minél kevesebb védett fajra legyen szükség. Ehhez olyan mértékűvé kell válnia az ezt segítő szemléletnek a horgászati és halászati hasznosítás tekintetében, ami ezt elősegíti.
Miután úgy tűnik, hogy egy kicsivel jobban érti a vadászati dolgokat, hadd mondjam önnek analógiában a nyári lúd esetét, aminek, gondolom, ön átélte az átalakítását, hogy fokozottan védett fajból hogyan lett vadászható faj. Mindösszességében arról van szó, hogy ha egy védelmi intézkedés eredményes, akkor ezek a fajok gazdaságilag újra hasznosíthatóvá válnak. Én nem örültem ennek a folyamatnak természetvédőként, ennek ellenére a magyar társadalom és a természetvédelem elfogadta ezt a folyamatot. Szemlátomást, ha az idei évben megnézzük, hogy mennyi nyári lúd költött Magyarországon, akkor arról beszélhetünk, hogy nem veszélyeztette a vadászati tevékenység az állományának megőrzését. Kérem szépen, itt is erről van szó. Ha jelen pillanatban azt szeretnénk elérni, hogy a lehető legtöbb halfaj, honos halfaj horgászható vagy halászható lehessen, akkor olyan védelmi intézkedések kellenek, amelyek segítik ezek populációinak a megőrzését. A jelen törekvések nem segítik ezt. Erre próbáltam finoman rámutatni.
Ön azt mondta, hogy önmérsékletet tanúsítottam a vadgazdálkodási törvény kapcsán, és most ez kevésbé jelenik meg. Higgye el, most is nagyon nagy az önmérséklet, mert ha nem lenne, akkor mindössze arról beszélnék, hogy játsszák ki megint haveroknak lopással azokat a jogokat, amit az erőforrásokba… De én ezt nem mondom. (Dr. Bitay Márton Örs: Kérem a jegyzőkönyvből törölni, nem mondta.) Azért nem mondom, mert önmérsékletet tanúsítok, pedig jelen pillanatban, ha ezt kéri rajtam számon, akkor értse meg, hogy az eredeti álláspontom ez lenne, és ehhez képest próbálom önt szakmai érvekkel meggyőzni. És azért önt, mert a vadgazdálkodásnál amit világosan ért és ami mellett érvel, azzal ellentétes tevékenységet képvisel jelen esetben.
Egyetlenegy tiszteletteljes kérésem lenne még államtitkár úrhoz. Direkt nem kértem ügyrendit, de gondoltam, megérti így is és talán tiszteletben tartja. Arra kérném nagy tisztelettel, hogy testvérbátyám emlegetését mellőzni szíveskedjen a felszólalásaiból. Habár az FM már célozgatott arra, hogy bátyám állásával játszom magatartásom miatt, megköszönném, ha az ez irányú személyeskedést mellőzni szíveskedne, mert hasonlót én is mondhatnék államtitkár úr testvéréről, felügyelőbizottságokról, ilyenekről, amit ezúton mellőzök. Köszönöm szépen, elnök úr.
