DR. RÉTVÁRI BENCE,
DR. RÉTVÁRI BENCE,
DR. RÉTVÁRI BENCE, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt Ház! Azt hiszem, ha rendeznénk az Európai Unióban egy versenyt, hogy mondjanak egy olyan politikust, aki a bevándorlásról ugyanazt mondja ma, mint amit mondott egy hónapja, fél éve vagy egy éve, akkor talán Orbán Viktor lenne az egyetlen, aki ugyanazt mondaná. Hiszen kevés európai politikust ismerünk, akinek véleménye ne változott volna ebben a kérdésben. Itt, a magyar parlamentben is sokfajta változást értünk meg, de az európai politikában még inkább. Hiszen lehet sok mindent sokféleképpen nevezni, de most már a külső határok megvédését mindenki nagyon fontosnak tartja, és ennek eszközében, a határzárépítésben, a kerítésépítésben is lassan egyetértenek. Bár most már tudjuk, hogy mi a különbség a német nyelv és az „osztrák nyelv” között - idézőjelben mondom természetesen -, az egyiknél kerítésnek hívják, a másiknál pedig kapu-oldalépítménynek hívják ugyanazt a dolgot.
Nos tehát, ha végignézzük az európai politikusokat, az európai politika változását, akkor azt láthatjuk, hogy Magyarország az egyetlen ország, amelyik az első pillanattól felismerte a modern kori népvándorlás veszélyeit. Felismerte, hogy miként kell ezzel kapcsolatban fellépni, miként kell megvédeni az Európai Unió külső határait, ezzel megvédeni a belső szabad mozgást, és hogyan kell azoknak az embereknek, akik tényleg nehéz helyzetbe kerültek, a saját hazájukban vagy a szülőföldjükhöz legközelebb segítséget nyújtani, így segíteni őket, hogy visszatérjenek békésen a saját országukba, saját szülőföldjükre. Hiszen bízunk benne, hogy a legtöbbjük ezt szeretné. E mellett a vélemény mellett következetesen csak Magyarország tartott ki, mindenki más most már ehhez mérheti saját véleményét.
Az különösen elszomorító, amikor magyar politikusok, akik a bevándorlók kapcsán a teljes határnyitást, a teljes meghívót, a korlátok nélküli letelepítést tartják legfontosabb célkitűzésüknek, pont ők szólalnak meg az utóbbi napokban a határon túli magyarok ellenében, visszavonván tőlük állampolgári jogosítványaik egy részét, így például a határon túli magyarok szavazati jogát. Nagyon beszédes, hogy igazából, akik a bevándorlókkal kapcsolatban a legmegengedőbbek lettek volna, a határon túli magyarokkal kapcsolatban ők lennének a legszigorúbbak. Ebből is látszik, hogy van a nemzeti politika, és van a másik része a politikának, amelyik nem a magyar nemzet érdekeit tartja elsőnek.
Képviselő úr is arra utalt vissza, hogy ezelőtt 59 esztendővel, amikor az ’56-os forradalom után sok magyar, kétszázezernyi magyar elmenekült az országot megszálló szovjet csapatok elől, akkor mindenki magával vitte az útlevelét, a munkakönyvét meg a diplomáját, és az elsők között ezeket mutatta be azoknak a hatóságoknak, amelyek befogadták őket. Ehhez képest a modern kori népvándorlásban azt tapasztaljuk, hogy a magyar határ előtt mindenki eldobja az útlevelét, és másfajta identitást diktál be egy magyar hatóságnak vagy egy osztrák hatóságnak, egy magyar hatóságnak vagy egy svéd hatóságnak, és teljes mértékben követhetetlenné teszi, hogy hol van, hol jár.
Akár a kvótákról beszélünk, akár a szigorított szabályok szerinti, európai politikusok által említett kitoloncolásról beszélünk, abban az esetben, ha valaki nem regisztrál, sem a nevét, sem az ujjlenyomatát, sem a születési dátumát nem tudjuk pontosan, hogy fognak vele szemben fellépni a német vagy más hatóságok? Hogy fogják tudni őt mint jogcím nélkül az Európai Unióban tartózkodót kiutasítani, kitoloncolni az Európai Unióból, ha nem is tudják, hogy mi a neve, ha nem is vették le az ujjlenyomatmintáját, nem is tudják beazonosítani őt? Mekkora problémát fog ez jelenteni azoknak a nyugat-európai országoknak, amelyek megpróbálnak kitoloncolni illegális bevándorlókat, de rájönnek, hogy ők eltűnnek a hatóságok látómezejéből, mielőtt ezeket a hatósági intézkedéseket foganatosítani tudnák, és nem is tudják pontosan, hogy kit keresnek?
Ebből látszik, hogy ismételten beigazolódott Magyarország politikája és az a veszély, amire felhívtuk a figyelmet, hogy ha bejutnak az országba, akár az illegális bevándorlók, akár másfajta, illegálisan itt tartózkodó emberek, nincs már lehetőség arra, hogy őket az Európai Unió területéről kitoloncolják, hiszen beazonosítani sem tudják majd őket a későbbiekben, az eljárás végén. Nagyon fontos tehát, hogy olyan személyekkel állunk szemben, akik nagyon sokszor az integráció minimumát sem juttatják, az integrációs szándék, együttműködés minimumát sem; például az útlevelek eldobásából is ezt láthattuk.
Ezért mond Magyarország egyértelmű nemet a kötelező betelepítésre, ezért mondtunk nemet az egyszeri kvótára és az állandósított, automatikus kvótára is. Hiszen mint azt az MTA is a kutatóintézeti jelentésében leszögezte, 10 évre elengedő utánpótlása van a bevándorlási hullámnak az Európai Unióba, 10 éven keresztül ugyanilyen mértékben fognak afrikai és ázsiai országokból érkezni illegális bevándorlók. Abban az esetben, ha az Unió hatályba léptetné az automatikus kvótákat, egyfajta kvótameghívót adna mindenkinek, hiszen egy egyértelmű eljárásba kerülne be.
Így mondhatjuk, hogy az Unió terve értelmetlen, jogtalan és veszélyes is. Ezért az Unión belüli határokat nekünk meg kell védeni, és ennek nagyon fontos része az Unió külső határainak biztosítása. Köszönöm szépen. (Szórványos taps a kormánypárti padsorokban.)
