TUKACS ISTVÁN
TUKACS ISTVÁN
TUKACS ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Addig a pontig közöttünk soha nem szokott vita lenni, hogy az egészségügy olyan nemzeti ügy, amelyet nem lehet négyévenként másféle irányokba kormányozni. Ugyanakkor azonban az egészségügy mindemellett is kétségbeejtő helyzetben van. Kétségbeejtő helyzetben, amelyet a tárca előző egészségügyi államtitkára úgy jellemzett, hogy egy olyan rendszerről van szó, ahol már nincsenek belső tartalékok ahhoz, hogy abból fedezzék a rendszer fenntartásának többletköltségeit, bérfejlesztéseket és minden mást.
A bajok számosak: orvosok és ápolók elvándorlása, növekvő várólisták, 5-6 hónapra kapott diagnosztikai eljárások és egyszerű szűrések, olyan területi egyenetlenségek, amelyekben sokkal kevesebb eséllyel gyógyul, aki távolabb van a fővárostól és viszont, és persze az egészségügynek az a nagy gondja, amit úgy lehetne megfogalmazni, hogy méltatlanul alulfizetettek azok, akik gyógyítanak minket.
Éppen ezért tehát fontos lenne azt a mondatot újra felidézni, amit Zombor Gábor mondott - zárójelet nyitok: ő volt az, akinek távozásán talán egy szakma szomorkodott, zárójel bezárva -, azt az állítást ismétlem, hogy a rendszeren már nincsenek belső tartalékok. Az új államtitkár úr azonban azt mondja, hogy ezt a rendszert nem érdemes pénzzel tömni, mert hiszen meg kellett próbálni átszervezni, és az abból felszabaduló pénzből lehet majd béreket emelni, lehet majd jobban és színvonalasabban működni. Én ezt kétlem.
Tisztelt Államtitkár Úr! A kérdés azonban úgy szól, hogy mi az érvényes egészségügyi álláspontja önöknek, és hol van az a pénz, amiből majd javítható lesz a rendszer. Köszönöm a szót, elnök úr. (Taps az MSZP padsoraiban.)
