GÚR NÁNDOR
GÚR NÁNDOR
GÚR NÁNDOR (MSZP): Tisztelt elnök úr, köszönöm a szót. Kovács Zoltán államtitkár úr, ugye, nem kell hogy elismételjem az előbb elmondott mondatokat?
Az ön szavaival élve, ha valami pestiesen szólva pofátlan, akkor az az, amit most csinálnak, meg amit az előbb mondott. Az, hogy nem volt fontos eddig, hogy a véleményeket kikérjék, de most sem az. Most sem fontos, most is csak eleget akarnak tenni formai értelemben, mert a korábbiakban elmulasztották, de nem kívánják figyelembe venni. Ön mondta, saját maga kinyilatkoztatta: nem kívánják figyelembe venni, nem érdekes, nem számít, mit mondanak. Ez az önök politikája! Ez az önök politikája! Varrjon rá gombot! Varrjon rá gombot!
Amikor a közös önkormányzati hivatalokkal összefüggő módosításokról beszélünk, legelőször nem lehet mást mondani, csak azt, hogy az Országgyűlés alkotmánysértést követett el megint. Mulasztásban megnyilvánuló alaptörvényellenességet hívott életre. Erre mondta az Alkotmánybíróság azt, hogy 2015. december 15-ig rendbe kell pakolni mindezt. Erre az ön válasza az, hogy ja, jó, rendbe pakoljuk, hozunk ide valamit, de teljesen mindegy, hogy mi lesz majd abban, illetve meghallgatjuk az önkormányzatok véleményét, de figyelembe nem vesszük. Így veszik önök figyelembe az egész társadalom, az emberek véleményét is. Hivatkozni hivatkoznak, mint azt az előbbiekben is megtette, 100 ezer, 128 ezer, akárhány ezer ember véleményére, és közben a Jóisten tudja csak, hogy mi az, ami a háttérben meghúzódik. Az emberek véleménye, vagy valami egészen más? Azt látom, hogy sokkal inkább valami egészen más. Önöket a politikai hatalmi érdekeik hajtják meg a cinizmusuk, meg az önfejűségük. Ez a legnagyobb baj ebben. Az a legnagyobb baj, aminek az előbbiekben tanúbizonyságát adta. Az, hogy érdektelen az önök számára, hogy aki véleményt alkothat, az mit is mond. Az, hogy hülyének nézik az embereket, ez a legnagyobb baj.
Egyébként a mai napon ez a második alkotmánysértés, amit csinálnak. Tudja, az egyik a mostani napirendi pont tárgyalása kapcsán, a másik pedig a polgári perrendtartás tekintetében. Ott is az Alkotmánybíróság gyakorlatilag 2015. december 31-ei dátummal, itt meg december 15-ei dátummal pakolta vissza a dolgokat az Országgyűlésnek, hogy pakolják rendbe azt, amit. Ez az önök kormányzása. Így kormányoznak, hogy folyamatosan alkotmánysértéseket követnek el. Egy nap kettővel kell szembesülnie öt napirendi pont tárgyalása kapcsán a parlamentnek.
Kovács Zoltán államtitkár úr, ön, aki az önkormányzatiság tekintetében otthon van, hiszen 20 évet, közel két évtizedet polgármesterként töltött el a saját elmondása, szavai szerint, ön ideáll és egy expozéban arról beszél, mondjuk, a laikus, a nem feltétlenül olyan mélységeket ismerő képviselőnek, hogy az 500 fő alatti települések száma olyan 600-700. Legalább tudná, hogy mennyi! Legalább tisztában lenne azzal, hogy mennyi!
Remélem, azt tudja, hogy Magyarországon körülbelül hány önkormányzat van. A 2010 utáni felmérések alapján, ugye, 3152; a 2010-e felmérések után, mondtam azt is. Most néhány tízzel már ettől eltérő. Azt is tudja, ugye, hogy az 500 fő alatti települések száma nem 500-600 vagy 600-700? Nem! Több mint ezer. Azt is tudja, ugye, hogy a 2 ezer fő alatti települések száma összességében több mint 2 ezer? Igen, jelesül 2393. Ha ezeket a számokat nézi vagy az arányokat, ez az összes település 76 százalékát teszi ki. 76 százalékát teszi ki! De ezer felett van azoknak a településeknek is a száma, amelyek 500 fő alattiak. Ez a 2010-es felmérési adatok szerint egyébként 1086. Nyilván ebben mára néhány tízes eltolódás van, de nem 600-700.
Ezzel azt akarom mondani, hogy ön tévedhet egyet, ötöt, tízet egy ilyen nagyságrend tekintetében, de nem tévedhet 30-40 százalékokat, amikor számokat mond. Mert azzal tudatosan be akarja csapni azon parlamenti képviselőtársait, akiknek nem feltétlen kell tisztában lenniük azokkal a településekre vonatkozó számadatokkal, amelyeket az előbbiekben felsoroltam.
(14.10)
Vagy a másik, a nagyobb baj, hogy lövése nincs róla, hogy fogalma nincs róla, hogy ez is érdektelen az ön számára. Nem számít semmit, mindegy az, hogy hány településről van szó, mindegy az, hogy hány település közös önkormányzati kérdéseiről beszélünk. Mindegy, nem számít! Mit számít? Azt tudják, hogy mit akarnak, azt tudják, hogy hogyan akarják, az sem kell, hogy az alkotmányos kereteket betartsák, majd utána alkotmányjogi értelemben vett sértéseket helyre pakolnak módosításokkal. Ennyi! Ennyi az önök filozófiája, nem számít itt semmi, csak a politikai érdekek határozzák meg a dolgaikat.
Tudja, azt mondom, hogy legalább két-három dolgot ezen kívül azért számításba kellene venni. Szabó Sándor képviselőtársam a vezérszónoklat kapcsán több mindent említett, én csak egyetlenegy tételét ragadom ki annak, ez pedig az, hogy az önkormányzatokat önök kivéreztetik. Mondhatok példát is rá, mondhatok sok mindent, mondhatok olyan példát, amely kapcsán majd Kovács Zoltán az összefoglalójában azt mondja, hogy hát, de hol tartozik ez ide. Nagyon idetartozik! Nagyon! - mondom önnek.
Például a kistelepüléseken sajnos, de jellemző az, hogy sérült emberek, fogyatékos emberek ápolását végzik nagyon sokan, akik 2010 óta az önök ígéretei alapján arra várnak, hogy majd ezek a foglalkoztatási formák jogviszonnyal, munkaviszonnyal párosulóak lesznek, meg minimálbéren fizetettek lesznek. Ezt csak azért hoztam ide, mert ezek az emberek most még az önök jóvoltából a lakhatási hozzájárulási támogatásokat is elveszítik, mert önök mindent, amit csak lehet, áthárítanak az önkormányzatokra, és közben a forrásfedezet biztosítását nem teszik meg. Nem adnak! Nem! Nem adnak, hanem elvesznek, vagy ha adnak, akkor kényük-kedvük szerint úgy kívánnak adni, hogy eleve olyan helyzetbe hozzák az önkormányzatokat, hogy rossz vagy jó értelemben, de inkább rossz értelemben próbálják meg önöket kiszolgálni, és hajbókolni önök előtt. Nem ezt az utat kellene járni. Nem! Az önkormányzatokat egyrészt ösztönözni kellene, ha vannak olyan folyamatok, amelyek szükségszerűek és pozitívak lehetnek, és segíteni kellene. Önök az ösztönzést nem ismerik, önök a parancsuralmi rendszerben hisznek csak. A másikat, a segítséget sem az önkormányzatok felé ismerik, hanem a haverok meg a pereputty irányába.
A kistelepülések sokaságán, ezres nagyságrendű sokaságán lévő polgármestereket is kiszolgáltatottá tették. Emlékeznek rá, a polgármesterek javadalmazásával kapcsolatosan milyen intézkedéseket szültek. Az ellenzéki oldalról nincs olyan frakció, amely ne kezdeményezte volna ennek a megváltoztatását. Önök akkor is megpróbálták politikai síkra terelve ezt a kérdést összefüggésbe hozni a közfoglalkoztatások számának, arányának, közvetítésének, sok minden egyéb másnak a kérdéskörével. Tehát önök nem azt ismerik el, hogy vannak ma még olyan közszolgálatot, -szerepet vállaló emberek, akik jó szándékból, tisztességből, lelkiismeretességből és sok minden egyéb másból fakadóan az adott kis közösségük érdekében szerepet vállalnak - nem, nem akarják elismerni -, önök őket is a saját maguk politikai pórázán akarják rángatni. Ez is szégyenletes! Tudja, nem ezt kellene csinálni, még egyszer mondom, hanem segíteni meg ösztönözni kellene mind magukat a polgármestereket, mind a kistelepüléseket annak érdekében, hogy élhetőbb vidék legyen Magyarországon.
Hozzá kell tennem azt is, hogy a települési önkormányzatokat érintő finanszírozási hátterekben kellene előremozdulni. Tudja, a feladatfinanszírozás - biztos ismerős ez a fogalom az ön számára - tekintetében kellene úgy élen járni, hogy az, ami kötelező feladatként megjelenik az önkormányzatok szintjén, finanszírozási háttérrel megáldott legyen, ne pedig az adott kistelepülések vezetőinek, polgármestereinek kelljen napról napra azon kínlódni, szenvedni, hogy hogyan és miképpen tudják a kötelező feladataikat ellátni, és hogyan tudják megfinanszírozni mindezeket.
Szóval, ha nem akarom túlbeszélni ezt a történetet, akkor azt kell mondjam, hogy az alkotmányos jogsértések sokaságát és sorozatát meg kellene szüntetni az önök részéről a parlamenthez kapcsolódó törvényi jogalkotás rendszerében, másrészt pedig, ha már erre képtelenek, és látható módon képtelenek - mert, mint mondtam, a mai nap a második ilyen alkalommal találkozunk -, akkor azokat a módosításokat, amelyeket eszközölnek, legalább vegyék komolyan, azokat a módosításokat ne úgy kezeljék, hogy jó, persze, letudjuk, mert ezt mondta az Alkotmánybíróság, megcsináljuk, lehet majd véleményt alkotni, de - mondja az államtitkár - nem számít. Mit számít? Mondhatják a véleményt, úgyse vesszük figyelembe, nem kell azzal foglalkozni. (Dr. Kovács Zoltán közbeszól.) Majd a jegyzőkönyvből olvassa vissza, hogy mit mondott. Ez a tartalmisága, Kovács Zoltán államtitkár úr. Ez a szégyenletes, hogy még féken sem tudja tartani azon gondolatait, amelyek elfogadhatatlanok és megengedhetetlenek. Féken sem tudja tartani, hanem itt, a Parlament falai között nyíltan és világosan kimondja, hogy nem számít, hogy mit mondanak. Véleményük lehet, de az nem érdekes.
Tudja, ugyanezt csinálják a Parlament falai között, hogy ha a parlamenti patkóban ülő ellenzéki pártok bármilyen kérdéskörrel kapcsolatban jobbító szándékú véleményeket sorakoztatnak fel, vagy módosító indítványokat tesznek, vagy bármit csinálnak, kényszeredett módon ketten-hárman - mint ahogy most is - a Fidesz-KDNP frakciójából meghallgatják, mert hát kettő-három embernek csak itt kell lenni, egyébként meg tudja, mit csinálnak vele. Igen, igen, az egészre - egy nagyot. Na, ez a baj. Ez az a fajta mentalitás, amiből nemhogy a parlament nem kér, nemhogy a parlamenti ellenzéki pártok nem kérnek, nem, nem, szerintem ebből az ország sem kér. Ebből az önteltségből és ebből a fajta, olyan típusú gondolkodásból, hogy „majd én megmondom, hogy mi lesz ebben az országban”, ebből senki nem kér. Mert ez, tudja, hogy hová vezet? Oda, ami a tegnapi hírek meg sokfajta hírek alapján fogható, hogy a távközlési vagy épp a médiafelületeken majd titkosszolgálati embereket fognak... - nem megyek bele, csak a példa kedvéért mondom, hogy idevezet. Ezt akarják? Ezt a világot építik? Ez tetszik önöknek? Ez tetszik Orbán Viktornak?
Azt gondolom, sokkal inkább abba az irányba kellene menni, hogy az emberek érdekeit szolgálják, hogy a kistelepülések, a kistelepülések polgármestereinek, a kistelepüléseken élő embereknek az érdekeit tartsák szem előtt. Idáig kellene eljutni.
Az pedig, amit az államtitkár e tekintetben művelt az előbbi percekben, az én részemről egyértelműen elutasítandó, és elfogadhatatlannak tartom. Beszélgethet államtitkártársával közben, próbálhat úgy cselekedni, mint aki nem hallja, vagy mint akit nem érdekel az elmondott szó és gondolat, de szeretném jelezni, ez elfogadhatatlan, Kovács Zoltán államtitkár úr. Ez, ez a pofátlanság, nem az, ha egy képviselő egy adott témát adott esetben kiterjesztetten tárgyal meg a Parlament falai között. Nem! Hanem az, amikor azt, amit az Alkotmánybíróság előír az Országgyűlésnek egy alkotmányos jogsértést követően, azt ön úgy igazolja vissza, hogy persze, itt van, itt van ez a törvénymódosítás, fogadják el, ha nem fogadják el, akkor majd rosszabb helyzetben lesznek az önkormányzatok. Mivel lesznek rosszabb helyzetben? Azzal, hogy ön mondja ki saját maga, hogy elfogadjuk, rendben van, jogilag rendbe tettük a kérdést, de úgyis mindegy, nem foglalkozunk vele, nem számít, mit mondanak, a véleményüket elmondhatják, de senkit nem érdekel. Szóval, hogy gondolja ez?
Nem bohócnak szegődtünk a parlamentbe, az Országgyűlésbe. Nem! Nem azért, hogy önök a maguk komolytalan törvényalkotási mechanizmusát gyakorolva az alkotmány- és jogsértéseket itt módosítókkal helyre tetessék a parlament úgymond egészével, miközben azt se veszik komolyan, ami a módosítások kapcsán benne van, hogy a véleményformálások, a véleménymondások kellő alappal bírjanak, azokat mindenképpen számításba vegyék és beépítsék esetleg abba, ami azt követő folyamatokat jellemzi.
Azt akarom még egyszer mondani, államtitkár úr, le kéne vonni a konzekvenciákat. Aki úgy gondolkodik, mint ön - és ön beszél pofátlanságról -, hogy teljesen mindegy, hogy a politikai pártok, az ellenzéki pártok melyike mit mond adott esetben egy törvénytervezetről, teljesen mindegy, hogy azok, akiknek egy alkotmányos jogsértést követően meg kell adni a véleményezés lehetőségét, ha azok a vélemények elhangzásra és megfogalmazásra kerülnek, azok hogy fognak érvényesülni, egyáltalán érvényesülni fognak-e, az nem számít, hát az, azt gondolom, nyugodt lelkülettel beadhatná a lemondását, a miniszterelnök meg elfogadhatná azt a lemondást.
Államtitkár úr, nagyon sajnálom, hogy ezeket a szavait kellett meghallgatnom itt, a Parlament falai között. Köszönöm szépen, elnök úr.
