HEGEDŰS LORÁNTNÉ,
HEGEDŰS LORÁNTNÉ,
HEGEDŰS LORÁNTNÉ, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Urak! Először is szeretnék tisztába tenni egy kérdést, mert itt a bevezető expozéban szerintem tévesen hangzott el egy számadat. Az a szám, hogy valójában hány települést érint ez az előttünk fekvő törvényjavaslat, helyesen úgy szól, hogy kétezret. Hiszen tudjuk, hogy a 3200 magyar önkormányzatból kettőezer a 2 ezer fő alatti település. Tehát bármi, ami 2 ezer fő alatti településekre vonatkozó jogszabály, így például közös önkormányzati hivatalok létrehozása, az mind a kétezret érinti. Tehát ez a módosítás is mind a kétezret érinti. Az lehet, hogy az önök számára most egyébként ebben a konkrét esetben problémásnak csak 50 vagy 60 látszik, de tény, hogy maga az egész közös önkormányzati hivatal gondolata, ez az egész fogalom egyrészt kétezer önkormányzatot érint, mert ilyen vagy olyan módon, de létre kellett hozniuk a közös önkormányzati hivatalt, másrészt az is biztos, hogy maga az egész fogalom teljes egészében egy kényszerházasság tulajdonképpen, ami, ha forma szerint rendben, időben létre is jött, akkor sem jó megoldás. Akkor is számtalan olyan problémát hordoz, amely később, korábban, attól függ, hogy milyen típusú, de előbb vagy utóbb mindenképpen felszínre jön, és valamilyen módon, de mérgezi az adott települések életét.
Az, ami most itt előttük fekszik, konkrét probléma, az ugye az, hogy abban az esetben, ha az általános választásokat követő 60 napon belül nem sikerül a településeknek valamiféle megállapodásra jutni, akkor ezt a megállapodást a kormányhivatal vezetője pótolhatja, és mivel eddig nem volt neki kötelező kikérnie az érintett önkormányzatok véleményét a tekintetben, hogy kik tulajdonképpen az érintett önkormányzatok, illetve kik legyenek az érintett önkormányzatok, illetve hogy mi is legyen a megállapodás konkrét tartalma, ezért most ezt önök pótolják a törvényben, hiszen az Alkotmánybíróság önöket erre kötelezi, hogy tegyenek eleget a helyi önkormányzatok európai chartájában, illetve az Alaptörvényben foglalt kötelezettségeiknek.
De hát valljuk be, mi, akik most itt ülünk a Házban, és hallgatjuk a vitát, hogy azért érezhetően az önök számára ez az egész téma kifejezetten terhes. Egy olyan nyűg, amivel muszáj foglalkozni, mert az Ab kötelezte önöket rá, de valójában nem szívesen teszik, és nem is igazán élik bele önök ezen önkormányzatoknak a helyébe magukat. Valamilyen, hogy az államtitkár urat idézzem, pro forma döntést vagy valami pro forma megoldást szeretnének hozni. Tehát igen, egy üres formalitást szeretnének beemelni a törvényjavaslatba, hogy valamilyen módon, tessék-lássék, így-úgy, de mégis ezt a szükséghelyzetet valahogy kezeljék.
Meggyőződésem, hogyha ez a módosított kis szakasz beépül az eredeti törvénybe, valójában semmi nem fog változni, valójában igazából a problémát nem fogjuk orvosolni. A kormányhivatal vezetői ezentúl, ha ilyen jellegű probléma felmerül, akkor nem rögtön, azonnal és teljesen diktátumszerűen fogják meghozni a döntésüket, hanem lesz majd egy kötelező 15 napos kör, amit még be kell iktatniuk a döntéshozatali eljárásba. Ez azt jelenti, hogy kikérik az adott önkormányzatok véleményét, ezeket majd el fogják mondani az önkormányzatok, és ezeket a véleményeket, most nem tudom, hogy rögtön dobják-e a kukába, vagy még előtte fogják valamire hasznosítani ezeket a papírokat, de hogy valójában a tartalmukat nem fogják figyelembe venni, abban majdnem hogy biztosak lehetünk, tisztelt államtitkár úr.
Ezért mi azt javasoljuk - és ezt a módosító indítványunkat már meg is fogalmaztuk -, hogy kötelező legyen figyelembe venni az adott önkormányzatok véleményét akkor, amikor a kormányhivatal vezetője meghozza a döntését az adott megállapodás megszövegezésekor. A tekintetben is, hogy kikkel akarnak társulni az önkormányzatok, a tekintetben is kelljen figyelembe venni, meg a tekintetben is, hogy mit is tartalmaz pontosan ez a megállapodás, azaz hogy hol és hogyan álljon fel a közös önkormányzati hivatal, mi legyen az ügyfélfogadás rendje, és hány fővel működjön ez az adott közös önkormányzati hivatal. Miért gondoljuk mi, hogy ez lenne a jó megoldás? Azért, mert bármilyen furcsa, meglepő és elgondolkodtató, de még az önök Alaptörvénye szerint sincsen két település között alá-fölé rendeltségi viszony. Olyannyira nincsen, nincsen belefogalmazva az Alaptörvénybe, hogy még egy megyei jogú város és egy kistelepülés között sincsen ilyen értelmű alá-fölé rendeltségi viszony. Tehát ha az önkormányzati törvény szerint kötelező létrehozni közös önkormányzati hivatalt, akkor ezt mindenképpen valamifajta egységes konszenzus alapján kell tenni, és igen, ha ez egy hosszadalmas, tárgyalásos úton lefolytatható megállapodás, akkor is ezt le kell folytatni.
Egyebekben pedig egy félmondat erejéig hadd térjek rá vissza, hogy ez az egész történet onnan indult ki, hogy Zalában volt egy olyan közös önkormányzati hivatal kialakítását vitató önkormányzat, amely a Kúriához fordult, illetve több önkormányzat a Kúriához fordult, és ez a döntés került aztán végeredményben az Alkotmánybíróság elé. Tekintettel arra, hogy ezek az önkormányzatok, illetve a térség önkormányzatai tartottak ezzel kapcsolatban egy kis konferenciát, ahol egyébként képviselőtársammal, Sallai R. Benedekkel együtt ott lehettünk, már az ott elhangzottak szerint is javasoltam én a Háznak október 5-én, hogy legyen egyfajta ilyen jellegű módosítása ennek a törvényszakasznak. Önök ezt persze leseperték az asztalról - mert miért ne seperték volna le, mindig mindennel így tesznek, mindenféle ellenzéki javaslattal, anélkül, hogy átgondolnák -, és önök is benyújtottak egy gyakorlatilag majdnem hogy szó szerint megegyező javaslatot. Csak éppen ez a lényegi pontja, hogy kötelező legyen tehát figyelembe venni az egyeztetés eredményét, ez nincsen benne az önök által javasolt megoldásban. Ezért tehát ezt továbbra is kérjük, hogy legyen beletéve.
Még egy dolgot hadd mondjak el. Ha már felmerül itt a közös önkormányzati hivatalok kérdése, muszáj kitérnünk arra, és javaslom az államtitkár uraknak, hogy fontolják meg, most már elég ideje működnek közös önkormányzati hivatalok, talán érdemes lenne áttekinteni az eddigi helyzetet, és az eddigi tanulságokat érdemes lenne levonni. Meggyőződésem, hogy egy kormányzat munkájának az csak a dicsőségére válhat, ha megérti, hogy az, amit ő korábban bevezetett, rendszerbe épített, és nem működik jól, akkor azt látja, és van bátorsága visszavonni ezt a javaslatot, és egy valamifajta korábbi helyzetre visszaállítani azt az elrontott szituációt, amit például most is próbálunk itt toldani-foldani.
Senki nem vetné meg önöket ezért, sőt inkább becsületükre válna, hogy meg tudják tenni ezt a korrekciót. Most már ideje volna tehát levonni a tanulságokat, meg kell hogy lássuk, meg kell hogy értsük ezekből a tanulságok összességéből, hogy ez a rendszer így, ahogy van, nem működik. Nem jól működik, és a vidék Magyarországának az életét csak tovább nehezítette. Hány helyről hallom, hogy gyakorlatilag ezek a közös önkormányzati hivatalok megközelíthetetlenül távol vannak! Néha egy-egy nap szabadságot ki kell venni azért, hogy az ember elmenjen egy hivatalba ügyet intézni. És hány alkalommal van az - jó állam ide vagy oda, államreform ide vagy oda -, hogy nem sikerül egy nap alatt megjárni, nem sikerül egy nap alatt mindent elintézni, és további napoknak, szabadságoknak a feláldozására van szükség. Államtitkár úr, ez így van.
Azért, megmondom, hogy miért. Mert az úthálózat sincsen olyan állapotban. Nem beszélve a helyközi közlekedés biztosításáról. Egyszerűen nincsen olyan állapotban, hogy azt normális időn belül az állampolgárok meg tudják járni. És igen, bármilyen furcsa, és noha önök ezt megígérték egyébként még annak idején az Mötv. vitájában, tehát még 2011-ben, hogy biztosítani fogják az ügysegédeket minden településen, hogy mindenhol marad valamifajta hivatali ellátás, ez nem így van. Ez nem így van.
(13.50)
Némelyik helyen bizony, kérem tisztelettel, a pók szövi be az egykori polgármesteri hivatal ajtaját, mert hetekig nem lép be oda senki. Nem történik semmi, hiszen nincs hivatali ügyintézés. Nem történik semmi! Persze aztán hozzáteszem, hogy maga a jegyző sem megy oda ki, hogy ellenőrizze, mégis hogyan történnek a dolgok. Tudja, Baranyából - könyörgök, most figyeljenek rám egy pillanatra! - több helyről hallok olyan kistelepülésről, hogy a jegyző vagy a jegyző helyettese, az aljegyző nem megy ki, de nem úgy, hogy egy-egy alkalommal, hanem soha nem megy ki a hozzájuk tartozó települések képviselőtestületi ülésére - ami egészen nonszensz és döbbenetes -, ezért a polgármester csinálja a jegyzőkönyvet, beküldi a közös önkormányzati hivatalba, ahonnan, egyébként hozzáteszem, gyakorlatilag semmilyen segítséget nem kapnak a kistelepülések. Ez van. Ez ma Magyarországon a helyzet.
Ezt megelőzően, azért valljuk be, hogy volt egy laza 140 év, amíg a körjegyzőségek így-úgy, de működtek. Ezt a helyzetet rúgták fel önök. S amíg ez a helyzet volt - persze akkor más feladatai is voltak az adott polgármesteri hivatalnak, meg az önkormányzatoknak, s a többi, s a többi, tehát túl régre nem akarok visszamenni -, az kétségtelenül egy működőképes rendszer volt, a maga gyermekbetegségeit előbb-utóbb kinőtte, és az állampolgárok tudtak alkalmazkodni ahhoz a rendszerhez. De ehhez nem tudnak, ez olyan nagy problémákat és nehézségeket okoz.
Nem beszélve arról, hogy ott vannak a polgármesterek, a kistelepülési polgármesterek, akiknek a fizetését önök nem akarják felemelni - nem akarják! Csak én háromszor nyújtottam be, az LMP egyszer vagy kétszer (Sallai R. Benedek: Kétszer.), kétszer, s talán már az MSZP is benyújtotta azt a törvényjavaslatot, hogy az 500 fő alatti meg az 1500 fő alatti települések polgármestereinek a fizetését rendezzék, de ezt se tették meg. S akkor itt van a közös önkormányzati hivatal finanszírozásának a kérdése. Ha a költségvetési törvény 2. melléklete 1. pontjában az általános működési keretbe beillesztenék azt, hogy legalább az 1500 fő alatti települések polgármesterei kaphassák meg a bérüket állami támogatás segítségével, akkor talán nem volna annyira nehéz kigazdálkodni ezen települések polgármestereinek a bérét úgy, hogy ne társadalmi megbízatásban kelljen ellátni a feladatukat, hanem láthassák el főállásban. Nem beszélve arról, hogy a sávos beosztást is, amit a törvény rögzít, korrigálni kellene. Hányszor kértük már, de egyszer sem tették meg, pedig nem lenne olyan bonyolult ez az egész kérdés. S hozzáteszem, éves szinten az, amit mi kérünk, 1 milliárd forintból rendezhető lenne, ami a 16 ezer milliárdos költségvetéshez képest elenyésző, semmi. Épp a keddi napon döntöttünk 130 milliárd sorsáról így. Azt gondolom tehát, hogy ez igenis megoldható probléma lenne.
Az önkormányzati hivatalok finanszírozására visszatérve pedig az a furcsaság van, hogy a kistelepüléseknek, amelyek nem a székhely település önkormányzatai, hanem más kistelepülés, nincs rálátásuk arra, hogy hogyan, miként költik el azt a pénzt, amit egyébként a központi költségvetésből, támogatásból ők kaptak. Korábban az volt a rendszer, hogy a kistelepülések kapták meg, és ők utalták tovább a székhely településnek. Ez a rendszer is nehézkes volt, mert vagy továbbutalták, vagy nem, vagy csak egy részét, s a többi, de most meg semmilyen rálátásuk nincs, és sok esetben a jegyzők sem úgy állnak hozzá a kérdéshez, hogy egyértelműen nyilvánvalóvá tegyék a kistelepülések számára, hogy hogyan történik ezen pénzeknek a felhasználása, és félő, hogy ebben igen sok aránytalanság van. Tehát azt kell mondjuk, hogy ez a része se jó a törvénynek, ezt is meg kell változtatni.
Összességében azt kell mondjam, még egyszer hadd kérjem, hogy gondolják át azt a módosító javaslatot, amit én mondtam, és tegyék meg azt, hogy akár önkormányzati konferenciák keretében, vagy akár bármilyen társadalmi egyeztetés keretében kérjék ki az önkormányzatok véleményét az elmúlt két év tapasztalatáról, és meg fogják látni, hogy mennyire nem működik az a rendszer, amit önök kitaláltak. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik soraiban.)
