DR. BÁRÁNDY GERGELY,
DR. BÁRÁNDY GERGELY,
DR. BÁRÁNDY GERGELY, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Országgyűlés! Lázár János miniszter úr - most már azt tudom mondani, szokásosan - egyes részletkérdéseket érintő javaslatokat nagy államelméleti fejtegetésekkel kezd meg. Erre egészen röviden reagálnék, annyiban legalábbis, hogy az államelméleti kérdésekben továbbra sem tudunk Lázár miniszter úrral egyetérteni. Nem tudunk egyetérteni paternalista, centralizált, a fékek és ellensúlyok rendszerét erodáló, a jogállamiság feltételrendszerét és eszméjét negligáló vagy negligálni törekvő, tekintélyelvű jogalkotással és kormányzati struktúrával, amelyet önök kialakítottak.
Azért szükséges ezt előrevetni, mert amikor közigazgatásról és közigazgatási ügyekről beszélünk, az tulajdonképpen ennek a nagy egésznek a része. Mielőtt bárki azt gondolná, hogy tudomásul vettük és elfogadtuk azt az államrendet, azt az állami struktúrát, amit önök kialakítottak, szükséges minden ilyen törvényjavaslat esetén leszögezni, hogy ez nincs így. Államelméleti szempontból tehát kicsit sem osztjuk az önök értékrendjét és törekvéseit. Közigazgatási ügyekben azonban már lényegesen több mindenben tudunk egyetérteni.
Egyet tudunk érteni a bürokráciacsökkentésre irányuló erőfeszítéseikkel, amit magunk is preferáltunk a kormányzásunk alatt. Azt gondolom, ha visszanézzük az elmúlt 25 évet, akkor ez a fajta törekvése minden kormánynak megvolt. Ez nem újdonság önöktől, ez természetes volt minden kormányzás esetében. Jó volna mellesleg, és ezt is szeretném megjegyezni, hogyha ez nemcsak a bürokráciára vonatkozna, hanem az állami irányításra is. Ezt javaslom átgondolni fideszes képviselőtársaimnak. Ugyanis valahol megmosolyogtató, persze, ha kicsit humorosabban állunk hozzá, de mondhatnám úgy is, hogy tarthatatlan az, hogy több állami vezető van, több államtitkár és miniszter, mint ahány tagja a magyar parlamentnek. Tehát az, hogy önök egyfelől csökkentik a bürokráciát, helyes törekvés, de jó lenne, ha ezt kormányzati szinten is megtennék, jó lenne, ha az állami vezetők számát is nagyságrendileg, mondjuk, a felére csökkentenék, ahogy abban az időszakban volt, amikor tőlünk átvették a kormányzást. Ugyanis lehet, hogy tíz miniszter ül ebben a patkóban, azonban az államtitkárok és a helyettes államtitkárok száma kétszáz fölött van. Még egyszer mondom: a magyar parlament létszáma 199 fő, a végrehajtó hatalom vezető beosztású tagjainak száma ennél nagyobb, mint egy népképviseleti szerv összlétszáma, ez legalábbis egy igen rossz és igen pazarló kormányzati rendszerre utal.
Visszatérek oda, amivel még egyet tudunk érteni az önök törekvései közül. Ilyen az elmúlt időszakban tárgyalt, a közigazgatási eljárások gyorsítására szolgáló törvénycsomag volt. Ugyanis hál’ istennek, ott alapvetően azt az elvet követték, hogy úgy kívánnak gyorsítani az eljárásokon, hogy közben az ügyfél jogai nem csorbulnak. Ez egy üdítő újdonság önöktől, mert mondjuk, a polgári eljárásjogban és legfőképpen a büntető eljárásjogban mindig úgy kívántak gyorsítani, hogy az a terhelti jogoknak, illetve az ügyféljogoknak a sérelmére történt. Azaz úgy kívánták a büntetőeljárás gyorsabb előmenetelét biztosítani, hogy bizonyos lehetőségeket, jogosítványokat megvontak a terhelttől, ahelyett, hogy ugyanezt, mondjuk, az ügyészség vonatkozásában tették volna meg. Ha analógiát kívánnék alkalmazni, itt a közigazgatási eljárások területén ezt megteszik. Voltak itt is kivételek, ezekre nyújtottunk be módosító javaslatokat annak idején. Sajnálom, hogy a többségével nem értettek egyet, ugyanis beleillett az önök gyorsítási koncepciójába.
Most tartunk ott, hogy az egyes eljárási illetékeket, díjakat kívánják csökkenteni. Azt tudom mondani, hogy alapvetően ezzel is egyetértünk. Néhány kritikai észrevételt meg fogok fogalmazni, hiszen ha önök szerint olyan kiválóan megy a gazdaság, olyan kiválóan teljesít, akkor bizonyosan ezek a lépések bele fognak férni. Én már csak azt teszem fel kérdésként, hogy ha már elhatározták magukat és ebbe a helyes irányba mozdulnak, akkor miért csak a költségvetésnek valójában minimális, elhanyagolható hányadát kitevő 10 milliárd forint értékben kívánják ezt összességében megvalósítani. Ha megnézzük azt, hogy hol lehetne még egyébként spórolni annak érdekében, hogy az eljárások illetékmentességét teljesebb körben tudják megvalósítani, akkor, azt gondolom, nagyon sok ilyen helyet lehetne találni, a klasszikus stadionépítésektől kezdve mindenki tud legalább tíz ilyen területet mondani, ahol önök szórják a pénzt, ahelyett hogy spórolnának. Magyarán szólva, ezzel azt szeretném mondani, hogy a törekvés alapvetően díjazandó, de jobb lenne, ha egy kicsit szélesebb körben történne meg.
Annak is örülünk egyébként, hiszen Lázár miniszter úr bejelentette, hogy meg kívánják valósítani azt a törekvést, amit a szocialisták időről időre megfogalmaznak, nevezetesen, hogy nem lehet megúszni egy jelentős mértékű fizetésemelést, béremelést. Úgy tűnik, hogy legalább ebben a szektorban, és ha nem is 50 százalékkal, de 30 százalékkal meg kívánják valósítani. Örülünk neki, hogy ezt a javaslatunkat, úgy tűnik, át fogják venni, hiszen valójában nem az a fontos, hogy ki valósítja meg, hanem az a fontos, hogy megvalósuljon. Magyarán szólva, ha ilyen javaslatot terjesztenek majd a Ház elé, akkor a Szocialista Párt ezt bizonyosan támogatni fogja. Egy módosító javaslatunk bizonyosan lesz ezzel kapcsolatban, mert úgy véljük és az általunk lefolytatott elemzések is azt mutatják, hogy ennek a mértéke legalább 50 százalékos kell hogy legyen. Tehát itt is érdemes lenne átgondolni, hogy egy picit nagyobb forrást csoportosítsanak majd át erre a célra. Mindenesetre ez a törekvésük is pártolandó.
Szeretnék viszont kiemelni néhány szakmai kritikai észrevételt a javaslattal kapcsolatban. A közigazgatási hatósági eljárásért az illetékekről szóló törvényben meghatározott illetéket kell fizetni. Egyes közigazgatási hatósági eljárásokért, illetve egyes intézmények igazgatási jellegű szolgáltatásának igénybevételéért, továbbá egyes bírósági eljárási cselekményekért, szolgáltatásokért díjat kell fizetni.
(12.20)
Gyakorlatilag tehát a közigazgatási hatósági eljárásokért a fizetési kötelezettség vagy díj, vagy illeték formájában jelenik meg.
Az erkölcsi bizonyítvány kiadása vagy például a jelnyelvi tolmácsok névjegyzékbe vételének eljárása eddig nem illetékköteles, hanem igazgatási szolgálta-tási-díj-köteles eljárás volt. Szakmai kérdésként merül csak fel, milyen koncepció van a mögött, hogy az eddigi díjköteles eljárásokból illeték megfizetése mellett folytatott eljárások lesznek. Erre nem találtam választ a törvényjavaslatban.
Az elsőfokú közigazgatási hatósági eljárásért, ha az illetékekről szóló törvény melléklete másként nem rendelkezik, most 3 ezer forint illetéket kell fizetni. Ez egyébként az általános tételű eljárási illeték. Az értékhez igazodó közigazgatási hatósági eljárási illeték alapja az eljárás tárgyának az eljárás megindítása időpontjában fennálló értéke. Az igazgatási szolgáltatási díj megállapításánál ugyanakkor az alapot az adott eljárással felmerülő eljárási költségek jelentik.
Elképzelhető, hogy a koncepció megváltozása egy olyan jövő felé mutat, amely az ügyfél oldaláról az eljárásért fizetendő összeg - itt az illetékre gondolok - egyre inkább az eljárás tárgyának az értékéhez igazodik majd, nem pedig az eljárás tényleges költségeihez. Hatástanulmány hiányában egyáltalán nem biztos - s akkor ezt kérdezném is államtitkár úrtól, hogy így van-e vagy nincs így, erről tudnak-e valamit mondani -, hogy a polgárok és a vállalkozások számára a közigazgatási hatósági eljárásokat ez majd nem teszi egyre drágábbá, mert itt egy másik rendszerre kívánják átállítani a díj-, illetve az illetékfizetés rendszerét.
Az üdvözlendő, hogy önmagában az illetékről szóló törvény módosítása néhány eljárást minden alkalommal illetékmentessé tesz ugyanazon ügyfél számára, más eljárásban a kérelmezők szerint viszont különböztet. Azt ugyanakkor mindenképpen meg kell jegyezni, hogy olyan eljárások illetékmentességéről van szó, amelyek során többségében egy közhiteles hatósági nyilvántartásból - nagy állami nyilvántartásokra gondolok itt - kell az okmányt kiállítani, amelynek költsége lényegében alig több, mint magának az okmánynak az előállítási költsége.
Indokolják az illetékmentességet közbiztonsági okok is, például a személyazonosító igazolvány igazolásához szükséges okmányokkal való rendelkezést az állam illetékmentességgel is ösztönözze; ez egy abszolút rendben lévő, helyes dolog. Ugyanakkor a szintén közhiteles nyilvántartásokból kiadott tajkártya és adókártya kiadására irányuló eljárás díj-fizetéshez kötése megszűnik, ezt mégsem illetékmentességként fogalmazza meg a javaslat. Kérdezem államtitkár urat, hogy mi ennek az oka.
Összességében, tisztelt képviselőtársaim, a kritikák megfogalmazása mellett az MSZP ezt a javaslatot támogatni tudja, támogatni is fogja. S arra biztatnánk a kormányt, hogy folytassa ezt a folyamatot, és az egyes szerveknek irreálisan magas díjbevételt eredményező eljárásait - itt példaként hadd hozzam fel a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala által lefolytatott eljárásokat - is igazítsa legalább az eljárás költségeihez. Érdemes lenne áttekinteni azokat az eljárásokat, ahol valójában az eljárási díjak mértéke messze nincs arányban azzal az eljárással, illetve annak az eljárásnak a költségével, amit ennek, ha úgy tetszik, az ellenértékeként lefolytatnak.
Összefoglalva tehát, tisztelt képviselőtársaim, a javaslatot támogatjuk, mindazonáltal azt kérjük a kormánytól, illetve az előterjesztőtől - aki jelen esetben ugyanaz -, hogy fontolja meg azokat a módosító javaslatokat, amelyeket benyújtottunk, hiszen megint csak, mint az előző javaslatcsomag esetében, nem a koncepciót kívánják megmásítani, nem azt támadják, hanem kifejezetten szakmai javaslatokkal kívánják azt kiegészíteni és jobbá tenni. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az MSZP soraiban.)
