GÚR NÁNDOR
GÚR NÁNDOR
GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Államtitkár Úr! Köszönöm szépen Mesterházy Attila nevében is a két percben mondott válaszát. Ezek fontos információk, mert látható módon százezres nagyságrendű visszaigazolások születtek egy-egy témát érintően, akár illetékek, akár igazgatási szolgáltatási díjak megfizetésével kapcsolatos javaslattételként. Azt jónak tartom, hogyha ilyen típusú folyamatokban minél szélesebb körben megkérdezésre kerülnek az állampolgárok. Bár szeretném hozzátenni, azt is jónak tartanám, hogyha láthatóan olyan ügyekben, amelyek egyébként szétfeszítik a társadalmat - idézőjelbe tetten -, mondhatok ilyet nyilván, vasárnapi bezárás vagy egyéb más ügyek tekintetében, ott hasonló szorgalommal és nyitottsággal viszonyulnának, egyszerűen azért, mert most itt, amikor illetékekről, szolgáltatási díjakról beszélünk, ott meg, amikor az emberek intim szférájába való beavatkozásról beszélünk, akkor ezek fajsúlyában legalább összemérhető kategóriaként jelennek meg. De nem akarok elmenni más irányba, azzal akarok foglalkozni, ami a törvénytervezet keretein belül is megfogalmazásra kerül.
(12.50)
A bürokrácia költségei vonatkozásában nagyjából látjuk és ismerjük azt a folyamatot, ami kialakult Magyarországon. Látjuk azt, hogy mi Európában a bürokráciának úgymond a terhe, és hogyan néz ki ez Magyarországon. Sajnálatos módon azt kell hogy mondjam, hogy Magyarországon nagyjából háromszor akkora mértékű fajlagosan a bürokrácia terhe, költségvonzata, mint ami az európai átlag viszonylatában. Magyarországon ez a bruttó hazai terméknek, amit előállítunk, a GDP-nek durván a 10 százaléka. Óriási, óriási nagyságrendű teher: 3000-3500 milliárd forintnyi közötti teherként zuhan rá a vállalkozásra és az állampolgárokra. Míg ez Európában viszonyítási alapként 3-3,5 százalékos mértéket ölt, gyakorlatilag van mit tenni e tekintetben.
És ehhez az aránypárhoz illesztetten azért szeretném azt is hozzátenni, hogy 2010-hez képest ezek a terhek mértékadó módon nőttek, mondom: mértékadó módon nőttek. Reprezentatív felmérések támasztják alá mindazt, amit mondok, de a vállalkozások körében történt reprezentatív felmérések alapján nem azt mondom, hogy majdnem mindegy, hogy milyen területeken érintően, de humán, pénzügyi, munkaügyi területet, környezetvédelmi területet, beruházásokat érintő területeket vizsgálva az az összegzés jött ki, hogy ahol nagyon-nagyon nőttek ezek a bürokratikus terhek és ezek költségvonzatai, annak a mértéke gyakorlatilag 30 százalékos nagyságrendű növekedést ért el 2010 óta. Ahol nem azt mondták az emberek, a vállalkozások, hogy nagyon nagyot nőttek, hanem nőttek, de foghatóan, az közelített a 40 százalékhoz.
Magyarul, a nagyon-nagyon nőttek és nőttek a bürokratikus terhek és ennek a költségvonzata a reprezentatív mintafelméréseken alapuló vállalkozói megkérdezések számának több mint kétharmadát érintette, mintegy 70 százalékát. Akik azt mondták, hogy különösebb növekedést nem éreznek, nem azt mondták, hogy csökkenést, különösebb növekedést nem éreznek, ez pedig durván 30 százalék volt, közelített a 30 százalékhoz. Nem szabad eltagadni, 1,5 százaléka a nyilatkozattevőknek, volt olyan, aki azt mondta, hogy csökkentek a bürokratikus terhek; 100-ból a 1,5 százalék.
Na szóval, azt akarom érzékeltetni, hogy 2010 óta - addig sem volt kicsi, azt is hozzá kell tennem, mert így korrekt - foghatóan és mértékadó módon nőtt a bürokratikus teher, és mint mondtam, az ehhez kapcsolódó költségteher is. Ilyeténképpen az evidencia, törvényszerű, egyértelmű, mindegy, hogy fogalmazunk, hogy ezen változtatni kell. Ezen változtatni kell! Ez a lépés, amit most tettek, jó irányba tett lépés, de tyúklépésnek sem merném nevezni, tehát olyan mértékű, amely mértékeiben kifejezve, ez a 10 milliárd forintos nagyságrend összegészében azt jelenti, hogy a teljes bürokráciából fakadó tehernek a 3 ezrednyi részét teszi ki. Tudja, mennyi az? Nem 1 százalék, nem 0,1 százalék, nem, 3 ezred százalék. Félelmetesen kevés! Félelmetesen kevés, miközben fényesre festik az eget, mintha olyan szintű lépést tettek volna, ami megold itt mindent. Azt szeretném jelezni, ami 2010 óta bürokrácianövekedésből fakadó költségteherként a vállalkozásokra és az emberekre, az állampolgárokra rázúdult, ez annak az 1 százalékos nagyságrendjét teszi ki.
Szóval, azt szeretném javasolni, hogy a töredéknyi tyúklépések után valós lépéseket kellene tenni annak érdekében, hogy legalább első lépésben, amíg kormányoznak, sikerüljön elérni oda, hogy ez a teher ne legyen több mint amennyi arányaiban volt 2010-ben a kormányváltáskor. Ahhoz is nagyon sokat kell még tenniük, azt szeretném hozzátenni.
És ha ebbe az irányba haladunk, akkor itt két dologra vissza kell térjek, amit Bárándy képviselőtársam és Mesterházy képviselőtársam említett. Az egyik, hogy Bárándy képviselőtársam mondta a pazarló kormányzás mikéntjét. Illetve ő említette az államtitkár urak számát és sok minden egyéb mást, én mást teszek mellé. Én az olyan típusú, nemrég alkotott, alapított propagandaminisztérium vagy a stadionok, a fűtött edzőpályák vagy a kisvasút építése, vagy a kormányzati pazarlások számtalan és kéz-zel-foghatatlan, már kézzel sem fogható történéseit említem, amelyek mind-mind forintokat visznek el, kemény milliárdokat abból a közösen felhasználható pénzből, ami egyébként az állampolgárok javát szolgálóan lehetne, hogy felhasználásra kerüljön.
És fontos az is, amiről szó esett, szintén több képviselőtársam említette, hogy például az olyan típusú dolgok tekintetében, mint a tulajdoni lapok ingyenességének megteremtése; nem tudom, államtitkár úr, tud-e arról esetleg számot adni vagy jó értelemben visszaigazolást adni, hogy például ebben a konkrét dologban, ami a tulajdoni lapok ingyenességéhez való hozzáférés lehetőségét érinti, ebben hány állampolgári visszaigazolás vagy visszajelzés volt. Szívesen venném, ha erre tudna számadatot mondani.
Mesterházy Attila kérdései között egyet azért egy picit feszítenék. Ő nem bontotta ki direkt, én meg mégis kibontom picit, ami arról szól, hogy a fekete- és a szürkegazdaság és foglalkoztatás kérdésköre. Mert ha bürokráciáról beszélünk, akkor a gazdaság olyan típusú működéséről is szólni kell, ami megint csak félelmetesen sok pénzügyi forráslehetőséget hordoz magában. Rengeteg, rengeteg kutatás, reprezentatívnak mondható felmérés támasztja alá, hogy a mai magyar gazdaságban 18-22 százalék közé teszik a feketegazdaságban megfordult források nagyságrendjét. Ha ezt a számot nézem, ez még nagyobb, ez duplája durván annak, mint ami a bürokrácia által okozott költségterhet jelenti az országban, de 6000 milliárd forintos nagyságrendű.
Azért hoztam szóba, mert azt gondolom, azt hiszem, hogy ha e két területen egyrészt a bürokrácia terhének csökkentése vonatkozásában, másrészt a feketegazdaság, -foglalkoztatás visszaszorítása tekintetében a ma meglévő 100 egységnek tekinthető terhet csak 10 százalékkal csökkenteni lehetne, akkor olyan nagyságrendű szabad pénzügyi forrásokat lehetne előállítani, ami nem 10, nem 100, hanem 1000 milliárd forintos nagyságrendű szabad mozgást jelentene a költségvetés számára is nyilván, de úgy összességében a magyar emberek számára.
Tehát két olyan felület, amely tekintetében mindenképpen érdemes erőket mozgósítani, de mondom, nem tyúklépés-töredéknyi erőket, mint ami jelen időszakban elénk tárulkozik. Persze, ezt támogatjuk, merthogy ez is segítség, de ez a segítség mértékeiben sokkal kevesebb, mint amennyi terhet rázúdítottak az országra az elmúlt hat esztendőben.
Az elmúlt hat év történéséről azért annyit mindenképpen szóljunk, hogy összegezve mondhatnám, hogy eddig én ezt kudarcosnak tekintem e vonatkozásban, gondoljon csak a söralátét példájára - biztos emlékszik még rá, ugye, államtitkár úr? Adóbevallások söralátéten történő megvalósítása és sok minden egyéb más tekintetében.
A mesét szívesen veszem, ha elmondja, meghallgatom, hogy hogy lesz ez majd 2016-ban, ’17-ben, ’18-ban meg már semmi, már mindent a NAV fog elvégezni. Tehát értem én ezt, csak hat éve kormányoznak. A söralátét meg nem kicsi, hanem akkora, hogy a hordó kell rá és talán akkor sem takarja el.
Szóval, azt gondolom, hogy ha ebben a két dologban csak, amit ez előbbiekben említettem, a bürokrácia vonatkozásában és a feketegazdaság, -fog-lal-koztatás tekintetében csak a meglévő terhek vonatkozásában egy 10 százalékos mértékű csökkentést tettek volna, akkor nem kellett volna önöknek küzdeni, harcolni, mondjuk, az ellenében, hogy a férfiak 40 év jogosultsági idő utáni nyugdíjba-meneteli lehetőségét korlátozzák.
(13.00)
Akkor nem kellene önöknek az ellen küzdeni, hogy a minimálbérek, nem a bruttójának, nem, nem, hanem a minimálbérek olyan típusú nettójának a növekedését hozzák egy tripartit megegyezés alapján rendeletbe, törvénybe, ami arról szól, hogy a minimálbéres emberek vásárlóerő-értékben mértékadó módon többet keressenek, mint amennyit ma keresnek. És a kormány járulékterhek kivetésével ne a munkaadókat büntesse meg a munkavállalókat, és többlet járulékterheket zúdítson rájuk, hanem az egyes ember, aki mondjuk ezeket a forrásokat, pénzeket keresi, az járjon jobban, annak legyen több a keresete.
Akkor nem kellene harcolni azzal, hogy a közszférában 38 650 forinton tartják hatodik éve, példátlan módon, a köztisztviselői illetményalapot. Nem volt a rendszerváltás pillanatától kezdve egyetlenegy olyan kormány sem, még az első Orbán-kormány sem, hozzáteszem jelesül, amely időszakában a köztisztviselői illetményalap mértéke ne változott volna. Most hatodik esztendeje - most hatodik esztendeje! - ott vagyunk, ennek az Orbán II.-III. kormánynak az időszakában, hogy a köztisztviselői illetményalap változatlan. Akkor nem kellene azzal harcolniuk és úgy cselekedniük, hogy az egészségügyből vagy az oktatásból évente százmilliárd forintos nagyságrendű pénzeket vesznek ki, hanem pont oda, ahová pénzeket kellene tenni, forrásokat kellene biztosítani, ilyen értelemben az oktatásra és az egészségügyre szabad pénzügyi kondíciókkal rendelkeznének.
Ezekkel a példákkal csak azt akarom mondani, csak azt akartam érzékeltetni, hogy nagyon-nagyon fontos az a terület, amihez végre, végre, hat év eltelte után a kormány hozzányúl, tehát ahhoz, hogy a bürokrácia terheit a vállalkozások és az állampolgárok számára csökkentse. Ugyanilyen fontossággal bírna az, hogy végre elinduljanak azon az úton, ami a feketegazdaság, -foglalkoztatás felszámolásával, annak csökkentésével kapcsolatosan fontos. Bár nem akarom még azt sem feltételezni, hogy azért nem teszik, mert esetleg a haveroknak nem érdeke ez a történet. Engem az győzne meg arról, ha ebben elindulnának, hogy tényleg nem a haverok érdeke, hogy nem indulnak el.
Tehát ezekben az ügyekben jó lenne megmozdulni, mértékadó módon jó lenne elindulni, jó lenne az állampolgárok javát szolgálva cselekedni és nem más parciális, nem más, egyes emberek és vállalkozások érdekeit szolgálni; olyanokét, akik maguk dúskálnak a jóban, de az általuk történő foglalkoztatásuk kapcsán meg másokat kiszolgáltatottá tesznek. Tudja, ön is ismeri ezeket a példákat. Van olyan magyar feltörekvő vállalkozás, amely egy évben 800 milliós osztalékot vesz fel, miközben abban az adott esztendőben 225 ember foglalkoztatására 157 millió forint bért használ fel. Érti?! 225 embernek 157 millió forint, önmagának osztalékban 800 millió forint. Na, ezeken a helyzeteken kell változtatni, egyrészt a bürokráciacsökkentés útján elindulva és erős lépéseket téve, másrészt a feketegazdaság visszaszorítása - felszámolást nem merek mondani, de visszaszorítása - tekintetében.
És ebben még egyszer, utoljára azt mondom, nem töredéknyi tyúklépéseket, hanem mértékadó lépéseket kell tenni ahhoz, hogy legalább az elkövetett hibáikat, amiket ’10 óta megtettek e tekintetben, legalább részben kompenzálni tudják. Köszönöm szépen. Az utolsó mondatom pedig az, hogy persze, ezen töredéknyi tyúklépéssel elkövetett pozitív lépéseket is támogatni fogjuk. Ami az emberek hasznát szolgálja, abban ott van a Magyar Szocialista Párt és támogatja. Elnök úr, köszönöm szépen. (Szórványos taps az MSZP soraiban.)
