TUKACS ISTVÁN
TUKACS ISTVÁN
TUKACS ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Interpellációm második részében szívesen adnék én is zöld utat a válasznak, magyarul, én is mondanám azt, hogy elfogadom, ha a válasz tartalma ezt majd lehetővé teszi. Azért mondom ezt, mert amiről beszélni akarok, az komoly. Arról az állampolgárság-bizniszről van szó ugyanis, amely kiterjedten Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében azokkal a jellemzőkkel bír, hogy magyar felmenőkkel nem rendelkezők, magyar nyelven nem beszélők szereznek a gyorsított honosítási eljárásban magyar állampolgárságot. Teszik ezt úgy, hogy kihasználják a törvény hézagait, és persze kihasználják néhány polgármester, jegyző vagy esetleg más tisztségviselő olthatatlan vágyát a pénz után.
Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A motivációik egyértelműek: szerezni akarnak egy olyan útlevelet, amellyel szabadon mozoghatnak az uniós országokban. Lehet egyébként, hogy az ezt elősegítők megirigyelték a kormány munkáját, mert a kormány is működtet ilyesmit - nem hasonló tartalommal, de hasonló gyökerekkel -, csak a kormány ezt letelepedési kötvénynek nevezi.
Tisztelt Képviselőtársaim! Ez a dolog most már több, mint egyszerű városi legenda. Most már a nyilvánosság szól a százszámra beadott kérelmekről, az éjjeli órákban tartott állampolgársági eskütételekről, és a fáma, különösen a megyénkben, most már meg is nevezi az érintetteket. Azt szeretném, ha itt is ez történne.
Azt szeretném, tisztelt államtitkár úr, ha először is megmondaná, hogy a nemzetbiztonsági kockázatnak az a bizonyos vizsgálata ezeknek az embereknek az esetében hogyan történt, ha egyáltalán megtörtént. Történt-e valamiféle vizsgálódás abban a tekintetben - merthogy kellene -, hogy azok az emberek, akik egyébként jogtalanul magyar állampolgárságra vágynak, vajon hordoznak-e számunkra kockázatokat.
Államtitkár úr, jó lenne tudnunk neveket, vagy legalább településneveket, hogy a megyénkben élők tudják, önök tisztában vannak a problémával és cselekszenek. A kérdésem nyilván az, hogy vajon mit. Melyek azok a cselekedetek, amelyek azt garantálják, hogy ezek a visszaélések ne történjenek meg? A „visszaélés” szót kéretik erősen idézőjelben érteni, merthogy ennél azért sokkal durvább jelzőt igényelne az ebben részt vevők tevékenysége. Úgy gondolom, hogy ezeket az embereket nemhogy önkormányzati tisztségviselőnek vagy netán anyakönyvvezetőnek alkalmazni nem lehet, hanem valahol sokkal inkább hűvösebb helyen látnák őket szívesen, különösen a megyémben.
Ezekre várnám tisztelettel a válaszát, államtitkár úr, amit türelemmel fogok figyelni. Elnök úr, köszönöm a lehetőséget. (Taps az MSZP soraiban.)
