MESTERHÁZY ATTILA
MESTERHÁZY ATTILA
MESTERHÁZY ATTILA (MSZP): Nagyon szépen köszönöm. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Szerintem ez egy fontos beszámoló, amiről itt vitatkozik a Ház, hiszen a magyar média helyzete összefüggésben van a magyar demokrácia helyzetével is. Különböző ellenzéki kritikákra az volt az NMHH válasza és véleménye, hogy de hát a honlapunkon ott van a szakmai, pénzügyi beszámoló, abból mindenki szemezgethet, és abban pontosan le van írva minden, ami az ő tevékenységükkel kapcsolatos. Valóban, eközben azt tapasztaljuk, hogy még egy szakértőt se tudtak ideküldeni erre a vitára, aki legalább lejegyzetelné azt, hogy milyen észrevételek hangzanak el, bár igaz, hogy hála istennek, vannak kiváló gyorsíróink, és a jegyzőkönyvből egészen biztosan értesülni tudnak, ha kikérik ezt a jegyzőkönyvet. De tényleg, szerintem lassan itt a képviselők, az MSZP-s, a jobbikos és néhány fideszes képviselő egy sört fölajánlhatnánk az NMHH bármely rendű-rangú képviselőjének, hogyha bárhogy is értesülne arról, hogy itt mi hangzott el az ő beszámolójukkal kapcsolatban a tisztelt Házban.
De tényleg, mivelhogy ez egy fontos beszámoló, érdemes lenne ezt rögzíteni, hogy lám, van azzal probléma, hogy nincs ellenzéki delegáltja ennek a testületnek, hiszen amikor létrejött ez az egész szervezet, akkor kiszorították ebből az ellenzéki képviselőket. Mi akkor is úgy érveltünk, hogy bizony nem lesz ez így jó, mert kellene hogy legyen egyfajta ellenzéki kontroll, mert ha nincs semmilyen kontroll, akkor bizony olyan szakmai hibák, pénzügyi lazaságok is előfordulhatnak, mint amiről a képviselőtársaim itt az elmúlt vita során már bőven beszámoltak.
Ezért engedjék meg, hogy ezt az alkalmat is arra fölhasználjam, hogy felszólítsam a Fidesz jelen lévő képviselőit, hogy biztosítsák annak a lehetőségét, hogy az ellenzéknek is legyen ebben a szervezetben valamilyen szerepe, mert ez a kontroll bizony nagyon komolyan hiányzik, és innentől kezdve látható módon ez a szervezet semmi más szerepet nem tölt be, mint a Fidesz kezében egyfajta fegyver és a másik oldalról pedig egy pénzosztási lehetőség azok számára, akik kedvesek a Fidesznek.
Számos olyan probléma van, amiről a képviselőtársaim már beszéltek, mégis azért fontos újra hangsúlyozni ezeket a gondokat, hogy minél többször hangozzanak el ebben a Házban.
Az első az, hogy ordenáré mennyiségű pénzből dolgozik a magyar közszolgálati média. Ha megnézzük a kereskedelmi televíziók költségvetését, amelyek jelentős mértékben nem közpénzből dolgoznak, akkor egyszerűen összehasonlíthatatlan a különbség, többszöröse akár az RTL Klub, akár a TV2 költségvetésének az, amit a Magyar Televízió elkölt saját magára. És még azt se mondhatjuk, hogy ezzel a pénzzel helyesen és jól gazdálkodik, hiszen nem látjuk azt a szakmai tartalmat, nem látjuk azt a kulturális tartalmat, nem látjuk azt a közszolgálati célt, amit ekkora pénzből bizony megvalósíthatnának a Magyar Televízió vagy annak különböző egységei.
Tehát ahogy a többiek is szóltak róla, bizony a közszolgálatiság jelentős mértékben sérül. Korábban a sokat átkozott, már önök által átkozott és kárhozott 2010 előtti időszakban konkrétan másodpercre mérték azt a közszolgálati televíziókban, Duna TV-ben, MTV-ben, hogy ugyanannyit beszéljen egy ellenzéki képviselő, mint amennyit a kormánypárti képviselő, sőt, még arra is odafigyeltek, hogy ki volt a kezdeményezője egy vitának adott esetben, hogy ki kerül esetleg előnybe azáltal, hogyha hamarabb szólhat, és megpróbálták éppen ezért az egyenlő esélyek lehetőségét mindenki számára biztosítani.
Most többször előfordult, különösen a 2010-es kormányváltás után, hogy azt a választ kaptuk az akkori MTV vezetőitől, hogy most nincs szükség ellenzéki véleményre, mert a kormánypárt akarja bemutatni a saját elképzeléseit a választások után, és ehhez bizony sok idő kell, ezért nem tudnak beengedni ellenzéki képviselőt ezekbe a műsorokba, a hírekbe, mert egyszerre ez a sok kormányzati híradás, kormányzati propaganda kiszorítja ezeket a híreket.
Aztán találkoztunk olyan érveléssel is, én személyesen is, hogy azért nem kell ellenzéki véleményt beengedni, mert nincs is az ellenzéknek véleménye egy adott kérdésről. Nem nagyon zavarta a közszolgálati médiát, hogy nemcsak az MSZP, hanem az összes többi parlamenti párt mondott véleményt adott kérdéskörben, de mégiscsak a kormányzati álláspontot tükrözte az adott éjszakai beszélgetős műsor vagy éppen a híradó, ami ilyen módon, ahogy az imént is mondtam, semmi más célt nem szolgált, mint hogy a Fidesz kommunikációs ágense legyen.
Mi ezt sokat mondtuk, önök mindig ezt cáfolták, azt mondták, hogy ez nem igaz, de aztán pár nappal vagy pár héttel ezelőtt a Hír TV vezérigazgató-helyettese érdekes módon hasonló szavakkal számolt be a közszolgálati média működéséről. Azt mondta, hogy folyamatos eligazítás van a Fidesz kommunikációs központja és a közszolgálati média között, és pontosan megmondják azt, hogy miről lehet, miről szabad, miről kell tudósítani.
Úgy is lehetne fogalmazni, hogy nem a hírekről tudósít a közszolgálati média, hanem a Fidesz kommunikációs céljaihoz keres híreket, amivel ezt alá lehet támasztani. Természetesen - erről már volt szó, de azért mégiscsak, mivel felháborító, érdemes ezt megismételni - szelektíven beszél a közszolgálati média a hírekről. Ami a miniszterelnök számára vagy a Fidesz számára kellemetlen, az sok esetben eltűnik, meg sem jelenik, legyen szó migránsügyről, korrupcióról vagy akármi másról a hírekben.
Majd később Bárándy Gergő képviselőtársam fog erről részletesebben szólni, de az is felháborító, hogy az MTI - amelynek az lenne a dolga, hogy tudósít arról, hogy a különböző képviselők, különböző politikai szervezetek egy adott témában milyen álláspontot képviselnek, mit gondolnak az adott kérdéskörről - válogat a hírek között.
Legutóbb az LMP-nek tagadták meg egy közleményének a leközlését, de az MSZP-vel is számtalan alkalommal előfordult az, hogy nem jelenhetett meg egy MSZP-s közlemény, vagy adott esetben nem olyan tartalommal, nem olyan formában jelent meg, mint ahogy azt az adott képviselő elmondta.
Tehát a problémák között vannak szakmai problémák, amelyek arról szólnak, hogy nincs közszolgálatiság ma Magyarországon, hanem a Fidesznek egy kommunikációs eszköze, semmi más a közszolgálati média, és ezt leplezi egyébként az NMHH. Tehát itt függ össze a kettő egymással, hogy miközben természetesen szabályozási, felügyeleti jogköre van az NMHH-nak, de bizony ezeket a panaszokat vagy egyáltalán nem megfelelően, vagy csak nagyon lassan, elkenve értékelik, és nem látjuk azt, hogy hasonló módon járnának el a közszolgálati médiával, mint adott esetben számos kereskedelmi vagy egyéb más, kisebb televízióval, médiaszolgáltatóval, hanem van egyfajta kivételezett helyzete a Magyar Televíziónak.
A nézettségi adatokról már volt szó. Valóban, ha ebben az összevetésben nézzük az elköltött összeget és a nézettségi adatokat, akkor szintén ugyanarra az eredményre jutunk, hogy ennyi pénzt teljesen felesleges erre elkölteni, az egészen biztos.
(20.50)
És az is érdekes, hogy a támogatások sem feltétlenül átláthatóan vagy valamilyen előre meghirdetett, világos kritériumrendszer alapján történnek. Néha lehet tájékozódni a hírekből vagy az NMHH honlapján, hogy éppen ki kapott és milyen típusú támogatást, de hogy az mi alapján, hogyan lett szétosztva, az bizony hagy maga mögött kívánnivalót. S az is igaz, hogy korábban az ORTT-nél is ilyen szempontból hasonló gyakorlat valósult meg, de az a gyakorlat sem volt helyes, éppen ezért lett volna lehetőség arra, hogy ezt kiküszöböljék a mostani szabályozás kapcsán.
Azért mondjuk azt, hogy nem tudjuk támogatni ezt a pénzügyi beszámolót, mert a magyar közszolgálati televízió részrehajlóan végzi a tevékenységét, teljes mértékben mellőzi nem a BBC-sztenderdeket, amit nagyon sokszor szoktak egyfajta zsinórmértékként emlegetni, hanem csak egyáltalán a korábbi közszolgálatisággal kapcsolatos színvonalat is alulmúlja a mostani magyar közszolgálati média, és ehhez ad egyfajta védernyőt, egyfajta segítséget, és szolgálja ki a Fidesz különböző politikai érdekeit maga a hatóság is.
Egyetértünk mindazokkal, akik azt mondják, hogy nem lehet elfogadni ezt a pénzügyi beszámolót azért sem, merthogy szakmai hibák sora, kiegyensúlyozatlanság, egy bizonyos fideszes politikai érdek kiszolgálása jellemzi a magyar közszolgálati médiát és a hatóságot is. A másik oldalról teljesen egyértelmű - erről Lukács Zoltán beszélt -, hogy teljes mértékben pazarló ez a gazdálkodás. Se azt nem lehet látni, hogy az elmúlt időszakban pontosan mire költötték a forrásokat, se azt nem lehet látni, hogy mire kérnek megint több 10 milliárd forintot a következő időszakban, és az a 600-700 milliárd forint, amit az elmúlt években elköltöttek erre, az bizony hatalmas összeg. Csak az összehasonlítás végett: a felsőoktatásra 125-130 milliárd forintot költünk az adófizetők pénzéből.
Még egyszer arra hívjuk fel a kormányzatot, hogy változtasson az egyoldalúságon. Ez igaz a hatóság működésére, igaz a közszolgálati média tevékenységére, és igaz a pazarló gazdálkodásra is. Éppen ezért a magunk részéről - ahogy ezt már a kollégáim is többször elmondták - nem fogjuk támogatni ezt a beszámolót. A pazarló, szakmaiatlan működéshez nemhogy ennyi pénzre, hanem tulajdonképpen semennyi pénzre nem lenne szükség, mert ez nem közszolgálatiság. Márpedig ezt az adófizetők pénzéből finanszírozza a magyar költségvetés. Éppen ezért a „nem” gombot fogjuk megnyomni. Köszönöm szépen a figyelmet.
