HEGEDŰS LORÁNTNÉ
HEGEDŰS LORÁNTNÉ
HEGEDŰS LORÁNTNÉ (Jobbik): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Tudjuk, hogy az emlékezetkultúra milyen jelentőséggel bír a társadalom egésze számára történelmünk, nemzeti értékeink, nemzeti hőseink emlékének megőrzése érdekében, így különösen is fontos a jövő nemzedékét nevelő pedagógusok, illetve leendő pedagógusok képzésében.
(23.00)
Ebben a kérdésben nekünk, közéleti szereplőknek kiemelkedő felelősségünk van, értelemszerűen kinek-kinek megbízatásához, beosztásához mérten, így döntéshozó pozícióban lévő kormányzati politikusoknak - különösen is minisztereknek, államtitkároknak - kell példamutatóan elöl járni. Nem engedhetik meg maguknak azt, hogy személyes ellenérzéseiknek vagy akár kisebbrendűségi érzésüknek teret engedve, méltatlan és szégyenteljes helyzeteket teremtsenek. Ezért is tartom arcpirítónak azt az eljárást, amellyel egyes miniszterek, mondjuk ki, nevezzük nevén: Balog Zoltán és államtitkárai megbotránkoztattak sok jóérzésű magyar embert.
Kérem, engedjék meg, hogy ezzel kapcsolatban idézzem Kiss Jánost, Nagykőrös város egykori KDNP-s polgármesterét. A nyílt levelében, amelyből most nemsokára idézni fogok, egy hitbéli elöljárónk, ’56 egyik hőse, az ateista kommunista rendszer által meghurcolt lelkész-püspök, dr. Hegedűs Loránt - néhai apósom - emléktáblájának a sorsáról van szó, aki a Károli Egyetem egyik alapítója és ezzel együtt ezen egyetem tanítóképző karának újjászervezője, és egyben Nagykőrös város díszpolgára volt.
Így szól az idézet, csak egy részletét tudom felolvasni: „A Károli Gáspár Református Egyetem tanítóképző főiskolai karának vezetésével már több mint egy éve elhatároztuk, hogy a nagykőrösi tanítóképzés újjászervezésének 25. évfordulóján, 2015. október 6-án emléktáblát állítunk annak a püspöknek, aki a magyar református oktatás megteremtésének kiváló harcosa volt. Miután a nagykőrösi lakosok adományaiból rendelkezésre állt az emléktábla elkészítéséhez szükséges összeg, sok körültekintés és egyeztetés után megállapodtunk az emléktáblára kerülő szöveg részleteiben, az emléktáblát avató és az avatáson megemlékező beszédet mondó kiválasztott személyekkel.” Valamint úgy folytatódik, hogy az október 6-ai ünnepségen számos államtitkár, nyugalmazott államtitkár, főosztályvezető, a Világszövetség számos tisztségviselője és más szervezetek jelezték részvételi szándékukat. Az emléktábla 2015. szeptember végére elkészült és a helyére is került, de szeptember 30-án, az avatás előtt hat nappal egy otromba, udvariatlan, kirekesztő üzenet érkezett - feltételezhetően az EMMI-ből -, amely közölte velünk, hogy az emléktábla szövegében nem szerepelhet a „magyarok püspöke” megjelölés, és az a latin idézet, hogy „Hunga-riam esse salvandam”. A hírrel egy időben minden államtitkár lemondta az október 6-ai nagykőrösi szereplését, így a tábla avatása természetesen elmaradt, és azt el is kellett távolítani.
Felmerül ezek alapján a kérdés, milyen tanulsággal jár mindez azon főiskolások számára, akiknek végig kellett nézniük a tábla felállítását, majd avatás előtti eltávolítását, s akik, mint leendő pedagógusok, a jövő nemzedékét fogják az emlékezetkultúrára tanítani. Továbbá honnan vették a merészséget, honnan vették a példát azok a kormánypárti szereplők, akik ilyen szégyenteljesen jártak el? Megsértették a legalapvetőbb kegyeleti érzéseket, és durván beavatkoztak egy felsőoktatási tanintézmény autonómiájába. Mindezek alapján azt kell hogy mondjuk, az egykori állampárti idők Állami Egyházügyi Hivatala és a vele szoros együttműködésben dolgozó III/III-as ügyosztály ügynökei továbbra is mérgezik egyházi és világi közéletünket.
És végül kérdezem: azok a percemberkék, akik most ezt a gyalázatot elkövették, mit tettek le a nemzet asztalára, ami akár ezredrészével is felérne azzal a kiemelkedő szellemi munkássággal, amely a magyarok püspökének áldott hagyatéka? Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik soraiban.)
