KEPLI LAJOS,
KEPLI LAJOS,
KEPLI LAJOS, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Az eddigi vezérszónoki felszólalásokban elhangzottak közül kiemelném azokat a gondolatokat, amelyekkel Bartos Mónika képviselő asszony kezdte a felszólalását. Teljes mértékben egyet tudok érteni azzal, hogy nagyon fontos, hogy milyen világot képzelünk el magunknak a jövőre nézve, illetve az utódainknak, a jövő nemzedékek számára. A következtetésekkel kapcsolatban azonban már nem teljes az összhang közöttünk, hiszen én a kormánynak a környezetvédelem terén kifejtett előző ötévi tevékenységét egy picit máshogy ítélem meg. Én sajnos csak az ágazat folyamatos leépülését látom, azt látom, hogy nem követett el mindent az előző Orbán-kormány, és a mostani sem követ el mindent azért, hogy a környezetvédelemmel kapcsolatos célok teljesüljenek, illetve hogy előrelépés következzen be ezen a területen.
Minden környezetvédelemmel kapcsolatos törvényjavaslat vitájánál elmondjuk, hogy kezdődött az önálló környezetvédelmi tárca megszüntetésével, ami önmagában még nem vezetett volna feltétlenül a környezetvédelem mint ágazat érdekérvényesítő képességének gyengüléséhez, de a gyakorlat azt mutatja, hogy a Vidékfejlesztési Minisztérium - amit most Földművelésügyi Minisztériumnak neveznek - államtitkárságává történő lefokozás mégiscsak a terület érdekérvényesítő képességének a gyengülését hozta maga után. Nem állítom, sőt erős kritikával illetem azt a tevékenységet, amit az előtte regnáló szocialista kormányok a területen kifejtettek, azonban ágazati szempontból is mindenképpen egy gyengülés következett be az elmúlt öt évben.
A környezetvédelmi termékdíjról szóló törvény kapcsán pedig ugyanez mondható el, nevezetesen, hogy az eredeti célkitűzésnek egyre kevésbé felel meg. Hiszen nézzük meg azt, hogy miért jött létre, miért vezették be annak idején, vagy legalábbis elméleti szinten mi volt az indoklása a környezetvédelmi termékdíj bevezetésének! Az, hogy Magyarországon a hulladékok újrahasznosításához, a hulladékgazdálkodással kapcsolatos célok teljesítéséhez egy pénzügyi eszköz álljon rendelkezésre. Ez viszont ma már egyre kevésbé teljesül, és az egyes módosítások után egyre inkább azt látjuk, hogy egy adójogszabállyá silányul le a környezetvédelmi termékdíjról szóló törvény, amely az adóbevételek állandóságát hivatott biztosítani, nem pedig a környezetvédelemmel és a hulladékgazdálkodással kapcsolatos célok teljesülését. A rendelkezések egyre inkább az adózás rendjéről szóló törvény rendelkezéseihez simulnak vagy idomulnak hozzá. Amint látjuk, ebben a törvényben már kimondásra került, hogy az ebben a törvényben nem szabályozottak terén az adózás rendjéről szóló törvény irányelvei a hatályosak, az irányadók. Ez is azt mutatja, hogy a „környezetvédelmi” szót lassan el is lehetne hagyni a környezetvédelmi termékdíj megnevezésből, egyre inkább egy díjról, egy adóról, egy beszedendő sarcról van szó, amit az is mutat, hogy a bevételek a központi költségvetést gyarapítják, és nem igazán látjuk azt, hogy ebből hulladékgazdálkodási, pláne megelőzési célok teljesülnének.
A technikai részleteket illetően egyébként lehet - ahogy Földi László képviselő úr is elmondta -, hogy valóban bürokráciacsökkentő intézkedéseket tartalmaz azáltal, hogy átalánydíjat állapít meg a gépjárművek terén, vagy mondjuk, a negyedéves bevallás helyett az éves adóelőleg vagy termék-díjelőleg megfizetése és az utólagos bevallás rendszerére tér át. Lehet, hogy mindezek adótechnikailag és a bürokráciacsökkentés szempontjából pozitív irányba mennek, de az eredeti eszme, a környezetvédelmi célok teljesülése szempontjából semmilyen változást nem hoznak. Azt gondolom, hogy ehhez teljesen más, sokkal radikálisabb intézkedések kellenének. Ez a törvény a jelen formájában erre a célra nem alkalmas.
Mi egy olyan világot képzelünk el magunknak, ahol sokkal okosabban, tudatosabban történik a fogyasztói társadalomban a hulladékok kezelése, a hulladékok hasznosítása, illetve áthelyeznénk a hangsúlyt a megelőzésre. Ma számtalan példa van arra, hogy milyen pazarló módon történik a hulladékok kezelése, és nem látom azt, hogy amióta a termékdíjtörvény bevezetésre került, vagy amióta környezetvédelmi termékdíjat kell a hulladékok egy bizonyos körére megfizetni, ez érdemben változott volna, kevesebb reklámanyag, szóróanyag borítaná el a postaládáinkat, vagy kevesebb környezetet veszélyeztető termék kerülne ki az erdők szélére a környezetbe, vagy kerülne a hulladéklerakókra, noha arra már európai uniós szabályozás is van, hogy újrahasznosítható, pláne veszélyes hulladék kommunális hulladéklerakóra nem kerülhet.
Mégsem ez a gyakorlat. Ha az ember elmegy és megnéz egy-egy ilyen létesítményt, azt látja, hogy ezt nem lehet teljes egészében kiszűrni. A háztartásokból még mindig nagyon sok veszélyes hulladék kerül ki a kommunális szemétbe és onnan a szeméttelepekre; akár a használt elemekre, a lejárt szavatosságú gyógyszerekre, a használt sütőzsiradékra vagy bármi egyébre gondolunk. Ezek újrahasznosítása vagy a kommunális hulladékból való kivétele, a háztartásoktól történő begyűjtése még nem megoldott minden településen. Ennek az irányába kellene elmozdulni, mert ezek valós veszélyt jelentenek mind a vízbázisra, mind a saját jóvőbeni életminőségünkre, a jelen és a jövő generációk környezeti és egészségi állapotára.
A veszélyes hulladékokkal kapcsolatban hétről hétre, hónapról hónapra jönnek elő olyan esetek, hogy veszélyes hulladékot „találnak” vagy fedeznek fel a civil szervezetek vagy a média. Természetesen nem igazi értelemben vett találásról van szó, hiszen a hatóságoknak és a hulladék tulajdonosának tudomása van arról, hogy ezek a veszélyeshulladék-lerakatok léteznek. Csakhogy a kormány itt is egyfajta tűzoltó jellegű tevékenységet végez - egyébként nagyon helyesen -, amikor már bekövetkezik a káresemény, vagy tudomást szerzünk róla, akkor nagy civil és ellenzéki nyomásra intézkedik a károk elhárításáról. De a kormánynak alapvetően nem a tűzoltás volna a dolga, hanem a megelőzés, a megelőzés pedig azt jelentené, hogy szánunk költségvetési forrásokat a kármentesítésre, és ez tervszerűen történik, nem pedig tűzoltó jelleggel, minden évben megvan rá a megfelelő nagyságú forrás a költségvetésben, és folyamatosan számoljuk fel azokat a környezetre veszélyt jelentő lerakatokat, veszélyeshulladék-lerakatokat, amelyek jelen pillanatban időzített bombaként ott ketyegnek az ország minden területén.
A környezetvédelemmel, a környezetvédelmi termékdíjjal kapcsolatban volna bőven feladat, csak megint a technikai szabályozások, az európai uniós joganyagnak való megfelelés irányába mozdulunk el. Adminisztratív szempontból történnek kisebb pozitív változások, amelyek - még egyszer mondom - lehet, hogy a vállalkozók terheit csökkentik, de ha megkérdezünk tíz vállalkozót, biztos vagyok benne, hogy a tízből kilenc egy befizetendő adóként tekint a környezetvédelmi termékdíjra, és nem mint egy környezetvédelmi díjra vagy járulékra, amely őt bármiféleképpen motiválná abban, hogy akár a beszerzése során környezettudatosabban járjon el. Nekem legalábbis ez a tapasztalatom.
Mielőtt képviselővé választottak, évekig végeztem környezetvédelmi megbízotti feladatokat különböző vállalkozásoknál, több tucatnyi vállalkozásnál, és ennek keretében a környezetvédelmi termékdíjjal is volt szerencsém vagy inkább szerencsétlenségem foglalkozni. Azóta valóban sokat változott a szabályozás, de egy rendkívül túlbürokratizált és környezetvédelmi motivációt magában egyáltalán nem hordozó szabályozásról volt szó. Egyfolytában azzal kellett küzdenünk, hogy a vállalkozók ne elkerülni igyekezzenek vagy kibújni alóla, hanem arra ösztönözze őket, hogy környezettudatosabban válasszanak a beszerzés során, illetve a termékeiket úgy állítsák elő, hogy az minél kevésbé terhelje a környezetet, mert azt gondolom, hogy végül is ez volna a cél. És ha egy ilyen szabályozás kerülne a parlament elé, akkor azt a Jobbik Magyarországért Mozgalom is teljes mellszélességgel támogatni tudná.
(11.00)
Most a jelenlegi termékdíjtörvény adminisztratív és technikai célú módosításairól van szó, természetesen a kormánynak szíve joga, hogy ezt saját hatáskörében intézze. Jó lelkiismerettel a támogatásunkat mi nem tudjuk adni. Köszönöm szépen. (Szórványos taps a Jobbik soraiban.)
