DR. BITAY MÁRTON ÖRS
DR. BITAY MÁRTON ÖRS
DR. BITAY MÁRTON ÖRS földművelésügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselő Úr! Elég sok mindent elmondott a napirend előtti felszólalásában. Ezeket megpróbálom szépen sorba szedni.
Az egyik az, ami mégiscsak szembetűnő, és ne haragudjon, nem akarom önt személyében bántani ezzel, de azért álljon meg a menet. Önnek pontosan tudnia kell, hogy a 220 éves Mezőhegyesi Állami Gazdaságot és Állami Ménesbirtokot 2003-ban önök szedték két darabba, a legértékesebb földjeit pedig privatizálták forint húszért, pontosabban a céget a földekkel együtt privatizálták forint húszért, amiből aztán nagyon sok per is volt. Utána feláll a parlamentben és azt meri mondani, hogy a 220 éves állami gazdaság létét fenyegeti a mostani program?! Bocsánatot kérek, a 220 éves állami gazdaság állami tulajdonú, és az állami tulajdonú ménest senki nem szeretné privatizálni. Pont arról van szó, hogy az állami tulajdonú ménesből mintagazdaság legyen, és még földet is fog kapni. Ne keverjük össze a dolgokat, kedves képviselő úr! Önök elprivatizáltak akkor tíz állami gazdaságot, hozzáadtak nagyon sok földbérletet ezeknek a cégeknek hosszú évtizedekig, most pedig feláll és megpróbálja összemosni úgy, mintha ez pont fordítva történt volna, ez finoman szólva is disszonáns.
A másik, amit szeretnék elmondani önnek: az összes meghirdetett földterületből, amit most értékesítési programban meghirdetünk, néhány tucat van, ami száz hektár feletti. Önnek is pontosan tudnia kell, hogy a megosztással kapcsolatban vannak problémák. Egyrészt az egy körülbelül féléves eljárás, mire az ember megosztaná, másrészt pedig egy egybefüggő szántóterületnél, ahol fizikailag nincsenek meg a megosztás feltételei, találni kellene egy úgymond légvonalat, amely mentén meg lehet osztani, például a 90 hektárost Vas megyében, amit említett is. Megítélésem szerint ezt nem is biztos, hogy gazdaságos vagy célszerű megosztani. De azzal egyetértek, amit mondott - hogy ne csak korholjam az elmondottakat, amiket volt szíves megosztani velünk -, hogy a 256 hektár Hajdú-Bihar megyében valóban egy nagyon nagy terület. Egyesével végig fogom nézni újra, hogy melyek azok a területek, amelyek ilyen nagyok, és van-e arra lehetőség, hogy ezt valamilyen módon még megosszuk a program keretében. Mert azzal egyetértek, amit ön is mondott, hogy egy 300 millió forintos hitellel sem biztos, hogy ez a terület megszerezhető.
Egyébként azt fontos leszögezni, hogy minden értékesítésre szánt földet a felelős állami vagyongazdálkodás keretében kötelességünk a legjobb áron értékesíteni. Ezért van licit. Ezért nem azt mondja a kormány, hogy valamilyen pályázati eljárásban, hanem törvényi feltételek mellett, aki megfelel a törvényeknek és aki a liciten a legtöbb pénzt adja, az fogja megszerezni azt a területet. Erre van egyébként egy államilag támogatott vagy legalábbis egy nagyon jó, 2 százalék alatti hitelkonstrukció, amivel a gazdák tudnak élni.
Az erdők privatizációjával kapcsolatosan: értem én, hogy szeretnék összemosni a dolgokat, de semmi értelme nincs. Nincs szándékban az erdők privatizálása. Nagyon fontos, hogy törvény garantálja azt, tehát törvénymódosítás nélkül ezt nem is lehetne megtenni. De nem is ez a szándék. Mondjuk ki nyíltan, a kormánynak az a szándéka, hogy a szántóföldeket a gazdáknak adja. Az a szándékunk, hogy ne a külföldiek, ne a spekulánsok, ne a befektetők tudják megszerezni, hanem a helyben lakó családi gazdaságok. Ezt szolgálja ez a program. Azért érdekes az, amit mond, mert folyamatosan kibújik a szög a zsákból. Önök próbálják a nagyüzemeket - most is Mezőhegyest említette - valahogy helyzetben tartani. (Gőgös Zoltán: A munkahelyeket!)
Azt szeretném önnek mondani, legyen kedves és fogadja el tőlünk, hogy mi nem nagyüzemi struktúrában gondolkodunk, hanem családi gazdaságiban. Ezért van az, hogy egy 450 hektáros területet, amit egy cég művel, most nyolcan használnak. Ezért van az, hogy a meghirdetett 50 ezer helyrajzi számból több mint 41 ezer 10 hektár alatti. Nem tudom, mi a probléma azzal, hogy azt mondjuk a gazdáknak, a 10 hektár alatti termőföldeket nyilvános árverésen vásárolják meg.
Nem lehet más oka, mint hogy önök azt szeretnék ezzel elérni, hogy ne a gazdáké legyen a föld. De akkor kié legyen, kedves képviselő úr? (Gőgös Zoltán: A gazdák csak használják!) Miből gondolja ön, hogy a föld jobb helyen van az államnál, amelyik nem gazdálkodik, mint a családi gazdaságoknál? Miért gondolja ön azt, hogy a külföldiek vagy a nagyüzemek kezében jobb helyen lesz a magyarországi termőföld, mint a gazdáknál?
Egyébként, képviselő úr, öntől is azt szeretném kérni, hogy legyen kedves és támogassa a gazdák földszerzését. Hosszú évtizedek óta zajlik ez a vita, és a vita lényege az, hogy adunk-e a családi gazdaságoknak földtulajdont vagy nem. A kormány azt mondja, hogy adjunk földtulajdont. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok soraiban.)
