DR. TURI-KOVÁCS BÉLA
DR. TURI-KOVÁCS BÉLA
DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Azt kell mondanom, hogy a független képviselő megszólalásáig már-már abban a tévhitben ringattam magam, hogy ma egy olyan vitát folytatunk, nem is vitát, egy beszámoló értékelését, ami méltó a parlament szelleméhez, méltó ahhoz a jogfelfogáshoz, amit meggyőződésem szerint mindenkinek, aki egy kicsit is demokratának vallja magát, vallania kell.
Itt olyan felszólalások hangzottak el, amelyek kritikai elemeket tartalmaztak az ellenzék részéről, ez így van rendjén. És természetszerűleg olyan felszólalások is elhangoznak, amelyek egyértelművé teszik, hogy miközben kezdetben vala nagyon erős támadások érték ezt a hivatalt - olyan támadások, amelyekről utóbb kiderült, hogy nagyrészt alaptalanok voltak -, ma eljutottunk odáig, hogy a hivatal munkáját így vagy úgy, de valójában a szocialistáktól egészen Schiffer képviselő úr teljesen reális felszólalásáig mindenki valahol értékeli. Értékeli azt a munkát, amit a szervezeti megerősödés, értékeli azt a munkát, amit a bírói munka segítése, a bírói munka jobb teljesítménye érdekében ez a hivatal, személy szerint az elnök kifejtett. Én magam azt gondolom, és úgy gondolom, ezt nem árt szóvá tenni. Vannak természetesen olyan fogyatékosságok, mint minden ágazat esetén, így az igazságszolgáltatás esetében is, amelyeken kell és lehet javítani. Azt gondolom, ezek az elkövetkezendő idők feladatait jelentik.
Én nagy hangsúllyal szeretném elmondani, hogy abban teljes egyetértés kell hogy legyen, hogy a bíróságok és ezen belül a bírák anyagi és erkölcsi megbecsülése kétségtelenül olyan, amelyen van javítanivaló. Azt szoktam mondani, amikor ilyen hangok hallatszanak - mint ami azért itt is hallatszott, hogy hogyan is van ez, hogy persze a közmunkás nem keres annyit, mint a bíró meg annyit, mint az államtitkár vagy amennyit egy képviselő, kérem tisztelettel -, hogy a bíráknál számos olyan szempont van, amit jó lesz figyelembe venni. A bíró itt lesz Magyarországon bíró, és ha semmi nem történik, akkor élete fogytáig, azaz a hivatala fogytáig itt is marad bíró, ő nem vándorol el, nem tud kivándorolni, nem tud olyan új helyet keresni, ahol majd valami más lesz, és az ő megbecsülését sokkal erősebben fogják díjazni; őt nekünk kell megbecsülni, és nekünk kell méltóképpen díjazni. Azt gondolom, ez a következő időszaknak egy fontos része.
Amiben az elnök asszony például nagyon nagyot lépett előre a hivatalával, az a szervezeti egységek és a bíróságok méltóbb elhelyezése az elmúlt időszakban. Nem mindegy az, hogy az igazságot hol osztják és milyen körülmények között. Ezért teljesen értetlenül állok olyasmi előtt, hogy vajon helyes-e az, ha a Kúria ott lesz, ahol a Kúria helye van. Azt gondolom, azt egyértelművé kell tenni, hogy a magyar bíróságok megbecsülése nem egy konkrét ügyön keresztül értékelendő, hanem magának az egész bíróságnak a működésén keresztül, és ez a bírósági működés, ami az elmúlt időszakban Magyarországon történt, sok szempontból hatalmas előrelépést mutat.
Tisztelt Ház! Azért én is szeretnék néhány olyan, talán inkább konkrét helyzetre utalni, amelyikben van mit tenni. Furcsának tartom persze mindig, amikor éppen a törvényhozó az, aki elkezdi noszogatni azokat az intézményeket, hogy tessenek már indítványt tenni, hogy ilyen meg olyan törvény legyen, de úgy tűnik, időnként ez hatékonyabb, mint ha a képviselő próbálkozik.
Ezért aztán felhívnám a figyelmet néhány olyan anomáliára, talán egy konkrétra, ami, azt gondolom, példaértékű lehet. Ma az a szabály, kérem tisztelettel, hogy ha egy párt két választáson nem indul, lehet akármennyi tagja, lehet akármilyen szervezet, azt a törvény erejénél fogva a bíróság megszünteti, mert így szól a törvény.
(11.40)
De van itt egy olyan rész, amelyről egyszerűen azt kell mondanom, hogy tragikomikus: ezt követően azonban a bíróságnak a törvény erejénél fogva hoznia kell egy olyan határozatot, amely azt mondja, hogy eszed, nem eszed, te meg egyesület vagy, és ezt az egyesületet nem lehet csak valami úton-módon majd megszüntetni. Hát micsoda tréfa ez, könyörgök, hogy egyesületet létrehozni ma Magyarországon nem egyszerű, sok szempontból bizony számos buktatóval lehet, de bezzeg, ha a törvény azt mondja, hogy egyesület vagy, akkor, ha eszed, ha nem eszed, te egyesület vagy?!
Én azt gondolom, jó lenne, ha a bíróságok ettől a felesleges munkától megszabadulnának, és minél előbb mindannyian jeleznék, hogy abba kellene hagyni azt a fajta módszert, hiszen azt gondolom, számos más olyan helyzet is van, ahol érdemes jelzéseket adni.
De amivel még foglalkozni szeretnék, és amit fontosnak tartok: itt fölmerült az, hogy helyes-e az, hogy a kinevezésekben az elnök asszonynak szerepe van. Számos oldalról lehet ezt értékelni. Lehet ezt egyféleképpen úgy, hogy ez valahol a bírói függetlenséget érinti, valahol a bíróságok függetlenségét érinti. De én azt gondolom, van itt valami más szempont is. A helyi szempontok felülbírálása időnként szükségszerű országos szempontok alapján, és azt gondolom, hogy ez éppen ezen az intézményen, ezen a lehetőségen keresztül tud érvényesülni. Ha ez nincs, akkor nagyon erőteljes helyi szempontok érvényesülhetnek, és ezek sokkal nagyobb torzulásokat hozhatnak. Tehát azt gondolom, ez a szabályozása a lehetőségeknek szükséges és fenntartható.
Végül, de nem utolsósorban az én meggyőződésem szerint ennek a hivatalnak az elmúlt időszaka azt bizonyította, hogy helyes döntés volt a hivatal működtetése, és az elmúlt időszakban minden olyan helyzet és eredmény, amelyet itt ma nagyon sokan értékeltek, azt igazolja, hogy nemcsak helyes volt létrehozni a hivatalt, szükséges ennek a fenntartása, erősítése, és azt kell mondanom, hogy a támogatása. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)
