DR. HÖRCSIK RICHÁRD,
DR. HÖRCSIK RICHÁRD,
DR. HÖRCSIK RICHÁRD, az Európai ügyek bizottságának elnöke: Köszönöm a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! Az Európai ügyek bizottsága által benyújtott B/6622. számú jelentés és a H/6624. számú határozati javaslat, láttuk, rendkívüli érdeklődést keltett már a bizottsági ülésünkön és itt a plenáris szinten egyaránt.
A vitában már korábban válaszoltam a kérdésekre. Először is engedjék meg, hogy ezzel kapcsolatban megköszönjem képviselőtársaim aktivitását, hogy ilyen sokan részt vettek és elmondták gondolataikat. A vitában elhangzottakra, mint említettem, részben már reagáltam, így most két gondolatra szeretnék ismételten reagálni.
Az egyik: Bana képviselőtársam említette, hogy ő a sárga lapos eljárással, ami most számunkra itt egy lehetőség, pesszimista. Ebben a tekintetben osztom a pesszimizmusát, mert két évvel ezelőtt az EPPO, az európai ügyészség létrehozásáról szóló tanácsi rendelettervezetről folytattunk le a Magyar Országgyűlésben elsőként ilyen vizsgálatot, és ezzel valóban történelmet írtunk. Össze is jött, hál’ istennek, a 19 szavazat, be is nyújtottuk Brüsszelben. És mi történt? A Barroso-bizottság akkor változatlan formában benyújtotta ismét. Felháborított bennünket ez az eljárás. Azonban ha az új Bizottság viselkedését nézem, akkor mérsékelten optimista vagyok, mert láthatóan a Juncker-bizottság szakított elődjének a politikájával, és egy újfajta politizálásba kezdett. Rájött a Bizottság arra, hogy baj van az Unióban, az uniós polgárok elfordulnak az európai intézményektől, látszik ez leginkább az európai parlamenti szavazásoknál. Valami újfajta politikát kell kezdeni, és ennek az újfajta politikának az egyik kifejeződése a Juncker-bizottság részéről, hogy párbeszédet kíván folytatni a nemzeti parlamentekkel, szorosabb együttműködést kialakítani, mert érzi a Bizottság, hogy baj van. Örömmel tudok beszámolni arról, hogy az elmúlt fél év során öt európai biztos látogatta meg bizottságunkat és folytatott érdemi párbeszédet. Ez jogosít fel arra, hogy jó reménységgel legyek a Juncker-bizottság felé, aki megígérte, hogy változtat politikáján, és íme, itt van a lehetőség, hogy ha összegyűlik a 19 szavazat, akkor benyújtsuk a Juncker-bizottsághoz, és akkor esetlegesen megváltoztathatja vagy visszavonhatja ezt a javaslatot. A puding próbája az evés. Én azért drukkolok, hogy a 19 szavazat összejöjjön.
Nos, a másik rövid reagálásom Z. Kárpát Dániel képviselőtársam felszólalására, aki számon kéri a kormányon a népszavazást: tisztelt képviselő úr, a kormány a nemzeti konzultáció keretében közel egy éve megkérdezte a magyar polgárokat. Több mint egymillió válasz érkezett, és jól tudjuk ennek az eredményét. Ennek tudatában lépett fel a magyar kormányfő Brüsszelben az elmúlt jó egymásfél év során és terjesztett elő konkrét javaslatokat, megoldási javaslatokat. Legutóbb egy hatpontos javaslatot vitt az Európai Tanács ülésére, és ezt egyébként megtárgyaltuk a Tanács ülését megelőző úgynevezett nagybizottsági ülésen itt a magyar parlamentben egy zárt ülés keretében.
Orbán Viktor miniszterelnök úr megtette mindazt, amire a polgárok felhatalmazták. És mit látunk Európában? Kaptunk rendesen hideget, meleget. A kormányfő minden jogi lehetőséget kihasznált, amire az uniós tagságunk jogi lehetőségei rendelkezésre állnak. Látjuk azt, bármennyire is lassú az európai döntéshozói mechanizmus, mégis van eredménye ennek a szélmalomharcnak, mert amikor mi elkezdtük mondani korábban, hogy itt nemcsak a lampedusai esemény kapcsán a Mediterráneumra kell figyelni, hanem a balkáni útvonalra, aminek Magyarországon keresztül vezet a migránsútvonala, lassan ráfigyelt Európa, de először senki nem foglalkozott ezzel.
(11.10)
És íme, itt van a legutolsó eredmény, amit én apró, de fontos eredménynek tartok, az, hogy a hatpontos javaslat egyike, az utolsó, a megoldást szerette volna az Unió elé tárni, hogy itt a megoldás nem a kvótákról való vitatkozás, hanem a schengeni határok védelme. És igenis, amit az Alaptörvényünk előír és előírnak az európai jogszabályok, nem csinálunk mást, csak a schengeni határokat védjük meg, ami nemcsak magyar határ, hanem az európai határ. Mi erre mintát adtunk, és íme, itt van a visegrádi négyek szövetsége - ha úgy tetszik -, hogy közösen meg tudjuk védeni az európai határokat; adtunk rá példát és mintát. És lám, most már minden európai vezető egyértelműen kijelenti, hogy meg kell védeni Európa határait. De a cselekvés még hiányzik. Tehát az Európai Unió döntéshozói mechanizmusa lassan jár, ezt lehet kifogásolni. De ami a törvényi előírásoknak megfelel, azt mindent betartunk, és éppen ezért nem tűrjük azt, hogy tőlünk olyat kérnek számon, amit más tagország nem tart be. Ez a kettős mérce esete. És azt nem tudjuk elfogadni, hogy majd hozzánk toloncolják vissza, mert nálunk regisztrálták a migránsokat, holott nem Magyarország volt az első ország, ahova beléptek, hanem Görögország.
Görögországot semmi nem menti fel azalól, hogy ott nem regisztrálták. Az alapszerződés szerint, illetve a dublini szerződés szerint tehát ott lépték át az Unió határát, ezért oda kell - ha ezt akarják - visszatoloncolni őket. Az nem elfogadható, hogy a görög kormány mossa kezeit, hogy mi problémákkal küszködünk, ezért nem regisztráltuk őket. Igenis, a magyar kormányfő többször elmondta, hogy be kell tartani az alapszerződéseket. Ennek értelmében nincs jobb egyelőre, mint a Dublin III. és a schengeni rezsim. Mi nem csinálunk mást, csak amit egykor aláírtunk, azt betartjuk. Ezt kérik tőlünk számon?
Nos, a vita politikai tartalmával kapcsolatban röviden csak ennyit, és engedjék meg, hogy azért visszatérjek az eredeti javaslatunkra, hogy erről is ejtsek néhány szót. A magyar házszabály 142. §-a egy centralizált modellt vezetett be, amelyben az Európai ügyek bizottsága jogosult a szubszidiaritásvizsgálat lefolytatására. Ez a bizottság ezentúl tehát központi szerepet játszik az egyeztetési eljárásban, és állandó bizottsági feladatokat is ellát. A sokszínű feladatköre és évtizedes tapasztalata hozzájárul ahhoz, hogy a bizottság felkészülten tudjon eleget tenni a lisszaboni szerződésből következő feladatoknak. Tehát a szubszidiaritásvizsgálat komoly intellektuális kihívást jelentő folyamat.
Hölgyeim és Uraim! Ez egy lehetőség, ez egy eszköz. Az a probléma, hogy az európai uniós kollégák nem olvasták vagy nem is ismerik a lisszaboni szerződést, amit minden nemzeti parlament ratifikált. Mi komolyan gondoljuk azt, hogy az általunk lehetőségként kívánt törvényi eszközzel visszalőhetünk kvázi az Európai Bizottság számára, nem demagógiával, hanem a jog eszközével. Én úgy tudom, hogy az európai jog mégiscsak egy fundamentuma az egész Uniónak. Mi ezt szeretnénk betartani és ha kell, számon kérni az Európai Bizottságon.
Könyörgöm, az Európai Bizottság hányszor állít bennünket a sarokba, mondván, hogy nem tartjuk be az európai jogot?! Ha ők nem tartják be, nekik lehet? Quod licet Iovi, non licet bovi? A kettős mérce? Nos, ezzel kapcsolatban szeretnék rávilágítani talán a legnehezebb részére annak az eljárásnak, aminek itt most a plenáris ülésen képviselőtársaim tanúi. Milyen módszerrel jut az Európai ügyek bizottsága arra a következtetésre, hogy egy uniós javaslat kapcsán sérül a szubszidiaritás elve? Ez nincs szabályozva a házszabályban. Tehát elvileg egy uniós jogszabálytervezet bármely rendelkezése és pontja sértheti a szubszidiaritás elvét.
Ami a vizsgálati módszert illeti, megítélésem szerint csak a jogalkotási aktus tervezetének alapos, többszöri elolvasása, elemzése és a vélemények ütköztetése lehet az egyetlen járható út. Tehát emiatt a vizsgálat természetesen szubjektív elemekkel is telített - ez egy dolog, politikusok vagyunk -, ugyanakkor nagyfokú felkészültséget, valamint sok időt és energiát igényel. Amíg egy javaslat eljut addig, hogy az Európai ügyek bizottsága a napirendjére tűzi, bizony több hét is eltelik a javaslat elemzésével és értelmezésével. Itt szeretném megköszönni az Európai ügyek bizottsága munkatársainak, Juhász Lászlónak, Dóczy Zsuzsának és Tamás Csabának azt a munkát, amit elvégeztek az elmúlt időszakban.
Nos, tisztelt képviselőtársaim, mint láttuk, a vizsgálat tárgya az Európai Bizottság által elfogadott uniós javaslat, ami még nincs hatályban. Azért kívánom hangsúlyozni, mert a vitában sok minden elhangzott. A szubszidiaritás, mivel politikai és nem jogi kategória, ezért minden esetben külön érdemes elemezni, hogy milyen ismérvek esetén lehet az elv megsértéséről beszélni.
Az Európai ügyek bizottsága a B/6622. számú jelentésében egyértelműen arra törekedett, hogy a rendelettervezet szakaszainak pontos megjelölésével támasszuk alá az indokolt véleményünket, hiszen mi törvényalkotók vagyunk. Ismerve az e témában eddig elfogadott külföldi véleményeket, úgy vélem, hogy szakszerűen és alaposan dolgoztuk ki – munkatársaink és képviselőtársaim - az érveléseinket. Előterjesztésemben ugyan már sok mindenre kitértem, csak záró gondolatként engedjenek meg három dolgot elmondani.
1. A házszabály 142. §-a szerinti eljárásban az Országgyűlés indokolt véleményt fogalmaz meg az uniós jogalkotó intézmények számára egy konkrét javaslat vonatkozásában.
2. Az eljárás célja nem az uniós javaslat megtorpedózása, de a szükséges szavazati küszöb elérése elvezet ahhoz, hogy az Európai Bizottság felülvizsgálja vagy visszavonja ezt a javaslatot. Erre megvan az esélyünk.
3. Ha ezt a szavazati küszöböt nem sikerült elérni a határidőig, az EU intézményeiben a döntéshozatal ugyan folytatódhat, ugyanakkor a parlamentek által kialakított vélemények megfontolás tárgyát képezhetik a Tanácsban és az Európai Parlamentben. Nem mehet el az Európai Bizottság amellett, hogy mi sárga lapot mutattunk, megváltozott a politikai körülmény, a politikai helyzet, különösen a migráció ügyében megváltozott a helyzet: az európai polgárok az elmúlt egymásfél évben egyre inkább elfordulnak az európai intézményektől. Az Európai Bizottságban is emberek ülnek, és nagyon remélem, hogy megfontolják akkor is a javaslatainkat, ha nem jön össze a 19 szavazat.
Végül arra bátorítom képviselőtársaimat, hogy kellően indokolt esetben éljünk a közeljövőben - mint most - a lisszaboni szerződés által biztosított joggal, mert ez nem játék, de csak felkészülten, az eljárás folyamatát és következményeit ismerve.
Így kérem tisztelt képviselőtársaimat, hogy támogassák a jelentés és az azt elfogadó határozati javaslat országgyűlési elfogadását. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)
