GYOPÁROS ALPÁR
GYOPÁROS ALPÁR
GYOPÁROS ALPÁR (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Z. Kárpát Dániel képviselőtársamnak a közös cselekvésre vonatkozó véleménye ragadtatott arra, hogy kettőperces hozzászólásra jelentkezzek. Részben egyet tudok vele érteni, de az a helyzet, hogy ha talán magamat pozicionálnom kell a Jobbikhoz képest, akkor magam is euroszkeptikusként tenném, de arra a véleményre nem ragadtatva magamat, hogy ma az Európai Unión kívül van a helyünk. Én szeretnék hinni Európában. Történelmünk, Európa, Magyarország történelme számtalanszor bizonyította, hogy a legnagyobb bajból is újra tudtunk építkezni, és igenis tudtunk közös álláspontra helyezkedni ügyek mentén vagy ügyek érdekében. Háborúkon, járványokon, mindenféle természeti csapásokon tudtunk felülemelkedni vagy éppenséggel újraépítkezni. De minden egyes ilyen alkalom azt bizonyította, hogy ez csak akkor lehetséges, ha cselekvés van, ha erős államférfiak vagy asszonyok, jellemzően inkább államférfiak cselekvést, szándékot mutattak és cselekedtek, tettek, nem pedig rendeleteket módosítgattak meg lökdösődtek, mint ahogy ma az Európai Unió intézményeiben ezt látjuk. Pozíciókat próbálnak foglalni egymástól, egymás ellenében ahelyett, hogy valós megoldásokat kínálnának, cselekednének, nem pedig várnának; mint ahogy sokszor idézem Juncker elnök úr mondatát, szeptember 9-én azt mondta, hogy ideje lenne végre egy közös álláspontot kialakítanunk és cselekednünk. Szeptember 9-én, tisztelt képviselőtársaim. Mit tetszettek csinálni eddig? Ez a kérdés.
Most azonban itt van a lehetőség, hiszen a hatáskörrel rendelkező Európai Tanácsnak megvan a módja arra, hogy az ott ülő államférfiak és asszonyok cselekedjenek. A mi javaslatunk elfogadása esetén végre megoldás kínálkozna arra a helyzetre, amivel ma szembesülnünk kell. (Taps a Fidesz soraiból.)
