KÓSA LAJOS,
KÓSA LAJOS,
KÓSA LAJOS, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Ha az Európai ügyek bizottsága elnökének előadásában valaki megpróbálta pontosan nyomon követni a jogi érvelést, akkor rájöhetett - attól függetlenül, hogy mi a kérdés tartalma, tehát milyen konkrét tartalma van annak a döntésnek, amit az Európai Bizottság hozott -, hogy egy számunkra rendkívül fontos kérdésről van szó, arról, hogy Magyarország az Alaptörvényében is és az Európai Unióhoz való csatlakozáskor is rögzítette, hogy a magyar parlament bizonyos felségjogairól - tudomásul véve az európai együttműködési rendszert - nem lemond, hanem ezeket a felségjogokat, a szubszidiaritás különböző elemeit a többi nemzettel együttesen gyakorolja, ami azt jelenti, hogy úgy gyakorolja, hogy azokat a mechanizmusokat, amelyeket az Európai Unió együttműködési rendszere, az alapszerződés, a lisszaboni kiegészítés, módosítás tartalmaz, szigorúan be kell tartani. Tehát teljesen világos, hogy igaza van az Európai ügyek bizottságának és a nevében felszólaló Hörcsik Richárd képviselőtársunknak, ebben az ügyben akkor is sárga lapos figyelmeztetést kellene adni a Tanácsnak, ha történetesen nem egy súlyosan húsbavágó kérdésről lenne szó, hanem a kígyóuborkák hajlásszögéről, vagy pedig az autók környezetvédelmi emissziós szabályainak az újragondolásáról.
Ugyanakkor teljesen világos, hogy jelenleg sem a Bizottság, sem a Tanács nincs felhatalmazva arra, hogy ilyen kérdésben új jogi eszközöket vezessen be úgy, hogy mind az alapszerződés, mind a lisszaboni szerződés kiegészítéseit figyelmen kívül hagyja. Tehát szeretném rögzíteni a Fidesz-frakció álláspontját, amelynek a részletes jogi kifejtését Répássy Róbert képviselőtársam fogja majd önökkel ismertetni a frakció nevében. Az a jogi álláspontunk az egész eljárással és a formai kérdésekkel kapcsolatban, hogy nagyon súlyos kérdésről van szó, amit a tartalmától függetlenül meg kell fontolnia a magyar parlamentnek, és arra szeretnénk kérni a képviselőtársakat, hogy támogassák a bizottságnak, nevezetesen a parlament Európai ügyek bizottságának azt a határozattervezetét, amely előttünk fekszik.
Ha megnézzük, hogy milyen tartalmi kérdésről van szó, akkor napnál világosabb, hogy itt egy nagyon-nagyon komoly problémával szembesülünk. Minden nemzetnek kizárólagos joga eldöntenie, hogy a nemzetközi egyezmények betartásával kivel akar együtt élni, kit enged be az országába, kinek ad tartós tartózkodási engedélyt, letelepedési engedélyt, menekültstátust, állampolgárságot, és ezt a jogát senkinek nincs lehetősége elvonni. Ez kizárólag diktatúrákban képzelhető el. Természetesen már mi is megéltük azt, hogy legyőzött országként rajtunk kívül álló hatalmak döntöttek arról, hogy Szlovákiából magyarokat telepítenek Magyarországra önkényesen, vagy Magyarországról különböző nemzeti kisebbségeket deportálnak nem háborús időben, hanem békeidőben, de az napnál világosabb volt, hogy annak semmilyen köze nem volt sem a nemzetközi joghoz, sem a demokráciához, az egy merőben parancsuralmi, diktatórikus rendszer volt.
De azt álmunkban sem gondoltuk volna, hogy az Európai Unióhoz való csatlakozás után 11 évvel visszatér egy olyan problémának a vizsgálata, vajon van-e lehetősége arra bárkinek is a magyar parlamenten, Országgyűlésen vagy a kormányon kívül, hogy figyelmen kívül hagyva a nemzetközi egyezményeket, az Európai Unió alapszerződését, a lisszaboni kiegészítéseket, arról dönthet a fejünk fölött, hogy sok tízezer embert egész egyszerűen Magyarországra küldenek azzal, hogy nekünk tudomásul kell vennünk: rajtunk kívül álló erők hozták meg azt a döntést, hogy márpedig ezekkel az emberekkel együtt kell élnünk Magyarországon, ráadásul még a személyükben sem hozhatunk döntést, mert akit majd az Európai Bizottság, illetőleg az elosztási mechanizmus döntése alapján Magyarországra küldenek, azt be kell fogadnunk. Ilyen a világon sincs!
Sztálin elvtárs szelleme kísért Brüsszelben. Akkor volt lehetséges az, hogy sok itt a krími tatár, irány velük Szibériába. Akkor nem kellett bíbelődni alapszerződésekkel.
De hogy az Európai Unióban a csatlakozásunk után 11 évvel azért, mert az Unió tehetetlenkedik, mert szemmel láthatóan képtelen felfogni egy probléma alapvető természetét, és álmegoldásokkal kísérletezik, ami ideig-óráig, talán a holnapi napig elég - gondoljunk csak arra, hogy miközben a 140 ezres kvóta vitája folyt, aközben több ember érkezett be az Európai Unióba, csak az alatt az idő alatt, az előtte és utána érkezőkről már nem is beszélve -, az nonszensz. Tehát olyan tapaszokat próbálunk ennek a problémának a testére rögzíteni, amelyek holnap leesnek anélkül, hogy bármilyen hatást váltottak volna ki.
S eközben ilyen súlyú törvénysértést követ el maga a Bizottság, ő indítványozza mindezt lopakodó föderalista elképzelések mentén? Tudom, jó néhányan vannak olyanok, akik azt az elképzelést dédelgetik magukban, akár a Bizottságban is, hogy egyszer csak majd lesz az Uniónak szuperkormánya, és egy föderális unióban ezt majd meg lehet hozni, de most még messze nem itt tartunk. Arról nem beszélve - már számtalanszor elmondtuk -, hogy az egész problémát nem érti az, vagy alapvető uniós értékeket és megállapodásokat sért meg tudatosan az, aki ezt az egész kvótarendszert favorizálja és kitalálja.
Miről van szó? Azok az emberek, akik illegálisan vándoroltak be Európába és meghatározták, hogy Németországba, Svédországba vagy Finnországba akarnak menni, eddig sem voltak együttműködők. Gondoljuk meg, eleve mindenki tudta, hogy egy ország határán átlépni legálisan csak érvényes úti okmányokkal lehet. Aki nem ezt teszi, az pontosan tudja, hogy törvényt sért. Aki politikai menekült és az életét félti, annak az összes eddigi nemzetközi egyezmény és a józan ész szabályai szerint is az első biztonságos helyen meg kell állni és segítséget kell kérni. Ez az életben is így van. Ha engem közvetlen fizikai veszély fenyeget bármilyen élethelyzetben, akkor az első biztonságos helyen megállok és védelmet kérek. Olyan a világon nincs, hogy valaki a rendőrségre megy, aztán azt mondja, hogy nekem ez nem jó, a Four Seasons elnöki lakosztályában kérek védelmet, mert ott már nem félek annyira.
Mitől félnek azok az emberek, akiknek nem jó Ausztria? Hogy most Görögországról, Macedóniáról, Bulgáriáról, Szerbiáról, Horvátországról, Szlovéniáról vagy Magyarországról már ne is beszéljek. Ezek biztonságos országok, mindegyik, ezekben az országokban senkinek az életét nem fenyegeti senki. De nem elég, Ausztria sem elég jó, Németországba kell menni. De még ott is félnek, nem tudom mitől, és mennek Svédországba vagy Finnországba. Napnál világosabbak a tények, amelyek tényleg kérlelhetetlenül mutatják, hogy ez az embertömeg nem együttműködő, nem tiszteli azokat a szabályokat, sőt tudatosan felrúgja, amelyek egyébként - ha valóban az életüket féltik - az ő biztonságukat is szolgálják.
(8.30)
Ha ez a jelenség van, ha az van, hogy nem oda mennek a nyitott magyar határra… - hiszen a határátkelőkön Magyarországon most is be lehet lépni politikai menedékjogot kérőknek vagy azoknak, akik az életüket féltik, mert csak a zöldhatárt zártuk le. El lehet menni Röszkére, Rédicsre, a horvát átkelőhelyekre, és ott be lehet nyújtani a menedékkérelmet a magyar hatóságoknál. A magyar hatóságok ellátást biztosítanak a kijelölt pontokon, és természetesen ott be tudja várni az életét, a biztonságát féltő ember a magyar hatóság minden bizonnyal pozitív döntését, ha valóban rászolgált erre. Sok száz ilyen döntést hoztunk, tehát senki nem mondhatja, hogy ez nem működik; igenis működik. De ezek az emberek nem ezt választják. Nem ezt választják!
Akkor ennek alapján, amiről most beszélek, ki az, aki azt gondolja, hogy varázsütésre megváltozik ennek a most már több mint egymillió embernek az együttműködési hajlandósága, és az, aki eddig fittyet hányva a szabályokra Németországban keresett letelepedést, majd az Európai Bizottság döntése alapján elmegy Plovdivba és ott marad, vagy Poznańba, vagy éppen Mátészalkára? Hát nem oda akart menni! Vagy Lisszabonba - mondhatnám az összes országot. Elmegy Tallinnba vagy éppen Helsinkibe, de miért maradna ott? Eddig sem működött együtt, miért maradna ott? Eddig erre a tömegre az volt a jellemző, hogy az együttműködésnek a minimumát sem mutatta, hogy ne beszéljek arról, sokkal inkább az agresszió és a törvények valóban arcátlan semmibe vevése volt rájuk jellemző.
Hogy működne ez a mechanizmus, ha egyébként a schengeni egyezményt nem rúgjuk fel? Hiszen a schengeni területeken belül szabadon lehet közlekedni, anélkül egyébként, hogy valaki a határellenőrzésnek kitenné magát. Miért is maradna valaki Királyhelmecen, ha egyébként ő Dortmundba indult, és nem tartja ott semmi? Vagy az fog működni, hogy felrúgja az elosztási mechanizmus miatt az Unió a schengeni egyezményt? Ehhez mi nem járulhatunk hozzá. Hát azért védjük a schengeni határokat most már közel 60 milliárd forintos összköltséggel - a rendőrségi kiadásoktól, az illegális bevándorlók ellátásától a műszaki határzár létesítésén át lefelé-felfelé, ez körülbelül ennyibe fog nekünk fájni -, azért adjuk ki ezt a pénzt, mert eleget akarunk tenni a schengeni egyezmény ránk eső részének. Ez arról szól, hogy csak a schengeni egyezményben szabályozott módon engedjük meg, hogy bárki belépjen a schengeni zónába a magyar külső schengeni határokon keresztül.
Mi abszolút a törvények talaján állunk. Ehhez képest semmi nem fogja ott tartani ezeket az embereket, ha a schengeni egyezmény továbbra is fennáll. Vagy őrizetbe vesszük őket, amikor majd az elosztási mechanizmuson keresztül valaki úgy dönt Brüsszelben, hogy az afgán embernek, aki egyébként éppen Svédországba akart menni, majd tartósan Lengyelország keleti kisvárosába kellene mennie? Ne felejtsük el, Magyarország ellen az Unió indított kötelezettségszegési eljárást annak kapcsán, hogy egészen 2012-ig azokat, akik illegálisan léptek be Magyarország területére, őrizetbe vettük addig, amíg a menekültkérelmi eljárásuk le nem zárult. Utána nyílt meg ez az úgynevezett nyugat-balkáni folyosó, mert az Unió kötelezte Magyarországot arra, hogy ezt törölje el. Eltöröltük. És minden MSZP-s állítás dacára természetesen ez a mechanizmus most már nem él, mert csak rendkívüli és kivételes esetekben lehet valakit őrizetbe venni, ha fegyver van nála, ha rátámad a magyar határőrizeti szervekre, vagy veszélyezteti az egész eljárás kimenetelét kiemelt módon. Napnál világosabb, hogy az Unió illetékesei azért macerálják a magyar belügyet, mert még így túlságosan szélesen értelmezi az őrizetbe vétel lehetőségét.
Ebből nyilvánvalóan következik, hogy azt senki nem vetette fel, hogy az elosztási mechanizmus életbelépésével egyúttal az Unióban általános idegenrendészeti őrizet valósul meg. Egyébként megjegyzem, egymillió ember esetén, akik csak az idén érkeznek, ennek a technikai kivitelezése sem nagyon lehetséges. És akkor azzal fenyegetjük őket, hogy majd csak ott kapnak ellátást, ahová az Európai Bizottság döntése alapján visszautalják őket? Hát eddig mi történt a magyar határon? A magyar kormány az ellátóhelyeken biztosította a szállást, az egészségügyi ellátást, az élelmet. Ehhez képest mi történt? Leültek a határon meg az út közepén ezek az emberek, és követelték, hogy márpedig ott, az M1-es meg az M5-ös autópálya közepén, a belső sávban kell az ellátás. Nem vették figyelembe eddig sem azt egyébként, hogy a magyar hatóságok mindenkinek biztosították a nemzetközi egyezményekből ránk eső ellátást, 4400 forint/fő/nap, és ehhez képest teljesen máshogy viselkedtek. Akkor most miért lenne az, hogy valaki majd Piteştiben fogadja el ezt a rendszert? Teljesen nyilvánvaló, hogy ez az egész nincs végiggondolva, nincs kitalálva.
És hogy mekkora a probléma méretében? Ha valaki most megnézi annak az egyedi döntésnek a következményeit, ami a 120-140 ezres kvótáról szólt, amit a belügyminiszterek tanácsa hozott meg, és annak alapján visszaosztja, hogy Magyarországra mennyi jut, akkor nagyon gyorsan ki tudja számolni, hogy a családegyesítési lehetőségeket figyelembe véve ez pillanatok alatt százezres tömeg, amelyik az állandó mechanizmussal visszajuttatható Magyarországra. Hiszen tudjuk, hogy a menekültek, illetőleg az illegális bevándorlók már most tömegesen fordulnak családegyesítési kérelemmel az illetékes hatóságokhoz, amit, ha az illetékes hatóságok betartják saját szabályaikat, akkor ezt meg kell adni. Innentől kezdve ez az idén érkező egymillió ember simán ötmillió összességében, mert mindenkinek van rokona, családja. Sőt tudjuk, hogy az ötmilliós családegyesítés alacsony becslés, mert sokan a 6-7-es szorzóval számolnak, tekintettel arra, hogy tipikusan olyan vidékekről érkeznek ezek az emberek, olyan mozlim országokból, ahol egyébként az 5-6-7-es gyereklétszám a családokban egyáltalán nem ritka.
Összességében tehát, szemben az állításokkal, hogy nem néhány ezer emberről van szó, itt az állandó elosztási mechanizmus kapcsán csak ebben az évben a ránk eső kvóta százezres nagyságrendű. Nagyon meg kell fontolni, hogy ezt az egyébként jogellenes, az alapszerződéssel és a lisszaboni szerződéssel nyilvánvalóan ellentétes döntést, amely veszélyezteti a schengeni rendszer működését, amelynek fenntartása nekünk alapvető primer gazdasági és nemzetpolitikai érdek, ráadásul teljesen nyilvánvaló, hogy működésképtelen és végiggondolatlan, napi, holnapi, holnaputáni politikai túlélésre alkalmas, abban az ügyben is csak éppenhogy, ezt a döntést elfogadni nem lehet. Minden eszközzel fel kell hívni az európai döntéshozók figyelmét arra, hogy valódi megoldást kell keresnünk.
És a valódi megoldás itt hever az asztalon, letette a magyar kormányfő. Egyébként hozzáteszem, abból a hatpontos javaslatból ötöt elfogadtak, és a hatodikat is, mert mindenki arról beszél, hogy igen, meg kell védeni az Európai Unió déli határait. Tehát senki nem mondja azt, hogy nem, csak olyan ez, mint általában az európai döntési mechanizmus, hogy igen, egyetértünk mindenben, csak senki nem tesz semmit. Mert amikor arról van szó, hogy meg kell védeni az Európai Unió határait, mint ahogy Magyarország megvédte a schengeni övezet határait, akkor, amennyiben Görögország nem tudja megvédeni, mert nem védi meg, és az Európai Uniónak kell segíteni ebben Görögországot, akkor itt elakad a javaslat, és mindenki hallgat. Hozzáteszem egyébként, ehhez, hogy Görögország meg tudja védeni vagy nem tudja megvédeni a saját határait, csak annyit hadd tegyünk hozzá, hogy az európai hadseregek közül létszámában a görög hadsereg a harmadik legnagyobb, és erejét tekintve is a harmadik legnagyobb.
(8.40)
Ez a hagyományosnak mondható görög-török konfliktus miatt van így. Tehát arról pedig ne legyen senkinek illúziója, hogy a görögök, ha akarják, nem tudják megvédeni a határaikat; az napnál világosabb, hogy meg tudják. Mert ha a görögök nem tudják a harmadik legerősebb hadsereggel megvédeni a saját határaikat, akkor tényleg baj van, de tudjuk, hogy nem. A magyar határ megvédése itt az Alföldön, a déli részeken, Szerbia, Horvátország felől műszaki értelemben sokkal nehezebb, mint egy tengeri határt védeni. Egyébként hozzáteszem, ott Görögország esetében is a természetes akadályok sokkal számottevőbbek, arról nem beszélve, hogy ha együttműködnek a törökökkel, akkor ez még egyszerűbb.
Nézzük meg, hogy egyébként a magyar hatóságok a szerbekkel vagy a horvátokkal hogyan tudtak együttműködni: közös járőr, nemcsak a magyar-szerb határon, hanem egyébként a szerb-macedón határon is; nézzük meg, hogy a visegrádi országok hogyan működtek együtt az európai schengeni határok megvédésében, úgy, hogy egyébként ráadásul a görögök még arra se nagyon tudnak hivatkozni, hogy hagyományos ellentéteik vannak a törökökkel. Miért? Magyarországnak nincs a magyar kisebbség ügyében hagyományosan számtalan ponton vitája a szomszédaival? De. Tudjuk, hogy a magyar-szlovák kapcsolatoknak mi a nehézsége. De simán össze tudott fogni Szlovákia - köszönet egyébként érte nekik - Magyarországgal egy közös érdek megvédésében, és itt napnál világosabb, hogy a törökök és a görögök számára is közös érdek, hogy valamilyen módon ezt rendezzük.
Akkor, amikor arról beszélünk, hogy a török menekülttáborok kapcsán az Európai Uniónak igenis komolyan a zsebébe kell nyúlnia, és nem arról van szó, hogy itt tessék-lássék megoldásokkal kell kísérletezni, hanem arról, amit a magyar miniszterelnök letett az asztalra, akkor napnál világosabb, hogy az is csak politikai döntés kérdése. Van az Uniónak pénze arra, hogy ezt a menekültproblémát a kialakulás helyén humanitárius eszközökkel kezelje. Tehát azok, akik humanitárius okokra hivatkoznak az egész illegális bevándorlás kapcsán, azok álszentek, hiszen napnál világosabb, hogy nem ott kell a segítség, amikor már úton vannak az emberek, és az országúton osztani nekik kenyeret meg zsemlét: ott, az eredeti szülőhelyükön, azokban a táborokban, ahol egyébként tényleg rosszak a körülmények, ott kell a humanitárius segítség, nem akkor, amikor már úton vannak lélekvesztőkön a Földközi-tengeren. Ott is, akkor is kell, de napnál világosabb, hogy nem az a probléma kulcsa. Tehát, aki az egész kérdés humanitárius oldaláról beszél, az szerintem az egyetlen valódi megoldás irányában, ha valóban lépni akar, akkor beáll azon magyar miniszterelnöki javaslat mögé, amelyik valóban az Európai Unió költségvetésére egy olyan mechanizmust javasol, aminek kapcsán sok milliárd euró keletkezik a humanitárius segítség finanszírozására. Aki igazán a humanitárius szempontokat hangsúlyozza, ott kell ezt megtenni, nem akkor, amikor már emberek tízezrei vannak úton.
Ne feledjük el, hogy az egész mögött, tehát e mögött a nemzetközi újkori népvándorlás mögött egy rendkívül kegyetlen, mindenfajta humánumot és emberi szempontot nélkülöző bűnözői csoport áll. Becslések szerint 30 ezren dolgoznak az embercsempész bandák hálózataiban. Ha ezt eltűrjük, akkor valóban nem segítünk azokon az embereken. Kell a közös fellépés arra, hogy az embercsempészeket megfelelő módon tudjuk megbüntetni, ezt a jelenséget visszaszorítsuk. Rendkívül nehéz mit kezdeni ezzel a jelenséggel akkor, amikor valakik nem tagadható, vagy talán - hogy is mondjam? - belátható módon, furcsa emberbaráti megfontolásokból szintén az embercsempészek sorába állnak. De ne felejtsük el, hogy jó néhány olyan esettel találkoztunk, amikor valakik, az Európai Unióban polgárok polgári segítségnyújtás kapcsán valóban egyébként az embercsempészek közé álltak, hiszen az az osztrák taxis, aki emberbaráti szeretetből a szerb határról Bécsbe fuvarozza a menekülteket a saját taxiján, az nem segítséget nyújt, hanem embercsempész a szó formai, jogi értelmében.
De méltányosan kezelte ezt a problémát a magyar kormány, tehát itt aztán végképpen nem lehet semmit sem vetni a magyar kormány és a magyar hatóságok szemére, csak vegyük már észre, hogy ha valóban segítséget akarunk nyújtani, akkor annak érdeminek kell lennie, és nem politikai lózungokban és egyébként meglehetősen káros álakciókban kell ennek kifejeződnie, hanem akkor kéretik támogatni azt az elosztási mechanizmust, ami évente 6-10-15 milliárd eurót képes oda juttatni, ahol a baj van. Megjegyzem, a magyar kormány ezt annak tudatában tette, hogy ez Magyarországot is egyébként a közös szolidaritás kapcsán komoly kiadásokba vagy adott esetben támogatásról való lemondásba verheti, de ezt akkor is meg kell tenni. És ne felejtsük el, ha valaki a probléma megoldása irányában próbál javaslatot tenni, akkor valójában azt az alapproblémát kell kezelni, ami az egész övezeti válságot okozza akár Észak-Afrikában, akár a Közel-Keleten. Ahhoz egyébként Magyarországnak aztán az égadta világon semmi köze nincs, de a nemzetközi, humanitárius és katonai akciókban becsülettel ott vagyunk, az Iszlám Állam ellen, Afganisztánban, máshol, az afrikai országokban. Ami az országtól telik, azt megtettük mind.
Végül fel kell lépni a tényleg nehezen minősíthető olyan nemzetközi jelenségek ellen, mint amit a legutóbb tapasztaltunk, hogy akkor, amikor ez az egész migrációs válság tombol, ennek a tetőfokán az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága a legkritikusabb zónákban a felére csökkenti a menekülttábori ellátás normáját. Ez micsoda?! Egyébként ők mondják magukat nem tudom, milyen emberbaráti és humanitárius szempontokat következetesen végrehajtó erőknek. Nem azért kellett volna küzdeni az ENSZ Közgyűlésén, hogy ne a menekülttáborokban csökkentsük éppen most az ellátás normáját a felére, pénzügyi nehézségekre hivatkozva, hanem most kell egyébként a leggazdagabb országoknak a zsebébe nyúlni, hogy fékezzük az egész hullámot? Miközben az Egyesült Államok vezetése és az Egyesült Államok non-governmental szervezetei krokodilkönnyeket hullatnak, eközben egyébként azt csendesen nézik, hogy nemhogy enyhítenék, hanem erősítik a nyomást, ha csak közvetlenül is? Ez a cinizmusnak az a foka, amivel már nehéz mit kezdeni! Innentől látszik, hogy rendkívül óvatosan kell kezelni a vitában azokat a szempontokat, amelyek az emberi szempontokra hivatkoznak vagy a humánumra. Egyébként természetesen az Atlanti-óceán túlpartjáról lehet arra buzdítani Európát, hogy fogadjon be, és eközben semmit nem tenni annak kapcsán, hogy a menekülttáborokban a fejkvótát ne kelljen a felére csökkenteni.
Összességében tehát, ha elfogadjuk politikai értelemben ezt az állandó elosztási mechanizmust, akkor magunk is beállunk abba a sorba, amely egyébként elfogadhatatlan eszközökkel próbálja ennek a válságnak a nyomását csökkenteni, ezt a nyomást valamilyen módon lekezelni, megszüntetni, és valóban emberi szempontokat figyelembe véve úgy, olyan megoldásokat keresni, amelyek ténylegesen képesek azokat az embermilliókat - becslések szerint 30-40 millió ilyen, közvetlenül út előtti ember van - a szülőföldjükön tartani, akik egyébként ennek az egész jelenségcsoportnak az áldozatai.
Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Kérem a parlamentet, hogy támogassa az Európai ügyek bizottságának jelentését és indítványát, a Fidesz-frakció mindenképpen ezt fogja tenni. A jogi érveket pedig, a pontos jogi érveket Répássy képviselőtársam fogja önöknek elmondani. Még egyszer hangsúlyozom azonban, nem egyszerű jogi vitát folytatunk, itt nagyon komoly tartalmi vita van, emiatt azt gondoljuk, hogy az egyetlen, valóban a probléma megoldását erősítő javaslat az, hogy a sárga lapos figyelmeztetési mechanizmusban a magyar parlament a maga két szavazatával hozzájárul ahhoz, hogy összegyűljön az a 19, ami kapcsán ez a mechanizmus elindulhat. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)
