Z. KÁRPÁT DÁNIEL
Z. KÁRPÁT DÁNIEL
Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tudnék azonosulni az imént elhangzott szavakkal, miszerint egy innen kiinduló kezdeményezés által formáljunk valamit Európa gondolkodásmódján, és érjük el a számunkra kedvező változást, két problémám van vele. Az egyik az, hogy a közös európai cselekvési térben nem nagyon találunk az utóbbi tíz évben olyan mintákat, amelyek arra engednek következtetni, hogy ezt a nagyon helyesen említett béna kacsa szindrómát bármi is feloldja Brüsszel tekintetében. Közös európai politikák vagy sikertelenek, vagy nincsenek. A helyzet az, hogy egyetlen képviselőtársam sem tud három olyan példát említeni, nagyobb válságot, nagyobb problémakört, amelyet az utóbbi tíz évben az EU kellő időben történő reagálással, gyorsan, hatékonyan és korszerű módszerekkel megoldott volna. Egészen elképesztő módon nincsenek ilyenek, a közös cselekvési rend megkopott, egy múlt évszázadbeli vagy múlt évezredbeli valaminek tűnik. A másik problémám pedig az, hogy én azért többet várnék egy ilyen erős felhatalmazással bíró kormánytól, mint az önöké, amely azért kétharmaddal nyert, bár most már nincs meg neki. De önmagában az, hogy itt különböző sárga lapokkal és egyéb figyelmeztetésekkel próbáljunk nagyon finoman a virtuális térben valamifajta változást elérni és üzenni Brüsszelnek, az nagyon kevés.
A Jobbiknak egyértelmű a cselekvési terve ebben a kérdéskörben: mi a kvótáról, a kvóta szerinti megoldásokról ügydöntő népszavazást szeretnénk elérni Magyarországon, azt szeretnénk, hogy ne az önök nemzeti konzultációs ívein, ne csak a mi standolásainkon és fogadóóráinkon, hanem az összes magyar választópolgárt potenciálisan megkérdezve, mindenki véleményével felvértezve legitimációs lehetőséget szerezzünk arra, döntsön a magyar nép egy ügydöntő népszavazáson. Ezzel a legitimációs erővel aztán ki lehet menni Brüsszelbe, és ott rá lehet csapni arra az asztalra, fel is lehet borítani azt az asztalt, hogyha arról van szó, hiszen nemzetstratégiai kérdésről beszélünk.
Értetlenül állunk az előtt, hogy az önök sajtóreakciói tekintetében kiviláglott, hogy egyedül a Jobbik szeretné közvetlenül, ügydöntő népszavazás formájában megkérdezni a magyar állampolgárokat, és nem egy nemzetközi szerződésről, itt még nincs egy kőbe vésett szerződés, amiről ne lehetne népszavazást tartani, nincsenek olyan akadályok, még olyan szintűek sem, mint amelyeket Ciprasz Görögországában két hét alatt felülírtak gyakorlatilag egy alkotmánymódosítással.
Igenis meg lehetne és meg is kellene kérdezni a magyar népet arról, hogy hozzájárul-e egy inváziószerű állapot fenntartásához, és hozzájárul-e ahhoz, hogy bárkit, bármilyen idegent tudatosan letelepítsenek Magyarországon, hosszú távon tehát hozzájárul-e egyfajta lakosságcseréhez - hiszen lakosságcsere zajlik Magyarországon, a több százezer kivándorló mellett, ezzel a jelenséggel párhuzamosan egyre több olyan hang nyer teret, amely szerint, idézem: „idegenből kellene pótolni a hiányosságainkat”. Életveszélyes tendenciáról van szó! A Jobbik álláspontja egyértelmű: a magyar korfát a magyaroknak kell kiegyenesíteni, a demográfiai megroppanást nekünk kell kijavítani, senki másnak, idegenből semmi… (Dr. Harangozó Tamás közbeszól. - Derültség az MSZP soraiban.) Lehet ezen mosolyogni, persze, az MSZP migránssimogató politikájába abszolút illeszkedik az, hogy ők és a hozzájuk közel álló civil szervezetek tudatosan letelepítenének idegenből idehozott embereket. (Dr. Harangozó Tamás közbeszól.) Elhangzott már társszervezeteiktől, alapítványaiktól, hogy az üresen álló önkormányzati bérlakásokat is számukra utalnák ki; nem nagyon ágáltak az ellen sem, hogy a Fidesz-KDNP Alaptörvényében szavazati jogot biztosított ugyan nem ezen migránstömeg számára, de azon, menekültnek nevezett személyek számára, akik kérvényét pozitívan bírálták el, és azért érdemes lenne beszélni arról, hogy hová vezet bármiféle kvótaszerű megoldás, amit önök egyébként szintén támogatni látszanak.
Ezek a kvótaszerű megoldások oda vezetnek, hogy egy felülről nyitott rendszert nyitnak ki, tulajdonképpen egy olyan kaput nyitnak ki, amelyen utána bármi bármilyen formában bezúdulhat, hogyha Brüsszelben úgy döntenek. A helyzet az, hogy lehet csak 1300 emberről beszélni, lehet csak 2-3 ezerről beszélni, de ez a felülről nyitott kalap elképesztő számokat produkálhat a következő években, és sem a Fidesz-KDNP, sem egy erős felhatalmazással bíró kormány, sem az ellenzék nem tudja megakadályozni azt, hogy ha idehoznak embereket, azok családegyesítésekbe fogjanak. A szakmai számítások szerint a családegyesítések során személyenként további 4-8 „meghívott” emberre kell számítani, és ha hozzávesszük az ideérkezők származási országainak elképesztően magas reprodukciós rátáit, összevetjük ezt a magyar, nagyon alacsony hasonló rátával, akkor azt látjuk, hogy pár évtizedes távlatban bizony tömegek érkezhetnek Magyarországra, tömegeket telepíthetnének le. Erre Zsohár Zsuzsanna, a Migration Aid szóvivője egy közös vitánk során azt válaszolta, hogy az a 700 vagy 1300 ember mit zavar minket, amikor több mint 20 ezer volt tavaly az ország természetes fogyása, tehát szerinte a 4-6-os villamoson nem nagyon tűnne fel az a pár száz vagy egy-két ezer ember. Mi mégis azt mondjuk, hogy a szellemet kiengedni a palackból életveszélyes lenne, hiszen ez egyben üzenetet jelentene azt illetően is, hogy a saját, önmagunk pótlását, a reprodukciónkat, ennek a szándékát gyakorlatilag feladnánk annak érdekében, hogy kívülről, külső erőforrásokkal pótoljuk vagy próbáljuk meg a rendszert helyreállítani. A Jobbik nem szeretne egy ilyen országot, a Jobbik egyértelműen saját erőforrásokból és önerőből szeretne előrejutni, ennek minden eszközével.
Ezen a ponton kell beszélnünk az esetleges visszatoloncolásokról is, hiszen ezek csak súlyosbíthatják az úgynevezett kvóta által kialakított vagy kialakítandó helyzetet, de még a kvóták közül is az a legveszélyesebb, amely nem konkrét számokkal, hanem algoritmussal dolgozik, és egyértelműen a jövőben változtatható módszertan szerint már nem konkrét embermennyiséget terítene szét Európában, hanem bizony a gazdasági teljesítmény, a népesség és egyéb mutatószámok alapján tulajdonképpen egy százalékos arányt határozna meg, és az érkezők számának függvényében terítené szét és telepítené le a periférián található tagországokba az érintett tömegeket.
(10.50)
Mi, jobbikosok nem is értjük egyébként, hogy a liberális kollégák miért nem tiltakoznak hangosan az ellen, hogy itt tulajdonképpen erőszakos módszerekkel akarnak áttelepíteni embereket Európán belül, és erőszakos módszerekkel ott tartani őket valahol, egy olyan országban, ahova ők nem is akartak menni. Más történelmi korokkal kapcsolatban önök nagyon hangosan szoktak ágálni a hasonló megoldások ellen. Mi sem pártoljuk az ilyen megoldásokat, ezért nem támogatjuk a kvótát, de értetlenül állunk az előtt, hogy hogyan kívánják ezt megvalósíthatóvá tenni, hogyan képzelik el önök ennek a megvalósíthatóságát.
Mi ezt gyermeteg, infantilis és tökéletesen életszerűtlen elképzelésnek tartjuk, amely nemhogy nem segít megoldani a problémát, de valóban egyfajta meghívólevelet is küld, azzal a reménnyel kecsegtetve az érintetteket, hogy adott esetben legalizálható a helyzetük, rendezhető a helyzetük. Miközben felmerül az, hogy mentegetik önök az érkezőket, hogy nekik joguk van a jobb élethez és a jobb életlehetőségek kivívásához, miközben ilyen jog nemcsak hogy nem ismeretes, de bennünket semmi nem kötelez arra, hogy hasonló jogot, jogosultságot bármilyen formában támogassunk, hiszen ha menekültekről lenne szó, akkor lehetne vitatkozni a felső határokról, de ez a helyzet messze nem az. Egy tudatosan szervezett invázióval állunk szemben, és egyáltalán nem lebecsülendő az, hogy igen, Európa megkésve, nagyon gyenge eszközökkel, de megkísérli megvédeni magát.
Éppen ezért állunk értetlenül az előtt is, hogy a Fidesz-KDNP, bár látszólag elutasítja ezeket a kvótaszerű megoldásokat, azért kettő bökkenő vele kapcsolatban is van. Az egyik a világkvóta elképzelése, amely lényegében ugyanennek a problémának egy sokkal szélesebb körben való kiterjesztése. Amellett, hogy mindenféle realizmust nélkülöz ez a felvetés, nem értjük, hogy ha magával a műfajjal baja van a kormánynak - és helyesen van baja ezzel -, akkor miért képzeli azt, hogy egy szélesebb körben szétterítve ugyanez a módszertan, ugyanez a módszer és rendszer pedig működhetne.
A másik gondunk pedig Németh Zsolt; nem az ő személye, hiszen személyesen semmi bajunk nincsen vele, az a problémánk, hogy közös beszélgetéseken, konferencián, szereplésen az ő részéről elhangzott az az egyértelmű kijelentés, hogy ha uniós részről születik egy kvótával kapcsolatos döntés, egy legitim, általa legitimnek tartott döntés, akkor Magyarországnak ezt apelláta nélkül kutya kötelessége végrehajtania. Mi, jobbikosok ezzel sem értünk egyet, hiszen van egy vonal, amit meg kell húznunk, nem megyünk azon túl, és egész egyszerűen nem vagyunk hajlandók hasonló brüsszeli diktátumot elfogadni. Ugyanígy, ha brüsszeli diktátum a magyar földet tömegesen kiárusíthatóvá tenné, ott is meg kellene húzni a vonalat, hogy ezt már nem engedjük, tehát vannak olyan nemzetstratégiai kérdések, amelyek esetében nem lehet átlépni azon a bizonyos vonalon. Sajnos, most ott tartunk, hogy a Fidesz-KDNP próbál a földek egy részével hasonló módon játszadozni, nem is kell ide külföldi befektető, de ez egy másik napirend, másik téma, ne menjünk ebbe bele.
Azt viszont látni kell, hogy tisztázni kell, tisztázni szükséges, hogy a Németh Zsolt-i vonalvezetés és irány a Fidesz-KDNP valódi arca vagy pedig az, amit itt hallunk a parlamentben, mert ha az, amit itt hallunk, akkor van miről vitatkozni, akkor lehet érveket ütköztetni, ismereteket cserélni, de Németh Zsolt nemcsak ezt mondta, azt is megemlítette egy beszélgetésen, hogy a szuverén nemzetállamok kora véleménye szerint lejárt. Ezt még lehet magánvéleményként kezelni, de a külügy egy vezető arca tekintetében el kell gondolkodni ezeken a kijelentéseken, nehogy az legyen a vége ugyanis, hogy a Fidesz-KDNP itt frakcióvezető úr és mások arcával keményen ágál a kvóta ellen, és én ezt tudom támogatni, tudok ezzel azonosulni, aztán majd a brüsszeli térben elvérzik a kormányzat, és látszólag kényszerű behódolni annak a nyugati döntésnek, amelynek egyébként nem kéne, és azt fogják mondani, hogy mi mindent megpróbáltunk, nagyon harcosan kiálltunk a kvóta ellen, de ránk kényszerítik onnan, különben befagyasztják a forrásokat és a többi. A helyzet az, hogy el kell dönteni, hogy a Németh Zsolt-i irányvonal és vonalvezetés a kormány sajátja, vagy pedig az, amit ezen vita során most itt előad számunkra. Kétkulacsos politikát ebben a kérdésben nem lehet folytatni, kettős játékot sem, el kell tehát dönteniük, hogy valóban legitimnek tartanak-e bármiféle kvótaszerű megoldásra vonatkozó brüsszeli döntést, vagy pedig keményen kiállnak ez ellen. Ahhoz, hogy legitimációt szerezzenek ebben a kérdésben, a Jobbik továbbra is azt tudja javasolni, hogy ne féljenek, ne riadjanak vissza egy ügydöntő népszavazásra vonatkozó kezdeményezéstől, amely által a magyar választópolgárok egyértelműen kifejthetik abbéli szándékukat, hogy kvóta vagy bármilyen hasonló megoldás alapján hozzájárulnak-e idegenek letelepítéséhez Magyarországon vagy sem. Nem árulok el titkot azzal, hogy a Jobbik egyértelműen a „nem” szavazatra fog buzdítani. Erős a gyanúm, hogy egy ilyen ügydöntő népszavazás tekintetében 90 százalék fölött lenne az elutasítók aránya - nagyon helyes, hogy ez így van -, de azt látni kell, hogy a magyar nép, a magyar választók megkérdezése nélkül ilyen nemzetstratégiai kérdésekben nem lehet és nem is tisztességes dönteni.
Köszönöm a figyelmet. (Taps a Jobbik soraiban.)
