HARANGOZÓ GÁBOR ISTVÁN
HARANGOZÓ GÁBOR ISTVÁN
HARANGOZÓ GÁBOR ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársak! Tisztelt Közvélemény! Ez a mai vita számomra eddig igen-igen lesújtó, még ahhoz képest is igen lesújtó képet mutat, amilyen teljesítményt és amilyen pofátlanságot önök itt az elmúlt években megengedtek maguknak. Tudják, hogy ma milyen vitán vagyunk? Önök sunyi módon, a parlamentet megkerülve egy kormányhatározatot hoztak arról, hogy a magyar földet eladják, elsősorban a haverjaiknak (Közbeszólások a Fidesz soraiból, köztük: Ugyan már!), hogy fontosabb az, hogy a klientúrát kifizessék, mint az, hogy mi lesz a magyar vidékkel, és nem voltak annyira se gerincesek, hogy ezt behozzák ide, a parlament elé.
Ez a vitanap ma itt azért van, mert az ellenzék ezt a vitanapot kezdeményezte. Ezek után elvártam volna, hogy a miniszter úr vagy önök (Balla György: A parlamentben vagyunk, csak úgy elmondanám!) majd valamilyen komoly érveket fognak idehozni a parlament elé, hogy miért kellett egyik napról a másikra úgy dönteni, hogy a magyar földet el fogják adni, az állami földeket el fogják adni, és miért kellett ilyen hirtelen, és miért kell az egész folyamatot egy vagy másfél hónap alatt lezongorázni. Ha nem hallok erről érveket, akkor nem tudok másra következtetni, mint hogy ezeket a földeket odaígérték valakinek, és gyorsan le kell zavarni az egészet, mielőtt még felélednének mások is, és esetleg bejelentkeznének, hogy ők is szeretnének licitálni. Mert az összes érv, amit elmondtak, úgy, ahogy Sallai Benedek képviselőtársam is beszélt róla, kártyavárként dől össze, amint elkezdjük megvizsgálni, hogy önök itt miről beszéltek.
Miről is beszéltek? Hogy külföldiek kezébe ne kerüljön a magyar föld. Ahogy a képviselőtársaim erről beszéltek már, valóban, ha állami tulajdonban marad a föld, akkor nem kerül külföldiek kezébe, mert az állam nem kötelezhető arra, hogy ezt a földet eladja. De mit tud vele az állam csinálni? Beszéljünk egy kicsit arról, hogy miért is kéne állami kézben megtartani ezeket a földeket! Mert valóban az lenne a fontos, hogy mielőtt egy ilyen döntés megszületik, nem utólag, amikor már el van döntve, ahogy már itt hallottuk, hogy minek is van ez a mai vita, hiszen az egészet már eldöntötték, és utólag akár feleslegesen is vitázunk róla; hanem mielőtt egy ilyen döntés megszületik, kéne megvitatni azt, hogy miért is kéne, hogy ez állami kézben maradjon, vagy miért is kéne eladni. Véleményem szerint azért kell állami kézben maradniuk ezeknek a földeknek, mert ha változtatni akarunk azon, ami ma vidéken van, azon a kilátástalanságon, akkor ehhez a legjobb eszköz az, ha a földek állami kézben vannak. Ezt mindjárt le is fogom vezetni.
Magyarországon kialakult egy olyan szerkezet, az elhibázott kárpótlás, ami úgy ment végbe, hogy egy működő struktúrát úgy vertek szét, hogy nem lett kitalálva, hogy mi legyen helyette. Egyszerűen oda lett adva a feladat az önkormányzatoknak, hogy működtessék a magyar vidéket, működtessék a falvakat, csak éppen bevételük nincsen hozzá. A földek pedig odakerültek néhány nagygazdálkodó tulajdonába vagy néhány nagygazdálkodó használatába, akik ezeken a földeken alapvetően magasan gépesített, iparszerű növénytermesztést csinálnak nagy többségükben, és ezzel igen nagy haszonra tesznek szert, és ők köszönik szépen, jól élnek, és ehhez még meg is kapják az uniós területalapú támogatást, miközben a falvakban élő embereknek nincsen megélhetésük, nincsen munkájuk. Gondolom, ezen kéne dolgoznunk, hogy ezen valahogy változtassunk.
Na, ezen változtat-e az, hogy önök most néhány száz gazdának ezt a területet oda fogják adni örökre tulajdonba, hogy aztán ezt a tevékenységet mindenféle korlátozás nélkül ők folytassák tovább?
(16.20)
Nem, tisztelt képviselőtársak, ezen nem segít, hanem éppen ellenkezőleg, lemondanak arról a lehetőségről, hogy ebbe érdemben be lehessen avatkozni. Mert ha ezek a földek állami tulajdonban maradnak, akkor az állam egy normális bérleti rendszerrel meghatározhatja a bérlőknek, akik tisztességes magyar családi gazdálkodók kell hogy legyenek, ebben egyetértek, hogy mit csináljanak azon a területen, hogy mennyi embert kell ott foglalkoztatni, milyen tevékenységet kell folytatni.
(A jegyzői székben Mirkóczki Ádámot
Ikotity István váltja fel.)
Ikotity István váltja fel.)
A bérleti rendszernek ezzel a részével nem volt semmi gond. A gond, tisztelt képviselőtársaim, a bérleti rendszerrel ott volt, hogy önök már akkor úgy írták ki ezt a bérleti rendszert, hogy a klientúrát hozzák előnyös helyzetbe, mint ahogy azt nem én, hanem az ügyészség leírta, a bérleti rendszerük nemcsak hogy visszaélésre ad lehetőséget, hanem bizonyítottan vissza is éltek vele. Meghamisított jegyzőkönyvekkel adtak földbérleti jogot bérlőknek, és eleve egy olyan bérleti rendszert alakítottak ki, amelyben a pontok 40 százaléka szubjektív volt, és annak adták a földet, akit előre kipécéztek, akinek előre odaígérték, és szépen oda is adták nekik. Erre számtalan bizonyíték van.
Mi történt akkor? Ugyanaz, mint amit most Font képviselő úr mondott, hogy ó, hát ha nem tetszik, akkor tessék feljelentést tenni. Most is azt mondják, hogy ha nem tetszik, menjünk oda a licitekre, és majd ott meglátjuk, hogy mi történik. Megtettük a feljelentéseket. És mit csinál az ügyészség, az az ügyészség, amely az önök bábjaként működik? A Polt Péter által vezetett ügyészség mit csinált? Egyszerű kifogásokat emelt, hogy miért ne emeljen vádat ezekben az ügyekben, amikor a saját ügyészei leírták, hogy milyen pofátlan módon adták oda a haveroknak a földeket. Ebben a rendszerben persze önök hátradőlhetnek, és mondják azt, hogy tessék csak ugatni, kedves ellenzék, mi meg majd visszük a haverokkal a földeket. Csak ettől még a vidéknek nem lesz jobb. Ettől még az embereknek nem lesz megélhetésük!
Még egy szempont: szó volt már arról, Font elnök úr mondta, hogy EU-s környezetben vagyunk. Valóban, tisztelt képviselőtársak, egyedül egy olyan ágazat van, ami szinte teljes mértékben az EU által szabályozott közös politika, ez pedig a közös agrárpolitika. Azzal, ha az állami földeket most eladjuk, lemondunk arról, hogy nemzeti szuverenitásban bármilyen hatásunk vagy érdemi hatásunk legyen a magyar mezőgazdaságra, a magyar vidék, a magyar falu életére. Mert ha állami kézben van, akkor az állam előírja a gazdálkodónak, hogy azon mit csináljon. Ha magánkézben van, akkor csak a közös politika fog rá hatni. A közös agrárpolitika pedig a GOF-támogatásokon, gabona- és olajos magvak támogatásán keresztül alapvetően az iparszerű növénytermesztést támogatja. Nem azt támogatja, hogy a magas foglalkoztatási igényű ágazatok virágozzanak fel, hanem igazából a profitorientált, nagy növénytermesztési termelést támogatja. Ha ebbe érdemben bele akarunk nyúlni, akkor azt kellene csinálni, hogy azt, ami megmaradt még állami föld, nem elkótyavetyélem, tizedáron odaadom most valakinek, aki aztán majd sokkal nagyobb haszonnal esetleg tovább fogja adni. (Zaj a kormánypárti padsorokból. - Font Sándor: Nem tizedáron! - Győrffy Balázs: Ne hazudj, nem tizedáron adjuk! - Gőgös Zoltán: Menj ki Ausztriába!) Nem tizedáron, kedves képviselőtársak? Jó, akkor nézzük meg ezt is!
Ma a magyar föld az osztrák vagy a holland földárnak a tizedét éri, ugye? Önök azt mondták, hogy az Európai Unió előtt meg fog bukni a földtörvény, ami azt jelenti, hogy majd jöhetnek a külföldi vevők. Azzal sem vagyunk kisegítve, ha húsz év múlva jöhetnek a külföldi vevők és akkor vehetik meg, mert az önök rendelete ezt a biztosítékot adja. Csak az a baj, hogy én még ebben sem bízok. Mert két évvel ezelőtt megígérték, hogy azok a gazdák - gazdák? -, azok a csalók, akik úgy jutottak haszonbérleti joghoz, hogy behazudták azokat a feltételeket, amelyeket önök a pályázatban előírtak, és előre lehetett tudni, hogy nem fogják ezeket teljesíteni, azok most szépen vásárlókká válhatnak, megveszik ezeket a földeket (Font Sándor: A tizedárról beszélj!), és onnantól fogva majd ezeket a feltételeket nem kell nekik teljesíteni. Két évvel ezelőtt, amikor azt mondtuk, hogy önök ezt fogják csinálni, azt mondták, hogy á, ugyan, miért beszélünk mi ilyeneket, hát 20 évre ott van a bérleti jog, ha ott van 20 évre a bérleti jog, akkor hogyan lehetne ezeket a földeket eladni. Két év telt el és most eladják ezeket a földeket.
Egy kormányhatározatban, tisztelt képviselőtársaim! Igen azon múlik, hogy mikor lehet majd ezeket a földeket akár spekulánsként eladni külföldieknek és nagy haszonnal, akár majd ha megbukik a földtörvény, hogy Orbán Viktor mikor ébred arra, hogy egyszerűen ezt a kormányhatározatot megváltoztatja, és el lehet ezeket a földeket adni. Ezek nem biztosítékok! Ez igenis a spekulációnak ad terepet, és nagyon-nagyon határozottan visszautasítjuk, hogy ilyen sunyi módon, a parlamentet megkerülve önök ezt próbálják meg lenyomni mindenkinek a torkán. (Font Sándor: Most is kerüljük a parlamentet?) Miközben egy érdemi érvet nem hallottam arra, hogy valójában miért kellene ezt a földet eladni, és miért is kéne egy hónap vagy másfél hónap alatt az egészet lezongorázni.
A képviselőtársaim még nyilván fognak további érveket is elmondani. Én idő hiányában, merthogy ennyi idő maradt arra, hogy ezt az egészet végigbeszéljük, még egyszer csak azt szeretném hangsúlyozni, hogy a legnagyobb bűn nem az, hogy önök gyakorlatilag valójában a spekulációnak ágyaznak meg ezzel a kormányhatározattal, amit meg fognak valósítani, hanem az, hogy elveszik a lehetőségét annak, hogy be lehessen érdemben avatkozni a vidék életébe, hogy munkahelyeket lehessen teremteni, hogy szociális gazdaságot lehessen fejleszteni, hogy szociális szövetkezeteknek lehessen földet adni, hogy demográfiai földprogramot lehessen csinálni, hogy olyan szövetkezeti hálózatot lehessen csinálni, amiben valóban családi gazdálkodók tudnak boldogulni és munkahelyet adni sokaknak. (Varga Gábor: Ezt mind megcsináltuk nyolc éve!). Mint ahogy történik ez például Hollandiában is, ami nem egy kommunista állam, tisztelt képviselőtársaim. Hollandiában alapvetően bérleti rendszerben családi gazdálkodók tízmillió tejelő szarvasmarhát tartanak, miközben Magyarországon kétszer akkora területen 200 ezret tartunk. Azért, mert a hollandok előírják, hogy mit kell csinálni ezeken a földeken, meg azért, mert megcsinálták a szövetkezeteket, a megfelelő integrációt arra, hogy ezt megérje csinálni.
Ez az, amit kéne csinálnunk a magyar vidékért, erről kéne vitatkoznunk és nem arról, hogy önök hogyan herdálják el ezt a nemzeti vagyont! És még egy mondat! Mindent el fogok követni azért, hogy megakadályozzam, hogy önök ezt véghez tudják vinni. Én ott leszek ezeken az árveréseken. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps az MSZP padsoraiból. - Kucsák László: Milyen minőségben?)
