MAGYAR ZOLTÁN,
MAGYAR ZOLTÁN,
MAGYAR ZOLTÁN, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Képviselőtársaim! A termőföld 1100 esztendőn keresztül volt legalapvetőbb nemzeti erőforrásunk. Érthetetlen és egész egyszerűen megmagyarázhatatlan az, hogy magát nemzetinek valló kormány miért árulja el sorozatban sokadszorra a hazai termőföld ügyét. A földnek fontos társadalom- és gazdaságszervező közfunkciói vannak, melyek minden civilizációban az élet alapfeltételei. Ehhez képest a kormány vígan asszisztál ahhoz, hogy a magyar termőföldet az EU a termelt tőkejavakkal azonosítsa. Ráadásul úgy, hogy ez az abszurd megközelítés csak az utóbb csatlakozott államok földjeire vonatkozik, csak náluk került kimondásra, míg a nyugat-európai országok gondosan őrzik a termőföldvagyonukat, és az efölötti önrendelkezést. Azt kell hogy mondjam, sajnos ez nem véletlen, úgy tűnik, hogy kizárólag a kormánypártok történelmi ismeretei hiányosak, ugyanis határainkon belül és kívül valamennyi nemzetben gondolkodó politikai erő tisztában van vele, hogy a föld hatalmi, uralmi, politikai tényező. Ahogy önök is gyakran idézik: „akié a föld, azé az ország”.
Az EU-centrum országainak van ugyan földpiaca, de ez szinte mérhetetlen, az 1 százalékot sem éri el, ezen belül is egyébként a külföldi földtulajdonszerzés elenyésző. Ennek az az oka, hogy a családi gazdaság mint uralkodó modell, megköveteli a meglévő üzemi föld megőrzését, amit jó esetben a gazda növelni igyekszik, de legfeljebb az üzemtörvény által engedett birtokmaximum mértékéig. A földforgalom ezért tipikusan a családon belüli nemzedékváltást vezényli le. A gazda üzemét és földjét a gyermeke örökli, vagy esetleg más magánszemélyé lesz, aki a gazdálkodást folytatja. A föld megtartásának a követelménye pedig a megmaradás parancsa. Föld nélkül nincs gazdaság, aki a földet eladja, annak az egész életvitelét fel kell adnia. A következmény nem más, mint hogy tőlünk nyugatra és északra aranyáron sem lehet már földet venni.
Nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy a földkérdés egyben nemzetbiztonsági kérdés is. Az élelmezés biztonságának garantálása valamennyi felelősen gondolkodó állam alkotmányos kötelessége. Mi történik ezzel szemben nálunk? A kívánt földmennyiségre és -minőségre való tekintet nélkül gomba mód szaporodnak a zöldmezős beruházások, sőt egyenesen rendszerint külföldi befektetővé lesz a termőföld kivett ingatlan formájában: ipari parkok, különböző gyártelepek és sorolhatnánk a példákat. Földünk önkéntes odaadása a külföldieknek páratlan gyarmati alávetés a nemzetközi gyakorlatban. A mai világpolitikai viszonylatban kimondhatjuk, ez hazaárulással ér fel.
A napjainkban megfigyelhető páratlan mértéket öltő népvándorlás azonban még inkább sarkalatossá teszi a föld ügyét. Ki kell mondani, hogy döntő közfunkciója lett a földnek. Egyenesen a szuverenitás tárgyát képezi. Az Európára zúdított népvándorlási hullámok miatt minden uniós tagállam azzal szembesül, hogy saját fennmaradása megköveteli az állam határainak és az állam területének a megvédését az Európán kívüli bevándorlók mérhetetlen száma miatt. Ennek ugye, több módja van, Hollandia és az Egyesült Királyság esetében láthatjuk, hogy az ország földje csak az államé lehet, illetve vannak más példák, ahol ugye, zömmel magántulajdonból áll ez.
A Fidesz kormányzati földprogramja 2010 nyarától szakítást ígért a globális tőkét kiszolgáló földpolitikával, és gyökeres fordulatot hangoztatott a föld nemzeti önvédelmében. A tények sajnos azonban nem ebbe az irányba mutatnak. Immár gyakorlati példák százai mutatják, hogy a földforgalmi törvény töretlenül folytatja a tőkeigények érvényesítését és a nagybirtokrendszer kiszolgálását. Hol van már az egykori államtitkár, Ángyán József nevével fémjelzett, úgynevezett néppárti földprogram? - ami később a kormány földprogramja is lett állítólag. Pedig az akkor lefektetett alapelvekkel a Jobbik is mélységesen egyetértett, ezt jó néhányszor elmondtuk itt, a Ház falai között. Hogyan is hangoztak akkor ezek az alapelvek? Mindent megteszünk azért, hogy a termőföld nemzeti hatáskörben és a gazdálkodó családok kezében maradjon. Vagy: a természeti erőforrással való gazdálkodás nemzeti hatáskörben tartását, a természeti javak feletti önrendelkezés megtartását nemzeti szuverenitásunk kulcselemének tekintjük. Vagy: a birtokpolitika középpontjában a családi egyéni gazdaságok és azok társulásai állnak.
Kérdezem én, tisztelt miniszterelnök úrtól, miniszter úrtól vagy államtitkár uraktól, hogy hol tartunk ma ehhez képest. A jelek szerint ez is csak egy ócska trükk volt, a jelek szerint az anyaföldünk ügyében sem azt kell néznünk, amit mondanak, hanem amit tesznek. Az anyaföld ügyében is szöges ellentétben állnak a szavak a tettekkel.
Már 2010-ben a kormány legelső lépése a földügyben eldöntötte, hogy az állam földtulajdona nem lehet forgalomképtelen nemzeti vagyon. Mint köztulajdont meg kell őrizni a közérdekű földszükségletet, kielégítve a jövő nemzedékek számára, ugye, ez lett volna a feladat, ehelyett továbbra is a Gyurcsány-kormány által bevezetett üzleti vagyon lett a kiszolgáltatása a tőkeigényeknek; ez lett az alapja az önök földpolitikájának.
A földprogramban szerepelt a kötelezettségvállalás, miszerint a kormány megőrzi a 2 millió 178 ezer hektár állami földtulajdont, megszegték, ugye, jelenleg is éppen ennek a vitája zajlik. Az ígéretek pont arról szóltak egyébként, hogy ezen földvagyont gyarapítani kell azért, hogy az állam bele tudjon szólni abba, hogy mi is történik a magyar vidéken. Mára már a napnál is világosabban látszik, hogy ez csak megtévesztés volt. A vidéki fiatalok tömegesen külföldre vándorolnak, falvaink kiürülnek, pusztulásuk folyik. Bár a miniszterelnöktől jól tudjuk, hogy ez valójában nem is egy elhibázott politika eredménye, hanem ezek a fiatalok kalandvágyból mennek el külföldre. Az ilyen és ehhez hasonló, a valóság elől közönséges cinizmussal menekülő hozzáállás helyett valamennyi felelős politikai erőnek, még önöknek is el kellene gondolkodnia azon, hogy pontosan mit is jelent az, hogy az államnak van földje, vagy éppen kiárusítja azt.
A Jobbik önökkel ellentétben valóban a nemzettel, a társadalmi igényekkel felelősen számoló politikai erő, felmérte a kockázatokat, és mivel attól tartok, hogy önök nem tették meg ugyanezt, kénytelen vagyok bemutatni azokat a súlyos anomáliákat, melyekkel rövid távon is szembesülni lesz kénytelen a magyar társadalom; amelyek a mostani földrablásnak nemcsak hogy teret engednek, hanem éppen hogy törvényileg generálják azt.
Az állami földtulajdon elherdálása megszünteti a stratégiai földvagyont, mivel az állam egyébként mindenkor, főként persze a válsághelyzetekben a népélelmezés biztonságát fenntarthatná. Gyengíti a földpiacon a közhatalom közérdekű szabályozását is. Hatósági beavatkozásnak gyakorlatilag megszűnik a lehetősége, mivel az állam tulajdonosként nem lehet jelen a földpiacon, nem ellensúlyozhatja a tőke diktátumát. Az állami földtulajdon elvesztése felszámolja a közérdekű földrészeket. Gazdálkodást és hamis ígéretet fogalmaz meg a termelőkkel szemben, viszont amikor nincs már állami föld, fel sem merülhet a demográfiai és szociális földprogram, a fiatalok és más gazdálkodóknak az önellátáshoz való segítése, ezekről is még oly sok ígéret hangzott el korábban. Állami földalap nélkül derékba törik a vidékstratégia, a falvak megtartásának követelménye. A népesség, az elvándorlás csökkentése, a munkanélküliség felszámolása mind-mind lehetetlenné válik a magyar vidéken.
Ha a földpolitika nem a tőkés társaságot szolgálná ki, nem a nagy rendszer uralmát segítené az állami vagyon kiárusításával, hanem mondjuk, forgalomképtelen kincstári vagyonná tenné, ahogy a Jobbik is kezdeményezte, az állami föld végre közcélú használatba vehető is lenne. Nem túlzás, feltámaszthatóvá válna a haldokló magyar vidék. Lényeges társadalmi veszteség is, ugye, az elmaradt vagyoni előny, hiszen a föld 10-15-szörös értéknövelése várható mind az élelmiszerárak drasztikus emelkedése, mind pedig a Nyugat-Európához viszonyított, jelenleg alacsony földárak megváltozása miatt.
(15.30)
Ez szintén közvagyonon keresztül a spekulatív tőke gyarapítását vetíti előre.
Végezetül pedig nem mehetünk el szó nélkül amellett sem, hogy az állami föld privatizációjára vonatkozó kormányzati döntés véleményünk szerint a jogállamiság feladásával és súlyos jogsértésekkel is együtt jár. Egyebek között ez a diktátum semmibe veszi az Alaptörvény P) és 38. cikkének rendelkezéseit, melyek az állam kötelességévé teszik, hogy az állami földtulajdont megőrizze a jövő nemzedékek számára. A magam részéről azt gondolom azonban, hogy sem a miniszter, sem pedig a regnáló kormány, sem önök, képviselő urak, nem voltak annyira felelőtlenek, hogy az eddig felsorolt, a társadalmat szintén súlyosan érintő hátrányokat ne mérték volna föl, ne azonosították volna. A helyzet sajnos ennél még rosszabb.
Önöknél ugyanis az anyaföld eladása nem súlyos gondatlanság, hanem kifejezett szándékosság. Ki kell mondanunk, hogy az önök szemében az anyaföld ügyével kapcsolatosan is előrébb valók bizonyos magánérdekek, mint a társadalom egészének, a teljes közösségnek az érdeke. Fel kell tennünk tehát azt a kérdést is, hogy kik lesznek a haszonélvezői a társadalomtól elorzott állami földvagyonnak. (Balla György: Úgy hívják őket, hogy gazdák.)
Az állami földbérletek körüli botrányok már a gyakorlatban is bebizonyították, hogy nem a gazdák lesznek, hogy a kormány nem a helyi települések gazdagodását fogja szolgálni, hanem saját klienseinek, ezen belül is a legerősebb tőkéstársaságok nagyüzemi cégtulajdonosainak birtokait fogja növelni. (Révész Máriusz közbeszól. - Közbeszólások a kormánypártok padsoraiból.) A tervezett privatizációs szabályok a mai bérlők kizárólagos földtulajdonszerzését szolgálják, és ezek között is elsősorban a nagyüzemi agrárcégekről lehet beszélni.
Tipikusan épp a tőkéstársaságok, itt a mai bérlők vesznek részt majd ezeken a liciteken, hiszen az ő földhasználati jogcímük ma is 90 százalékot meghaladóan a földhaszonbérlet. A privatizációs szabályok egésze a bérlőknek kedvez a kívülálló vevőkkel szemben, ami egyébként helyénvaló is volna, ha normális országban élnénk, ha éppen nem a helyben lakóktól vették volna el többnyire a kívülállók a saját településüket övező földterületeket.
Fazekas miniszter úr pár nappal ezelőtt azzal hitegette a közvéleményt, hogy azért kell most gyorsan eladni ezeket a földeket, nehogy a külföldieké legyen. Ezzel szemben, amikor az állami földet eladják, magántulajdonba kerül, akkor csak idő kérdése, hogy mikor kerülhet ez külföldiek kezére, míg hangsúlyozom, amíg magyar állami tulajdonban van, addig senki nem bírhatja rá arra a magyar államot, hogy megszabaduljon ettől a földtől.
Ha pedig attól tartanak, hogy egy önöknél is rosszabb kormány érkezik majd valamikor, és még ennél is rosszabb feltételekkel bocsátja áruba a magyar földet, akkor ezúton is felajánlom a Jobbik segítségét: alkossunk egy olyan kétharmados jogszabályt, amit a Jobbik is tud támogatni, és legyen elidegeníthetetlen nemzeti vagyon. Innentől kezdve attól sem kell tartani, hogy egy önöknél is rosszabb kormány érkezik majd Magyarországra.
A privatizációra kijelölt 380 ezer hektár szántó, legelő, gyümölcsös és halastó birtoktestek megoszlása is elég sok mindent előrevetít. 103 ezer körülire becsüljük azokat a földműveseket, akik megvásárolhatják ezeket a földterületeket, de érdemes lenne megvizsgálni ezek eloszlását. 52 ezer földrészlet ugyanis úgy oszlik meg, hogy azokból 41 ezer alig néhány hektárnyi, ami szétszórtan, a „földet életjáradékért” és egyéb programok alapján került a Nemzeti Földalapkezelő kezelésébe.
A maradék 11 ezer földrészlet viszont a vásárolható földterületek kétharmadát képezi, ezek teszik ki tehát a zsíros falatokat. Jó minőségű és nagy kiterjedésű földekről van szó javarészt. Ez az a földterület, aminek tulajdonszerzése az egész akció lényege. Mert a jelenlegi nagyüzemi bérlők földtulajdonhoz juttatása fog ebből következni. Tehát azt el tudom képzelni, hogy az előbb említett diribdarab földekből majd fog jutni esetleg helyben élő családi gazdálkodóknak is, de az borítékolható, hogy ez a kétharmadot kitevő zsíros falat bizony azokhoz kerül, akik a földbérleti pályázatoknál is taroltak: az önök jó ismerőseihez.
A közvélemény csalárd félrevezetése az a kormányzati érvelés is, ami azzal tagadja a földeladás nagybirtoknövelő hatását, hogy egy személy legfeljebb 300 hektárt vehet. Kérdezem én, miért is gátolná meg ez egyáltalán a nagyüzem méretnövekedését. A szerzés azonban személyhez kötött. A földforgalmi törvényben nem vezették be sem a családon, sem a cégen belüli, sem a településhez kötött összeszámítás követelményét. Nem véletlenül követeltük ezt már akkor a földforgalmi törvénynél, ahogy egyébként az önök volt államtitkára, Ángyán József is akkor komolyan kiállt emellett.
Valójában az óriáscégek annyi személyt mozgatnak, amennyit akarnak a köreikből. 300 hektár megvételéhez - ahogy egy magánszemélynek ez lehetséges - a licitnél megjelenik a kellő tőkével, vagy ha úgy nézzük, egy négytagú családnál ez mindjárt 1200 hektárt jelent. (Dr. Nagy István: Aztán 20 évig parkoltatja.) A nagyüzemek gyorsan növekvő birtokkoncentrációja tehát nem cáfolható tény. Ha csak azt megnézzük, hogy a hét legnagyobb tőkéstársaság 2011-ben 16 milliárd forint közösségi támogatáshoz jutott, 2014-ben ez a szám már 24 milliárd forintra növekedett.
Három év alatt tehát jócskán megnövekedett a támogatás mértéke, 64 ezer hektárról egyébként 112 ezer hektárra növekedett az ebbe a kategóriába tartozó földterület. A kooperációk átlagos birtoka ugyanezen idő alatt 9 ezer hektárról 16 ezer hektárra emelkedett, ami egyébként meghaladja az 1945 előtti főnemesi birtokok nagyságát.
Tisztelt Országgyűlés! Mindezen okok miatt a Jobbik azt követeli, hogy a kormány álljon el (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) az állami földek kiárusítását célzó döntéstől. E helyzet azt eredményezheti, hogy a nemzeti vagyon teljes megsemmisülése vár ránk, és az állami földtulajdon forgalomképtelenné nyilvánítását követeli a Jobbik. Ehhez egyébként minden (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) jogszabályváltozást benyújtottunk. Kérem, hogy ezeket támogassák, ezt a gyalázatot pedig vonják vissza.
Köszönöm a lehetőséget, elnök úr. (Taps a Jobbik padsoraiban.)
