SCHMUCK ERZSÉBET
SCHMUCK ERZSÉBET
SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Szeretnék egy pillanatra felülemelkedni azon a vitán, amely arról szól, hogy a termőföld az állam vagy a gazdák tulajdonában van-e jobb helyen. (Dr. Bitay Márton Örs visszatér államtitkári üléshelyére.) A termőföld, legyen az akárhol is a világban, az emberiség közös kincse, a vele való bánásmód következményei ugyanis túlterjednek egy-egy ország határain. A konvencionális mezőgazdaság a világon lévő 1,6 milliárd hektár szántóterület nagyobbik hányadát használja. Az alkalmazott művelési technológia következményeként a termőföldek talajai ahelyett, hogy szenet nyelnének el, évente mintegy másfél milliárd tonna szén kibocsátásáért felelősek.
Ugyancsak ez a művelési mód felelős azért, hogy a talaj gyors ütemben fogy. A világ szántóinak harmada sivatagosodik el, évente 75 milliárd tonna talaj pusztul el az erózió miatt, válik porrá, sivataggá. A talaj pusztulásának sebessége sokszorosával haladja meg természetes keletkezésének ütemét szerte a világban, itt, a fejlettnek tekintett Európában és itthon is, a sokat dicsért agráriumban. Biztos vagyok benne, hogy a migráció okai között is megtaláljuk.
Vagyis a talajjal való bánásmód következményeit mindenki viseli ebben a világban, még akkor is, ha soha nem nyúlt a termőföldhöz. A termőfölddel való rossz bánásmód éghajlatváltozással, sivata-go-sodással, a talaj termőképességének kimerü-lé-sével, a biológiai sokféleség pusztulásával és végső soron táplálékunk elsilányításával, egészségünk romlásával jár együtt. A termőföldből történő haszonszerzés nem működik tehát másként, mint bármely más haszonszerzés, a föld tulajdonosa vagy használója a használatból származó hasznokat privatizálja, a károkat pedig társadalmasítja, másokra és a jövő nemzedékekre hárítja át.
Miközben azon vitázunk, hogy kié legyen a termőföld, a termőföld lassan alkalmatlanná válik alapvető funkciójának teljesítésére, hogy bennünket egészséges és elegendő élelmiszerrel lásson el. Ebből a helyzetképből kiolvashatjuk, hogy napjaink gyakorlatával, ahogyan a termőfölddel bánunk, jelenleg sem az állam, sem pedig a magánszemélyek tulajdonában nincs jó helyen. Elsőként tehát ki kellene cserélni a jelszavainkat: nem a „Földet a gazdáknak”, hanem a „gazdát a földeknek” programot kellene meghirdetni. Mert nem igazi gazda az, aki jószágával nem bánik felelősen, azzal a szeretettel és tisztelettel, hogy abban nemcsak önmaga, hanem mások megélhetését is meglássa.
Az állam most nem jó tulajdonosa a termőföldnek, mivel a termőföld használóitól nem követeli meg a jó gazda viselkedését, a termőföld tartamos használatát. Az állam pedig lehetne jó tulajdonos is, ha szigorú feltételek mellett adná haszonbérbe a termőföldet, megkövetelve, hogy a föld használója jó ökológiai állapotban tartsa bérleményét. Ezt azonban nem teszi, hiszen az úgynevezett versenyképes mezőgazdaság teljesítményelvárásai nem teszik lehetővé az ökológiai szempontok érvényesítését. És ez itt az egyik pont, amely miatt az államnak nem lenne szabad a termőföldet magánosítani. Ugyan az állam jogi szabályokkal is biztosíthatná a termőföld talajának védelmét, de mint tudjuk, annak érvényesítése igencsak alacsony szintű, hiszen az annak védelmére vonatkozó jogszabályok ellenére pusztul a termőtalaj. Az állam tulajdonosként jobb pozícióban lenne, ha egyszer mégis komolyan venné a környezeti és hosszú távú fennmaradásunk szempontjait, egyrészt mert a bérlei szerződésen belül írhatná elő a haszonbérlet környezeti feltételeit, másrészt mert a használó versenyképességét azzal biztosíthatná, hogy a szigorúbb követelményekért cserébe mérsékelt bérleti díjat állapítana meg.
A bérleti szerződés arra is lehetőséget ad, hogy ha a használó nem teljesíti a feltételeket, akkor a további használatot meg lehessen tagadni. Ugyan a tervezett szabályozás is lehetővé tenné egy bizonyos ideig a föld visszavásárlását, amennyiben az eladási szerződés feltételei nem teljesülnek, ám egy idő után, például földeladás, öröklés, ilyen feltételt nem lehet már majd érvényesíteni az új tulajdonossal szemben.
Tisztelt Országgyűlés! Nem új keletű megállapítás, hogy munka nélkül pénzre a pénz kamataiból és a földtulajdon járadékaiból lehet szert tenni. Amikor az állam magántulajdonba adja közös vagyonunkat, akkor a járadékszedés lehetőségét átruházza az új tulajdonosra. Itt is hasonló a helyzet, mint az előző esetben, csak időlegesen lehet megakadályozni, hogy a megvásárolt földet ne lehessen bérbe adni. Ezzel a földjét bérbe adó magántulajdonos elvonja a bérlőtől a földjáradékot, amely a magánhasznot szolgálja. Az állam ezzel szemben a földjáradékot a közjó védelmére használhatná. Vagyis az állami és magántulajdon közötti egyik lényeges különbség, hogy az elsőből a közjó, a másodikból a magánhaszon gyarapszik.
A másik, társadalmi szempontból súlyos kérdés az erőforrásokhoz való hozzáférés igazságossága. A jövedelemszerzés, a tisztes munka és megélhetés felté-tele ugyanis az erőforrások használati lehetőségéből származik. A magántulajdonba adás, azonban számos lehetséges használót zár ki a termőföld használati lehetőségéből, és ezzel konzerválja a kialakult társadalmi egyenlőtlenségeket. Az állam ehhez nyújt segédkezet, amikor tulajdonát magánosítja. A termőföldeladással megkárosítja a jövő nemzedékek használati lehetőségét is, az állam lemond arról, hogy tulajdonát másként ossza el a földhasználat iránt érdeklődők között.
(16.40)
Míg a magántulajdon vétel vagy bérlet során kerülhet más földhasználóhoz, addig az állami tulajdon bérlet vagy eladás során. A vásárlási lehetőségtől a szerény anyagi körülmények között élők általában elesnek. Így pontosan azok a társadalmi rétegek kerülnek kizárásra a földhasználatból, akiknek a legnagyobb szükségük lenne a jövedelemszerzés feltételeinek biztosítására.
A jövő ezzel szemben azoknak kedvez, akik a földjáradékból szerzett gazdagodásuk okán képesek a termőföld piaci értékét megfizetni. Az állam jelenlegi szándékával szemben, amely a földjáradékról és a földjáradékon keresztüli szabályozás lehetőségéről való lemondással jár, a földjáradékok társadalmasítására kellene törekedni. A földjáradék társadalmisításának alapja, hogy a földet minden ember, az egész emberiség minden nemzedéke ingyen, adottságként kapta, és ennek megfelelően évezredeken keresztül nem is volt magántulajdon. A földjáradék társadalmasítása nem igényli a termőföldek kisajátítását, csupán az eladásra szánt termőföldek állam általi megvásárlásának elővételi jogát kell érvényesíteni. Az állam egy ilyen eljárás során visszaszerezheti mindannyiunk közös tulajdonának használati jogát, amit a közjó érdekében kamatoztathat.
Tisztelt Országgyűlés! Azon globális problémák, kihívások közepette, amivel ma a világ szembesül, nem lehet egyszerűen azt mondani, hogy a föld azé, aki megműveli. Csak azé lehet, aki megőrzi a jövő számára. Az állam ezt a felelősségét nem kerülheti meg, a föld, amely mindannyiunk közös tulajdona, nem lehet a haszonszerzés tárgya.
Köszönöm a figyelmet. (Taps az ellenzéki pártok soraiból.)
