DR. RÉTVÁRI BENCE,
DR. RÉTVÁRI BENCE,
DR. RÉTVÁRI BENCE, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt Ház! Az identitásnélküliség nem lehet identitása sem egy nemzetnek, sem egy kontinensnek. Ha megnézzük a történelmet, nem volt olyan, hogy egy nemzet identitása ez lehetett volna, márpedig az elmúlt évtizedben nagyon sok európai politikus azt hirdette, hogy minden értéktől és minden értékvilágtól egyenlő távolságot kell tartani, és ez Európa jövője. Mi ezzel ellentétben pontosan úgy látjuk, hogy Európa jövője a keresztény értékek újbóli felfedezése, újbóli megélése lehet Európában.
Kevés dolog van, ami annyira egyértelműen kihozza ezt, mint a modern kori népvándorlás, amikor az európai kultúra, az európai civilizáció egy másik civilizációval találkozik, nem háborús, hanem békés, de eléggé agresszív körülmények között. Ez a muzulmán, iszlám civilizáció - hangsúlyosan nem a vallást említem, hanem az onnan érkező emberek kultúráját, társadalomképét - ütközik most nagyon sűrűn, nagyon rövid idő alatt, nagyon nagy mértékben az európai civilizációval. Nagy a veszélye annak, hogy párhuzamos társadalmak alakuljanak ki Európán belül, hiszen a két civilizáció értékvilága nagymértékben különbözik, és láthatóan a tömegesen érkező bevándorlók szándékai sem az integrációra, az alkalmazkodásra irányulnak, hanem az itt lévő jobb élet reményében jöttek ide. De mindezt identitásuk feladása nélkül teszik úgy, hogy az egyébként teljes mértékben eltér az európai klasszikus értékrendszertől.
Az élet védelme vagy az emberi méltóság egyenlősége teljesen más az európai civilizációban, az európai kultúrában keresztény alapokon, mint a bejövő migránsok, bevándorlók esetében. Elég csak a nemek egyenlőségére, a nők társadalmi képére gondolni, hiszen ez teljesen más. Sokszor hallottunk olyat, hogy akár női orvos ellátását is elutasították férfi bevándorlók. Az emberi méltóság pedig nem egyenlőképpen jár a különböző társadalmi helyzetű embereknek az ő felfogásuk szerint. A kisebbségek védelme teljesen más az európai kultúrában és az ide bejövő emberek szemléletmódjában.
Az antiszemitizmussal kapcsolatban szintén fontos elmondani, hogy ahol növekszik a bevándorlók száma, főleg a muzulmán világból érkező bevándorlók száma, ott sokkal több atrocitásra számíthattunk az elmúlt években is, és sajnos az erőszak veszélyével fenyeget a későbbiekben is, hiszen maga az erőszak sokkal inkább elfogadott az ő társadalmukban, az ő kultúrájukban, mint a mi európai felfogásunk szerint. Az életmód teljesen más nem csak az étkezésben, életszemléletben, munkában, sok minden másban is. Az állam és az egyház viszonyában is, amíg Európában évszázadok alatt az állam és az egyház különvált működésének modellje alakult ki, az államjog az egyházjogtól teljes mértékben elvált, Magyarországon is az utolsó ilyenfajta összefonódás az 1890-es években az állami és egyházi anyakönyv különválasztásával megszűnt; azzal ellentétben az egyházi normarendszer és a világi normarendszer teljes mértékben összefonódik az idejövő iszlám hozzáállásban. Így tehát az iszlám jog szabályait sokkal inkább állami vagy közösségi rendszerrel is végrehajthatónak tekintik. Elég arra gondolni, hogy önkéntes alapon Wuppertalban saját saria-rendőr-séget állítottak fel másfél-két évvel ezelőtt.
A szólásszabadság kérdése szintén fontos. Mi ezt mindenképpen védendőnek tartjuk, de nem feltétlenül van ez így iszlám államokban. De ha már szólás- és sajtószabadság, arról sem szabad elfeledkezni, hogy míg a bevándorlók 70 százaléka huszonéves-harmincéves férfi, aközben a tudósítások általában csak idős embereket, nőket vagy gyermekeket mutatnak nagy számban, ezáltal teljesen félretájékoztatják azokat, akik csak a híradók képi világából ismerik meg, hogy a bevándorlók milyen összetételben is érkeznek ide.
Ez a fajta párhuzamos társadalmi kialakulás tehát óriási veszélyt jelent. Európában az európai keresztényeknek először is elsősorban kötelességük az üldöztetést szenvedetteknek a befogadása. De nyilvánvalóan ez is egy kétoldalú viszony, hiszen aki befogadásra jelentkezik, nem betöri az ajtót, hanem kopogtat az ajtón. Az európai ajtón még van kilincs, van csengő, tehát először kopogtatni lehet, lenyomni a kilincset és úgy bejönni, nem pedig berúgni, betörni az ajtót az itt lévőkre. Márpedig sok esetben ezt tapasztalhattuk.
Azoknak sokkal könnyebb segíteni, akik maguk is szívesen veszik ezt a segítséget, fogadják és kérik, hiszen nekik lehet keresztény felebaráti szeretettel ezt a segítséget nyújtani. Magyarország is ezt megteszi, hiszen a Karitatív Tanács több ülésén igyekeztünk ezt a kérdést kezelni. 200 millió forint pluszforrást biztosított a kormány a több mint 716 millió fix támogatás mellé a karitatív szervezeteknek, a Máltai Szeretetszolgálat, a Katolikus Karitász, az Önkéntes Ökumenikus Segélyszervezet pedig pontosan az állami támogatásoknak köszönhetően is tudott fellépni és segítséget nyújtani minden hiányt szenvedőnek. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok padsoraiból.)
