Z. KÁRPÁT DÁNIEL
Z. KÁRPÁT DÁNIEL
Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Napjainkban Magyarországon kétségkívül lakhatási válsággal találkozhatunk, ahol egyre több fiatal ember, de nemcsak fiatalok, középkorúak, idősebbek is olyan helyzetben találják magukat, hogy egész egyszerűen irreális terheket jelent számukra a puszta lakhatás megőrzése vagy fenntartása.
Egy eleve túladóztatott gazdaságban jelentkeznek ezek az irreális költségek, ahol az OECD kimutatása alapján is egy kétkeresős, tipikusnak már sajnos nem mondható, de azért ideálisnak tekinthető családban mindenképpen elmondható az, hogy a negyedik legdurvább adóteher a magyar adófizetőket éri a vizsgált országok tekintetében.
Az albérletárak utóbbi másfél-két évben történő elszállása pedig egyértelműen tapasztalható. A fővárosban egy év alatt mintegy 40-60 százalékkal nőttek az albérleti díjak, és ez egy olyan környezetben fordul elő, amellett, hogy a vidéki nagyvárosokban is tapasztalható ugyanez, ahol az átlagbér nettó 155 ezer forint a Statisztikai Hivatal számításai szerint, a nettó 155 ezer forinthoz képest egy átlagos budapesti lakás díja 110-150 ezer forint között mozog, plusz rezsi.
Mint említettem, a vidéki nagyvárosok a kínálat szűkössége mentén hasonló problémákkal küzdenek, és az is hozzájárul a bajokhoz, hogy sokan az elképesztően sikertelen devizahiteles rendezést követően feladni kényszerültek lakásukat, albérletbe kényszerültek, sőt már olyan jelenségnek is látjuk a jeleit, amelyek értelmében a belső kerületek nehéz pénzügyi helyzetbe került lakói kiadják lakásukat külföldieknek, és kiköltöznek vagy a perifériára, vagy a peremkerületekbe, éppen azért, hogy legalább a korábbi életszínvonaluk egy részét meg tudják őrizni.
A problémákat tetézi a szállásmegosztó oldalak térnyerése, amelyek a saját bevallásuk szerint csak budapesti viszonylatban mintegy 4500 lakással szűkítették a kínálatot. Jegyezzük itt meg, hogy szakmai észrevételek szerint San Francisco tekintetében kétezer lakásos ugyanilyen mínusz már komoly árproblémákat és árfelhajtó hatást okozott.
Nem mondjuk azt mi, jobbikosok, hogy önmagában a világhálós oldalakkal van a probléma; azt mondjuk, hogy a kormányzattól lenne elvárható egy ilyen kínálati szűkösség esetén az, hogy ezeket a hatalmas árfelhajtó hatásokat kezelje, és az, hogy bizony beavatkozzon. Ugyanakkor az NGM kiszivárgott hírei szerint - merthogy öt év alatt cselekvésről önök kapcsán még nem tudunk beszámolni - egész rossz irányba indulnak el. Amellett, hogy egyébként vitára alapot adó módon kezelnék a szállásmegosztó oldalak körül kialakult helyzetet, reguláznák őket, tulajdonképpen nem tudtak érdemi ötletet sem felmutatni.
Berlin azon az úton indult el, hogy maximálta az albérletek árait, de azt kell mondjuk, mindezzel Magyarországon vélhetően csak a feketegazdaság erősödne, és a jelenség szintjén nem sikerülne komolyabb életlehetőségeket biztosítani. Márpedig a Jobbik XXI. századi pártként nem a szűkös kínálaton belül lavírozna és manőverezne, hanem bizony elképesztő fejlesztő programba kezdve, egy állami támogatású otthonteremtési és bérlakásépítési programmal lehetővé tennénk fiatalok tízezrei számára, hogy igen, az állam segítő keze által messze a piaci árak alatt tudjanak beköltözni bérlakásokba, majd ha képesek és hajlandók betartani az alapvető együttélési szabályokat, akkor később a tulajdonukba kerülhessenek ezek az ingatlanok.
Elmondható, hogy minden ide betett költségvetési forint legalább négy további forintot generálna egy-két költségvetési cikluson belül. Érthetetlen, hogy a kormányzat miért nem elszánt azt illetően, hogy egy kivándorlási kataklizma közepén segítsen itthon tartani magyar fiatalokat úgy, hogy a lakhatási körülményeiket megkönnyítse. De ha már nem akar közvetlenül az adófizető polgárain segíteni, legalább a vállalkozói szféra számára lehetővé tehetné, hogy az új építésű lakások 27 százalékos brutális áfájának 5 százalékra történő csökkentésével legalább a vállalkozói szféra további 5-10 ezer lakást be tudjon hozni Magyarország idézőjeles piacára évente, ezáltal is a kínálatot szélesítve.
De elmondhatjuk, hogy a kormányzat öt év alatt nem volt képes cselekvést felmutatni, a költségvetésnek nincsen önálló otthonteremtési sora, a családi otthonteremtési kedvezményekkel és egyebekkel statisztikai hibahatáron belüli elmozdulást tudott csak okozni, jelesül a szerencsésebb helyzetűeknek segít, de megint nem csak az igazán rászorulóknak. És még egyszer mondjuk el, ha a magyar fiatalok számára nem kínálnak életlehetőségeket, nem könnyítik meg életüket, akkor nemcsak a kivándorlási spirál pörgetéséhez járulnak hozzá, hanem bizony lehetetlenné teszik Magyarország legnagyobb problémája, a demográfiai összeroppanása, a népességcsökkenése feloldása tekintetében is a megoldási javaslatok kimunkálását.
A Jobbik tehát egy kész csomaggal, kész tervvel rendelkezik; adódik a kérdés, hogy öt év kormányzás után a kormányzat rendelkezik-e hasonlóval. Köszönöm a figyelmet. (Taps a Jobbik soraiban.)
