DR. RÉTVÁRI BENCE,
DR. RÉTVÁRI BENCE,
DR. RÉTVÁRI BENCE, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt Ház! Nagyon sok mindent tudok tételesen is visszautasítani és cáfolni abból, amiket ön elmondott, de kezdjük az elejéről.
2010-ben milyen változás történt? Ön is ismeri a 2010 előtti időszakot, amikor egy szocialista-liberális taburendszernek a része volt az egész romaintegráció vagy cigányfelzárkózási program. Mi itt ezt az egyik legfontosabb feladatunknak tartottuk, legnagyobb erőforrásként is. Önálló államtitkárság jött létre, önálló magyar nemzeti társadalmi felzárkózási stratégiát fogadtunk el ennek a kérdésnek az előrevitele érdekében, és egész párbeszédrendszert hoztunk létre.
Ráadásul olyannyira - hogy úgy mondjam - teljes mértékű változás volt ebben a témakörben 2010 után, hogy először 2011-ben, pontosan magyar kezdeményezésre és a magyar elnökség munkája révén fogadott el európai romaügyi stratégiát az Európai Unió, elismerve azt, hogy ez a kérdéskör létezik, ezzel foglalkozni kell, és nem lehet csupán egy-egy országban ezzel foglalkozni, hanem európai szinten is meg kell ezt tenni.
Magyarország volt az első, aki ezt európai szintre emelte, és végre ezzel a kérdéssel elkezdett foglalkozni, nemcsak eltagadni, nem pusztán egy-két alapítványnak pár százmillió forintot adni, akik adott esetben sajtóhírt csinálnak egy-egy ügyből, hanem a kérdésnek a gyökerét megkeresni, és ott próbálni orvosolni ezeket a társadalmi problémákat.
Többéves intézkedési tervet fogadtunk el, monitoringrendszert alakítottunk ki, nagyon sokféle egyeztető fórumunk van, társadalmi felzárkózási és cigányügyi tárcaközi bizottságot hoztunk létre, Roma Koordinációs Tanács működik, a „Legyen jobb a gyermekeknek!” értékelő bizottság külön specifikus feladatot visz, és az antiszegregációs kerekasztal szintén civilek bevonásával értékeli időről időre a helyzetet. A felzárkózást segítő gazdasági fórum pedig nyilván ennek a gazdasági oldalát hivatott még inkább erősíteni.
Helyi esélyegyenlőségi programot fogadtattunk el, illetve külön programot indítottunk a telephelyszerű körülmények között élők lakhatási-felzárkózási stratégiája érdekében.
Ezek tehát mind olyan anyagok, amelyek létrejöttek, amelyek korábban nem léteztek Magyarországon, most pedig igyekeznek ezt a kérdést, ezt a nagyon fontos, Magyarország számára égető társadalmi kérdést megoldani. És ez nem megy másként, mint olyan partnerekkel, akik a cigányság világából érkeznek, legfőképp az Országos Roma Önkormányzat lehet a mindenkori kormányzatnak az a partnere, aki törvények által szabályozott módon a teljes magyarországi roma lakosság érdekképviseletére van hivatva.
Éppen ezért mi két dolgot tehetünk, tisztelt képviselő úr, ezeknek a forrásoknak a felhasználása szempontjából. Az egyik kormányzati felelősség a célok meghatározása, ez jelent bizonyos indikátorokat is, a másik pedig, ami a kormányzat felelőssége: a szabályosság figyelése és a szabálytalanságok esetén való fellépés. Ez az a két rész, ahol a kormányzatnak felelőssége van.
Mi nem kis összeget fordítottunk erre különböző operatív programokból, hogy segítsünk azokon a térségeken, segítsünk azoknak a közösségeknek, azoknak az embereknek, akiknek segítségre van szüksége. Ön is tudja, hogy TÁMOP-forrásokból, TIOP-forrásokból igencsak bőséges forrás állt rendelkezésre. Indítottunk Útravaló-ösztöndíj-programot, indítottunk „Aktívan a tudásért” programot, „Nő az esély” programot, pontosan azért, hogy akár a fiataloknak az általános iskola befejezéséhez, a középiskolába jutáshoz, egyetemre jutáshoz tudjunk segíteni, hogy azoknak a nőknek az esetében, akik fokozottan ki voltak téve a szegénység kockázatának, nekik tudjunk segíteni.
A Nemzeti alaptantervbe belevettük a magyarság és a cigányság együttélése történelmének a tanítását. Létrehoztunk olyan jogi kereteket, mint például a foglalkoztatási szövetkezet, amelyik érdemben tud segíteni azoknak, akik maguk is ki akarnak törni a szegénységből, és olyasfajta megállapodásokat is kötöttünk, hogy, nyilván állami beruházásokon, akik ilyen foglalkoztatási szövetkezetben munkanélküliből szereznek valamilyen képzettséget, leginkább őket alkalmazzák. Ezáltal kitörési lehetőségeket és konkrét programokat teremtettünk ahhoz, hogy aki dolgozni tud, akar, az megszerezze a képzettséget mindehhez, és utána legyen is hol igény az ő munkájának a véghezvitelére.
Nyilvánvalóan a „Híd a munka világába” programot szinte mindenki ismeri már itt a parlamentben, ezzel kapcsolatban önök is és más frakciók is több aggályt fogalmaztak meg. Szerintem kevésszer látta ön azt az elmúlt 25 év magyarországi politikája történetében, hogy egy kormányzat minden európai uniós forrással, támogatással, ugyanolyan szigorúan számoltatja el a kedvezményezetteket. Nem történt ez másképp a „Híd a munka világába” program esetében sem; azt hiszem, hogy az elmúlt 25 évben kevés program volt, amely ennyire átláthatóvá vált, és a szabályosságra ennyi figyelmet fordítottunk. Ezért indítottunk több vizsgálatot is, július 31-ei hatállyal ezért szállítottuk le a támogatási összeget közel 5 milliárd forintos értékről 2 milliárd 520 millió forintra, ezért változtattuk meg az indikátorokat, és ezért indítottunk (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) 12 esetben vizsgálatot, 11 esetben pedig szabálytalansági eljárást, mert szabálytalanságokat találtunk, pontosan azért, hogy ezeknek a támogatásoknak a hitelességét megőrizzük. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)
