DR. LUKÁCS LÁSZLÓ GYÖRGY
DR. LUKÁCS LÁSZLÓ GYÖRGY
DR. LUKÁCS LÁSZLÓ GYÖRGY (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! 2015. október 2-án, azaz múlt hét pénteken tartott egészségügyi szakoktatói konferenciát a Ferenczi Sándor Egészségügyi Szakközépiskola Miskolcon, ahol vendégül látta az egészségügyi szakképzés - ha úgy tetszik, és így mondjuk - krémjét, méghozzá azokat a szakmai vezetőket, illetve szakoktatókat, valamint a képzőhelyeken, így tehát akár a kórházakban dolgozókat is, valamint azokat az iskolában oktató tanárokat, akik a tanácskozás során tapasztalatot cserélhettek, de ami a legfontosabb volt talán, nemcsak tapasztalatot cseréltek, hanem felmérték azokat a gócpontokat, azokat a problémákat, amelyek az egészségügyi szakképzésben jelenleg vannak. Itt kell megjegyezni, hogy az egészségügyi szakképzés, valamint a tisztában, rendben tartása azért is különösen fontos, mert az egészségügyi szakképzésben részt vevő diákokból kerülnek ki később azok az ápolók, egészségügyi szakdolgozók, amely szakdolgozók adják a gerincét, amely szakdolgozók adják a derékhadát az egészségügyi ellátásunknak. Ha úgy tetszik, nemcsak az orvosok, de az egészségügyi szakdolgozók nélkül sincs magyar egészségügy, és nincs, aki a betegeket ellássa. Éppen ezért különösen fontos, hogy egy ilyen területen, bár nagyon szakmainak és eldugottnak tűnik a terület, de mégis egy ilyen területen megfelelő problémákat beazonosítsuk és azokra jó választ adjunk.
Nos, ez volt a célja ennek a megtartott tanácskozásnak, ennek a szakoktatói konferenciának is, ahol a legfőbb megállapítások a következők voltak, amiket ajánlunk a kormány figyelmébe. Ezek azok a pontok, ahol a kormánynak lépnie kell, ahol az egészségügyi szakoktatást, az egészségügyi szakképzést meg kell újítania. Természetesen itt majd lesznek azért kritikák az állandó újítással kapcsolatosan is.
Nézzük tehát sorjában, hogy mik voltak a legfontosabbnak tekinthetők. Az első a krónikus és folyamatos és most már egy kritikus szintet elérő emberierőforráshiány. Aki az egészségügyet ismeri, annak ez nem újdonság. Most már nemcsak arról van szó, hogy kevés ápoló van, hanem sajnos kevés diák is van, aki az egészségügyi szakképzésben helyezkedik el. A kevés szakdolgozó mellé természetesen az is jár, hogy kevés szakoktató van, tehát kevés az az ember, aki foglalkozik az egyébként csökkenő számú diákokkal, de mivel gyorsabban csökken a szakoktatók száma, egyre leterheltebb és egyre kevesebb az a szakoktatói gárda, aki egyáltalán demonstrációs helyeken, a kórházakban, a betegágyak mellett tudja képezni az egészségügyi szakdolgozókat, és a kevés szakoktató most már a rendszer egész működését fenyegeti.
Ezen túlmenően a kórházakban, a képzésben dolgozó szakoktatók leterheltsége teljesen nyilvánvaló, hiszen osztályos munkát végeznek, s emellett egy mentori, demonstrátori munkát is végeznek, és mellette az ügyeletes feladatokat is ellátják. Tehát gyakorlatilag úgy állnak a betegágy mellett ezek a dolgozók, hogy mellettük még ott kell állni a diákoknak is, és a diákokat folyamatosan felügyelve kellene dolgozni. Lassan egyébként tényleg egy kritikus szintet ér el a szakoktatói állomány, s ezért talán nem is biztosított már, vagy még éppen biztosított, de ha a közeljövőben nem lesznek aktuálisan gyors lépések, akkor nem kellően lesz biztosított a szakképzésben az utánpótlás.
A másik fő probléma az volt - és a Jobbik erről az Országgyűlésben már szólt -, hogy az egészségügyi szakképzés a Nemzetgazdasági Minisztériumhoz került át, pedig éppen az lenne a logikus, hogy ott, ahol az egészségügy derékhadát képzik, az bizony az egészségügyi államtitkársághoz - bár a Jobbik mindig önálló egészségügyi minisztériumot szeretne - tartozzon, oda tartozzon maga a szakképzés is, hiszen ott tudják, hogy mi az elvárás a nővérekkel, az ápolókkal szemben, akiknek egy része egyben szakoktató is, és ők tudják, hogy milyen jövőbeli munkaerőt szeretnének maguknak, és mire kell koncentrálni. A Jobbik egyébként ezt a követelést már többször hangoztatta itt a Házban, tehát ez nem újdonság.
Az is problémaként jelentkezett, hogy túl gyorsan és túl aktívan szervezték át általánosan a szakképzés rendszerét. Amikor szóba került, hogy mi ez a gyorsaság, egyetlenegyben lehetett könnyen mérni: szinte minden évfolyamban, akik beiratkoztak az elmúlt négy-öt évben, minden évben más képesítést más elnevezéssel kaptak. Tehát gyakorlatilag egy állandó, permanens változás volt. Egyébként ez a következő évekre is kihat. Tehát gyakorlatilag nemcsak az iskola neve transzformálódik állandóan, hanem az általa adott képzések is állandóan változnak, ami nagymértékben nehezíti az áttekinthetőséget.
Másrészről pedig szintén nagyon fontos volt az is, hogy pénzzel lehetne megoldani ezt a problémát, és megint oda lyukadtunk ki, ami az egészségügy egyik legnagyobb rákfenéje - s ez volt az egyik üzenete ennek a konferenciának is -, hogy mindenképpen nemcsak a szakoktatói gárda, hanem a diákok motiválása és a rendszer fenntarthatósága érdekében kiemelten az egészségügyi szakképzésre is pluszforrásokat kell bevonni. Ezt szeretnék az egészségügyi szakdolgozók, az egészségügyi szakoktatásban dolgozó személyek is. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik soraiban.)
(20.00)
