BECSÓ ZSOLT,
BECSÓ ZSOLT,
BECSÓ ZSOLT, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Ház! A Nyugdíjreform és Adósságcsökkentő Alap beszámolói fekszenek előttünk a 2011-15. évekre vonatkozóan. Azért kerül sor most erre a vitára, és azért is célszerű ezeket a beszámolókat egyben tárgyalni, mert itt egy nagy ívű folyamatról van szó, a 2011 májusától 2015 januárjáig tartó időszakról. Emellett, mint tudjuk, időközben az alap betöltötte küldetését és megszűnt.
Mindjárt az elején szeretnék megemlékezni arról az eredményről, amit nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy 2013 augusztusában Magyarország visszafizette a még 2008-ban felvett IMF-hitelt. Egy olyan állami pénzalap esetében, amely az adósságcsökkentésért felel, ezt a tényt mindenképp meg kell említenünk, és ezúttal is hálásak vagyunk azoknak a szervezeteknek, amelyek részt vállaltak ebben az erőfeszítésben.
Érdemes emlékeztetnünk arra is, hogy ez az alap azt a nyugdíjvagyont kezelte, amely korábban a magánnyugdíjpénztárak kezelésében volt, ám korántsem volt biztonságban. Utólag is látszik, hogy helyes döntés volt ezt a vagyont túlnyomó részben államadósságcsökkentésre fordítani, kisebb részben pedig az egyéb kötelezettségeknek eleget tenni. Ezek a beszámolók is bizonyítékok arra, hogy ennek a hatalmas pénzösszegnek az elköltése átláthatóan folyt.
De mi is vezetett az alap létrejöttéhez? 2010 októberében a kormány második akciótervének ismertetésekor jelentették be először, hogy a kabinetnek felül kell vizsgálnia a nyugdíjrendszer kiadási oldalát is. A miniszterelnök akkor azt mondta, nem lehet fenntartani, hogy az állam havonta 30 milliárdot költ a kettős, tehát egyszerre állami és magánnyugdíjrendszer miatt. Ekkor született meg az a döntés, hogy 2011. december 31-ig felfüggesztik ezeket a kifizetéseket, addig pedig kidolgozzák a törvényi feltételeit annak, hogyan lehet visszalépni a magánpénztárakból az állami nyugdíjrendszerbe.
Két héttel később, 2010. október 25-én két, a magánnyugdíjpénztárakat érintő törvényt fogadott el a parlament. Az első 14 hónapra felfüggesztette a tagdíjak folyósítását azért, hogy a havi 30 milliárd forint az állami nyugdíjkasszában maradjon. A másik jogszabály megszüntette a kötelező magánnyugdíjpénztári tagságot, és lehetőséget teremtett a visszalépésre az állami rendszerbe.
A 2010. november 29-én nyilvánosságra hozott újabb törvényjavaslat kimondta, hogy a magánnyugdíjpénztárakból visszalépők vagyonát a Nyugdíjreform és Adósságcsökkentő Alap fogja egybegyűjteni, amit majd az Államadósság Kezelő Központ működtet. A törvényt december 13-án fogadta el az Országgyűlés, így véglegessé vált, hogy a magánnyugdíjrendszerben maradók 2011. január 31-ig nyilatkozhatnak maradási szándékukról. A törvény tehát létrehozta a Nyugdíjreform és Adósságcsökkentő Alapot, melynek vagyonát az állami rendszerbe visszalépő magánnyugdíjpénztári tagok portfóliója adta. A vagyon csak az államadósság csökkentésére, illetve költségvetési befizetésre volt fordítható. Az alap bevétele a vagyonba tartozó eszközök értékesítéséből, illetve hozamából származott, ezek után sem adót, sem illetéket nem kellett fizetnie.
Az alap kezelője az Államadósság Kezelő Központ Zrt. volt, az alap vagyona felett pedig a legfőbb döntéshozó szerv, az öttagú irányító testület rendelkezett, melynek elnökét és egy tagját az államháztartásért felelős miniszter, további egy-egy tagját a nyugdíjpolitikáért felelős miniszter, valamint a kormányzati tevékenység összehangolásáért felelős miniszter jelölte ki. A testület tagja volt továbbá a Nyugdíjbiztosítási Alap kezeléséért felelős nyugdíjbiztosítási szerv vezetője.
2011. május 18-án a Nyugdíjreform és Adósságcsökkentő Alap öt tagból álló irányító testülete megtartotta alakuló ülését. Az alap május 31-én kezdte meg működését. Miután 2011 január végéig a magánnyugdíjpénztári tagok 97 százaléka, mintegy 3 millió ember nem nyilatkozott, hogy a pénztárnál maradna, visszakerült a társadalombiztosítási rendszerbe, a felhalmozott megtakarítások pedig az állam kezelésébe kerültek.
A Nyugdíjreform és Adósságcsökkentő Alap összesen 2946 milliárd forint értékű eszközt vett át a pénztáraktól 2011. június elején, főleg állampapírokat, befektetési jegyeket és részvényeket. Ebből automatikusan megsemmisült a pénztárak által vásárolt 1387 milliárd forint értékű állampapír, mivel ezek az állam tartozását testesítették meg. A maradék vagyonból júliusban visszautaltak 216 milliárd forint reálhozamot a pénztáraknak, amit azok kifizettek a kilépett tagoknak.
Ha a 2011-es létezése óta összegezzük, hogy az átvett majdnem 3000 milliárd forint mire is ment el, akkor elmondhatjuk, hogy nagyobbrészt az eredeti célokat szolgálta. Akkor ugyanis a kormány nyilatkozatai alapján az átvett vagyonból csökkentik az államadósságot.
Ha az ÁKK oldalán található dokumentumok adatait összegezzük, kiderül, hogy 2036,8 milliárd forint, vagyis a teljes vagyon 69,2 százaléka ment adósságcsökkentésre, amiből 1354 milliárdot még 2011 júniusában fizettek ki. Ezt követően a legnagyobb egyszeri adósságcsökkentésre fordított összeg 2012 novemberében került kifizetésre 172,3 milliárdos értékben.
Az adósságcsökkentés mellett 233,2 milliárd forintot, vagyis a vagyon 7,9 százalékát a reálhozamok kifizetésére fordították, 201 milliárdot, 6,8 százalékot a Magyar Nemzeti Vagyonkezelőnek adott át az alap adósságcsökkentés céljából, végezetül, de nem utolsósorban még 2011 októbere és decembere között 528,8 milliárd forintot az alap befizetett a költségvetésbe is, amiből 70 milliárdot visszakapott.
Mindehhez hozzá kell még tenni egy dolgot, amit gyakran el szoktak felejteni, tudniillik azt, hogy amiatt, hogy 2011 és 2013 között az államadósságban a KESZ-egyenleg javulni tudott, és ennek kamatbevétel-hatása is volt, a kimutatható kamatbevétel hatást eredményezett 283 milliárd forint értékben, ezért a 230 milliárd forintos nettó eredmény a 2011 és 2015. január közötti működésben kimutatható.
Tisztelt Képviselőtársaim! Ha megengedik, most röviden felidézném a tulajdonképpeni politikai okot, a magánnyugdíjpénztár-befizetések átcsatornázását és az e mögött a döntés mögött húzódó motivációkat.
(9.30)
A kormány 2011-ben alakította át a nyugdíjrendszert, megszüntetve a magánnyugdíjpénztári rendszert, amely gyakorlatilag felelőtlenül bánt az emberek nyugdíjbefizetésének egy részével. Ez látszott a botrányosan alacsony reálhozamokból is abban az időszakban. Ma már talán senki sem vitatja, hogy az állami nyugdíjrendszerrel mindenki sokkal jobban jár, mert biztos lehet benne, hogy fog állami nyugdíjat kapni, és nem a piaci machinációktól függ majd majdani nyugdíjának értéke.
Az átalakításra ezen kívül azért is szükség volt, mert körülbelül 800 milliárd forintot tett ki a nyugdíjkassza akkori hiánya, ez pedig veszélyeztette a mostani nyugdíjak kifizetését. Ne felejtsük el, hogy a Nyugdíjbiztosítási Alapból ugyanakkor nemcsak az öregségi nyugdíjakat, hanem a korhatár feletti és korhatár alatti rokkantsági járadékot is fizetni kellett, ami több mint 200 milliárd forinttal növelte a nyugdíjkassza akkori hiányát. Nem volt véletlen tehát, hogy a pazarló és sok esetben jogtalan korhatár előtti nyugdíjak, valamint a visszaélésekre lehetőséget adó rokkantnyugdíjak rendszerét átalakította a kormány.
Az átvitt vagyon, a befizetések, járulékok mértékének megfelelően növelte az állami pillérből származó nyugdíjvárományt. A korábbi szisztéma szerint a vegyes rendszer tagjai a tisztán állami rendszerben lévők nyugdíjának háromnegyedét kapták volna az állami pillérből, a maradékot a magánpillérből. A magánpillér a járulékok negyedével gazdálkodott, tehát a befektetések sikerességétől függően az innen származó rész lehetett volna a hiányzó egynegyed, annál több vagy akár kevesebb. Az arány természetesen attól is függ, hogy közben az állami rész hogyan változik.
A nyugdíjreform során az állami nyugdíjrendszerből 25 százalék lett átirányítva magánkezelésbe, de sajnálatos módon a különböző európai uniós és költségvetési szabályok az állami nyugellátást kiegészíteni hivatott elszámolásokat nem engedték beszámítani, pontosabban ezek adósságnövelő tényezőként szerepeltek. Az is fontos elem, hogy a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének kimutatása szerint 13 év alatt ezeknek a pénztáraknak az átlagos teljesítménye, átlagos reálhozama mínusz 0,2 százalék volt. Ha nincs ez a pénz, ami eddig felhalmozódott a magánpénztáraknál a második pillérben, akkor 2010 végén nem 80 százalék lett volna a GDP-arányos államadósság, hanem csak 71 százalék.
Tisztelt Ház! Összességében elmondhatjuk, és ebben osztom Balogh László államtitkár úr véleményét, a Nyugdíjreform Alap történelmi feladatot hajtott végre, amikor a második pillérben felhalmozott vagyon kezelésére kapott megbízást teljesítette. Ezt a soha nem látott mérvű feladatot az adott, sokszor változó nemzetközi pénzpiaci körülmények között megítélésem szerint nagyon precízen, nagyon alaposan, körültekintően hajtotta végre. A végén megmaradt 232 milliárd forintnyi vagyont pedig a törvény előírásainak megfelelően a Nemzeti Vagyonkezelőnek adta át. Összességében tehát pozitív eredményt tudott felmutatni.
Kérem, a vitában fontolják meg a fenti szempontokat. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Szórványos taps a kormánypárti padsorokban.)
