SALLAI R. BENEDEK
SALLAI R. BENEDEK
SALLAI R. BENEDEK (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Teljes mértékben egyetértek intelmeivel, és ezúton is köszönöm Volner képviselőtársamnak, hogy késett, mert így volt lehetőségem, hogy én is ideérjek (Derültség.) az Irodaházból. Nézem élőben a közvetítést, és fel nem merült bennem, hogy egy ilyen kérdés ilyen érdektelenségbe fullad, hogy majd elnök úr le akarja zárni a vitát. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Mint ahogy az LMP-frakció is mutatja!) Gyakorlatilag - fideszes képviselőtársaimnak köszönöm szépen az örömüket megérkezésemmel kapcsolatban -, hogy a parlamenti életet hogy lehet kiüresíteni, és hogy lehet folyamatosan olyan fotókat készíteni a sajtóban, hogy alig van bent valaki, azt nyilván az a házszabály tette lehetővé, ami a részletes viták helyszínét elvitte innen, és kiüresítette a parlamenti munkát. De nyilvánvalóan mindenki próbál alkalmazkodni feladatai mellett, hogy hogyan tud itt megjelenni.
(10.30)
Visszatérve konkrétan a napirendre, leginkább arról kell szólni, hogy mi lett azzal a pénzzel, ami a magánnyugdíjpénztárak einstandja következtében az államhoz befolyt, hiszen ez a konkrét napirendi pont leginkább erről szól. Most a felkészülés során folyamatosan, nagy érdeklődéssel néztem a 2010-es híreket azzal kapcsolatban, hogy miket ígért a kormány. Burány képviselőtársam felszólalásában végigvette azokat az időket, amikor Selmeczi Gabriella, majd Rogán frakcióvezető úr határidőket szabott, de amelyekből sorra, következetesen nem valósult meg semmi. Viszont a legérdekesebb az, amivel a magyar szavazókat és nem az ellenzéki szavazókat, nem a Fideszt nem szerető szavazókat, hanem a fideszes, a magukat polgári kereszténynek mondó konzervatív szavazókat becsapta a kormányzat, hiszen nem lett semmi abból az államadósság-törlesztésből, amit megígért a kormány, hogy mire is kell ez a pénz.
Megmondom őszintén, Volner képviselőtársam felszólalásának elejével picit vitatkoznék. Nagyon érdekes kérdés. Ugyanis azzal kezdte, hogy a ’98 és 2002 közötti első Orbán-kabinetnek még nem volt izgalmas ez a kérdés, és azért nem akarta lenyúlni ezt a vagyont, mert nem volt benne annyi pénz. Megmondom őszintén, én kicsit idealistább vagyok ennél, és azt gondolom, hogy az első Orbán-kabinetben még volt valamennyi tisztesség. Ugyanis ha megnézzük a folyamatokat, akár az állami földek tekintetében, akár másban, teljesen más volt. Kérdezhetjük, hogy az állami termőföldek mennyisége akkor még több volt, és mégsem akarta elkezdeni a privatizációját. Számos tekintetben akkor még nem nyúlt hozzá ilyen eszközökhöz, amelyekkel most él. 2007-ben, visszatérve erre a termőföld-privatizációra, Jakab István még azt nyilatkozta, hogy a nemzet ellen elkövetett bűn lenne, ha az állami földeket eladnák, most pedig itt szónokol, hogy mennyire jó. Tehát ennek a folyamata másképp érik be. Látjuk, miként következik be az, hogy bizonyos kormányokat üzleti csoportok, maffiacsoportok tudnak befolyásolni, majd hogyan veszik át az irányítást, és hogyan lesz ezeknek a csoportoknak saját kormánya, ennek az érési folyamatát látjuk ebben az egész ügyben, gyakorlatilag ez az, amivel nap mint nap találkozunk.
A kötelező magánnyugdíjpénztári rendszerben kellett maradni. Heringes Anita képviselő asszony elmondta a felszólalásában, hogy milyen mókás az a helyzet, amikor gyakorlatilag ultimátum elé állítják a magyar választót, és azt mondják, hogy külön menjen be valahova, külön nyilatkozzon arról, ha jó neki az eddigi állapot, és nem akarja ezt megváltoztatni. Nyilvánvalóan emberek sokaságának fogalma nem volt, hogy mi történik körülötte, fogalma nem volt a lehetőségeiről, és ennek a 3000 milliárdnak az államosítása így történt meg.
Hiszen itt nem másról beszélünk, mint arról, hogy egy jobboldali kormány, magát polgárinak mondó kormány, hogyan veszi el az emberek pénzét, hogyan csinál egyértelműen államosítást egy magánvagyonból. Ennek a folyamata zajlott.
Leginkább arra szerettem volna felhívni a figyelmet, amiről részben, érintőlegesen esett szó, amit átéltünk az elmúlt jó fél évben. Saját szakterületemmel foglalkozva, figyelemmel kísérve az FM tevékenységét, ma már tudjuk, hogy idén januárban a Hungária Értékpapírnál lévő lekötött összegek esetében a TIG, tehát az FM tartalékkezelő alapja észrevette azt, hogy a felügyelőbizottság felülvizsgálja, az FM mennyi pénzt tett ki lekötésekbe. Ennek ellenére a következő egy hónapban, február 25-ig, amíg Orbán Viktor miniszterelnök úr nem adott utasítást arra, hogy ki kell venni minden ilyenből a forrásokat, nem történt semmi. Tehát mi történt? Azt mondta a kormány, hogy veszélyben vannak a pénzek, mert eltőzsdézik bizonyos alapok. Ez nem volt így igaz, hiszen azt hiszem, arányaiban 65 százalékát állami értékpapírban kellett tartani ennek az összegnek, és még így is képesek voltak hozamot hozni. De mit csinált a magyar kormány? Einstandolta ezt a pénzt, és elkezdett ő tőzsdézni, elkezdte ő eljátszani azt a pénzt, és olyan magas hozamú értékpapírokba fektetett, amelynek a kockázatát most közpénzből kell finanszírozni.
A magánnyugdíjpénztárak rendszerének kialakítása nyilvánvalóan mindenkinek jelentett egy olyan biztonságot, amely független volt Magyarország demográfiai helyzetétől. Lassan már meg kellett volna születniük a saját korosztályunk gyermekeinek, akik majd meg fogják termelni a magyar adóforintokat, illetve társadalombiztosítási hozzájárulásokat, amelyből lehet mindezt finanszírozni. De nem születtek meg, és nagyon-nagyon nem is ebbe az irányba megyünk, hogy a magyar társadalom erre képes legyen. Ezt a biztonságot vette el a kormányzat ezzel a lépéssel a magyar állampolgároktól. Felállított egy rémképet az Orbán-kormány, azt mondta, hogy az államadósság ellen kell küzdeni. Emlékszem azokra az időszakokra, a Nyugat-Dunántúlon volt olyan lelkész, szegény, aki a saját pénzéből is adni akart az államadósság csökkentésére. Elhitette az emberekkel, hogy ez az elsődleges cél, miközben nemcsak 75 százalék fölött van, hanem az év végéig még magasabbra is csúszhat az államadósság mértéke; minden bizonnyal nem véletlen ez a privatizációs szándék, amit most a kormány nagyon gyors ütemben meg akar valósítani. Tehát ez megbukott.
Az, hogy ne legyen tőzsdén a magyar állampolgárok pénze, szintén megbukott, hiszen egyértelműen látjuk most már és tudjuk, hogy az Orbán-kormány egy magasabb hozam reményében olyan értékpapírokba fektette ezeket az összegeket, illetve a magyar adófizetők pénzét, nem konkrétan ezeket, amelyek szintén veszélyeztetve lettek. Így úsztak el közpénzek. Tehát az, hogy ezt a beszámolót határozati javaslatként elfogadásra javasolja az előterjesztő, szerintem eléggé nonszensz, hiszen itt semmi más cselekmény nem történt a Fidesz részéről, mint az, hogy megígérte 2010-ben a választóknak, hogy hadat üzen az államadósságnak, majd ezt nem tudta teljesíteni, ehhez államosított egy halom magánpénzt, az emberektől elvett ezért pénzt, de abból ezt nem valósította meg, és az államadósság ugyanúgy megmaradt.
A kormány tehát alapvetően nem teljesítette sem a 2010-es ígéreteit, sem a lépés mögött álló cselekedeteit, nem jöttek létre a személyekre szabott nyugdíjbetétek, nem valósult meg ez az ígérete. Tehát ennek a támogatása ellenzéki párt részéről szerintem nagyon nehezen elképzelhető. Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps az MSZP padsoraiból.)
