TÁLLAI ANDRÁS
TÁLLAI ANDRÁS
TÁLLAI ANDRÁS nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Köszönöm szépen mind a kormánypárti, mind az ellenzéki felszólalásokat. Bevallom őszintén, nekem személy szerint semmi újat nem hozott ez a mai vita, hiszen ez évek óta zajlik, 2010-től, amikor a kormány eldöntötte, hogy a magánnyugdíjpénztár rendszerét bevonja az államadósság finanszírozásába. Lényegében ez a vita 2010-ben már elkezdődött, és az érvek akkor elhangzottak.
Bevallom őszintén, az egy kicsit érdekes számomra, hogy a Jobbik és az MSZP is ugyanarra a platformra került, ugyanazokat a szavakat használja: elvették, elköltötték, eltapsolták, felélték, félrevezették, megzsarolták. Kicsit érthetetlen - mert hát valójában mi is történt? Az történik most az önök részéről, hogy egy olyan, törvényben meghatározott befizetést, egyéni járulékot egy magánjövedelem után, amiről az Országgyűlés által hozott törvény mondja ki, hogy a nyugdíjfedezetre be kell fizetni kvázi az államnak, ezt most önök úgy állítják be, mintha az az adott biztosított személynek a magánjövedelme, magánvagyona lenne. Úgy állítják be, hogy amit előír az állam, hogy be kell fizetni ebből a célból, és ezért majd szolgáltatást fog kapni, az valójában effektíve az adott magánszemélynek, az adott biztosítottnak a pénze lenne, ami gyűlik egy számlán egy alapban, és ahhoz bármikor hozzányúlhat, bármikor felhasználhatja. Bizony, erről szó nincs!
A világon kevés országban tették meg, hogy egy állami járulékfizetési kötelezettséget kivittek a magánszférába, és a magánszférában kezeltették, lényegében befektették ezt a forrást. Azt gondolom, hogy ez egy rendkívüli ötlete és javaslata volt akkor a Magyar Szocialista Pártnak, amit 1997-ben még a Horn-kormány idején szavaztak meg, és amit sajnos az idő, mind a gazdasági környezet, mind pedig a társadalmi problémák elsöpörtek. Elsöpört, mert a válság okozta nehézségek és egyébként is a szocialista kormányok pazarló gazdálkodása olyan magasra vitte az államadósság mértékét, amely már-már kezelhetetlenné vált az ország számára. Hiányoztak azok a pénzek az állami költségvetésből, amelyeket az adott magánszemélyek járulékként fizettek volna be. Ha ez a rendszer fennmarad, akkor 2014-ben már az állami költségvetésnek 460 milliárd forinttal kellett volna kiegészítenie a Nyugdíjbiztosítási Alapot, ami elviselhetetlen.
(10.40)
Azt is mondhatnánk, hogy önök most amellett érvelnek - és most már a Jobbik is és az LMP is, mert az MSZP-t megértem, mert ők találták ezt ki -, hogy legyen egy magánnyugdíjpénztári rendszer, amelyet magántőke kezel, befektet, és persze a működési költségét szépen zsebre vágja - láthattuk, hogy évente 17 milliárdba kerül csak a működtetése annak a rendszernek -, ugyanakkor pedig az állam azt csinál, amit akar, az sem baj, ha csődbe megy. Az a fontos, hogy az a magánnyugdíjpénztári rendszer, amit önök kitaláltak valakiknek, az működjön, és abból majd lesz valami. De hogy az állammal mi lesz, hogy az állam csődbe megy, hogy egyébként túlzottdeficit-eljárás van, hogy egyébként Magyarországtól megvonják az európai uniós támogatásokat, ez önöket nem érdekli.
Lényegében azt lehet mondani, hogy önök most amellett érvelnek, hogy ez miért nem maradt meg, azt mondják, hogy lényegében egy állami pilótajáték működjön tovább. Ez nem volt más, mint egy állam által megszavazott, törvényben megszavazott MSZP-s pilótajáték. Semmi más nem volt ez a magánnyugdíjpénztári rendszer. Ha valamelyik rendszerben bizonytalan volt az embereknek a leendőbeli nyugdíja, akkor biztos, hogy ebben a rendszerben bizonytalanságot jelentett. Azt jelentette, hogy senki nem tudta, mit fog ez jelenteni.
És nem igaz az, hogy egyetlen embernek is ez negatívumot vagy rosszat jelent a nyugdíját tekintve. Nem véletlen egyébként, hogy 3 millió 200 ezer emberből 3 millió ember azt mondta, hogy egyetért vele, és az állami nyugdíjrendszerben jobban bízik, mint a magánnyugdíjpénztári rendszerben. Ha ez ilyen nagy társadalmi ellenállást jelentett volna, hogy az emberek ezzel nem értettek egyet, higgyék el, hogy nem 10 százalék alatti, lényegében 6 százalék körüli magánnyugdíjpénztári tag mondta volna azt, hogy ő nem lép át az állami nyugdíjrendszerbe. És azok a vádak pedig, hogy ez a pénz tőzsdére került, hogy eltapsolták, hogy lenyúlták, ez egyszerűen teljesen képtelenség. Hát pontosan ezek a beszámolók bizonyítják azt, hogy ezek a források hová kerültek és mit szolgáltak, amit egyébként az Állami Számvevőszék az éves zárszámadási ellenőrzései során le is ellenőrzött.
Tehát közvetlen államadósságcsökkentésre 2017 milliárd forint történt. Költségvetési befizetés, ami végeredményképpen ugyanúgy az államadósságot csökkenti, az állam anyagi terheit könnyíti meg, 459 milliárd forint volt. Stratégiailag fontos cégek értékpapírjainak átadása az államnak 264 milliárd forint értékben történt meg. Reálhozam és tagi hozzájárulás kifizetése 231 milliárd forint. Ezt önök nem vitatták, hogy ez így történt. Ha ezt nem vitatják, akkor ne állítsák azt, hogy ez a pénz lenyúlásra meg elköltésre került! Ez a pénz nem magánnyugdíjpénztárakban van, hanem az államnál van. Az állam írta elő a befizetési kötelezettségét, és most visszakerült az állami kasszába, az állami rendszerbe, és így szolgálta az államnak a működését.
Azt gondolom, hogy aki meg akarja érteni ennek a rendszernek a lényegét, az rövid időn belül megérti, mint például megértették a lengyelek, és a lengyelek tanulmányozva ezt a magyar átalakítási rendszert, 2014-ben egy teljesen hasonló rendszert vezettek be. Ők is belátták, hogy az 1999-ben bevezetett magánnyugdíjpénztári rendszer nem tartható fönn, és nem működtethető. Nemzetközi példa és nemzetközi elismerés is van abban a tekintetben, hogy a magyar állam, Magyarország, a Magyar Országgyűlés többsége jól döntött, amikor felszámolta a magánnyugdíjpénztári rendszert, az állam érdekeinek szolgálatába helyezte ezt a forrást és ennek a rendszerét.
Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiból.)
