APÁTI ISTVÁN
APÁTI ISTVÁN
APÁTI ISTVÁN (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Ház! Ott folytatnám, ahol a miniszterelnök úrral vívott azonnali kérdés-válasz szópárbajunknál abbahagytuk vagy abbamaradt, hiszen az a kétszer három perc nem tette lehetővé a közbeszerzési rendszer mély megvitatását, hiszen nemcsak ez jelenti ma a korrupció legfőbb utánpótlásvonalát, egyébként ez jelenti, ezenkívül vannak másfajta tevékenységek vagy más rendszerek, amelyek táplálják a korrupciót, de a közbeszerzés kifejezés is önmagában ma már sajnos a korrupció szinonimájává vált, és az a legnagyobb fájdalmunk és a legerősebb ellenérzésünk ezzel a törvénnyel kapcsolatban is, hogy ha jól emlékszem, ez legalább a harmadik nekifutás az elmúlt öt esztendőben.
Kezdődött 2010 nyarán, őszén egy átfogó új törvény megalkotásával, aztán az elmúlt ciklus közben ennek az új törvénynek egy átfogó módosítása történt. Most pedig egy újabb új törvény megalkotására készül a kormánypárti többség, amelyben sajnos, bár végre szóban előterjesztett javaslataink közül néhány kisebb horderejűt elfogadtak, de ez még mindig nagyon kevés ahhoz, hogy támogassuk ezt a javaslatot, legfőképpen azért, mert semmilyen módon nem kívánja felszámolni, nemhogy felszámolni, még csak visszaszorítani vagy csökkenteni sem a korrupciót, másfelől a szabadságharcba, abba a híres szabadságharcba Brüsszellel szemben nem is kezdenek bele, feladják eleve a lehetőségét annak, hogy értékes, a nemzeti protekcionizmust szolgáló szabályok beépüljenek a rendszerbe.
(20.50)
És egyébként plenáris vita szintjén, a bizottsági szinten, de főleg a pár héttel ezelőtti ötpárti egyeztetés során is sorozatban, legalább tucatszor azt a választ kaptuk érdemi javaslatokra, hogy nagyon jó az ötlet, nagyon tetszene egyébként a szakembereknek, de európai uniós irányelvekbe ütközik. Folyamatosan ezek a válaszok jöttek, legyen szó akár a magyar mikro-, kis- és középvállalkozások támogatásáról. Azt az egyszerű javaslatot terjesztettük elő, hogy a jelenlegi normaszövegből vegyük ki azt a megfogalmazást, hogy lehetőség szerint ezeknek a vállalkozásoknak kell fenntartani bizonyos értékű közbeszerzéseket. Legyen kifejezetté téve, hogy igen, csak ezeknek a mikro-, kis- és középvállalkozásoknak tarthatja fenn. Az a válasz érkezett helyettes államtitkári szintről, hogy a lehetőség szerinti kitétel, az uniós elvárás kötelezettség Magyarországra nézve, és hát komoly kötelezettségszegési eljárásnak… - ez történt államtitkár úr, úgy emlékszem, ön nem volt egyébként jelent, mentségére legyen mondva, ez volt a válasz.
Mint ahogy megkérdeztük a dokumentációs díjakkal kapcsolatosan, bár ezek korántsem a legfajsúlyosabb szabályrészek, de mondjuk, egy kistelepülési önkormányzat számára egy nagy érvágást jelentett az, hogy a dokumentációs díjak beszedésének lehetőségétől megfosztották ezeket az önkormányzatokat. Jó esetben, ha uniós projekttel volt összefüggésben a közbeszerzés, akkor be lehetett tervezni a közbeszerzés költségeit, de volt, amikor ezt alultervezték, ez persze ajánlatkérői hiba, és volt olyan is, hogy nem volt erre lehetőség, vagy nem uniós közbeszerzésről volt szó. És bizony nagyon értékes bevételi forrásától - sokszor egyetlen bevételi forrásától - fosztották meg az önkormányzatokat. Évek óta, az elmúlt években többször tettem arra kísérletet, hogy legalább a közbeszerzési tanácsadói referensi vagy tanácsadói költségeket legalább részben és az egyéb adminisztrációs költségeket is lehessen dokumentációs díj címén elkérni az ajánlattevőktől. Sajnos, ezt is uniós elvekre való hivatkozással visszautasították.
Mint ahogy megkérdeztem azt is, hogy nem jelent-e problémát, különösen a nagy értékű közbeszerzéseknél az úgynevezett 75 százalékos referenciaszabály behozatala. Tehát magyarán mondva, hogy a nettó érték 75 százalékig kérhet csak műszaki szakmai alkalmassági referenciát innentől kezdve az ajánlatkérő és nem 100 százalékig. Most lehet, hogy ez pár tíz milliós értékű eljárásoknál nem olyan nagy probléma, de mondjuk, egy többmilliárdos értékű közbeszerzési eljárásnál már aggályos, hiszen nem biztos, hogy aki, mondjuk, 5 milliárdig vagy 7,5 milliárdig szalonképes, az ennél 25 százalékkal vagy esetleg ennél magasabb arányban is nagyobb értékű közbeszerzéseknél szalonképes tud lenni. Azt lehetővé tenni pedig, hogy bizonyos esetekben alkalmassági követelményeket nem vagy csak nagyon szűk körben fogalmazzanak meg az ajánlatkérők, az egyenesen életveszélyes, hiszen impotens, alkalmatlan ajánlatkérők tömkelege vihet el eljárásokat. Aztán lehet azt mondani, hogy ezeket a felelőtlen ajánlattevőket, gazdasági szereplőket meg különböző közbeszerzési és egyéb szankciók érik, de ez már azokat az ajánlatkérőket nem fogja boldogítani, akik esetleg emiatt komoly forrásfelhasználástól fognak elesni.
Mint ahogy az ajánlatkérőkkel, különösen megint erre kell hivatkoznom, a települési önkormányzatokkal szemben különösen méltánytalan, hogy bár önmagában az helyes, hogy adott esetben fizessenek valamennyi - akár 30-40 százalékos - előleget is az ajánlattevők részére, de előleg-visszafizetési biztosítékot semmilyen formában nem kérhetnek. Hiszen mi történik akkor - erre is volt már sajnos példa -, hogyha az adott előleg összegével a nyertes ajánlattevő lelép, megszűnik, eltűnik Magyarországról, fogja a pénzt, és fut, akkor mi lesz ezekkel az ajánlatkérőkkel, mi lesz ezekkel a beruházásokkal? Sajnos, ezeket sem látták időszerűnek vagy nem látták indokoltnak ezek elfogadását.
De hogy azért pozitívumot is mondjak, mert némi együttműködési készség azért csak volt önökben, ez egyébként döntően annak köszönhető, hogy azon az ötpárti egyeztetésen elsősorban szakemberekkel tárgyaltunk és nem politikusokkal, azt például elfogadták, hogy a külön jogszabályban felsorolt, hátrányos vagy halmozottan hátrányos helyzetű térségekben lévő önkormányzatok kapjanak hirdetményszerkesztési díjjal kapcsolatos mentességet, mint ahogy benne marad a szövegben az is, hogy az ezer lélekszám alatti településeknek ezen mentessége megmarad. Nagyon örülök annak, ha a hátrányos helyzetű térségekben lévő önkormányzatok lakosságszámtól függetlenül részesülnek ebben a kedvezményben, hiszen rájuk eddig is nagyon komoly terhet rótt a hirdetménydíj kifizetése, főleg akkor, ha egy évben nagyszámú eljárást kellett lebonyolítaniuk.
Azonban a legfontosabb érvelésünket, a legfontosabb javaslatunkat elutasították, még akkor is igaz ez, hogyha ezt élőszóban terjesztettük elő, és az is lehet, hogy nemcsak a közbeszerzési törvényt, hanem egyéb törvényeket vagy alacsonyabb rendű, rangú jogszabályokat is érint, ez pedig a fajlagos költséghatárok vagy költségtervezési korlátok felállítása. Ugyanis többször elmondtuk már azt, hogy mindenki, az egész politika, gazdasági szereplők, adott esetben rendőrségi vagy nyomozó hatóságok szereplői, politikusok is a közbeszerzések bűvkörében élnek, és arról vitatkoznak, hogy most bikkfanyelven szólva le lehet-e papírozni azt, hogy adott ajánlattevőnek játsszák ki vagy focizzák le az adott munkát, vagy nem lehet lepapírozni. Igazából a közbeszerzési törvény ezt nehezítheti vagy könnyítheti, de egy esetben tudjuk csak a hadtápútvonalat elvágni: akkor, ha már a költségvetés tervezési időszakában megakadályozzuk azt, hogy a visszaosztásokat lehetővé tevő tartalékok a rendszerbe belekerüljenek.
Nevezetesen arra gondolok, amikor például - és jellemzően egy uniós forrásból megvalósuló közbeszerzésről beszélünk - vegyünk példaként egy építési beruházást, akár a beruházás jellegét, és mélyépítés-, magasépítés-, útépítésfüggően folyóméterben, kilométerben, négyzetméterben, bármilyen mennyiségű egységben, mértékegységben kifejezett nettó költséghatárokat állítsunk fel, amelyhez nyilván az építészkamarára, egyéb szakmai szervezetekre lenne szükség.
Hiszen ha valami, mondjuk, egy új építés megvalósítható energiatakarékosan, alacsony üzemeltetésű költségekkel - most mondok példaként egy összeget -, 250 ezer forint/négyzetméter költségből, akkor oda ne tudjanak betervezni 560 ezret meg 810 ezret, mert ez az óriási különbözet teszi lehetővé azt, hogy a pártkasszákba, magánzsebekbe, polgármesterek és egyéb vezető politikai szereplők zsebébe adott esetben komoly pénzek juthatnak.
Nem hiszek az esetek többségében abban, hogy a magyar politika, pláne állami szinten az önkorlátozás rögös útjára lép, éppen ezért az a legbiztosabb, hogyha nem hagyjuk ott a lépes mézet a medve előtt, meg nem hagyjuk szabadon a csirkéket a baromfiudvaron, hanem biztonságba helyezzük őket. És ezzel, higgyék el nekem, ezzel az egyszerű lépéssel ezeknek a költséghatároknak a felállításával, amely egyébként az építési beruházásoknál indulhatna, aztán ki lehetne terjeszteni a záró beszerzésekre, szolgálta-tásmegrendelésekre is, sokkal többet tennénk, mint tett előttünk bárki az elmúlt 25 esztendőben.
És mivel önök ezeket nem fogadták el, illetőleg folyamatosan visszadobták a jobbnál jobb javaslatainkat európai uniós irányelvekre hivatkozással, ezért, bár vannak előremutató részei a javaslatnak, vannak, amit nagy nehezen sikerült a Jobbik részéről átpasszírozni, de nem tudjuk támogatni, hiszen semmit nem tesznek a korrupció visszaszorítása, a korrupció csökkentése érdekében.
Bizonyos esetekben könnyebb, bizonyos esetekben nehezebb lesz lepapírozni azt, hogy az a cég kapja meg az eljárást, illetőleg nyerje meg a munkát, ami az adott helybeli polgármesternek vagy egyéb ajánlatkérőnek éppen az érdeke. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiból.)
