DR. RÉPÁSSY RÓBERT
DR. RÉPÁSSY RÓBERT
DR. RÉPÁSSY RÓBERT igazságügyi minisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Reményeim szerint most egy olyan törvényjavaslat következik, amelyben nagyobb egyetértés mutatkozik majd.
Abban véleményem szerint sem jogtudományi, sem laikus értelemben nincs vita, hogy a bűncselekmények megbontják egy társadalom harmóniáját. A büntető anyagi jogban általában olyan közösségellenes magatartások pönalizálására kerül sor, amelyek vagy a közösség, vagy az egyén ellen elkövetett olyan cselekményt valósítanak meg, amely rombolja a közösséget.
Emellett nem szabad elsiklani az áldozattá vált személyek szempontjai mellett sem. Ők ezekben az esetekben megfogalmazhatnak olyan igényt a közösséggel és annak intézményesült szervezeteivel szemben, hogy amennyiben azok nem tudták őket megvédeni, akkor legalább utólag segítsenek nekik az elszenvedett bűncselekmény következményeinek enyhítésében.
Magyarország Alaptörvénye leginkább az áldozatsegítéshez kapcsolódó részében, a II. cikkben így rendelkezik: az emberi méltóság sérthetetlen, minden embernek joga van az élethez és az emberi méltósághoz. A bűncselekmény sokféle sérelmet okoz. Sérülhet a tulajdon, a testi épség, a jó hírnév és az ember számos egyéb értéke, de legfőképpen sérül az, ami az élet után a legfontosabb, az emberi méltóság. Segíteni ennek helyreállításában, ez az áldozatsegítés és a tágabb értelemben vett igazságszolgáltatás feladata. Az áldozatok segítése és védelme interdiszciplináris terület, többféle terület együttes fejlesztését feltételezi.
Hazánk élen jár, mondhatni, nagyhatalom az áldozatsegítő rendszerét tekintve Európában. A 2011-es magyar elnökségi ciklus alatt hazánk aktív részvételével fogadták el a Budapest Roadmapet, a sértettek jogainak és védelmének különösen a büntetőeljárások során való megerősítésére vonatkozó ütemtervről szóló 2011. június 10-i tanácsi állásfoglalást. Ez az ütemterv fontos állomás volt a bűncselekmények áldozatainak jogaira, támogatására és védelmére vonatkozó minimumszabályok megállapításáról és a 2001/220/IB tanácsi kerethatározat felváltásáról szóló 2012. október 25-i 2012/29/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv elfogadása felé vezető úton.
Az áldozatok rendelkezésére álló áldozatsegítő szolgáltatásaink széles spektruma áll rendelkezésre, és a többi tagállam legjobb rendszereit és gyakorlatát ötvözi. Élen járunk például az áldozatsegítő vonal tekintetében is. A hívások száma négy éve, a vonal beindítása óta folyamatosan emelkedik. Érdemes megjegyezni, hogy míg hazánkban a 24 órán keresztül díjmentesen hívható áldozatsegítő vonal pályázati források bevonásával 2011 óta működik, addig például a szintén fejlett áldozatsegítő rendszerrel rendelkező Franciaországban a hatóságok csak az idei év elején, a párizsi terroristatámadások kapcsán hoztak létre hasonló áldozatsegítő vonalat.
Hazánkban az áldozatok segítésére vonatkozó szabályokat a bűncselekmények áldozatainak segítéséről és az állami kárenyhítésről szóló 2005. évi CXXXV. törvény tartalmazza. Az áldozatsegítésről szóló törvény megalkotására a büntetőeljárásban a sértett jogállásáról szóló 2001. március 15-i 2001/220/IB tanácsi kerethatározat és az Európai Unió Tanácsának a bűncselekmények áldozatainak kárenyhítéséről szóló 2004/80/EK irányelv rendelkezéseinek hazai átültetése miatt került sor. Az említett kerethatározatot 2012-ben felváltotta az irányelv. Az irányelv által érintett főbb jogterületek a büntető eljárásjog és az áldozatsegítési jog. A szakemberek számára világos volt, hogy a hatályos perrendtartásunk és áldozatsegítési jogszabályaink nagyrészt már most megfelelnek az irányelvben foglaltaknak, ennek ellenére látszott, hogy az Igazságügyi Minisztériumra a 2014-ben kezdődött kormányzati ciklusban a büntető eljárásjog és a sui generis áldozatsegítés terén további feladatok várnak az irányelv rendelkezésének átültetése kapcsán.
Ugyan az áldozatsegítésre vonatkozó hatályos jogszabályi rendelkezések több ponton megfelelnek az irányelvben lefektetett rendelkezéseknek, illetve bizonyos tekintetben meg is haladják azokat, valóban vannak az irányelvnek olyan előírásai is, amelyek megfelelő átültetése csupán a hatályos szabályozás módosításával érhető el. Az irányelv átültetése kapcsán elvégzendő jogalkotói munka ugyanakkor remek lehetőséget biztosított arra, hogy meg lehessen valósítani az egyes érintett jogterületek és az ágazati jogszabályokban megjelenő gyakorlati megoldások összhangját is. Ilyen az általam már korábban említett és a gyakorlatban működő áldozatsegítő vonal mellett az irányelv által megkövetelt pszichológiai, érzelmi segítségnyújtás esete is. Talán nem kell külön magyarázni, hogy egy önhibáján kívül bűncselekmény áldozatává vált személy, különösen akkor, ha akár a bűncselekmény jellege, akár saját személyes körülményei folytán különösen sérülékeny áldozatnak számít, milyen mértékű lelki megrázkódtatást szenved el.
Alapvető jelentőséggel bír az, hogy az áldozatokkal kapcsolatba kerülő személyek ennek megfelelően viszonyuljanak a hozzájuk segítségért forduló áldozatokhoz, illetve legyen arra lehetőség, hogy a fizikai sérüléseken túl az elszenvedett lelki sebek gyógyítása is szerepet kapjon. Ehhez nem feltétlenül kell szakpszichológusi végzettség, elég megfelelő emberséggel és tapintattal viszonyulni az áldozatokhoz. Emellett természetesen fontos az, hogy maga a pszichológusi segítség is hozzáférhető legyen az áldozatok részére. Magyarországon szintén pályázati források felhasználásával a megyék nagy részében már jelenleg is hozzáférhető ez a szolgáltatás, ugyanakkor az irányelv átültetése kapcsán végzett jogalkotói munkával kerül be az érzelmi segítségnyújtás a normaszöveg szintjén is a jogszabályi környezetbe.
Az irányelv az áldozatok számára nyújtott állami támogatás, segítség mellett érdemben a sértettek büntetőeljárással összefüggő tájékozottságát kívánja előmozdítani, a sértetteknek a büntetőeljárásban betöltött szerepét hangsúlyosabbá tenni. Az áldozatsegítés témája nagyon fontos társadalmi üzenetet hordoz, büntetőeljárási szempontból azt, hogy a tisztességes eljárást kiterjesztjük a sértettre, a sértett eljárási jogaira is. A rendszerváltáskor a terheltet védő eljárási garanciák erősödtek meg, a XX. század önkényuralmai ugyanis ezeket felszámolták vagy meggyengítették. Vérbírók, besúgók és titkosrendőrök garmadája gondoskodott arról évtizedeken át, hogy bárki alaptalanul vádlott és elítélt lehessen. Ilyen előzmények után érthető módon prioritás lett, hogy a jogállam az ártatlanság vélelmének érvényt szerezzen, és garanciák rendszerét építse köré mindannyiunk védelmében. Így azonban a büntető anyagi és eljárásjogunk egyoldalúan elkövető-központúvá vált. A szigor szükséges, de nem elégséges feltétele a nagyobb cél megvalósulásának, az igazságszolgáltatás iránti közbizalom megerősítésének.
(16.00)
A szigor vagy inkább következetesség a bűncselekmények elkövetőivel szemben indokolt. De keveset ér, ha nem párosul a sértettek és áldozatok iránti gondoskodással. Az áldozatsegítés megjeleníti azt a társadalmi szolidaritást, amelyre legalább olyan igény van, mint a büntetőjogi következetességre.
Az áldozatsegítésben dolgozó szakembereken túl szólni kell a büntetőeljárásban dolgozó szakemberek tágabb köréhez is. Rendőrök, ügyészek, bírók, ügyvédek, ők is biztosan találkoznak az áldozattal és a sértettel, de az ő feladatuk mégis inkább az elkövetők kilétének felderítésére és felelősségre vonására irányul. Nekik azt szeretnénk üzenni, hogy ne felejtsék el: a büntetőeljárás kevésbé látható, de mégis igazi főszereplője a sértett, az áldozat. A büntetőeljárás értük is, nem csak az elvont igazságszolgáltatás mint társadalmi érdek kedvéért van. Különösen fontos ez a szemléletváltás annak tükrében, hogy az irányelv rendelkezései a hatályos büntetőeljárási szabályokhoz képest több eljárási mozzanatban és fokozott módon kívánnak részvételt biztosítani a bűncselekmény áldozatává vált személyeknek a büntetőeljárás valamennyi szakaszában.
Fontos figyelemmel lennünk a következő szempontra. Az irányelvnek büntető eljárásjogi szemszögből nem terminológiailag, hanem tartalmilag kell megfelelnünk, márpedig a büntetőeljárási törvény sértetti fogalma általában megfelel az irányelv áldozat fogalmának.
A terminológiában bekövetkező gyökeres váltás felborítaná a büntetőeljárásról szóló törvény dogmatikai rendszerét, és ezért kontraproduktív volna. Ezért az egységes büntetőeljárási áldozati státus megalkotása helyett a hatályos jog inkább a procedurális megoldás talaján áll, a sértetti és áldozati jogállás az egyes eljárási szakaszokban és cselekményekből biztosított jogokból áll össze. Az irányelv rendelkezéseinek átültetése érdekében átvilágítottuk a büntető eljárásjogunkat, megvizsgáltuk, hogy az eljárási cselekményeknél ki, mire jogosult, és ezek a jogosultságok megfelelnek-e az irányelv követelményeinek.
Azokban az esetekben, ahol a bűncselekmény áldozatává vált személy, rendelkezzen bármely eljárásjogi státussal, a hatályos büntetőeljárási rendelkezések alapján nem rendelkezett valamennyi, az irányelv által megkövetelt eljárási jogosultsággal, a vonatkozó rendelkezéseket kiegészítettük, így biztosítva az áldozatoknak a korábbinál erőteljesebb és személyre szabott büntetőeljárási részvételt.
A fentiek értelmében az irányelv által megkövetelt módosításokat kívánja az előterjesztés átültetni a magyar jogrendszerbe. Az irányelv 27. cikkének (1) bekezdése alapján a nemzeti jogba való átültetés határideje 2015. november 16-án jár le. Ez a határidő azonban nem azt jelenti, hogy e dátumig kell elfogadni a vonatkozó módosításokat, de talán erre még lehetőségünk is lesz.
Az irányelv értelmében a tagállamoknak közölniük kell az Európai Bizottsággal az irányelv átültetésének megtörténtét, és az ennek érdekében elvégzett jogszabályalkotással kapcsolatos adatokat. Mivel e közlést a törvényjavaslat és a vonatkozó végrehajtási szabályok megalkotását és elfogadását követően lehet megtenni, indokolt a javaslat mielőbbi megtárgyalása, hogy Magyarország a közlési kötelezettségének is határidőben eleget tehessen.
Tisztelt Ház! Végezetül engedjék meg, hogy megosszak önökkel egy gondolatot, azon túl, amit a törvényjavaslat indoklásaként elmondtam. Álláspontom szerint az áldozatvédelemben a jogi igazság kézen fogja a társadalmi igazságosságot és az együttérzést. Segít elmozdulnunk az elvont felől az emberi felé. Az igazságszolgáltatás egyik fő feladata a szolidaritás vállalása a bűncselekmény áldozataival.
Ajánlom ezért a törvényjavaslatot tisztelt képviselőtársaim figyelmébe, kérve a támogatásukat. Köszönöm a figyelmet, elnök úr. (Taps a kormánypártok soraiban.)
