DEMETER MÁRTA,
DEMETER MÁRTA,
DEMETER MÁRTA, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A Magyarország és a Liechtensteini Hercegség között megkötött egyezmény azokra a jövedelem- és vagyonadókra terjed ki, amelyeket az egyik szerződő állam vagy annak helyi hatóságai vetnek ki a beszedés módjára való tekintet nélkül. Magyarország esetében ezek: a személyi jövedelemadó, a társasági adó, a telekadó és az építményadó. Liechtenstein esetében pedig a személyi jövedelemadó, a társasági adó, az ingatlan-, tőkenyereség-adó, a vagyonadó és a kuponadó.
Az egyezmény fő célja az adóztatás szabályozása, kiszámíthatóvá tétele a kétoldalú kapcsolatokban. Jelentősége, hogy alkalmazásával kizárja a magánszemélyek, illetve vállalkozások jövedelmének kettős adóztatását oly módon, hogy meghatározza, hogy az egyes jövedelemfajták és vagyontípusok tekintetében melyik szerződő félnek milyen körben van adóztatási joga.
Az egyezmény a szerződő felek illetékes hatóságai számára teljes körű információcserére nyújt lehetőséget, és biztosítja továbbá azt is, hogy bármely szerződő fél egyeztető eljárás lefolytatását kezdeményezze a másik félnél abban az esetben, amikor úgy látja, hogy annak adóztatása nem felel meg az egyezmény rendelkezéseinek.
Külön az egyezmény cikkeit nem szeretném felsorolni, viszont kettőt mindenféleképpen szeretnék kiemelni belőle. A 28. cikk szerint az egyik szerződő államban belföldi illetőségű személy nem részesülhet az egyezmény alapján a másik szerződő állam által nyújtott adómérséklésben vagy adómentességben, ha a másik állam megállapítja, hogy az ilyen belföldi illetőségű személy elsődleges céljainak egyike az egyezmény kedvezményeinek megszerzése volt.
A másik nagyon fontos cikk, amit kiemelnék: az OECD-modellegyezmény 2008. évi felülvizsgálata szerinti teljes körű információcseréről rendelkezik az egyezmény, amely kizárja a belföldi érdek hiányára való hivatkozást, valamint - és ez rendkívül fontos, azt gondolom - a banktitok és a tulajdonosi érdekeltségre vonatkozó információk kiadását is kötelezővé teszi.
Szeretném előrebocsátani, hogy az MSZP támogatja ennek a törvényjavaslatnak az elfogadását. Nagyon fontosak ezek a bilaterális egyezmények. Azt gondolom, ennek pedig kiemelt jelentősége van, és az a cikk, amit az előbb említettem a tulajdonosi érdekeltségre vonatkozó információk kiadásáról, azt gondolom, hogy a magyar gazdasági élet, politikai élet egyik fontos eseményében és történésében is kulcsszerepet játszhat, hiszen láttuk, hogy mi történt a Quaestor ügyében. Láthattuk azt, hogy a Quaestor egyik tulajdonosa egyébként liechtensteini cég. Tehát egy olyan brókercégről beszélünk, amelyben egyértelműen offshore-cég vesz részt tulajdonosként, és láthattuk azt, hogy - mint ahogy ez megtörtént a Külügyminisztérium és más minisztérium esetében is - igenis állami pénzt, magyarul: az adófizetők pénzét tartották ennél a cégnél, és így kockáztattak közel 4 milliárd forintot az adófizetők pénzéből.
Az is látszik, hogy - egyébként mondhatni, bennfentes információk alapján - ezt a pénzt kivették az utolsó pillanatban, de az tény, hogy mindenképp a magyar kormány felelőssége, hogy éljen azokkal a lehetőségekkel, amiket például egy ilyen, előttünk fekvő egyezmény tud biztosítani. Azt látjuk, hogy a nemzeti vagyonról szóló törvény egyáltalán nem szigorú szabályozás, hiszen tulajdonosi jóváhagyással van lehetőségük olyan döntéseket hozni az illetékeseknek, hogy a magyar adófizetők pénzét offshore hátterű cégekben tartsák, ott forgassák, oda fektessék be.
Láthattuk azt, hogy a fideszes brókerbotrányokban összességében 330 milliárd forint tűnt el a magyar pénzügyi rendszerből szinte nyom nélkül. Természetes, hogy folyamatosan várjuk arra a kérdésre a választ - azt gondolom, Magyarország minden állampolgárával és az érintettekkel együtt -, hogy hová tűnt ez a pénz. És az is tény, kedves képviselőtársaim, hogy a jogállamiság és a megfelelő működés nem ott kezdődik, és téves az az elképzelés, azt látom sajnos, a kormánynak és a többségnek az az elképzelése, hogy a jogállamiság egy személyre és cégekre szabott jogalkotásból és végrehajtásból áll. Ez egyértelműen nem így van. A megfelelő jogállami keretek, az egyezmények megfelelő végrehajtása, a nyilvánosság biztosítása és a megfelelő működés ott kezdődik és a jogállamiság ott kezdődik, hogy a fékek és ellensúlyok rendszerében azok megfelelő működésénél történik meg a törvénykezés, a jogalkotás, ezeknek folyamatos végrehajtása.
Tehát üdvözöljük ezt az egyezményt. Nagyon kíváncsian várjuk azt, hogy azok az információk, amik így átadásra kerülhetnek, a magyar nyilvánosság számára is biztosítottak lesznek-e, és megtudhatja-e a magyar nyilvánosság is, hogy hol milyen tulajdonosi háttérről beszélünk, így konkrétan említeném a Quaestor esetét is Szijjártó Péter nagyon kedves barátja, Tarsoly Csaba mutyijában.
Meglátjuk azt, hogy ennek a liechtensteini érdekeltségnek kiderül-e a tulajdonosi háttere, vagy pedig számíthatunk arra, hogy ez is titkosítva lesz csakúgy, mint Tarsoly Csaba vallomása. Tehát azt kell mondjam, hogy elképzelhető, hogy most még egypár évig egészen nyugodtan hátradőlhetnek, de mindenféleképpen el fog jönni az az idő, amikor megfelelő jogállami keretek között igenis kivizsgálásra fog kerülni minden olyan ügy, amit a Quaestor esetében is láthattunk.
Az egyezmény elfogadását pedig, mivel ez megfelelő információcserére nyújthat lehetőséget - természetesen, amennyiben ezt a magyar fél is így hajtja végre -, természetesen támogatjuk a javaslat elfogadását. Köszönöm. (Taps az MSZP padsoraiban.)
