DR. GALAMBOS DÉNES,
DR. GALAMBOS DÉNES,
DR. GALAMBOS DÉNES, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Miniszter Úr! Jogharmonizációs törvény fekszik előttünk, ahogy az előterjesztő, Varga Mihály miniszter úr expozéjában jelezte. A tőkepiacra és a biztosítási tevékenységre vonatkozó európai uniós irányelvek átültetését szolgálja a hazai joganyagba, ezzel párhuzamosan a szabályozás célja a fogyasztóvédelem erősítése mind a tőkepiaci, mind a biztosítási területen.
A törvényjavaslat ennek érdekében a tőkepiaci törvény, a biztosítási törvény, a Magyar Nemzeti Bankról szóló törvény, továbbá a kollektív befektetési formákról szóló törvény módosítását tartalmazza. A biztosítási területen a 2009. évi 138. számú európai közösségi irányelv, más néven a Szolvencia II. irányelv fekteti le többek között, hogy a biztosítási és a viszontbiztosítási szabályozás és felügyelet fő célja a szerződők és a kedvezményezettek megfelelő védelme. A „kedvezményezett” kifejezés ebben az esetben minden olyan természetes és jogi személyre kiterjed, aki vagy amely biztosítási szerződés alapján jogokkal rendelkezik.
A pénzügyi stabilitás, valamint a tisztességes és a stabil piacok mind a biztosítási, mind a viszontbiztosítási szabályozás és a felügyelet céljai közé tartoznak. A biztosítónak ennek keretében értesítenie kell ügyfelét a szerződés általa javasolt módosításáról. Ennek során a biztosítási törvény egyik változó előírása szerint, ha a biztosítási szerződés után igénybe vehető adókedvezmény vagy adójóváírás változik, akkor a biztosítók 60 napon belül olyan szerződésmódosítást dolgoznak ki, amely továbbra is lehetővé teszi a kedvezmény igénybevételét.
A biztosítási törvényben változnak a biztosítási titok szabályai is. Jelenleg a kiszervezett tevékenységet végzőnek nem kell megtartania a biztosítási titkot. A módosítás ezt kiterjeszti a könyvvizsgálóra és a könyvvizsgálói feladatok ellátásához szükséges adatokra is. Összességében a biztosítási törvénybe átvezetett módosítások az ügyfelek pénzének nagyobb biztonságát szolgálják, és garanciát jelentenek arra, hogy a biztosítási esemény esetében ne történhessen meg, hogy az ügyfelek nem jutnak hozzá a biztosítási termékhez.
A módosító csomag másik része a tőkepiacról szóló törvényt is módosítja. Engedjék meg, hogy röviden emlékeztessek a tőkepiac szabályozásának hazai előzményeire, majd ezt követően térjek rá az Európai Unió motivációira és a törvényjavaslat által hozott legfontosabb változásokra.
A tőkepiacról szóló 2001. évi CXX. törvény kihirdetésére 2001. december 25-én került sor, és a törvény 2002. január 1-jével hatályba is lépett. A korabeli tőkepiaci törvény nem csupán az értékpapírpiacra vonatkozó egyes rendelkezések kiváltását, korszerűsítését tűzte ki célul, hanem a tőkepiac átfogó, korábban egyes részjogszabályokban megjelenő rendelkezéseinek egységes szerkezetbe foglalását, illetve a hasonló intézmények azonos szabályok szerinti rendezését is célozta.
A tőkepiaci törvény alapvetően a korábbi értékpapírtörvény és a többi kisebb törvény lefektetett szabályait váltotta ki. A törvény megalkotását akkor is több igény sürgette, az Európai Unióhoz való csatlakozás és jogharmonizáció természetes igénye mellett a már létező piaci rendelkezések harmonizációja, az egyes pénz- és tőkepiaci tevékenységek egységes szabályozásának igénye, valamint a gyakorlatban felmerült és jogszabályi rendezést igénylő problémamegoldás is szerepet játszott az új törvény előkészítésében. A törvény azóta több ízben kisebb módosításon esett át, hogy lekövesse a piacon is tapasztalható változásokat, illetve az uniós irányelveket.
Most is erről van szó, az Unió célja az értékpapír-kibocsátás átláthatósága, és a céllal egyetértve a hazai szabályozást is ehhez kell igazítani. A 2013. évi 50. számú európai uniós irányelv többek között rámutat arra, hogy a szabályozott piacra történő bevezetéshez kapcsolódó kötelezettségekkel összefüggő adminisztratív terhet a kis- és középméretű kibocsátók esetében korlátozni kell annak érdekében, hogy ezen kibocsátók tőkéhez jutása javuljon. Az időközi vezetőségi beszámolók vagy negyedéves pénzügyi beszámolók közzétételének kötelezettsége jelentős terhet ró számos olyan kis- és középméretű kibocsátóra, amelyek értékpapírjait bevezették a szabályozott piacokra, ugyanakkor közzétételre nincs lehetőségük. A piaci szereplők várhatóan nagyobb figyelemben fogják részesíteni a szabályozás következtében a kis- és középméretű kibocsátók beszámolóit, és ezáltal a kibocsátók láthatóbbá is válnak.
A jogszabály kimondja, hogy a vállalkozásoknak a kormányoknak fizetett összegekről szóló beszámolóban nem kell figyelembe venni az egy üzleti év alatt százezer eurót meg nem haladó fizetett összegeket, tekintet nélkül arra, hogy egyetlen összegről vagy több hasonló célú összegről van szó. Az irányelv szerint továbbá a szabályozott piacra bevezetett letéti igazolás által képviselt, tőzsdén nem jegyzett értékpapírokra vonatkozó szabályok egyértelművé tétele, valamint az átláthatóság hiányosságainak elkerülése érdekében a kibocsátó fogalmát pontosabban meg kellett határozni. Ezt végzi el a törvénymódosítás.
Az irányelv módosítja a „kibocsátó” fogalom meghatározását annak érdekében, hogy az egyes tagállamokban a szabályozott piacra bevezetett értékpapírok kibocsátói természetes személyek is lehessenek. A törvényjavaslat egyértelműsíti, hogy az egyes kibocsátók esetén melyik tagállam minősül székhely szerinti tagállamnak, illetve a harmadik országbeli kibocsátókra is tartalmaz rendelkezéseket.
A törvényjavaslat a továbbiakban figyelembe véve az egyidejűleg több uniós piacon is jelen lévő kibocsátókat, módosítja a féléves jelentések közzétételének a határidejét is. A jelenlegi szabályozás szerint a beszámolási időszakot követő két hónapon belül kell közzétenni a féléves jelentést. A jövőben ez az időszak három hónapra emelkedik.
Harmadik elemében a törvényjavaslat a Magyar Nemzeti Bankról szóló 2013. évi CXXXIX. törvényt érintő rendelkezéseire szeretnék kitérni. Itt, ebben a körben a javasolt változtatás rögzíti, hogy az európai hosszú távú befektetési alapok felügyeletét az MNB látja el, és ennek átvezetése történik a törvényjavaslat ezen részében.
A módosítás a magyar jogrendbe átülteti az európai uniós irányelv által tájékoztatási kötelezettségek megsértése esetére bevezetett új szankciókat is. A bírság maximumának meghatározása szerint a vállalkozások esetében kiszabható legfeljebb 10 millió euró és a természetes személyek esetében kiszabható legfeljebb 2 millió euró összeget az irányelv hatályba léptetésének napján, vagyis 2013. november 26-án érvényes hivatalos árfolyamon, 298,48 forinton kell átváltani a büntetés kiszabásakor.
E három területet áttekintve és nem részletezve a törvényjavaslat további részeit, záró gondolatként annyit szeretnék elmondani, hogy a fenti módosítások az európai uniós irányelvek jogharmonizációs szabályainak is eleget téve tesznek eleget ezen igényeknek. Kérem a tisztelt Házat, hogy a vitát lefolytatva támogassa a törvényjavaslat e három fontos elemét, és fogadja el annak érdekében, hogy biztonságos és jó szabályokat tudjunk alkalmazni ezen a területen is. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)
(10.30)
