Z. KÁRPÁT DÁNIEL,
Z. KÁRPÁT DÁNIEL,
Z. KÁRPÁT DÁNIEL, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A szokásos európai uniós ajándékcsomagunkat láthatjuk magunk előtt, ami végül is egy olyan implementációs csomag, amelynek értelmében néhol támogatható elemekkel, de azért mégiscsak a közösségi jog bizonyos vívmányait kívánja Magyarország kormánya átvenni. Ennek érdekében a tőkepiaci törvény, a biztosítási törvény, az MNB-törvény és a kollektív befektetési formákról szóló törvény módosítását szorgalmazza.
Valóban időszerű bizonyos módosításoknak nekimenni. Ha csak - mondjuk - egyet kiemelve azt tenné elénk a jogalkotó, hogy a biztosítási titok esetében változtatásokat foganatosítsunk, és mondjuk, a kiszervezett tevékenységet folytató cégek, például könyvvizsgáló társaságok is ugyanolyan biztosítási titokra vonatkozó kikötésekkel kell hogy szembesüljenek, akkor azt mondhatjuk, hogy már ezért önmagában érdemes lenne támogatni. De ami igazán szemet szúró, az az, hogy az Európai Unió rendszeréből önök át kívánnak venni nagyon sok úgynevezett vívmányt és nagyon sok kikötést, de azt látjuk, hogy közben saját hatáskörben mindezek jó része már rendezhető lett volna korábban, adott esetben megelőzve az úgynevezett brókerbotrányok sorozatát, megelőzve a Quaestor-botrányt.
Szeretném figyelmükbe ajánlani, hogy ha csak a jobbikos képviselők által benyújtott több mint húsz, az adott piacot szabályozó módosító javaslatot elfogadták volna, akkor nemcsak a Quaestor-botrány, de az összes hasonló botrány megelőzhetővé vált volna. Tehát érdemes lenne nemcsak az Európai Unióra hallgatni, várni, átültetni a joganyagát, hanem adott esetben saját hatáskörben is eljárni. Pontosan azért, mert az indoklás során többször felmerült, ennek az egésznek azért van értelme, hogy önök a fogyasztóvédelem rendszerét erősítsék. Szimbolikus jelleggel még az előző ciklusban is működött önálló fogyasztóvédelmi bizottság, ezt önök aztán integrálták a Gazdasági bizottság tengernyi egyéb témája közé, tehát már ezen a szinten is csökkentették a fogyasztóvédelem súlyát, szerepét, most pedig azt látjuk, hogy mióta egyes ágai a Magyar Nemzeti Bank alá kerültek, a különböző összevonások kapcsán elérték azt, hogy tulajdonképpen a saját vezetésű szervezetük feleljen ezért, maga a fogyasztóvédelem szenvedett csorbát.
Örülünk ezeknek a kozmetikai jellegű változtatásoknak, legalábbis egy részüknek, például annak, hogy az ügyfeleknek 30 napjuk lesz a javasolt módosítás elutasítására, és ha így döntenek, akkor ezentúl már a biztosító sem mondhatja fel a szerződésüket. Talán nincs olyan épeszű ember, aki komoly ellenérveket felhozna egy ilyen javaslat kapcsán. S azt is el kell mondani, hogy a bírságok maximumának meghatározása tekintetében nemcsak a vállalkozások esetén kiszabható legfeljebb 10 millió eurós bírságnak örülünk, hanem annak is, hogy bizonyos részletszabályozásokat tisztáztak ezzel kapcsolatban.
Látható ugyanakkor az MNB súlyának folyamatos növekedése. Ha csak azt nézzük, hogy az európai hosszú távú befektetési alapok felügyeletét szintén az MNB látná el, akkor azért érdemes pár szóra megállnunk. Egyrészt örülünk annak, hogy most már van felügyelőbizottsága az MNB-nek. Ez egy többéves hiányosság volt, és olyan elképesztő mulasztás, ami ezt az egész eszközrendszert csorbává, hiányossá tette. Hagyjuk, hogy hogyan sikerült ezt a felügyelőbizottságot végül felállítaniuk, hiszen lehetett volna békésebb és normálisabb körülmények között is, de ha így sikerült, örüljünk neki, hogy van.
Azt viszont látnunk kell - pontosan tegnap folyt az autóhitelek forintosításáról szóló törvényjavaslat vitája, amely kapcsán megjegyzésre került jogosan -, hogy az MNB megint csak tízmilliárdokat realizál gyakorlatilag haszonként. Itt egy 50-60 milliárdos tételről folyt a vita, és ne feledjük, hogy az úgynevezett lakáshitelek forintosításánál szintén jelentkezett egy hatalmas, 100 milliárdos nagyságrendű tömeg, amely szintén nyereségként jelent meg az MNB-nél.
De ha már az MNB-törvényhez hozzányúlnak, abszolút indokolt lenne, hogy ezt az összeget valamilyen módon csatornázzák be, s nem feltétlenül közvetlenül a költségvetésbe. Bár tudjuk, hogy ezt elvileg nem lehetne pántlikázni, de adott esetben egy kártérítési alapot igenis létre lehetne hozni belőle, amiből nemcsak megsegíthetnék a legnehezebb helyzetbe került hitelkárosultakat, akiknek ráment a családjuk vagy az életük egyrészt az önök időhúzására, másrészt a korábbi szocialista kormányok elképesztő nemtörődömségére, de azt is el kell mondani, hogy egy ilyen kártérítési alap mellett más forrásokat is lehetett volna teremteni, például az érintett pénzintézeteket ugyanide befizetésre lehetett volna kötelezni, miután ügytípusonként megvizsgálták volna az általuk foganatosított visszaéléseket, és emellé egy szankciórendszert társítottak volna. Sajnálatos módon erre nem került sor.
Még egyszer mondom, ezt elképesztő mulasztásnak tartjuk, de azt is látni kell, hogy ezen kozmetikai jellegű változtatások, módosító javaslatok értékét ez érdemben nem csorbítja. Megint csak arról van szó, hogy mik azok, amik hiányoznak ebből a csomagból. S amikor erről beszélünk, akkor bizony látjuk azt, hogy a biztosítási csalások kiszűrése érdekében hatékonyabb adatcserét kívánnak foganatosítani, és itt módosításokat, pontosításokat jelölnek meg. Ez jó. S az is abszolút jó irány, hogy az életbiztosítási szerződéseknél a megfelelő mértékű díjmeghatározásról határoznak és körbebástyázzák ezt a területet.
De azt látni kell, hogy ha a befektetővédelemről beszélünk, akkor egy normális gazdaságban és normális piaci környezetben Quaestor-botrány, brókerbotrányok nem fordulhattak volna elő. Ha a pénzügyi fogyasztóvédelem rendszere normálisan működne, akkor önöknek nem lekövető magatartással a kármentéssel vagy a részleges kármentéssel kellene foglalkozniuk, hanem kezdeményező jelleggel körül tudnák bástyázni ezt a rendszert az összes magyar választópolgár, az összes magyar úgynevezett fogyasztó vagy banki ügyfél, károsult, befektető érdekében. De azt látjuk, hogy ha befektetővédelemről van szó, akkor általában a nagybefektetőket, a multicégek érdekeit szokás védeni, és az egyszerű károsultak, akik mondjuk, most autóhitelesként nem járnak annyira jól, mint ahogy azt önök megpróbálják lefesteni, lakáshitelesként sem jártak jól, de ha szabad felhasználású kölcsönük van, akkor végleg kisemmizik őket, nos azt látjuk, hogy az ő érdekükben történő fellépés nemhogy legalábbis hiányos, de csonka, általában többéves fáziskéséssel következik be, és ez családok életébe kerül, ez egzisztenciákba kerül.
Éppen ezért azt mondom, hogy ezek a kozmetikai jellegű módosítások támogathatók, de a rendszerszintű változáshoz mindez egyelőre nagyon kevés. Köszönöm a figyelmet. (Taps a Jobbik soraiban.)
