DR. BÁRÁNDY GERGELY,
DR. BÁRÁNDY GERGELY,
DR. BÁRÁNDY GERGELY, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Valóban, ahogy Gulyás Gergely képviselőtársam elmondta, az ellenzéki pártok általában meg szokták adni a kormányalakítási - ha úgy tetszik - szabadságot a kormánynak, és támogatni szokták a kormányátalakítással kapcsolatos javaslatokat. Megjegyzem, hogy ez nem mindig volt így. Úgy tűnik, hogy Gulyás Gergely képviselőtársam emlékezete egy kicsit hiányos, ugyanis 2008-ban nem támogatták önök ellenzéki képviselőként a szocialista kormány átalakítását, és több esetben is tartózkodtak ezzel kapcsolatban. Tehát annak az elvnek a vonatkozásában, amit most számon kérnének a mostani ellenzéken, önök sem voltak következetesek, és e tekintetben mi sem leszünk most azok. Ugyanis nem fogjuk támogatni - sokféleképpen nevezték már ezt, én úgy mondanám, hogy - a nagy bölcs vezér személye körüli miniszter pozíciójának a bevezetését vagy propagandaminiszter intézményének a létrehozását.
Tisztelt Képviselőtársaim! Azt már megszoktuk a kormánytól, hogy amennyiben nincs egyébként más racionális érve, akkor megpróbál különböző nemzetközi példákat összelapátolni és azzal önigazolást keresni a saját tervére. Megszoktuk ezt már az alkotmányozás folyamatában is, amikor egy-egy elemet kiragadott valamely uniós ország alkotmányából, és azt átemelte, igaz, rendszeridegen módon a magyar alkotmányba, Alaptörvénybe vagy valamelyik sarkalatos törvénybe, és azzal érvelt, hogy ez Németországban vagy az Egyesült Királyságban is így van. Csak éppenséggel az a baj, tisztelt képviselőtársaim, hogy két nagy probléma is van ezzel.
Az egyik: a folyamat nem úgy néz ki, hogy önök megnéznek nemzetközi sztenderdeket, nemzetközi normákat és megoldásokat, majd megpróbálják azokat a rendszerhez passzoló módon átültetni a magyar jogrendszerbe, hanem kitalálnak valamit, és ahhoz keresnek valamilyen olyan hasonló példát, ami nemzetközi szinten megállja a helyét. Ez az egyik probléma.
A másik probléma az, amit én elmondtam már akkor is és elmondok most is: kiemelni egy alkotmányos rendszerből egy elemet és behozni a magyarba, majd egy másik országéból kiemelni egy másik közjogi elemet, azt is behozni a magyarba, aztán néhány, egyébként a hazai jogfejlődés eredményeként megszilárdult szabályt megtartani, ez semmi mást nem okoz, mint egy óriási katyvaszt és ellentmondásos jogrendszert. Olyan ez, mint ahogy annak idején elmondtam: biztosan ismerik a „Micsoda madár ez?” című mesét, ahol a kacsának megtetszett a páva szép tolla, a gém hosszú lába, és elcserélte azokat a sajátjával, s aztán a végén létrejött egy torzó. Nos, ez jön létre a magyar jogrendszerben is, amikor egyes koherens alkotmányos rendszerekből kiemelek egyes elemeket és átteszek a magyarba.
Ha már itt tartunk, és ilyen hosszan érvelt például az Egyesült Királyság jogrendszere mellett Gulyás Gergely képviselőtársam, akkor szeretném elmondani önnek és önöknek is, képviselőtársaim, hogy ott például miniszter csak az lehet, aki országgyűlési képviselő, akit megválasztottak. Ehhez képest, ha az Egyesült Királyság rendszerét kívánják átvenni, akkor bocsássák el azokat a minisztereket, akik nem képviselők ma a magyar parlamentben, és akkor koherensen átveszünk bizonyos szabályozást az angol jogrendszerből. De ugye azt sem kell mondani, hogy micsoda különbség van a magyar kontinentális jogi hagyományok és az angolszász jogi hagyományok között. Úgyhogy amikor Gulyás képviselőtársam azzal érvel, hogy Angliában hogy néz ez ki, akkor erre ellenérvként én ezt tudom mondani. De végigsorolhatnánk más államok jogrendszereit, kormányzati rendszereit is, egyik sem pontosan úgy néz ki, mint a magyar, ezért azt gondolom, hogy ezzel érvelni fölösleges és nem is vezet célra.
A helyzet az, tisztelt képviselőtársaim, hogy önöket nem az angol, a német, a spanyol vagy a francia jogrendszer kiváló eredményei motiválták, hanem az, hogy Lázár János és Rogán Antal nem kívánt egymással együtt dolgozni. Ez az érv valószínűleg nem jelent meg sem Spanyolországban, sem Németországban, ugyanis ez a két úr Magyarországon politizál. Éppen ezért önök nem egy egyszerű államtitkári vagy más megoldásban gondolkodtak, mondjuk, a Miniszterelnökség keretein belül, hanem egy önálló jogi megoldást dolgoztak ki, egy önálló minisztériumot.
(11.00)
Ugyanis Lázár miniszter úr azt találta mondani, hogy ahhoz, hogy valaki jogköröket kapjon, ahhoz kapjon felelősséget, politikai felelősséget is. Magyarán szólva, ő kitalálta, neki semmi szüksége arra, hogy Rogán Antalnak az esetleges politikai balhéja miatt ő tartsa majd oda a fejét és vállalja a politikai következményeket, oldja meg ezt Rogán Antal a saját felelősségi körében, ezért aztán legyen önálló miniszter. Ez volt a motiváció, tisztelt képviselőtársaim.
Azt gondolom, hogy ezért egy minisztériumot létrehozni több mint hiba. Azt természetesen soha nem fogjuk vitatni, bárki is lesz kormányon, hogy a kormánynak lehetősége van a kormányzati struktúrát úgy alakítani, ahogy ő gondolja. Azt sem fogjuk vitatni, hogy akár egy kormányzati perióduson belül joga van arra, hogy átalakítsa a minisztériumok rendszerét, struktúráját. De ezek strukturális átalakítások legyenek, és ne ismételten személyre szabott jogalkotás. Mert itt nincsen másról szó. Arról van szó, hogy Rogán Antal munkáját, lojalitását a miniszterelnök meg akarja hálálni, egy miniszteri pozíciót akar neki adni, vagy a miniszteri pozícióhoz hasonló politikai hatásköröket, és erre keresnek önök egy megoldást. Mivel Lázár János nem fogadja be őt, hát akkor létrehoznak egy másik minisztériumot. Ez tehát a strukturális probléma, ami miatt mi ezt a módosító javaslatot bizonyosan nem fogjuk tudni támogatni.
Még talán a struktúráról egy gondolatot. Tisztelt képviselőtársaim, lassan fölöslegessé válnak a szakminisztériumok. Olyan elképesztő hatáskör összpontosult a Miniszterelnökséget vezető miniszter kezében, ami egyébként, nem mondom, hogy példátlan, de nagyon kevés példát lehet ilyet találni Európa-szerte. Most én érvelek ezzel. Most ehhez képest létrehozunk még egy olyan minisztériumot, nemcsak egy minisztert, nemcsak egy kabinetfőnököt, egy kabinetvezetőt, nemcsak egy tárca nélküli minisztert, hanem egy apparátussal rendelkező minisztériumot, amit szintén a miniszterelnök személyes köreihez kötünk. Ennek, tisztelt képviselőtársaim, semmi ér-tel-me, és a centralizációt tovább fokozza.
Az pedig, hogy mit akarnak ezzel a minisztériummal, illetve mit akarnak ennek a miniszternek a hatáskörébe utalni, végképp nem támogatható, nem akceptálható. Egyrészt, tisztelt képviselőtársaim, ha a sajtóhírek nem csalnak, de örülnék annak, ha majd ezt egy az egyben megcáfolnák képviselőtársaim, az egyik legfőbb feladata ennek a miniszternek a kormány propagandagépezetének irányítása lesz. Márpedig propagandaminiszterek diktatúrában szokásosak, nem pedig demokráciában. A másik fő feladata pedig, ahogy mondtam, a nagy bölcs vezér személye körüli miniszteri pozíció ellátása. Ezt is, úgy tudom, monarchiákban szokás bevezetni, nem demokratikus viszonyok között. Éppen ezért tehát sem strukturális szempontból, sem pedig más indokok alapján nem tudjuk támogatni ezt a törvényjavaslatot.
Egyetlen módosító javaslatot nyújtottunk be, tisztelt képviselőtársaink, ugyanis koherenciazavar keletkezik a törvényben akkor, ha e módosító javaslat nélkül fogadják el az előttünk fekvő törvényjavaslatot. Azt tudom csak erre mondani, hogy ha már ilyen támogathatatlan és személyre szabott jogalkotást folytatnak, akkor legalább tegyék meg azt, hogy a kodifikációs szakmai feltételeknek megfelelő javaslatot terjesztenek a Ház elé. Ha pedig ezt nem tudják, akkor mi, ellenzéki képviselőkként szívesen nyújtunk önöknek szakmai segítséget. Ezt tettük most a módosító javaslattal is. Köszönöm szépen. (Szórványos taps az MSZP soraiban.)
