DR. GULYÁS GERGELY,
DR. GULYÁS GERGELY,
DR. GULYÁS GERGELY, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót. Igen tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Az Országgyűlés előtt fekvő két törvényjavaslatból, de ennél több törvény módosításából álló javaslat világos: Lázár János Miniszterelnökséget vezető miniszter előterjesztése létrehozza minisztériumi rangban a miniszterelnöki kabinetirodát, és miután ehhez önálló fejezetként - a minisztériumi rangból adódóan - a központi költségvetés módosítása is szükséges, ezért a módosítással megteremti a törvény elfogadása a technikai feltételeit annak, hogy az új minisztériumnak lehessen önálló költségvetése.
A legfontosabb kérdés az, amit részben itt az előterjesztői expozéban államtitkár úr is érintett, hogy egyáltalán itt van-e ennek a vitának a helye. És a magyar jogrendszer jelenlegi szabályozásából adódóan az a válasz, hogy természetesen igen, hiszen a minisztériumok felsorolásáról szóló törvény nevében is tartalmazza, hogy az Országgyűlés módosíthatja csak ezt a szintű jogszabályt, ezért aztán itt a parlamenti vitában is meg kell tárgyaljuk azt, hogy a kormány belső szervezetalakítási szándéka mire terjed ki, helyes vagy helytelen irányú-e.
Azonban az én véleményem szerint ennek egyébként nem lenne az Országgyűlésben a helye, úgy gondolom, hogy az alkotmányos keretek között a szervezetalakítási szabadsága a kormánynak azt is jelenthetné, sőt azt is kellene jelentenie - ilyen értelemben ezt természetesen öt év kormányzás után önkritikaként is lehet értékelni -, hogy a minisztériumi struktúrát a kormány meghatározhassa, természetesen tekintettel azokra az alkotmányos korlátokra, amelyek mindannyiunk számára ismertek. A következő kérdés az, hogy az ellenzék a korábbi időszakban miként állt hozzá a kormány szervezetalakítási terveihez, és azt tudom mondani, hogy noha a belpolitikai klíma semmivel nem volt jobb 2006-ban, mégis még alkotmánymódosítás árán még a közigazgatási államtitkári tisztség általunk egyébként akkor sem támogatott szándékát is olyan értelemben szavazataival az ellenzék mégiscsak támogatni tudta, hogy az volt az egyértelmű véleményünk ebben az esetben, hogy a kormányt megilleti az a jog, hogy saját maga alakíthassa ki azt a struktúrát, ahogyan az országot irányítani kívánja.
Én úgy gondolom, hogy ma már itt van előttünk annak a négyéves időszaknak valamennyi tapasztalata, és egyértelműen és világosan azt mondhatjuk, hogy téves döntés volt és nem vált be a közigazgatási államtitkári tisztség megszüntetése, ezért aztán ezt 2010-ben vissza is állítottuk, ráadásul számtalan, az akkori miniszteri struktúrában található változtatás, mint például az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium egyértelműen téves, káros hatással járó, a 2006 őszi erőszakos cselekményekre is negatívan kiható döntés volt, mégsem gondoljuk azt, hogy ne lett volna helyes az az akkori ellenzéki alapállás, hogy a kormányzat szervezetalakítási szabadságát az ellenzéknek semmilyen értelemben nem szükséges befolyásolni. Hogyha valaki demokratikus választásokon megszerzi annak a jogát, hogy az országot kormányozza, akkor döntően a miniszterelnök, illetve az adott politikai közösség felelőssége az, hogy milyen struktúrában kívánja ezt megtenni.
Mégis, ha már itt tartunk, akkor érdemes kitérni a nemzetközi gyakorlatra is. Ha megnézzük a nemzetközi gyakorlatot, akkor azt látjuk, hogy az nemhogy nem ellentétes a mostani változtatási szándékkal, hanem sokkal inkább - azt mondjuk - ez a változtatási szándék illeszkedik a nemzetközi gyakorlathoz. A brit miniszterelnök háttérapparátusa duális szerkezetű, részben egy miniszterelnöki hivatalból, részben pedig a kabinetirodából áll, ezek jól elkülönülő feladatokat látnak el, gyakorlatilag a XIX. század második felétől egyértelműen kialakuló miniszterelnöki kormányzás során mind a kettőnek kulcsszerepe van.
(10.50)
1916-ban alakult meg Nagy-Britanniában a kabinetiroda, majd ezt követően jött létre az önálló miniszterelnöki hivatal. A kabinetirodában most 11 fontosabb vezető személy dolgozik, például miniszterelnökhelyettesi rangban dolgozik egy személy. A kabinetirodát vezető miniszter a pénzügyminiszter második helyettese, és a kormányzati, illetve a civil társadalomért felelős miniszter is e hivatal keretein belül dolgozik. A miniszterelnök hivatala pedig Angliában szintén komoly hagyománnyal rendelkezik. A hivatal vezetőjének tekinthető személy, vagy mondhatjuk úgy is, hogy a kabinet főtitkárának tekinthető személy 2012-ig hagyományosan a brit közszolgálat vezetője is volt. A kabinetfőnök által betöltött tisztség - aki a miniszterelnök hivatalának működésére vonatkozó szervezeti és személyzeti hatáskörök révén tölt be fontos tisztséget - pedig gyakorlatilag az egyik legjelentősebb miniszteriális pozíciónak számít az Egyesült Királyságban. A Mirror című újság a tisztség betöltőjét egyenesen az Egyesült Királyság leghatalmasabb nem választott emberének nevezte.
Németországban nincs Angliához hasonló duális struktúra, de itt is Konrad Adenauer kancellár már megválasztásának másnapján, 1949. szeptember 16-án felállította a kancelláriát és az elkülönült szövetségi sajtóhivatalt, így egy nagyobb méretű hivatal jött létre, amely magában foglalta a sajtó- és információs irodát, a belügyi és külügyi részleget, s ez utóbbiba építették bele a személyzeti, szervezeti, protokoll és konzuli feladatokat. A kancellár saját apparátusa ettől kezdve a kancelláriából és a sajtóhivatalból állt. Ez a kettős struktúra egyébként a mai napig megmaradt.
Franciaországban a miniszterelnököt a kormányzati döntések végrehajtásának tekintetében meglehetősen nagy apparátus segíti. Ennek központi magja a kormányhivatal, más elnevezéssel a kormány főtitkársága, míg a másik kiemelkedő szerepet betöltő háttérapparátusa a miniszterelnöknek a kormányhivatal mellett a miniszterelnöki kabinet. A kormány főtitkárságának legfontosabb feladata a kormányértekezletek előkészítése, a kormány törvény- és rendelettervezeteinek kidolgozása, koordinálása, a minisztériumok tevékenységének összehangolása. A hivatalt főtitkár vezeti, ezt még a Negyedik Köztársaságban hozták létre 1946-ban, de az Ötödik Köztársaság is megőrizte ennek az intézményét. A főtitkár nemcsak előkészíti a kormányüléseket, hanem saját maga is részt vesz azokon. Az elfogadott kormányhatározatokról sajtókommünikét, feljegyzéseket készít, figyelemmel kíséri a törvényhozás folyamatát, előkészíti a miniszterelnök döntéseit, tanácsaival együtt átadja a kormány tagjainak az államfő és a miniszterelnök utasításait. A miniszterelnöki kabinet pedig Franciaországban a politikai koordináció és az információs egyeztetés területén játszik meghatározó szerepet, szemben a kormányhivatallal, amelynek sokkal inkább a közigazgatási adminisztráció és a kormányzati munka előkészítése a feladata.
Azt mondhatjuk tehát - akár a francia, akár az angol vagy valamelyest még a német példát is idehozva -, az a változtatás, amelyre most sor kerül, a nemzetközi gyakorlattal is összhangban áll. De még egyszer szeretném hangsúlyozni, úgy gondolom, hogy e tekintetben ugyan a jelenlegi jogszabályok a törvényi szabályozást előírják, ezen változtatni valószínűleg már nem tudunk. Minden jövőbeni kormánynak azt kívánom, a legnagyobb problémája az legyen, hogy a kormányzat szerkezetéről, a minisztériumok felsorolásáról törvényt kell hoznia. Mégis úgy gondoljuk, hogy ez a szervezetalakítási kérdés, amelyet most a demokratikus nyilvánosság előtt az Országgyűlésben is megvitathatunk, alapvetően a kormány belső struktúrájának a kialakításához tartozik, ezért döntően a miniszterelnök és a kormány felelősségi körébe esik. De természetesen minden demokráciában jobb a több vita, mint a kevesebb, tehát itt az Országgyűlés előtt is lehetőség van ennek a törvényjavaslatnak a megvitatására.
Arra kérem a kormánypárti és az ellenzéki képviselőket is, hogy azt az alapelvet, amely a kormányzati szerkezetalakításra vonatkozó miniszterelnöki és kormányzati felelősséget jelenti és hangsúlyozza, tiszteletben tartva támogassák ezeket a módosítási szándékokat. Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)
