GYURCSÁNY FERENC
GYURCSÁNY FERENC
GYURCSÁNY FERENC (Független): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Kollégák! Urak! Tisztelt Képviselőtársak! Hát lenne okom, meg talán szókincsem is ostorozni a kormányt, de nem teszem, s nem azért, merthogy meg szeretném őket - és önöket - óvni a kritikám és indulatom élétől, hanem azért, mert azt gondolom, hogy túlságosan sokra persze nem mennénk egymással. Nem gondolom, hogy befolyásolja önöket az, amit mi itt mondunk. Ezek az illúzióim elmúltak. Inkább csak rögzíteni kívánom az álláspontomat.
De azért sem - és ezt se viszem túlzásba -, mert nyilván ismerik, hogy milyen tárgyalásokat folytatott a miniszterelnök az elmúlt egymásfél napban, és mik voltak ennek a reakciói. Nem akarok túlzásba esni, de ha jól értem, ami történt, akkor olyan egyedül maradtak önök az Európai Unióban - ahogyan mondani szoktuk -, mint a kisujjam. Soha ilyen tárgyalást zárt ajtók mögött magyar miniszterelnök nem folytatott - önök nyilván tudják, hogy én honnan tudom -, mint amit folytatott az önök miniszterelnöke tegnap Brüsszelben a Bizottság elnökével, elnökeivel, illetve a Parlament elnökével. Soha ilyen mélyponton nem volt a magyar-német kapcsolatrendszer, mint most. Soha ennyire nem fenyegette a teljes széjjelszakadás az egyébként hagyományosan és történelmileg kitűnő magyar-osztrák kapcsolatokat; nyilván hallották, mit mondott az osztrák kancellár. Azt a valóban meglehetősen bornírt, és igazuk van, ha azt mondják, hogy sértő megjegyzést pedig, amit a luxemburgi külügyminiszter tett a magyar miniszterelnökre, már fel sem fogom idézni, mert bár ezer ponton vitában állok a magyar miniszterelnökkel, az, amit tőlük kapott, talán túlzás. Tehát mégiscsak van megbeszélnivalónk.
Bár hallom, hogy jobbikos képviselőtársam sokadik alkalommal valamilyenfajta nemzeti megegyezésről beszél ebben az ügyben, nos nézzék, hölgyeim és uraim… (Novák Előd: Összefogás! Nem olyan nehéz megtanulni.) A maga primitívsége, uram, nem ismer határokat, de nyilván vannak szavazók, akik az ön szintjén állva ezt a primitívséget akceptálják. Én nem tartozom ezek közé. De majd ön elszámol a lelkiismeretével. (Novák Előd: Olyan nehéz megtanulni, hogy nemzeti összefogás?)
Azt szeretném mondani, ahhoz, hogy fontos ügyekben legyen nemzeti összefogás, hogy lehessen szót érteni - és ez egy fontos ügy -, olyan viszonyt kellene tudni teremteni önök és miközöttünk, amelyben legalábbis nem kérdőjelezzük meg egymás emberi, politikai, morális létezésének a jogát. (Novák Előd: Figyeld! Etikai óra jön!) Példának okáért nem csinálunk olyan alkotmányt, amelyből a politikai ellenfeleinket valamilyen történelmi okokra hivatkozva bűnözőkké kiáltjuk ki.
(15.30)
És ilyenkor bajban vagyunk, mert önök erodálták azt az alapvető morális, bizalmi viszonyt, ami ahhoz kellene, hogy egy ilyen súlyos kérdésben úgy tudjunk egymással szót érteni, hogy legalább részben hátrébb tudjuk tenni a mi hatalmi érdekeinket. Önök elveszítették ezt a lehetőséget, ezért aztán egy meglehetősen silány és közepes minőségű vitát fogunk tudni lefolytatni itt ebben a Házban.
Meg fogjuk-e tudni védeni a határainkat, államtitkár urak? Én azt gondolom, hogy nem, és ne haragudjanak, hogy ezt mondom. Önök kerítést, rendőri erőt, ha kell, katonaságot magyar területen tudnak felállítani. Répássy államtitkár úr biztosan pontosan tudja, jobban, mint én, önnek ez a szakmája, hogy ezek az emberek mire a kerítéshez érnek, átlépték a magyar határt. Ugye, igazam van? Ott, attól a pillanattól kezdve a magyar kormánynak kötelessége van akkor is, ha a kerítés másik oldalán tartózkodnak; az magyar föld. Minden négyzetméter magyar földre önök nálam nagyobb szenvedéllyel büszkék, én ebben racionális vagyok, de a racionalitásom azt súgja, hogy akik magyar földre léptek - és itt magyar földre lépnek ezek a bevándorlók -, azokkal szemben a magyar államnak egyetlenegy dolga lehetséges: lefolytatni a tisztességes menekültügyi eljárást.
És ha már odáig merészkedtem, hogy nem nagyon bántottam a miniszterelnököt, aki kétségtelenül nem a kedvenc politikusom, akkor most még tovább megyek és megdicsérem. Azt hiszem, sokunknál, nálam mindenképpen éleslátóbb volt, mert korábban mondta azt, idén nagyon kora tavasszal, hogy ebből nagy baj lesz. Bevallom, én akkor még nem gondoltam, hogy ebből ilyen nagy baj lesz. De ha így van és látta, jók voltak a jelentések és az elemzések, többet érzékelt, hogy mi vár ránk, akkor mondják, miért nem arra a következtetésre jutott, hogy akkor erre fel kell készülni? Nincs mese, itt jönni fog egy emberáradat, amivel szemben nekünk van kötelességünk. Önök ma hivatkoztak a genfi konvencióra, Schengenre és másokra. Nem tettek semmit. Egy dolgot tettek önök: elkezdték a magyar emberek félelmét építgetni, versenyt futva a Jobbikkal.
Hogy hoz-e ez önöknek politikai hasznot, nem tudom. Sokáig azt gondoltam, hogy igen, most azt gondolom, túlhajtották ezt a dolgot, szerintem most már inkább vinni fog önöktől, de ez az önök problémája. Én azt gondolom, az a kormány, amelyik tudja, hogy itt százezres menekülthullámra kell felkészülnie, elkezd folyamatosan felkészülni az ő befogadásukra, igen, tisztességes táborokkal, igen, megnövelt menekültügyi, bevándorlásügyi apparátussal, hivatallal, igen, elegendő tolmáccsal, pszichológussal és sok mindenkivel - ezt gondolom. De önök nem ezt tették, önök nem csináltak semmit, hanem ébresztették bennünk, a magyar lakosságban a félelmet, aztán amikor már kellően nagy volt a félelem, akkor építettek egy hasznavehetetlen kerítést. Hát, nem tudom, hol tart most a számla, gondolom, pár tízmilliárdért. Mondják, uraim, mennyi tisztességes, normális tábort, fekvőhelyet lehetett volna ebből építeni!? Mondják!
Hiába mondják azt a kollégáim itt előttem, hogy ők nem akarnak. Hölgyeim és uraim, ez a mi kötelességünk. El kell dönteni, hogy részei maradunk-e ennek az európai, emberi világnak, amely példának okáért legalább a szír menekültek tekintetében azt mondja, hogy polgárháborús világból érkeznek; minden bizonnyal nem gazdasági menekültek és a menekültek többsége mára szír, igaz ez az afgánokra és sok minden másra. Akkor készüljünk fel, hogy mit fogunk velük csinálni, önök semmit nem tettek.
Nem szeretnék anekdotázni, de hadd mondjak el egy nagyon rövid megjegyzést. Az egyik kollégám, Kakuk György végigjárta ezt az útvonalat az elmúlt hetekben. Épp aznap volt Belgrádban, amikor a belgrádi futball igazi nagy sztárjának, a Dinamo Belg-rádnak (sic!) volt nagyon fontos mérkőzése. Mint a mi fradista ultráink, ők is gyülekeznek valahol, úgy alakult náluk, hogy a belgrádi főpályaudvar előtt, az a szokásos helyük. Nem ismerem őket személyesen, de a hazai futballt ismerve el tudom képzelni, milyen fiúk ezek. Ahogyan nálunk, ott is a menekültek a pályaudvar környékén gyülekeznek. És mit gondolnak, volt-e egyetlenegy rossz szó az ultrák és a menekültek között? Volt-e egyetlenegy atrocitás? Nem volt. Nem tudom, hogy miért, de azt gondolom, biztosan része ennek a történetnek az, hogy a belgrádi kormány nem uszítja a lakosságot, hanem megpróbálja megértésre késztetni őket.
Lehet tüntetni a Belügyminisztérium előtt, egy közepes színvonalú reklámot itt most az előbb hallottunk, de a magyar miniszterelnök ma reggeli interjújában ugyanezt tette, ha én jól hallottam: a következő fokozatba fog kapcsolni a menekültekkel kapcsolatos félelem felizzítása. Ugyan egyetlenegy közegészségügyi és járványügyi adatunk nincsen, hogy az ideérkezettek egészségügyi állapota, fertőzöttségi veszélye magasabb lenne, mint az itt lakóké, nincs ilyen adatunk - önök felügyelik ezt az intézményt -, de a miniszterelnök most a Jobbikkal versenyt futva elkezdi azt a félelmet gerjeszteni, hogy ezek még betegek is, talán leprásak is, talán ebolások is, és nehogy le merjél ülni a villamoson, mert hátha ott egy menekült ült, nehogy véletlenül merjél használni egy nyilvános telefont, mert hátha azt egy menekült vette fel, nehogy ki merjél menni a Keletibe nekik segíteni, mert hátha te is fertőzést fogsz kapni, és féljen most már mindenki előbb-utóbb kimenni az utcára, mert itt vannak a fertőzésveszélyt okozó menekültek.
Őszintén szólva, én ezt nagyon gátlástalan dolognak tartom. Újra mondom, hozhat ez önöknek támogatást, talán. Remélem, ennél érettebb Magyarország; sajnos attól tartok, hogy sokan el fogják ezt hinni. Nem szeretném, ha olyan országban kellene élnünk, ahol nem látjuk meg ezekben az emberekben önmagunk képmását, nem szeretném. (Közbeszólás a Jobbik soraiból: Istentisztelet van.) Önök keresztény pártnak tekintik magukat, azt mondják, értékelvű párt, és az egyik legmeghatározóbb érték a keresztény meggyőződésük. Az önök radikális, nekem viszolygást okozó jobboldali ellenzékük odáig megy, hogy kereszteket is állít az országban. (Közbeszólások a Jobbik soraiból, köztük: Botrányos!)
Mégis, nem gondolják azt, hogy ott van a Teremtő mindannyiunkban? Nem gondolják úgy, hogy valamennyiünk a Teremtő által nyilvánított akarat következményei vagyunk? Nem gondolják, hogy a Teremtő egyébként nem akar különbséget tenni közöttünk? Kérdezem én önöket nem gyakorló keresztényként, nem ironizálok önökkel, nem gúnyt kívánok űzni vallásos meggyőződésükből. Azt szeretném önöktől kérdezni, hogy látják-e önök a teremtő Isten képét minden emberben, függetlenül attól, hogy kicsoda vagy micsoda, és érzik-e, hogy van kötelességük velük szemben. (Novák Előd: Megszólalt a rendszeresen bérmálkozó!) Ha érzik, akkor lehet, hogy keresztények, de akkor meg nem így kéne viselkedni. Ha meg nem érzik, akkor ne hazudják ezt el! A kereszténység nem politikai fegyver a választók meggyőzésében. (Közbeszólás a Jobbik soraiból: Teremtő Isten!)
És ha már itt tartok, és ezt a példát hoztam, akkor Kerék-Bárczy Szabolcs kollégám egy mai megjegyzésével értek egyet: az önök kerítése a krisztusi töviskoszorú jelképe. Önök nagyjából annyira keresztények, amennyire Krisztus fejére keresztények rakták azt a bizonyos töviskoszorút. Én az önök helyében legalább gondolkodnék, és az önök által kitüntetett Böjte Csabával értenék egyet, és minden bizonnyal az önök által nagyon-nagyon tisztelt Ferenc pápával értenék egyet; nem azt teszi, amit önök.
Hadd mondjak még egy megjegyzést, mielőtt lejár az időm! Én nem vagyok jó honvédelmi szakértő, bár azt gyanítom, államtitkár kollégák, hogy önök sem. (Novák Előd: Csak civilekre tudsz lövetni! - Derültség.) Én azt gondolom, a Magyar Honvédség képessége, amire kiképezték őket, nem az, amire önök használni akarják. A Magyar Honvédséget arra képezték ki, hogy fegyveres fenyegetésben, saját fegyveres képességeit használva védje meg a hazát. Nincsenek kiképezve tömegoszlatásra példának okáért, ez nem az ő dolguk. Mit fognak csinálni ott ezek az emberek? Mit? Átlag három és fél ezer embert kívánnak odavezényelni. És? Ettől még be fognak jönni a határon ezek az emberek teljesen természetes módon.
(15.40)
Én ezt a dolgot végtelenül embertelennek és szükségtelennek is látom. Nem szoktunk egymással fogadni a parlamentben, mert ez nem az a műfaj, mégis nagyon-nagyon csodálkoznék, ha az a menekültnyomás, amely most rajtunk van, megváltozna ettől. Önök teljesíteni fogják az egyik rivális párt követelését, nem akarnak lemaradni ebben a versenyben, minden bizonnyal teljesítik jó néhány magyar polgár igényét is ezzel, nem vitatom. De, tudják, egy sor alkalom van, amikor meg kell mondani a választóknak és a riválisoknak, hogy nincsen igazatok; hogy ez most nem az a helyzet, amikor a ti megoldásotok célra vezetne.
Arra bátorítanám a kivezényelt honvédeket, hogy maradjanak hűek az esküjükhöz, vigyázzanak önmagukra és ne csak az esküjükre, hanem önmaguk emberi tisztességére. Ne keveredjenek bele olyan kalandba, ami egy életre megpecsételi az ő életüket és bajba sodorja a hazájukat. Nem parancsmegtagadásra biztatom őket (Z. Kárpát Dániel: Szerencse!), de arra, hogy ne veszítsék el emberségüket, mert attól tartok, ha önök ezt megteszik, olyan helyzetbe fogják sodorni őket, amikor időnként ez fogja őket fenyegetni.
Pár órával ezelőtt elindult - mondják a kollégáim, hogy Orbán-menet - a Keleti pályaudvarról egy gyalogos menet, civilek sokasága próbál nekik segíteni, hogy legalább vizük legyen. Nézzék: ’56-ban a nép akarata lebontotta a kerítést, ’89-ben lebontotta a kerítést, ha itt felgyűlik pár tízezer ember, le fogja bontani! Nincs az az erős kormány, amely ennek ellen tudna állni, mert az élet parancsa erősebb egy erőszakos kormány parancsánál. Köszönöm szépen. (Varju László tapsol. - Dr. Répássy Róbert: De a kerítés mögöttük van, nem előttük!)
