HENDE CSABA
HENDE CSABA
HENDE CSABA honvédelmi miniszter: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Bár nem vagyok előterjesztője az előttünk fekvő törvényjavaslatnak, mégis engedjék meg, hogy így a vita vége felé röviden reagáljak néhány elhangzott felszólalásra.
Először is szeretném megköszönni mindazoknak a felszólalását, akik akár kritikusan, de tárgyszerűen és konstruktív módon vettek részt a vitában.
Novák Előd képviselőtársam megkérdezte itt a vita során, hogy vajon milyen az én viszonyom a 12 ponthoz. Hát, gondolom, mint a legtöbb magyar emberé - talán annyival szorosabb, hogy a 12 pont egyik követelése a nemzeti őrsereg felállítása volt. Ez meg is történt, a magyar nemzet egyik legcsodálatosabb teljesítménye az, hogy néhány hónap alatt a semmiből megszervezte a Magyar Honvédséget és felállította a magyar hadiipart, és ez a honvédség nagyon-nagyon sok csatát megállva megállta a helyét az akkori világ egyik legjobbnak tartott hadseregével, az osztrák hadsereggel szemben is.
Nos, van a 12 pontnak egy olyan pontja is, hogy a magyar katonákat ne vigyék külföldre, a külföldieket pedig vigyék el tőlünk. Fölvetette nekem most ezt a kérdést Novák Előd képviselő úr. Félek, hogy háttal ül a moziban: tehát Magyarország területén nem állomásoznak külföldi katonák. Miről beszél ön, kedves képviselő úr? Magyarországon csak magyar katonák állomásoznak. Nem értem a kérdést. Tessék ezt a dolgot még egyszer átvenni!
A másik kérdés: nem viszik a magyar katonákat külföldre, különösen nem abban az értelemben, ahogy a 12 pont szövegezői, a márciusi ifjak a Pilvax kávéházban ezt értelmezték. Akkor, tetszik tudni, képviselő úr, egy kényszersorozott hadsereg volt, amelynek a tagjait egyébként külföldre, kicsit idézőjelben kell mondani, a Habsburg Birodalom egyéb tartományaiba, örökös tartományaiba vagy társországaiba vitték, ez ellen tiltakoztak. Ez egy teljesen más történelmi helyzet. Önök igyekeznek ezt a mai Magyarországra, a NATO és az Európai Unió tagjaként, az Alaptörvényében, valamennyi törvényében a kollektív védelmi feladatokban szerepet vállaló Magyarországra ráerőszakolni.
Tisztelt Képviselőtársaim! - merthogy többen fölvetették ezt a kérdést. Azt hiszem, hogy önöknek a mi NATO-tagságunkkal van baja, meg az európai uniós tagságunkkal van baja - mindkét szervezet égisze alatt veszünk részt külföldön katonai műveletekben -, meg valószínűleg az ENSZ-tagságunkkal van baja, hiszen az Egyesült Nemzetek Szervezetének békefenntartó misszióiban is részt veszünk a világ elég számos pontján. Most mondják meg: mind a háromból lépjünk ki, vagy elég lesz egyből vagy kettőből? Mit szeretnének? Azt szeretnék, hogy Magyarország kizárólag az önerejéből semleges országként, mondjuk, Svájchoz hasonlóan gondoskodjon a fegyveres védelméről? Ez nyilván egy érdekes felvetés, ezen el lehet gondolkodni, abban a pillanatban, hogyha egy újabb népszavazás felülírja a magyar nép népszavazáson kinyilvánított döntését, amely szerint lépjünk be a NATO-ba; és kérem szépen, e mellett a döntés mellett, talán még emlékeznek rá, talán nem, de hadd frissítsem fel, a szavazó magyar állampolgárok 85 százaléka szavazott igennel. Majd ha lesz egy másik érvényes népszavazási döntés (Novák Előd: Nem lehet! Tiltja az Alaptörvény!), majd ha lesz egy másik ilyen döntés, akkor majd nyilván föl lehet vetni ezt a kérdést.
Egyébként a semleges országok nagyságrenddel többet költenek honvédelemre, mint a hozzánk hasonló méretű NATO-tagországok. Szóval bonyolult kérdések ezek, és idecitálni, csak mert jól hangzik, egy egészen más, egyébként nagyon dicsőséges, nagyszerű korban megfogalmazott politikai követelést, aztán ezzel úgy szembesíteni a kormányt, hogy a fele az teljesen légből kapott… Hát miféle idegen katonákat vigyenek el tőlünk? Mondja már meg, képviselő úr! Hol vannak azok az idegen katonák, akiknek a Magyarországról való kivonását ön követeli?
Azt szeretném mondani nagyon határozottan, hogy mi az alkotmányosság talaján állunk, és ennek igenis része az állam erőszak-monopóliuma. Semmiféle szabadcsapatok, magyar gárdák, egyebek bevetését a határ őrizetében, védelmében nem tudjuk támogatni. A leghatározottabban ellenzek minden efféle kalandorpolitikát.
Elmondtam már többször: senki nem gondolja azt, hogy bármiféle műszaki akadály áthatolhatatlan lenne. A méteres betonfalat is fel lehet robbantani, tisztelt képviselőtársaim. Természetesen egy műszaki zár először is jelzi a szabad és a nem szabad határát; ahogy a kertem kerítése is jelzi, hogy meddig tart a közút, a köztulajdonban lévő közforgalmú út, és hol kezdődik az én magántulajdonom. Át lehet mászni a kerítésen, csak éppen nem szabad - és egy állam államszerű működésének egyik legfontosabb ismérve, hogy azt, amit nem szabad, azt megfelelően szankcionálja, bünteti, és ha kell, akkor utólag megtorolja.
Ahhoz, hogy ezek a védelmi intézkedések lehetővé váljanak, természetesen kell a megfelelő jogi háttér. Most, néhány órája fogadta el a Magyar Országgyűlés a Btk.-nak azt a módosítását, amely büntethetővé teszi a műszaki zárnak a megrongálását és az azon való illetéktelen áthaladást.
(16.30)
Felvetették többen itt a kapuk kérdését a műszaki záron. Tisztelt Képviselőtársaim! Az nem azért van, hogy azon bárki bejöjjön; az azért van, hogy azon ki tudjanak menni a műszaki zárat biztosító erők, hiszen a túloldalon számtalan olyan esemény lehet, amely indokolja azt, hogy a belül lévő (Apáti István közbeszól.) rendőrök, illetve katonák ki tudjanak menni. Gondoljunk csak arra, hogy megjelenik egy szülő nő, vagy valaki megsérül, hát be kell tudni hozni, kérem szépen. Tíz kilométerenként nagykapu is van a műszaki rendszeren, azért, mert adott esetben a mentőnek is ki kell tudni menni, tetszik tudni? Na, ezért van a kapu.
Elmondtuk azt, hogy szeptember 15-éig, addig, amíg a parlament által ma részben már elfogadott és részben a most vitatott törvény formájában még előttünk álló döntéssel meghozandó törvények hatályba lépnek, nos, akkor kezdődik egy másik rezsim, egy másik eljárásrend ebben a kérdésben. Úgyhogy az is világos, hogy élőerő nélkül, tehát megfelelő őrzés-védelem és a mélységben tagolt megfelelő manővererő nélkül semmiféle műszaki létesítmény nem védhető, se egysoros, se kétsoros, se háromsoros, hiszen megfelelő eszközökkel, akár munkagépekkel, akár robbanóanyaggal, akár drótvágó eszközökkel bármit le lehet küzdeni. A kérdés az, hogy mennyi az az idő, amíg az észlelés és a reagálás között a védőerőknek lehetőségük van megvédeni ezt a vonalat, megvédeni az államhatárt.
Nagyon egyszerű kérdés ez: aki jót akar, aki tisztességes szándékkal érkezik, azt arra fogjuk kérni, hogy szíveskedjék odafáradni azokhoz a tranzitzónákhoz, amelyekben benyújthatja a menedékjog iránti kérelmét; nyilván Magyarországon menekültstátusért kíván folyamodni.
Ez az egyetlen módja annak egyébként, hogy amennyiben megkapja ezt a státust, akkor törvényesen beléphessen Magyarországra, mert egyébként úti okmánya, vízuma nincsen. Az egy más kérdés, hogy a tapasztalatok szerint a menekültstátusért folyamodóknak a nagy része nem kívánja a magyar állam védelmét igénybe venni, már el sem jut a számára kijelölt tartózkodási helyre, ahol az eljárás végét be kellene várnia, hanem átutazik az országon; nem igényli, nem kéri a magyar államnak a védelmét. Ebben az értelemben kérdéses a menekültstátus iránti kérelem beadásának a valóságossága is, hogy mennyiben tükrözi ez az illető személynek az akaratát. Tehát ez egy bonyolultabb jogi vitához és problematikához vezetne el. A lényeg az, hogy többen azt kérték, Schiffer András vetette itt fel a vita végén, és többen mondták, hogy miért tétlenkedtünk, miért nem építettünk gyönyörű menekülttáborokat az elmúlt nyolc hónapban - azok most mind ott állnának üresen. Ezek az emberek nem akarnak menekülttáborokba menni. Tehát értelmetlen dolgokat kérnek rajtunk számon.
Számon kérik azt, hogy miért nem engedjük át őket az országon, mindenfajta regisztráció nélkül. Azért, tisztelt képviselőtársaim, mert a nemzetközi kötelezettségeink, az ország által aláírt nemzetközi szerződések ezt nem teszik lehetővé. (Apáti István közbeszól.) Egyébként pedig Ausztria, tessék ezt nekem elhinni, mint arra az elmúlt napokban volt már példa, megakadályozza adott esetben, hogy ezek a személyek belépjenek a területére. Semmit nem nyernénk ezzel, higgyék el nekünk, csak azt érjük el, hogy abban a pillanatban de facto, tehát valóságosan a schengeni övezeten belüli státusunk megszűnik, és a magyar embereknek ugyanúgy órákat kell a határon sorba állniuk, mint ahogy kellett régen. Én szombathelyi vagyok, tudom, hogy tőlünk és a környékről hány százan és ezren járnak dolgozni Ausztriába, jó pénzt keresnek, azt hazahozzák, és itthon költik el; nem kivándorlókról van szó. Ha nekik a határon naponta órákat kell várakozniuk, az az ő kenyérkereseti lehetőségük megszűnését jelenti. Azzal az egy felelőtlen mozdulattal, hogy mi kontroll és regisztráció nélkül átengedjük Magyarországon ezeket az embereket, a kenyeret kiverjük ezeknek az ingázó, külföldön dolgozó honfitársainknak a kezéből, ezt higgyék el nekem.
Gyurcsány Ferenc - bár nem várta meg a reagálást - elmondta kétségkívül nagy szónoki tehetséggel előadott retorikai bravúrját. (Szilágyi György közbeszól.) Többen reagáltak már itt rá, hogy az erőszaktól félteni védtelen, fegyvertelen embereket, rendőri meg katonai erőszaktól óvni ártatlanokat sok mindenkinek joga van, szinte mindenkinek joga van ebben az országban, egy embernek biztosan nincs, és ez Gyurcsány Ferenc. 2006 ősze világosan megmutatta ezt, hogy mennyire álságosak voltak ezek a szavak. Azért engedjék meg, hogy néhány állításával hadd vitatkozzak.
Azt mondja, hogy aki magyar földre lépett, azzal szemben Magyarországnak kötelezettsége van. Arra utalt, hogy a határzár természetesen magyar területen épül meg. Szerb területre nem építkezhetünk, sőt egy két és fél méteres úgynevezett határnyiladékot a vonatkozó nemzetközi egyezmények értelmében szabadon is kell hagyni, ott semmiféle tevékenységet, pláne építési tevékenységet nem folytathatunk. Téved Gyurcsány Ferenc. A magyar állam kötelezettsége az érintettel szemben nem akkor keletkezik, amikor ő a lábát ráteszi a magyar földre, hanem csak és kizárólag abban a pillanatban, amikor ő a menekültstátusért folyamodik. Amikor ezt a kérelmét benyújtja, attól a pillanattól kezdve illeti meg a védelem. Semmi mást nem kérünk tőle, mint azt, hogy ezt tegye meg. Az erre feljogosított szervek, a magyar menekültügyi hatóságok a genfi konvenció, a dublini egyezmény és minden más hatályos magyar és nemzetközi norma alapján el fogják bírálni, hogy őt ott, ahonnan jön, vajon abban az értelemben üldözik-e, amely őt a menekültstátus megkapására feljogosítja.
Biztosítani fogjuk - mert biztosítanunk kell - a jogorvoslatot és a bírói felülvizsgálatot ezekkel a határozatokkal szemben. És aki ezek után nem kapja meg a menekültstátust, az értelemszerűen nem léphet be Magyarország területére. Aki pedig erre jogosult, és ennek a szabályait nem akarom még egyszer elmondani, de erre feljogosított hatósági személyek fogják alkalmazni és megítélni, azt pedig be kell engedni az országba. Ez ilyen egyszerű. Nyilván amikor a kormány Szerbiát biztonságos harmadik állammá minősítette az elmúlt hetekben, akkor állást foglalt arról is, hogy nincs tudomásunk arról, hogy Szerbiában bárkit üldöztetés érne. Természetesen az induló állomáson, Szíriában és másutt lehet ilyen… (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Akkor később folytatnám, elnök úr, ha szabad. Köszönöm szépen. Még nem fejeztem be. (Szórványos taps a kormánypártok soraiban.)
