MIRKÓCZKI ÁDÁM,
MIRKÓCZKI ÁDÁM,
MIRKÓCZKI ÁDÁM, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Folytatva Z. Kárpát Dániel gondolatmenetét, kiegészíteném néhány fontos hangsúllyal. Nagyon jó lenne egyszer megélni azt, hogy önök ugyanazt teszik, mint amit mondanak. Az elmúlt öt évben mi mást sem tapasztalunk, mint ennek az ellenkezőjét. Hogyha önök azt mondják valamire, hogy fekete, akkor biztos, hogy az a valóságban fehér, és ha azt mondják, hogy ezt tesszük, akkor biztos, hogy az ellenkezőjét teszik.
Én nagyon szomorú vagyok a tekintetben, hogy itt most tényleg nem játékról van szó. Ez nem egy olyan belpolitikai játszma, ahol nem tudom, egy városi polgármesteri szék vagy éppen egy megyei közgyűlési testület többsége a tét. Azok sem kicsik, pláne az érintettek esetében. De itt most konkrétan nemcsak Európa jövője a kérdés, hanem Magyarország sorsa közép- és hosszú távon. A jelenben látjuk, hogy milyen őskáosz van, amiért a felelősséget sok minden felé lehet megfogalmazni, és sok mindenki felé, de jelenleg a magyar kormányt terheli azért a felelősség, ami most Budapesten, Bicskén, Röszkén, az M7-esen és országszerte számtalan helyen van. Amit viszont önök mindig elmondanak, hogy nemzeti egység szükséges, egy nemzeti konszenzus lenne szükséges, maximálisan egyetértek - de ehhez mi kellene? Semmiképpen sem az, hogy az utolsó pillanatban benyújtanak olyan bohóckodással felérő határozati javaslatot, mint ez a mostani, amit tárgyalunk.
Ha önök komolyan gondolnák, hogy Magyarország összes olyan politikai erejét egy adott ügy mentén tömörítsük egybe, hogy az ne legyen kérdés Magyarország különböző társadalmi csoportjai között, hanem mindenki egységesen sorakozzon föl egy minimális cél mellett, akkor ugyanúgy, ahogy 2015. év elején Orbán Viktor egy találkozóra, egy egyeztetésre hívta az összes parlamenti párt elnökét, frakcióvezetőjét, ezt most is meg lehetett volna tenni. De nem ez történt, hanem önkényesen megfogalmaztak valamit. Hát, de mit is fogalmaztak meg? Itt kizárólag a felelősséget igyekeznek Európára az Európai Unió bürokratáira és nyilván vezető tagállamaira hárítani. Nem mondom, hogy nincs benne igazság, sőt nagyon komoly részigazság, alá is húzom kétszer, ez egy részigazság, nagyon komoly felelőssége van az Európai Uniónak abban, hogy semmifajta érdemi bevándorláspolitikája nincs, semmi olyan erős identitása és immunrendszere, amely egyáltalán alkalmassá tenné arra, hogy védekezzen, nemcsak a jelenben, hanem a jövőben, és semmifajta elképzelése nincs egy olyan stratégiáról, hogy Európa ezzel az elképesztő kihívással hogyan és miként küzdjön meg.
De amit önök rendre elhallgatnak, és ma már ezt többször említettem, most is mondom, azért, ha az okokat keressük a kialakult helyzetre, akkor meg lehet állapítani a világon most forrongó két olyan válságövezetet, két olyan pontot, amit valakik műveltek ott, és ez okozza ezt az elképesztő népvándorlást vagy megszállást, amit most itt Európában tapasztalunk. Az egyik a Közel-Kelet, a másik Észak-Afrika. Kérdezem én, vajon az Európai Unió volt-e az, aki konfliktusokat robbantott ki akár a Közel-Keleten, puccsokat hajtott végre, megszervezte az arab tavaszt, létrehozta az Iszlám Állam nevű förmedvényt, terrorszervezetet, akiknek köszönhetően elindultak az első, ők még valójában menekültek az életüket mentve, majd nyilván különböző háttérszervezkedéssel, nem kevés titkosszolgálati munka segítségével most már szervezetten egy világméretű bűnszervezet formájában milliók kelnek útra. Ugye, titkosszolgálati jelentéseken kívül vagy azokat figyelmen kívül hagyva is lehet tudni, hogy Líbiában kétmillió ember várakozik, Törökországban kétmillió ember várakozik, akik mind-mind az Európai Unió területére szeretnének lépni. És akkor még nem beszéltünk a szomszédunkról. Hát itt van még nekünk Ukrajna, ami a mai napon még nem hangzott el.
Az ukrán konfliktus, hogyha eszkalálódik, és ne legyenek illúzióink, fog eszkalálódni, és még bejön hozzá a fűtésszezon, Ukrajna gazdasági állapotát tekintve nagyon komoly realitása van annak, hogy október-december környékén olyan helyzet áll elő, hogy százezrek, ne adj isten, milliók indulnak meg Ukrajnából szintén Nyugat-Európa felé, ez megint a mi nem kis feladatunk lesz, hogy vajon ezt hogy kezeljük. És önök csak ebben a három válságövezetben, Ukrajna, Közel-Kelet, Észak-Afrika, azt mondják, hogy a felelős az Európai Unió, és az Európai Unió különböző bürokratái. Nem, tisztelt képviselőtársaim! A felelős az Amerikai Egyesült Államok és az őt támogató európai uniós csatlósok. És köztük önök is felelősök, önök is komoly szerepet játszottak abban, hogy politikai legitimitást adtak akár a közel-keleti katonai szerepvállaláshoz, akár az észak-afrikai történéseket - mondjuk úgy - tétlenül nézve, bár magyar katonák is vannak Afrikában, ezt se felejtsük el.
És ha komolyan gondolnák azt, hogy fogalmazzunk meg egy közös politikai minimumot, akár nyilatkozat, határozati javaslat, bármilyen más formában, akkor írjuk le az igazat. Akkor írjuk le azt, hogy elhibázott volt az elmúlt évek, évtizedek mindenkori magyar egyoldalú euroatlantista, kritika nélküli kormányzata, hibáztak önök is 2010-ben is és 2014-ben is, és akkor öntsünk tiszta vizet a pohárba, és alkossunk meg egy olyan minimumot, hogy a jövőben ezt a hibát hogyan tudjuk korrigálni, és Magyarországnak milyen haszna lesz mindebből. És ha ezt megfogalmaztuk, akkor azt tudja mondani a Jobbik is, szerintem az LMP is, meg lehet, hogy még sokan mások, hogy igen, akkor kezdjünk tiszta lappal, mert valóban olyan állapotok uralkodnak ma, ahol nem túlzás kijelenteni, hogy Magyarország sorsáról beszélünk és egyébként Európa sorsáról is.
De nem ezt teszik, hanem megint egy ilyen belpolitikai játszmaként erőből próbálják ezt megoldani ezzel a bohóckodással, ami most előttünk fekszik, ahol kimondjuk a felelőst, ami az Európai Unió. Elkezdi Tessely képviselő úr szidni a Dublin III.-at, csak nem teszi hozzá, hogy a Dublin III. utolsó apróbetűs részét is egyedül önök tartják be Magyarország rovására.
Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiból.)
(17.50)
