MIRKÓCZKI ÁDÁM
MIRKÓCZKI ÁDÁM
MIRKÓCZKI ÁDÁM (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Csak nagyon röviden, ami az iménti felszólalásomba nem fért bele, és egy kicsit folytatva a Schiffer frakcióvezető úr által megkezdett logikát.
Harrach Péter képviselő úrnak, frakcióvezető úrnak volt egy nagyon komoly gondolata, amikor azt mondta - nem szó szerint írtam fel -, hogy az első és legfontosabb az lenne ennek a krízisnek a megoldásában, hogy az ezeket az embertömegeket kibocsátó országokban a békét megteremtik, megteremtjük. Ez kétségtelenül így van. Csak akkor az a kérdés, amit itt többször, többféleképpen elmondtunk, hogy a magyar külügy, a magyar kormány vagy a magyar diplomácia különböző csatornákon - ha már felelősökről beszélünk és felelősök megnevezéséről, és most itt én visszább tolnám az Európai Uniót, hanem elsősorban az Amerikai Egyesült Államokra gondolok vagy a NATO különböző fórumaira - milyen konkrét javaslatokat tett annak érdekében, hogy akár Észak-Afrikában, akár a Közel-Keleten az Egyesült Államok anyagilag, humanitárius szempontból, egészségügyi szempontból, nagyon sokféle szempontból hogyan kívánja helyreállítani azt a mérhetetlen kárt, amelyet okozott. Ez nem történt meg. Nem történt meg, és most sem arról beszélünk, hogy a közel-keleti és az észak-afrikai válságot valójában ki idézte elő. Ez azért fontos, mert itt egy picit a humánus emberi érzésekre próbálnak egyfajta zsarolást és nyomást helyezni, hogy aki nem támogatja és nem ért önökkel egyet, az - hogy is mondjam? - nem ide való, de itt nem erről van szó.
Itt pontosan arról van szó, hogy egy ilyen fontos kérdésben legyünk őszinték, igen, nevezzük meg a felelőst, elmondtuk, hogy kik azok és hogyan, és azt egyébként önök is tudják pontosan, és kérjük számon, hogy ők vajon mit kívánnak tenni. Nem azt, hogy ők létrehoztak egy hatalmas válságövezetet, tönkretettek mindent, emberi életeket, és most mindennek az árát velünk és a közép-kelet-európai országokkal szeretnék megfizettetni. Ez így nem fog menni, és ebben lenne felelőssége a magyar kormánynak és a magyar külügynek. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Elnézést, elnök úr. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)
