DR. SCHIFFER ANDRÁS,
DR. SCHIFFER ANDRÁS,
DR. SCHIFFER ANDRÁS, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Hasonló hozzászólással készültem, mint Z. Kárpát kollégám, tehát én sem annyira a Versenyhivatal beszámolójával szeretnék részleteiben foglalkozni, sokkal inkább azzal a politikai, kormányzati közeggel, amiben a Versenyhivatal kénytelen ellátni a feladatait.
Mindenekelőtt azért hasonlóan viszont ahhoz, ami történt néhány hete az ombudsmani beszámolónál, itt is kénytelen vagyok azt rögzíteni, miszerint meglehetősen sajátos, hogy egy 2013-as beszámolót tárgyalunk 2015-ben úgy, hogy egyébként a vonatkozó jogszabályok azt mondják, hogy a benyújtástól számított egy éven belül meg kell tárgyalni az Országgyűlésnek. Ezt újólag azért vagyok kénytelen elmondani, mert az LMP egyetlen pártként nem járult ahhoz hozzá, hogy a beszámolókat, ami egyébként egy alkotmányos garancia, a nyilvánosság garanciája, bizottságra tolja át a plenáris ülés.
Azt látom, hogy az, hogy a különböző független intézmények, állam által alapított cégek, szervezetek - Médiatanács, Közbeszerzési Tanács és a többi - beszámolói lepattinthatók a plenáris ülés elől, ez egyébként egy garanciális szabály sérelme, és ugyanúgy az is, ha a Gazdasági Versenyhivatal vagy az alapvető jogok biztosa beszámolóját nem lehet egy éven belül megtárgyalni.
Ezt azért is fontos elmondani, mert ahogyan az ombudsmani beszámolónál, itt is azzal állunk szemben, hogy a tárgyalt időszakhoz képest eltelt jókora idő, az embereknek, képviselőknek is a fejében sokkal több minden van már, hogyha csak a versenypolitikát nézzük, mint ami adott esetben a 2013. évben, és lehet, hogy amik a 2013. év tanulságai, az azokból eredő következtetéseket valóban célszerű lett volna már a megelőző időszakban levonni.
Ezzel együtt, ha messziről nézzük a történetet, az látszik, hogy a Gazdasági Versenyhivatal az állami szervezetrendszerben alapvetően egy üde színfolt, a szakmaisága megmaradt, és még jól is működne, ha egyébként ezt a hatalom hagyná.
Először is szeretnék arról szólni, hogy azt látjuk, hogy a tisztességes versenyt mint olyat a jelenlegi hatalom, a kormányzat immáron ötödik éve valamiféle neoliberális dolognak tartja, ami a hanyatló Nyugat csökevénye. (Vantara Gyula: Egyetértek!) És éppen ezért… Lehet, hogy ön ezzel egyetért, és nyilván Pócs kollégája is egyetért, mert remekül halászik ebben a helyzetben, csak ebben az a furcsaság, hogy a kartell- és a trösztellenes intézkedések éppen hogy nem a nagyvállalatokat védik, hanem pontosan a kis- és középvállalkozásokat, a helyi gazdaságokat.
Tehát ott van a kormányzat, illetve a Fidesz-KDNP-s többség egy önellentmondásban, hogy a tisztességes verseny, a tisztességes versenyt garantáló trösztellenes, kartellellenes szabályok nem a multinacionális cégeknek jók, nem az oligarcháknak jók, nem a nagybefektetőknek jók, hanem éppenséggel a tisztességes verseny a kisvállalkozásokat, a relatíve tőkeszegény vállalkozásokat, a helyi gazdaságot védi.
A különbség ott van a kormány gazdaságpolitikai felfogása és az LMP gazdaságpolitikai felfogása között, hogy önök, a Fidesz-KDNP alapvetően egyes vállalkozásokat szeretnének helyzetbe hozni, és ezért avatkoznak be ügyről ügyre a versenyszabályokba is. Mi viszont azt gondoljuk, hogy egy jövőképre alapozva, a megújuló Magyarország jövőképére alapozva szektorokat kellene fejleszteni. Ha szektorokat fejlesztünk, ebben a politikában fontos szerepe van, fontos szerepe lehet egy Gazdasági Versenyhivatalnak, hiszen ha a tisztességes verseny feltételeit szavatolja egy független hatóság, akkor valóban hatékonyan lehet szektorokat fejleszteni. Ha viszont a kormányzati politika arról szól, hogy hogyan lehet egyes vállalkozásokat, Garancsi-birodalmakat, Mészáros-birodalmakat, Andy Vajna-birodalmakat felépíteni, ott a Gazdasági Versenyhivatalnak semmiféle helye és szerepe nem lesz, nincs, merthogy magának a tisztességes versenynek sem.
Tisztelt Országgyűlés! Érdemes szemügyre venni konkrét területeket, ahol az utóbbi időben és így 2013-ban is a kormányzat egyedi ügyekben avatkozott közbe. Jegyzem meg, hogy akkor, amikor egyedi ügyekben avatkozik közbe, egyedi piacokon egyedi ügyben avatkozik közbe a kormányzat, akkor gyakorlatilag ezzel a GVH, a versenyhatóság jelentőségét lenullázza.
Vegyünk szemügyre akkor ilyen eseteket! A Gazdasági Versenyhivatal 2012. augusztus 27-én versenyfelügyeleti eljárást indított az Aldi, Auchan, CBA, Lidl, Spar, Tesco Global áruházak, továbbá a Magyar Dinnyeszövetség és a Magyar Zöldség-Gyümölcs Szakmaközi Szervezet és Terméktanács ellen, mivel azok vélelmezhetően megegyeztek egyrészt a Magyarországon termesztett görögdinnye ’12. július közepétől alkalmazandó áraiban, másrészt abban, hogy Magyarországon kívül megtermelt dinnyét nem vagy csak diszkriminatív árazással forgalmaznak Magyarországon.
2012 őszén erre jött az egyedi beavatkozás: az Országgyűlés módosította a szakmaközi törvényt. Természetesen nem kormányzati előterjesztéssel, természetesen nem a GVH-val egyeztetve, ahogy azt egyébként a versenytörvény előírná, hanem, lássanak csodát, ki volt az előterjesztő: ha tippelnek, ne Vas Imrére gondoljanak, mert ebben az esetben kivételes módon Pócs János képviselőtársunk mint nagy dinnyeexportőr volt a törvényjavaslat előterjesztője. (Pócs János közbeszól.) Ennek értelmében… Hát, te biztosan nem unatkozol! Ennek értelmében mezőgazdasági termékeket érintő, akár folyamatban lévő kartelleljárásokban (Pócs János közbeszól. - Az elnök csenget.) a GVH köteles kikérni a vidékfejlesztési miniszter állásfoglalását a hazai versenyjog alkalmazhatósága érdekében, és eljárását csak ezen álláspont alapján folytathatja.
A GVH megkereste a vidékfejlesztési tárcát, és az általa adott válasz szerint nem volt megállapítható az 1996. évi LVII. törvény 11. §-a szerinti jogsértés a vizsgált magatartás vonatkozásában.
A szakmaközi törvény módosítása, tehát a lex Pócs egyúttal kizárja a Tpvt. alapján a kartellezéssel kapcsolatos jogsértések szankcionálását agrártermékek vonatkozásában. Jóllehet, a miniszteri állásfoglalás az uniós jog alkalmazhatóságát nem érinti, az uniós szerződés 101. cikke vonatkozásában is korlátozni törekszik a szankciók kiszabásának lehetőségét.
A GVH úgy ítélte meg 2013 áprilisában, hogy a jogkövetkezmény nélküli, pusztán a jogsértés kimondására irányuló eljárás a jelen körülmények között nem vezethet a verseny feltételeinek érdemi javulásához. Ebben a GVH-nak tökéletesen igaza van. A GVH álláspontja szerint a jelenlegi szabályozási helyzet jogbizonytalanságot teremt a mezőgazdasági termékekre irányuló kartellek megítélésében. Minderre tekintettel a GVH az eljárását megszüntette.
Mondhatunk persze másik piacot is. Ez nem ’13-as, valóban, hanem későbbi, de az állami piacrablás már elég korán megkezdődött, és az egyedi ügyekbe történő állami beavatkozás szintén megkezdődött egyébként már 2010-ben, nem véletlenül volt sietős a GVH gyors átalakítása 2010 nyarán.
Egyedi intervenciós ügy a szemétkartell megmentése volt. Igazán elegáns megoldással a környezetvédelmi termékdíjról szóló törvénybe pakolták bele, hogy a GVH ne vizsgálhassa a 2012-13 között kiírt, hulladékgazdálkodással kapcsolatos közbeszerzéseket. Ez a paragrafus egy igazi jogalkotási gyöngyszem, hogy hogyan működik a nemzeti cinizmus rendszere. A vonatkozó törvény 22/C. § szerint, jól figyeljenek: nem állapítható meg az 1996. évi LVII. törvény, tehát a versenytörvény 11. §-ában foglalt tilalom megsértése az OGyHT-ban meghatározott feladatok végrehajtása érdekében 2012-13. évben kiírt közbeszerzési eljárások során tanúsított magatartások vonatkozásában.
(10.40)
Miért is kapott kegyelmet az, aki ’12-13-ban szemétkartellezett? Nincsen erre válasz. Viszont az látható, hogy ott, ahol ilyen jogalkotási húzások vannak, ott a GVH pusztán egy díszlet, és tisztességes versenyről, ami egyébként a hazai kkv-kat és a helyi gazdaságot védi, nem beszélhetünk.
Ezek után - a módosítás januártól lépett hatályba - a versenyfelügyelet nem állapíthatja meg a szemétgyűjtési és -hasznosítási tenderekben indult eljárásai során a jogsértést. Egyetlen ügyben indult ilyen vizsgálat, mégpedig az Alcufer Kft.-vel, a Fe-Group Invest Zrt.-vel és a Selector Kft.-vel, valamint az Elektronikai Hulladékhasznosító Kft.-vel szemben kezdeményezte a hatóság. Az eljárást azonban a termékdíjtörvény értelmében meg kell szüntetni a felügyeletnek, ugyanis a módosítás úgy rendelkezett, hogy az elmarasztalási tilalom a már folyamatban lévő esetekre is vonatkozik és így tovább. Én azt gondolom, hogy ez egészen feketeöves arcátlanság volt akkor az Országgyűlés részéről. Így, ilyen körülmények között a Gazdasági Versenyhivatal aligha töltheti be a hivatását.
De beszélhetünk a bankkartellről is. A következő történik: itt a GVH leginkább a kormány furkósbotjának a szerepét tölti be. ’13 november végén a Gazdasági Versenyhivatal 9,5 milliárd forintra büntetett bankokat azért, mert állítólag egy üzleti reggelin megbeszélték, hogy végtörlesztés miatt a kiváltó hitelek kamatait megemelik. Az üzleti reggeli pedig több éve rendszeres az elemzők szerint.
Önmagában a büntetés természetesen jogos, és helyes is a GVH eljárása. Ezek után nézzük meg, a bírság összege az egyes bankok között hogyan oszlik meg: az OTP közel 4 milliárdos, a K&H 1,7 milliárdos összeget kénytelen fizetni, a Takarékbank 1 milliós büntetéssel, a jelzáloghitelezésben egyébként komoly szereplőnek szereplő FHB pedig bírság nélkül megúszta az eljárást.
Tisztelt Országgyűlés! Ebben a körben természetesen szólni kell arról is, ami jelenleg MET-ügyben történik. A MET az MVM-mel, tehát az állami tulajdonban lévő Magyar Villamos Művek Zrt.-vel kötött titkos szerződésével lépett be a magyar energiapiacra, a gázpiacra, és közös céget alapított a Magyar Telekommal. Ez utóbbi tranzakció ’15 második felében fog lezárulni, erről ugye, azt írják az újságok, hogy ehhez még az érintett hatóságok jóváhagyása is szükséges - kíváncsian várjuk a fejleményeket.
Jelenleg a MET felvásárolta a GDF gázüzletágát, úgy, hogy a GVH ezt engedélyezte, miközben a MET egyszerre tartozik a kormánypárt gazdasági hátországához, és rendelkezik eléggé jelentős offshore-kapcsolatokkal. Egy újabb olyan történet kerül elő az egyik piacon, ahol azt látjuk, hogy a jelenlegi kormánypárt tovább folytatja azt a politikát, amit az offshore-koalíció egyébként 1990 óta, hogy offshore-csatornákon keresztül szivattyúzzák ki az itt, Magyarországon, a magyar emberek és vállalkozások által megtermelt jövedelmet. Ráadásul a MET-nek a helyzetbe hozása tönkreteszi az állami, de egyébként nyereséges MVM Zrt.-t, amelyik mára súlyos veszteséget termel.
Én tudom, hogy ez nem a ’13-as évhez tartozik, példaként hoztam föl, hogy egyébként a GVH-nak a szűkös lehetőségek között is nagyon résen kellene lennie, mert a GVH-ban van a remény, hogy esetleg meg tudja állítani, meg tudja gátolni az egészen szemérmetlen állami piacrablást. Hiszen mint mondtam, a jelenlegi kormányzati politika nem szektorokat akar fejleszteni, hanem bizonyos vállalkozásokat, bizonyos oligarchacsoportokat akar helyzetbe hozni. Hiszen, mint látjuk, oligarchák továbbra is vannak a nemzeti együttműködés rendszerében, most már nem Simicska Lajos és Nyerges Zsolt, hanem sokan mások vannak, akik az ő pozíciójukat el akarják foglalni. Ezek közé tartozik a Garancsi-érdekeltségbe sorolható MET.
Tisztelt Országgyűlés! Végezetül szeretnék szólni arról, ami, azt gondolom, a GVH hatáskörei között az egyik legfontosabb, az embereket közvetlenül érintő feladatkör, ez pedig a GVH-nak a fogyasztóvédelmi funkciói. Én azt gondolom, hogy a fogyasztói csoportok szervezőire vonatkozó panaszoknál a GVH hatékonyan járt el 2013-ban. Külön szeretnék szólni azzal kapcsolatban, ami a nagy áruházak tevékenységével kapcsolatos bejelentéseket vagy a számlának álcázott szerződési ajánlattételeket illeti, illetve arról, hogy a GVH a saját beszámolója szerint különös figyelmet fordít a sérülékeny, kiszolgáltatott fogyasztók védelmére.
Viszont ebben a körben szeretném arra is kérni a versenyfelügyeletet, hogy a törvényi jogok vagy a törvényi lehetőségek keretei között elmenve a falig próbáljon meg javaslatokat is megfogalmazni arra a jogalkotónak, a parlamentnek, illetve a kormánynak, hogy a legkiszolgáltatottabb fogyasztói csoportokat hogyan lehetne az egészen arcátlan kalmárszemlélettől megvédeni, hogyan lehetne a legkiszolgáltatottabb fogyasztói csoportokat megvédeni attól, hogy a különböző kereskedelmi láncoknak, a különböző olyan multicégeknek, akik egy egyszerű szabadrablási terepnek tekintik ezt az országot, a tisztességtelen gyakorlatától megvédjék.
Az látszik, hogy az elmúlt tíz évben a Fogyasztóvédelmi Hatóság szervezetrendszere és hatékonysága folyamatosan épült le. Ebben a tekintetben a GVH-nak, én azt gondolom, nagyon fontos feladatai lennének az egyszerű fogyasztók - a nagy cégekkel szembenézni kénytelen egyszerű fogyasztók - meg-védése tekintetében. Köszönöm szépen. (Szórványos taps az ellenzék soraiban.)
