DR. SZAKÁCS LÁSZLÓ,

Teljes szövegű keresés

DR. SZAKÁCS LÁSZLÓ,
DR. SZAKÁCS LÁSZLÓ, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! A magam részéről én is nagyon köszönöm a munkát, és köszönöm a beszámoló elkészítését.
Végtelenül sajnálom, én nem tudok annyira megértő lenni, mint amennyire ezt a Fidesz-frakció teszi, nekem muszáj rámutatnom egy-két hiányosságra, mert a 2013-ban bevezetett, egyébként ön által is hivatkozott és általunk nagyon sokszor rossz gyakorlatnak nevezett egyéni módosítással a GVH hatásköreibe történt beavatkozás miatt mi úgy gondoljuk, hogy most nem teljes a Versenyhivatal, hiszen a kormány egy rendelettel, ha úgy tetszik, akkor egy tollvonással kivonhat a GVH hatáskörei alól, nyilvánvalóan nagyon fontos nemzetstratégiai céloknak az elérése érdekében - legfőképpen munkahelyek megőrzése és az ellátás biztonsága szerepel ezek között -, de kivonhat vállalkozásokat, kivonhat fúziókontroll alól olyan vállalkozásokat, amelyek jobban inkább az államhoz kötődnek.
(9.50)
Azt látom egyébként, hogy maga az elérni kívánt cél ebben helyes volt. Amire használja a kormány ezt, az helytelen dolog. Tehát a helyes tényekből helytelen következtetést levonó gyakorlat alakult ki akkor, amikor látjuk, hogy nem autonóm szerv most már a GVH, hanem az állam egész egyszerűen rendeletével megtilthatja, és ahogyan majd a későbbiekben hivatkozok is majd jó néhány esetet, meg is tiltja azt, hogy ezekben az esetekben eljárjon. Úgy gondolom, nem járunk el helyesen.
Elnök úr hivatkozta azt, hogy mekkora hátrányt tud az okozni a vállalkozásoknak, főleg fúziókontroll esetén, ha 180 napig elhúzódik egy eljárás. Ez biztosan így is van. Én annak is örülök, ha ez 24 napra lecsökkent, viszont fel fogok sorolni egypár ügyet, ahol úgy gondolom, hogy a gazdaság szereplőinek és a magyar gazdaságnak nem feltétlenül okozott előnyt, hacsak nem okozott kárt is esetleg az, ha elmaradnak, teljes egészében kormányrendelet alapján elmaradnak ezek a vizsgálatok, és a fúziókontroll-eljárásban a GVH egész egyszerűen nem vesz részt. Ilyen volt a Főgáz MVM általi megvétele, a takarékszövetkezetek államosítása, az Antenna Hungária államosítása, az MKB Bankban történt állami tulajdonszerzés; de született kormányrendelet a Welt 2000 Kft. üzletrészének, valamint a Nemzet Tudása Tankönyvkiadó és az Apáczai Kiadó tulajdonrészeinek felvásárlásáról, amely, úgy gondolom, hogy minden egyes olyan, nagy hatáskörrel és nagy tekintéllyel rendelkező közhivatal esetében, mint amilyen a GVH is, egészen biztosan rombolja azt a közbizalmat, ami körül kellene hogy vegyen ilyen ügyeket.
Mindig erre próbálok egyébként rámutatni a felszólalásaimban, főleg amikor beszámolókat hallgatunk, hiszen ezek a beszámolók amikor elkészülnek, biztosak lehetünk abban, hogy ami a beszámolóban le van írva, azzal nincs semmi baj. Viszont nekünk azzal van bajunk, ami nincs leírva.
Ma Magyarországon a legnagyobb probléma, hogy a közhivatalokba vetett közbizalom, a kiszámíthatóság, az, hogy az emberek valahova bemennek vagy a vállalkozások valamit várnak azért, mert kiszámítható jogszabályi környezetben megfelelő jogalkalmazás mellett várhatnának valamit, ez általában egyébként nem így történik. Ezt a közbizalmat egyébként a rengeteg kivétel - egy-két kivétel nyilvánvalóan még nem rombolná, de a rengeteg kivétel - rombolja.
A takarékszövetkezetek államosításánál munkahelyeket kellett megőrizni, vagy az ellátás biztonsága volt a probléma? Az Antenna Hungáriánál vagy a Welt 2000 Kft.-nél melyik volt az a nemzetstratégiai cél, amely alátámasztotta azt, hogy ilyen rendelet szülessen, ilyen kormányrendelet szülessen?
Itt azt láthatjuk, azt gondolhatjuk, hogy a Fidesz és a kormány egész egyszerűen nem akarja, hogy legyen egy olyan autonóm szerv, amely az államosítások gazdasági hatásaira is valamilyen szinten reflektál. Ahogyan egyébként elmondta az elnök úr is, későbbiekben majd visszahivatkozom, nagyon sokszor nem is lehetséges, hogy hivatkozzanak, hiszen későn kerülnek át hozzájuk törvénytervezetek, illetve nem utolsósorban a kormányoldalról érkező egyéni képviselői indítványok - melyeket rengeteget támadok - hatásait lehetetlen megvizsgálni és lehetetlen azokra megfelelő, adekvát választ, illetve véleményt adni.
Itt viszont az látszik, hogy ha az államosítás gazdasági hatásait nem vizsgálja vagy nem tudja vizsgálni a GVH, hiszen kormányrendeletben ezt effektíve megtiltják neki, akkor a piac működése, a tisztességes verseny - ahogyan Vantara képviselő úr is hivatkozta - ilyen mértékű állami szerepvállalás mellett valójában nem a képességekről, az újításról meg a kapacitások bővítéséről szól, hanem az állammal való jó vagy rossz kapcsolatról szól. Ez az, amit nem vizsgál egészen fontos szektorokban, mint például az energiaszektorban a GVH.
Viszont ilyenkor persze felmerül a kérdés, hogy ha ekkora az állami túlsúly, van-e szükség Gazdasági Versenyhivatalra ebben a modellben. Van-e arra szükség, hogy ha ennyi a kivétel, akkor alkalmazni kell-e a fő szabályt, és azért a kivételeknél ne a számukat, hanem a súlyukat vegyük nyilvánvalóan górcső alá. Egy is lehet természetesen nagyobb, mint az összes többi, de ezek nem kis súlyú, nem alacsony értékű és nyilvánvalóan a lakosság nagy részét, időnként természetesen az ellátás biztonságát is érintő olyan cégek fúziójáról volt szó, amelybe való beavatkozás egészen biztosan a piac működését is befolyásolja.
Az én szakmámban van egy fontos elv: mindig meg kell kérdezni magunktól, hogy kinek az érdekében - eddig erről beszéltem -, a második pedig az, hogy az ellenkezőjére is próbáljunk következtetni. Sajnos, az ellenkezőjére való következtetés ugyanazt a közbizalomhiányt, közbizalom-rombolást hozza ebben az ügyben és a beszámolóban, illetve a GVH 2013-as működésével, amelyről eddig beszéltem, amikor eljár.
Ha itt is találunk annyira kirívó, annyira életidegen példákat, mint amilyen például volt az MVM-E.ON fúziója esetében, amit a köznyelv általában úgy ismer, hogy az állam megvásárolta az E.ON-t - valójában az MVM és az E.ON fúziójáról van szó -, ahol eleinte a Gazdasági Versenyhivatal aggályosnak tartotta ezt az ügyletet, ezt a tranzakciót, majd később mégis - nem is annyira érdekes és meglepő módon, mert lassan persze kezdünk már ehhez hozzászokni -, mindenfajta kötelezettségvállalás és mindenfajta feltétel nélkül jóvá is hagyta ezt a tranzakciót. Ami alapján viszont jóváhagyta, ha nagyon udvariasan akarok fogalmazni, azt kell mondjam, hogy legalábbis optimista előrelátással és olyan képességgel tette ezt, amelyben látta, hogy 2015-ös, még meg nem született jogszabályokra lehet hivatkozni, illetve a 2015-ben majdan elinduló magyar-szlovák gázvezeték működésére lehet alapozni azt, hogy ezt az engedélyt ki tudja adni, és ebben az ügyben nem fogalmaz meg kétségeket.
Itt csak annyi kétségünk van, hogy április 1-je van a mai napon, és még mindig nem működik a magyar-szlovák gázvezeték. Tehát van, ahol udvariasan mondva az optimizmus, ahol kormányzati szervek működéséről, illetve törvényalkotási lehetőségről van szó, megalapozott volt, és gondolom, nem is volt akkora véletlen. Ahol ez nem csak a magyar kormányon múlik, ott azért látjuk, hogy ebben már akadnak problémák.
Tegnap engedélyezték önök a MET és a GDF Suez kiskereskedelmi portfóliójához tartozó ügyletet. Elnök úr, a Versenyhivatal szerint ez az összefonódás nem jár káros hatásokkal még akkor sem, ha folyamatosan a MET a közvéleményben, a politikában, a közbeszédben kérdések kereszttüzében áll, jogerősen pert vesztettek azért, mert nem adtak ki adatokat. Tóth Bertalan képviselőtársam nyerte meg a pert, amelyben szeretné látni a vonatkozó, közérdeklődéssel várt adatokat. Viszont azt még mindig nem adták ki.
Akkor, amikor egy cég úgy működik, hogy még bírósági ítéletre sem ad ki a közérdeklődés számára nagyon-nagyon fontos adatokat, amelyek befolyásolhatják a közbizalmat és a közvéleményt, és rombolhatják is egyébként az ön hivatalát körülvevő közbizalmat is, akkor hogyan lehet ez rendben? Hogyan lehet az rendben, hogy egyébként egy másik nem magyar cég, amelynek magyar tulajdonosai vannak, megvesz egy multinak egy kiskereskedelmi portfóliójába tartozó ügyletet, miért nem merül fel a kétely? Igazából ezt szerettem volna felhozni. Illetve még egy dolog: Berke államtitkár úr megpróbált elébe menni ennek a kérdésnek, de mégis föl kell tegyem, talán nem oktalanul.
Az M4-es autópályáról van szó, hogy Brüsszel elindíthatja egyébként. Felírtam, hogy pontosan tudjam idézni: megindíthat és át is vehet egyébként ilyen eljárásokat. Az M4-es autópálya Abony és Fegyvernek közötti szakaszának építését meg kell vizsgálni, hiszen megismerhettük, hogy Brüsszel piaci kartell megalapozott gyanúja miatt nem hajlandó kifizetni a beruházás ráeső részét.
(10.00)
4 milliárd forintba került egy kilométer, államtitkár úr, és ez Magyarországon egyetlenegy hatóságnak sem tűnt fel. Én értem, hogy ön elébe akart menni ennek a kérdésnek, de mégis, én úgy gondolom, hogy ez valamilyen szinten csak magyarázatra szorul. Az Alföldön 4 milliárd forintba kerül egy kilométernyi autópálya megépítése, Nyugat-Európában ezért nagyjában-egészében 250 kilométer/órás átlagsebességű vasútvonalakat tudnak építeni kilométerenként. Magyarországon az autópálya kerül ennyibe. Hol volt a Gazdasági Versenyhivatal? Miért került ez ennyibe? Ha cinikus akarnék lenni, akkor azt mondhatnám, hogy mennyire érdekes, hogy Magyarország pénzét Brüsszel jobban védi, mint amennyire mi észrevesszük, hogy hol folyik ez ki a mi kezünkből.
Persze, van még rengeteg olyan ügy, ami sok apróbb ügy, de a számuk miatt válnának olyan súlyúvá, amiben azt mondom, hogy a Versenyhivatalnak legalábbis jeleznie kellene a kormány felé, akár jogalkotási helyzetbe is hozhatná egyébként úgy a kormányt, mint a parlamentet, hiszen azért a gyógyszer-kereskedelemben, a gyógyhatású készítményeket reklámozó vállalkozások esetében, a termékbemutatók esetében, a megosztott üdülési jogokra vonatkozó szerződések kapcsán rengeteg olyan bejelentés van, már csak számát tekintve is, ahol úgy gondoljuk, hogy a hivatal felhívhatja a kormányt, illetve a kormányon keresztül pedig az Országgyűlést, hogy itt elképzelhető, hogy van jogalkotási kényszer, de ugyanígy van a nemzeti dohányboltok tekintetében is, ahol nagyszámú panasz érkezett be, és szinte egyik sem került kedvező elbírálásra.
Egypár szóval hadd reagáljak arra, ami elhangzott előttem. Vantara képviselő úrnak egypár szóban már reagáltam. Én örülök, ha képviselő úr kiszámíthatónak tartja a magyarországi pályáztatást és beruházási rendszert. Én úgy vagyok vele, hogy szerintem ez túlságosan is kiszámítható. Az elmúlt négy évben pontosan lehetett tudni, hogy ki fog nyerni, ha valaki pályázik. Azt is lehetett tudni, hogy ha valaki nyerni akar, akkor melyik céghez kell őneki kapcsolódnia, melyik céggel kell ezt konzorciumban elvinnie, és ez a cég egyébként hihetetlen képességekkel rendelkezik, hiszen szinte mindenütt - kapacitásban is, nem csak képességben, kapacitásban is - fantasztikus volt. Én úgy gondolom, képviselő úr, hogy ezt a fajta kiszámíthatóságot már nem szereti a piac. Ezt a fajta kiszámíthatóságot gyűlöli a piac, amikor egy cég vagy egy cégcsoport le tud tarolni mindent. Én értem, hogy most hirtelen az önök ellenfele lett ez a cég, illetve ennek a tulajdonosa, de azért muszáj szembenézni az elmúlt időszakkal is. Ennyire kiszámítható piacot én egész biztosan nem tartanék jónak.
A kiszabott bírsággal kapcsolatban: azt mondani, hogy azért eredményes, mert sok bírságot szabott ki, nem, a bírság az következmény; ami visszatart, az az elmaradhatatlanság. Kiket bírságoltak meg? Ezt a céget, a Közgépet biztos, hogy nem vizsgálta meg egyetlenegyszer sem a GVH, és biztos, hogy nem büntette meg őket.
Elnök úr, én egyetértek azzal, hogy a versenykultúra fejlesztésére szükség van, és azok alapján, amiket én elmondtam, én úgy gondolom, hogy erre tényleg nem elég 120 fő, hogy a magyarországi versenykultúrát lehessen növelni, illetve a cégek tisztességes eljárását lehessen növelni. Ehhez szerintem nemcsak 120 főnél több ember kell, ezt a fajta edukációs folyamatot most messzebbről indítják, mint ahol indítottuk a rendszerváltáskor, ezért az önök feladata, én úgy gondolom, ebben nagyon-nagyon jelentős. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az MSZP soraiban.)

 

 

Arcanum Újságok
Arcanum Újságok

Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages







Arcanum Újságok

Arcanum Újságok
Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem