VOLNER JÁNOS

Teljes szövegű keresés

VOLNER JÁNOS
VOLNER JÁNOS (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Először is hadd fejezzem ki sajnálatomat azért, mert egy kicsit leharcolt állapotba került szerintem mindenki itt a vita végére, és sajnos ilyenkor kell hogy elmondjam a saját felszólalásomat ezzel kapcsolatban, de talán nem lesz haszontalan.
Először is meg kell állapítanunk, hogy nagyon szűkös erőforrásokból végzi a Versenyhivatal jelenleg a tevékenységét, több emberre, több ágazati vizsgálatra, szorosabb kontrollra lenne szükség. Amit én célszerűnek tartanék, elnök úr számára is tanácsként tudnám megfogalmazni a magam részéről, hogy más országok versenyhivatalai rendszeresen kimutatást készítenek arról, hogy milyen bevételekre számíthat a költségvetés azokból a versenyfelügyeleti eljárásokból, amit adott esetben lefolytat a hivatal, és ezekből aztán ki is derül az, hogy jelentősen megéri a költségvetésnek a hivatalra fordítani. Ez egy olyan teljesen egyértelmű érvrendszer, ami nem arra ösztönzi a Versenyhivatalt, hogy agyonbírságolja a vállalkozókat, de mégiscsak kimutathatóvá, kézzelfoghatóvá teszi a hasznát, és ez egy olyan gondolat, amit mindenképpen az eddigi beszámolóknál plasztikusabban szeretnék megjeleníteni, vagy javaslom elnök úrnak, hogy hasonló módon jelenítsék ezeket meg.
A másik a javaslatok megtételére vonatkozik. Olvastam a beszámolóban, hogy elnök úr több területen javaslatot tett, viszont fontos az, hasonlóan, ahogyan az adóhivatal adott esetben célvizsgálatokat rendel el egy-egy területen, nem biztos, hogy ott a legnagyobb a feketegazdaság aránya, ahol vizsgálódik, de mondjuk, ott a legnagyobb a költségvetési pénzek eltűnése, és akkor, amikor meg kell határozni azt, hogy milyen területen indul ágazati vizsgálat a hivatal részéről, akkor bizony-bizony, én kiemelten kezelném a nagy infrastrukturális beruházások kérdését.
Mit is láthatunk? Az Európai Unió hétéves fejlesztési ciklusokban szubvencionálja Magyarországot, el lehet nyerni több ezer milliárd forintot, és ezeknek a pénzeknek a nagy része a magyarországi gyarmati infrastruktúra kiépítésére fordítódik, jellemzően nyugat-európai tulajdonban álló építőanyag-gyártók adják oda az építőanyagot, és jellemzően nyugat-európai tulajdonban levő nagy építőipari cégek valósítják meg a projekteket, egy-két magát kinövő magyar céggel szorosan együttműködve.
Egyet lehet látni, hogy rendszeresen különböző politikai viták színtere ez a terület, és én úgy gondolom, hogy a hivatalnak fontos lenne ezt a területet az eddigieknél sokkal szorosabban fogni és sokkal szorosabban koordinálni. A tavalyi évben zajlott egy aszfaltkeverő telepek kapcsán zajló vita, ahol az Európai Unió kifogásolta azt, hogy bizonyos emberek, bizonyos vállalkozások kimaradnak a versenyből, kirekesztődnek azért, mert nincs saját aszfaltkeverő telepük. Itt, ami szerintem elvárható lenne, hogy a Versenyhivatal maga is kezdeményezően lépjen föl egy ilyen rendkívül fontos területen, hiszen gondoljunk bele - most éppen az M4-es autópálya kartellügye szerepel a címlapokon -, az Európai Unió kötelezettségszegési eljárást indít egy olyan ügyben, ahol megállapítható, hogy 4 milliárd forintos összegért épül az autópálya kilométere.
Amit én javasolnék, elnök úr, és amire fölhívnám a figyelmét, és itt kérném önt arra, hogy tegyen a kormány felé javaslatot, hogy olyan módon vizsgáljuk meg ezeket a projekteket, hogy legyen egy európai összehasonlítás arra vonatkozóan, hogy mennyiért épül egy autópálya Magyarországon, mennyiért épül Nyugat-Európában vagy más régiós országokban, és hogyha jelentős az eltérés, akkor ebben az esetben a hivatal automatikusan indítson vizsgálatot bizonyos fokú eltérés esetén. Ezt azért tartom fontosnak elmondani, mert akkor, amikor 4 milliárd forintos autópálya-költségekről beszélünk, akkor, amikor éppen a napokban láttam egy közbeszerzési kiírást, meglehetősen nyilvánvaló volt az, hogy nem fognak a versenyfolyamatok érvényesülni. Nem biztos, hogy pontosan idézem a számot: zajvédő fal építése, az építő cégnek referenciaként a kiírt pályázat szerint 22 922 métert kell igazolni. Tehát tessék mondani, ki az, akire ezt a pályázatot kiírták? (Derültség a Jobbik soraiban.) Egy ilyen esetben teljesen nyilvánvaló, hogy mondjuk, a pályázat kiírója nem a hasára ütött és kitalálta ezt a számot, megnézték, hogy kinek van ennyi, kiírták rá, és nem túl nagy szakértelemmel és nem túl jó kommunikációs készséggel beemelték egy közbeszerzési kiírásba.
Most kérdezem én, mi történik egy ilyen esetben? Nyilvánvalóan valakire ki van írva, valakit kedvezményez a pályázat kiírója, valaki elnyeri majd ezt a tendert úgy, hogy a versenytársakat adminisztratív eszközökkel gyakorlatilag ebből a folyamatból kizárják. Tehát igen, ez egy olyan terület, amire már csak az elköltött összegek nagyságrendje miatt is kiemelt figyelemmel kellene lennie a hivatalnak, és kiemelt figyelemmel kell megtenni azokat a javaslatokat, amelyek itt a versenyfolyamatok érvényesülését biztosítják.
Nagyon fontosnak tartom, hogy ne csak más régiós országok és ne csak nyugat-európai árak alapján gondolkodva hasonlítsuk össze az adatokat, bár ez egy fontos lépés, ezért is javasoltam, hanem akár javaslatot tehet a hivatal arra is, hogy bizonyos folyamatokat az állam maga vesz kézbe, alkalmazza a projektmenedzsment eszköztár lehetőségeit.
(11.40)
Akkor, amikor máshol, boldogabb sorsú, fejlettebb országokban folyóméterben, kilométerben, mérnökórában és egyéb egzakt módon meghatározható tételekben gondolkodva becsülik meg a pályázat kiírásának pillanatában azt, hogy mennyibe fog az adott tender kerülni, Magyarországon ennek a kultúrának sajnos jelenleg nyoma sincs.
Akkor, ha azt szeretnénk, hogy hatékonyan költsük el az adófizetők pénzét, ha azt szeretnénk, hogy ezeken a rendkívül fontos területeken a versenyfolyamatok valóban tudjanak érvényesülni, akkor bizony ennek a projektmenedzsment-eszköztárnak a bevetése maximálisan indokolt lenne.
Az M4-es autópálya esetén is azt látjuk, hogy az állam gyakorlatilag kivonul ebből az egészből, kiírja a pályázatot. Olyan cégek vehetnek részt a pályázatban, akik az összes nagy hasonló pályázatban részt vesznek: a Colas, a Swietelsky, a Közgép, az A-Híd, a Strabag. Aztán a végeredménye ennek az erősen kartellgyanús ügynek az, hogy az OLAF, az Európai Unió Csalás Elleni Hivatala vizsgálódik ebben az ügyben, és megpróbálja föltárni azt, hogy pontosan ki és mit követett el, hogyan korlátozta a versenyfolyamatokat.
Nagyon fontosnak tartom azt, hogy a bejelentők ösztönzésére is tegyen a hivatal javaslatot. Azt ugyanis nagyon nehéz elképzelni, hogy akkor, amikor ilyen súlyú ügyek zajlanak az országban, akkor egyébként senki nem akarna bejelentést tenni. Úgy gondolom, hogy nincs meg az elég ösztönzés arra, hogy ha adott esetben föltár egy ilyen kartellügyletet, megfelelő bejelentővédelemmel kezelik az ő személyes adatait és az ügy körülményeit, akkor úgy gondolom, érdemes akár ezt a bejelentőt anyagilag is ösztönözni abban, hogy ha olyan információja van, ami arra utal, hogy ebben az esetben megkárosítják a magyar államot azzal, hogy ezeket a támogatási pénzeket egy kartellező szövetségben költik el, az nyilvánvaló, hogy egy olyan társadalmi cél ennek a feltárása, amit méltányolni kell akár anyagilag is a bejelentők felé. Tehát nem elég védeni a bejelentőt, hanem az ösztönzésére is sort kell keríteni.
Említettem elnök úrnak a Gazdasági bizottság ülésén a pályázati pénzek sorsát, vissza nem térítendő állami támogatások sorsát. Itt azt látjuk, hogy nem áttekinthető, világos, objektív alapokon alapuló pályázati kritériumok alapján osztja el az állam a pénzt, ami azért fontos, és azért sérül a verseny szabadsága, mert ilyen módon nem az egyébként nyílt versenyben kiválasztódó vállalkozások jutnak ezekhez a pénzekhez, hanem azok, akik adott esetben a politikával, a pályázat kiíróival jó kapcsolatot ápolnak. Olyan peremfeltételek alakulnak ki, ahol őket kedvezményezik. S ezt a helyzetet bizony meg kell változtatni. Itt sokkal kritikusabb észrevételekre van szükség, úgy gondolom, a Versenyhivatal részéről akkor, amikor rámutathatunk ezekre a teljesen nyilvánvaló visszaélésekre.
Fontosnak tartom azt is, hogy több olyan ágazat van Magyarországon, ahol nagyon durva, erős, előre nem jelzett állami beavatkozás történt. A dohánytermékek kereskedelme egy olyan ágazat, ahol hasonló beavatkozásra került sor. Itt mi is történt? Az állam jó néhány kiskereskedőtől, akik már több évtizedes gyakorlatot szereztek ezen a területen, elvonja a dohánytermékek kereskedelmének lehetőségét, majd pedig egy koncessziószerzésen keresztül kiosztja, újraosztja ezt a piacot, és valahogy nem azok részesedtek belőle, akik korábban ezzel kereskedtek, szakmai tapasztalattal rendelkeztek, hanem az interneten is megtekinthetőek azok a politikusi érintettségek egy országos térképen, akik ezeket a pályázatokat lefölözték. Itt nyilván megint csak nem a versenyfolyamatok érvényesültek.
Az élelmiszerlánc-felügyeleti díjakról Z. Kárpát Dániel kollégám már beszélt. Nagyon durva beavatkozás a versenybe, ráadásul állami eszközökkel. Úgy gondolom, hogy akkor is, ha állami eszközökkel zajlik ez, és a törvényalkotás megtámogatja ezt az akkori kétharmad segítségével, akkor is érdemes a Versenyhivatalnak fölhívni a figyelmet arra, hogy ezen a területen bizony nemcsak az történik, hogy magyar vállalkozásokat hozunk helyzetbe, hanem az történik, hogy kormány közeli vállalkozásokat kedvezményeznek az adózás peremfeltételeinek oly módon történő kialakításával, hogy az egyik adózóra vonatkoznak a szabályok, a másik adózóra, aki vele egy nagyságrendben, több száz milliárd forintos forgalmat bonyolít, nem vonatkoznak a szabályok; ilyen módon nagyon-nagyon durva beavatkozás történik a versenybe.
Ehhez hasonló, tranzitállamosításnak tekinthető folyamatokat figyelhettünk meg a szerencsejátékok területén. Ott is az történt, hogy van egy méltányolható társadalmi cél, amiben a törvényalkotás eljár, hogy az emberek ne egy félkarú rablóba dobják be a pénzüket, elvonják a sok-sok kisvállalkozástól azt a lehetőséget, hogy szerencsejátékból származó bevételekre tegyenek szert, majd pedig kiosztják ezt röviddel később a kormány barátainak. Mindannyian ismerjük ezeknek az embereknek a nevét, például Andy Vajna az egyik a kettő közül, akinek jelenleg ilyen lehetőségei vannak.
Ugyanígy az energetikai területen is nagyon durva beavatkozás történt az ágazatba. Gondoljunk arra, amikor folyamatosan változtatja a kormányzat az energetikai szabályozást, a cégek számára nem kínál kiszámítható jövőt, és az egyik céget - a távhőcégeket - úgy szubvencionálja, hogy a rezsicsökkentésben elszenvedett veszteségeik után az adófizetők pénzéből éves szinten 50-60 milliárd forint vissza nem térítendő támogatásban részesülnek; még egyszer mondom, az adófizetők pénzéből fizetjük meg a rezsicsökkentés költségét ilyen módon. A másik cég viszont agyon van adóztatva, adott esetben arra kényszerítik, hogy kiszálljon a mögöttes tulajdonlás vagy a mögöttes tulajdonos ebből a cégből, és eladja az üzleti érdekeltséget. Ezek olyan nagyon durva beavatkozások a versenybe, amelyekre, úgy gondolom, a Versenyhivatalnak akkor is föl kell rá hívni a figyelmet, ha ezt egyébként a törvényalkotás megtámogatta, erre vonatkozó jogszabályokat hozott. Azok az észrevételek ugyanis, amiket elnök úr megtett a beszámolóban például a kiskorúak védelmében, hasonló helyzetben fogantak meg. Törvényalkotás rendelkezett ezeknek a szabályoknak is a meglétéről, és az elnök úr javaslatot tett arra, hogy ezt változtassák meg. Más ágazatoknál hasonló logika mentén ugyanezeket a változásokat végig lehet vinni és javasolni érdemes.
Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps a Jobbik padsoraiban.)

 

 

Arcanum Újságok
Arcanum Újságok

Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages







Arcanum Újságok

Arcanum Újságok
Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem