DR. HARANGOZÓ TAMÁS
DR. HARANGOZÓ TAMÁS
DR. HARANGOZÓ TAMÁS (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Akkor kezdjük itt a végén! Viszonylag döbbenten hallgattam azt a megállapítását Vas képviselőtársamnak, amit nyilván papírra vetett neki valaki, hogy az érdekvédelmi szervezetek javaslatait figyelembe véve fogadjuk majd el állítólag azt a törvényt. Akkor tájékoztatnám Vas képviselőtársamat, hogy az azért egy picit erős megfogalmazás lenne, hogy az érdekvédelmi szervezetek javaslatait figyelembe véve van előttünk ez a törvény, amikor többek között meglévő és az elmúlt évtizedekben működő szakszervezeteket fog egyik napról a másikra begyalulni, megszüntetni ez a törvényjavaslat; amikor az ellenzék egyébként majd’ minden pártja és frakciója által ilyen vagy olyan módon, de világosan jelzett kérdésben, hogy tudniillik sem munkaidő-kedvezményt nem kapnak a szakszervezetek, és az egyetlen olyan szférája az életnek, ahol a meglévő állami tulajdonban sem tarthatnak és végezhetnek szakszervezeti tevékenységet, magyarul a legalapvetőbb munka infrastrukturális és jogi feltételeit sem biztosítják. Kompromisszumos javaslatként nem azt kértük már a végén önöktől, hogy a 2011-ben megszüntetett szakszervezeti jogosítványokat állítsák vissza, ami egyébként a megelőző kormányok alatt végig működött, hanem csak azt kértük, hogy legalább annyi szakszervezeti jogot adjanak ezen a területen is, amit önök elfogadtak a munka törvénykönyvénél a jelenlegi munka törvénykönyve hatálya alatt működő szakszervezeteknek.
(19.40)
Önök erre egyértelmű nemet mondtak. Akkor is nemet mondtak, amikor saját maguknak ellentmondva el fogják fogadni ebben a törvényben, hogy a Magyar Rendvédelmi Kar vezető tisztségviselője nem lehet szakszervezeti tisztségviselő, ami egymagában nonszensz, és szerintem lesz keresnivalójuk nekik abban, hogy ezt nemzetközi fórumokon vagy a magyar Alkotmánybíróságon megtámadják. De azért is nonszensz, mert konkrétan két héttel ezelőtt ebben a parlamentben önök szavazták meg azt a módosító javaslatot, amit az igazságügyi tárcájuk terjesztett elő. A magyar kormánytisztviselői kar esetében ugyanezt az összeférhetetlenségi szabályt önök megszüntették, mondván, hogy elfogadják a szakszervezetek érveit, és egyébként ennek az összeférhetetlenségnek nincs valódi oka. Nem is tudnak mit mondani, hiszen az érveik azok voltak, hogy a Magyar Rendvédelmi Kar egy szakmai szervezet és nem érdekvédelmi szervezet. Én mindig azt kérdeztem a jelen lévő államtitkártól, hogy azt mondja meg nekem, hogy az, hogy valaki érdekvédelmi munkát folytat, az logikailag önöknél miért zárja ki, hogy értsen ahhoz a szakmához, amit csinál. Nyilvánvalóan nem tudtak ilyen választ adni.
Teljesen egyértelmű a makacs ragaszkodásuk és a Belügyminisztérium erőszakossága ebben a témában, hogy itt valamilyen személyes bosszúról van szó, valamilyen személyes kérdésről van szó, amivel önök a rendvédelem, a belügy területén dolgozó szakszervezetek vezetőin akarnak bosszút állni. Semmi újdonság sajnos nincsen benne, hiszen az elmúlt években is ezt tették.
Azt mondja itt a Fidesz szónoka, hogy stabilizálni kívánja az állományt. Tudja, képviselőtársam, a 30 százalékos béremelés valóban nagyon kijár ennek az állománynak, de a bér egy munkahelyen, nemcsak a rendvédelemnél, de ott meg pláne, az csak az egyik része annak, hogy a fluktuáció, az elvándorlás mértéke milyen. Vannak ilyen fogalmak, tudja, hogy szakmai elismerés, vannak ilyen fogalmak, hogy munkakörülmény, vannak ilyen fogalmak, hogy munkakultúra, és akkor, amikor egy állománynak rettegésben és egzisztenciális félelemben kell élnie, még ha magasabb fizetés mellett is, akkor az minden esetben a hatékonyság és a szakmaiság rovására megy, és minden esetben a bent lévő állomány a fizetését lehet, hogy örömmel nyugtázza hónap végén, de 1-jétől 31-éig pedig gyomorgörccsel megy be a munkahelyére. És egy olyan munkahelyen, ahol a jelenlegi törvényszövegük szerint továbbra is a törvények felett a parancsnok az úr, az sem a magyar állampolgárok biztonságát, sem a jogállamot nem fogja garantálni.
Ma ugyanis, még egyszer mondom, a végrehajtó állomány és a parancsnoki kar is indoklás nélkül gyakorlatilag bármikor eltávolítható, ők ezt pontosan tudják. Ezért ha akár törvényellenes, akár kifejezetten törvénysértő vagy akár - horribile dictu - bűncselekményre rábíró utasítást kapnak az állományban, akkor nagyon-nagyon ritkán lehet olyat látni, hogy ezzel bárki szembemegy. És mondok konkrét példát, ott a konkrét példa, amit azóta nem hajlandó a BM kivizsgálni, hogy a civil szervezetek lerohanása hogyan történt, amiről a bíróság jogerősen kimondta, hogy törvénytelen volt. A mai napig nincs válasz: ki adta ki a parancsot, ki hajtotta végre a parancsot? És a jelenlegi Hszt. szerint ki nem jelezte a parancsnokának írásban vagy szóban, hogy törvénytelen utasítást kapott, és egyébként végrehajtás mellett neki szignalizációs jelzési oka lett volna. Nincs felelős, nem volt ilyen parancs, minden rendben van.
Sajnos, hosszan lehetne ezeket a példákat sorolni a jelenlegi működés során, de a legfontosabb probléma ezzel az, hogy ilyen légkörben, ilyen munkakultúra mellett ez a szakmaiságot, a tisztességet és a törvényes végrehajtást kiöli rendszerszerűen, ezért nagyon távol áll attól, amit ma modern rendészetnek és hatékony rendészetnek hívunk Európában.
A másik kérdés, hogy minden tekintetben megbecsült állomány. Itt már az előbb jeleztem, hogy a szakszervezeteknek mi lesz a sorsa. Megbecsült állomány az, akitől egyik percről a másikra elvették a szolgálati nyugdíjat, a meglévőktől is, és még reményük sincs, amíg Fidesz van kormányon, hogy ezt ők bármilyen szinten visszakapják. Megbecsültséget jelent az is, amit az előbb említettem, hogy 2012. január 1-je óta akár több évezredes munka, szolgálat után az utcára lehet kerülni, ha valaki megbetegszik, megsérül, vagy fizikai-lelki, egyéb okokból alkalmatlanná válik a szolgálatra. És ami az egyik legfontosabb elvi kérdésünk, ezek, amik az állományt illették, hogy a törvényben marad továbbra is az a passzus, amelyik egy alapvető alkotmányos garanciát, tudniillik azt, hogy bizonyos titkosszolgálati eszközökkel és jogszabályi háttérrel felruházott felderítő szerveket világosan, törvény szerint elkülönít a nyomozó hatóságtól, utána jön az ügyészség és nyilvánvalóan a független bíróság, ezt önök egy néhány soros módosítással két éve felülírták, tudniillik azzal, hogy a Nemzeti Védelmi Szolgálat titkosszolgálati munkát végző munkatársait ugyanabban az ügyben az ügyészséghez vezényelve nyomozati munkára is használhatják. És, hölgyeim és uraim: használják is.
Több olyan ügy volt, többek között Nemzetbiztonsági bizottság zárt ülésén konkrétan is megismerkedtünk olyan üggyel, hogy ezzel kifejezetten visszaélésszerűen, nem fognak meglepődni, ellenzéki politikust érintő ügyben visszaélésszerűen úgy tettek, hogy a titkosszolgálati lehallgatásokat és megfigyeléseket végző embereket, személy szerint őket átvezényelték az ügyészséghez, és a későbbiek során, a nyomozás során ők foganatosították a nyomozati cselekményeket, többek között például a kihallgatást. Nonszensz, elképesztő, és felülír minden olyan alkotmányos garanciát, ami nem véletlenül került be akár rendőrségi kétharmados törvénybe, akár a nemzetbiztonsági törvénybe, ezeket a jogköröket világosan el kell választani, no pláne, nem lehet, és nem tűrhető, és nem is maradhat a jövőben következmények nélkül, hogy ezeket az eszközöket politikai célra, visszaélésszerűen használják.
Külön kedvencünk a törvényben az a rendelkezés, ami szerint az új szolgálati életpályamodellnél a beosztáshoz fog kötődni a rendfokozat. Ilyen szempontból például a tábornokok is, mint ahogy mindenki más, ha más beosztásba kerül, alacsonyabb beosztásba, akkor a rendfokozata is követni fogja. Külön érdekes ez a tábornoki karnál, akiket egyébként a köztársasági elnök úr nevez ki, és formálisan az ő döntése az, hogy kit nevez ki, és kit nem nevez ki, a törvénybe egyszerűen beleírták, hogy ilyenkor a köztársasági elnök majd vissza fogja vonni a tábornoki kinevezést. Hogy jól értsék: ha valaki megyei főkapitányból az öt év lejárta után, mondjuk, városi kapitány lesz, akkor tőle a köztársasági elnöknek el kéne venni a tábornoki kinevezését, megfosztania tőle. Nagyon érdekes szituációt fog hozni, ha esetleg a köztársasági elnök ilyenkor azt fogja mondani, hogy nem, akkor nem tudom, a törvényt hogy fogják végrehajtani, de ezen is látszik, hogy ilyen szempontból ez a része biztos, hogy végiggondolatlan volt.
Végezetül szeretnénk még egyszer tisztázni itt a parlamentben is: a kétharmados szabályokat megszavazzuk, mert formai kérdés, és nem kívánunk okot adni arra, hogy esetleg a béremelés emiatt kerüljön megsemmisítésre később. A törvénynek szóló igen kizárólag a béremelésnek fog szólni. Az általam elmondott elvi kérdéseket, azt gondolom, hogy egy következő, szakmailag tisztességes kormány meg kell oldania, és meg is fogja oldani.
Ennek a rendőrségnek el kell szakadnia ettől a parancsuralmi, egyébként a minisztertől vagy akár a miniszterelnöktől a végrehajtó állományig három telefonnal működtethető, visszaélésszerűen alkalmazható rendőrségtől, és a szakmának és a törvény tiszteletének kell lennie az igazi zsinórmértéknek a rendvédelem egész területén.
Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps az MSZP soraiból.)
