WITZMANN MIHÁLY,
WITZMANN MIHÁLY,
WITZMANN MIHÁLY, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! A második Orbán-kormány megalakulása, azaz 2010 óta a törvényhozói munka számos intézkedést tett a bajba jutott devizahitelesek megsegítése érdekében. Mielőtt rátérnék a szóban forgó törvényjavaslat főbb elemeinek ismertetésére, kérem, engedjék meg, hogy felidézzem a devizahitelesek érdekében eddig megtett kormányzati lépéseket.
Mindenekelőtt ne feledjük el megemlíteni, hogy a devizahitelek elszabadulása a Gyurcsány-Bajnai-kormányok egyik legnagyobb bűne volt. A bankárkormányok alatt száznegyvenszeresére nőtt a magyar lakosság devizaadóssága, és mintegy félmillió magyar család otthonára került jelzálog. A bankárkormányok veszélybe sodorták több százezer magyar család otthonát, megélhetését, létbiztonságát. Ha rajtuk múlott volna, akkor most családok ezrei lennének földönfutók, mert ők soha nem a magyar emberek érdekeit nézték, hanem a bankokét. Százezreket taszítottak devizaadósságba, és családok ezreit tették tönkre fizikailag, lelkileg és idegileg egyaránt.
A Fidesz-KDNP-kormány öt esztendővel ezelőtti megalakulása óta intézkedések sorát hozta a bajbajutottak érdekében. Az elmúlt években nyújtott kormányzati segítségekkel családok százezreit tudtuk megmenteni a legrosszabbtól, az otthonuk elvesztésétől, az otthonvédelmi akcióprogram keretében ugyanis eddig több mint 500 ezer család jutott valamilyen formában segítséghez. 170 ezren éltek a végtörlesztés lehetőségével, több mint 165 ezren jelentkeztek eddig az árfolyamgátba, közel 7500-an ajánlották fel ingatlanjukat a Nemzeti Eszközkezelőnek, míg 150 ezernél is többen voltak azok a családok, akiknek érdemi védelmet nyújtott a kilakoltatási moratórium.
2013. november 5-én kivételes sürgősséggel további döntések elfogadására került sor. Az akkori törvénymódosítás a folyósításkor 20 millió forint feletti összegű, illetve a 90 napot meghaladó késedelembe esett hitelszerződések esetében is megteremtette az árfolyamgátba való belépés lehetőségét. Fontos kiemelni azt is, hogy az Országgyűlés a kilakoltatási moratórium időszakát idén, azaz 2015. április 30-ig hosszabbította meg. A törvénymódosítással közel 150 ezer háztartás számára nyílt meg annak a lehetősége, hogy kedvezőbb feltételekkel, akár a törlesztőrészletek 40-45 százalékos mérséklődése mellett tudja az adósságát visszafizetni.
A devizahitelesek megsegítését célzó első törvényjavaslatot a kormány 2014. június 27-én nyújtotta be az Országgyűlésnek „a Kúriának a pénzügyi intézmények fogyasztói kölcsönszerződéseire vonatkozó jogegységi határozatával kapcsolatos egyes kérdések rendezéséről” címmel. Hadd emlékeztessem önöket, hogy a tavaly júniusban elfogadott törvényjavaslat alapvetően három pilléren nyugodott. Az első az árfolyamrés kérdése volt, amellyel kapcsolatosan a Kúria egyértelműen rögzítette, hogy semmis az a kikötés, amely szerint a kölcsönt a felvételkor a deviza vételi, visszafizetésekor eladási árfolyamán kell számolni. Ennek helyébe a Magyar Nemzeti Bank hivatalos devizaárfolyama lépett. A javaslat második pillére az egyoldalú szerződésmódosítások ügye volt. Ennek értelmében az addigi, a hitelesek számára meglehetősen hátrányos gyakorlattal ellentétben a bankokra hárult az a bizonyítási teher, hogy igazolják, az általuk végrehajtott módosítások megfelelnek a tisztességesség elvének. Ez jelentette a jogalapját annak, hogy amennyiben a bank tisztességtelenül kötötte meg a szerződést az ügyféllel, úgy a jogosulatlanul szerzett hasznot vissza kell fizetnie az ügyfél számára. Az előterjesztés harmadik pillére a folyamatban lévő eljárások, árverések, perek és végrehajtási eljárások felfüggesztése volt. Ezt azzal indokoltuk, hogy nem lehet senkit olyan helyzetbe hozni, hogy miközben van egy folyamatban lévő elszámolási vita, elárverezzék a biztosítékait.
Tisztelt Képviselőtársaim! Az előttünk fekvő törvényjavaslat közvetlen előzménye a szeptemberben elfogadott úgynevezett elszámolási törvény. Az említett jogszabály a devizahitelesek mellett a forinthitelt felvett magyar családok számára is biztosította a tisztességes elszámolás lehetőségét, hiszen célja a teljes bankrendszer elszámoltatása volt. Az akkor elfogadott törvény fő szabály szerint a 2009. július 26-át követően megszűnt és a még érvényben lévő, élő szerződésekre írta elő kötelezően az elszámolás alkalmazását. Az elszámolási törvény a Magyar Nemzeti Bankot hatalmazta fel arra, hogy rendeletben szabályozza az elszámolás módját. Szintén a Magyar Nemzeti Bankot jelölte ki a törvény arra is, hogy minden egyes hitelszerződésnél és ügyfélnél ellenőrizze az elszámolást. A jogszabály azt is előírta, hogy a pénzintézeteknek a Magyar Nemzeti Bank későbbi rendelete alapján kell kiszámolniuk az adósoknak visszajáró összeget, ami a becslések szerint összességében közel ezermilliárd forintos nagyságrendet képviselt.
A törvény az elszámolás szempontjából egységesen kezelte az árfolyamrés semmissége és az egyoldalú szerződésmódosítási jogra vonatkozó kikötések érvénytelensége miatt szükségessé váló elszámolást. Eszerint az adós javára mutatkozó túlfizetést a tőketartozás terhére előtörlesztésként kellett elszámolni a pénzintézeteknek. Az elszámolási módszertan fő szabálya az volt, hogy a fogyasztót olyan helyzetbe kell hozni, hogy a szerződéskötés időpontja óta a 2014. évi XXXVIII. törvény 3. §-ában meghatározott árfolyamon, valamint a szerződéskötéskori eredeti kamatszinten történhessen meg az elszámolás. Az elszámolásról szóló értesítőt a bankoknak 2015. január 15. és január 29., illetve február 14. és február 28. között kellett elküldeniük az ügyfelek részére, attól függően, hogy a bank megtámadta-e a tisztességtelenség vélelmét korábban a bíróságon.
Itt szeretném megjegyezni, hogy az elszámolás indokoltságát támasztja alá az a tény is, hogy a magyar bankok 2010 őszéig egyoldalúan módosíthatták a szerződéseket, az ügyfél beleegyezése nélkül, minimális értesítési kötelezettségek betartása mellett, gyakorlatilag egyszerű hirdetmények kifüggesztésével.
(13.40)
Nos, hát ennek az ügyfelek számára rendkívül kényelmetlen és kedvezőtlen gyakorlatnak a felszámolása folyik jelenleg is, hiszen az új jogszabályi háttérrel az egyoldalú szerződésmódosításoknak, az ügyfelek hátrányára megállapított költség- és díjemeléseknek, a kamatemeléseknek, vagyis a bankok tisztességtelen gyakorlatának szeretnénk egyszer és mindenkorra véget vetni.
Már csak az állampolgárok tájékoztatása érdekében is érdemes hangsúlyozni még egyszer, hogy a forintosítás menetrendje a következőképpen fog megvalósulni. Januártól már az új, rögzített árfolyamon számolják a bankok a hitelesek törlesztőrészleteit. Februártól új szerződési feltételek léptek életbe, és a forintosítás időpontját is ez a dátum jelöli. Erről pedig vagy a múlt hónapban kellett, vagy most, áprilisban kell a bankoknak levelet küldeniük ügyfeleik számára, amelynek tartalmaznia kell, hogy ténylegesen mennyi pénz jár vissza a hitelesnek. A levél kézhezvétele után egy hónapon belül a bankoknak meg kell kötniük az érintettekkel az új forinthitel-szerződéseket visszamenőlegesen, február 1-jei hatállyal.
Az állampolgárok először májusban fizethetik a lecsökkentett törlesztőrészleteket, a február óta fizetett többletet pedig a bankoknak kell ekkor visszautalniuk ügyfeleik számára. A forintosítás után 60 napig, de legkésőbb július 30-ig az ügyfélnek még mindig lehetősége van felmondani az új szerződést, amennyiben az nem lenne megfelelő számára. Mint már korábban is említettem, a bankok elszámoltatásának eredményeként közel 1000 milliárd forint jut vissza a magyar családokhoz, ezzel pedig véget ér az az apróbetűs időszak, ami eddig tapasztalható volt, és végre kiszámíthatóvá válnak a hitelfelvevők számára is a feltételek, illetve azokon csak jóval korlátozottabban lehet majd módosítani.
Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Azt gondolom, ezen intézkedéseket mindenképpen fontos volt elmondani emlékeztetőül, hiszen a mi politikai családunk volt az első, amely érdemben szembe tudott és szembe is akart nézni ezzel a széles körű társadalmi-gazdasági problémával. Ugyanakkor a jogalkotás során körültekintően kellett eljárnunk, hiszen vigyáznunk kellett arra, nehogy kiöntsük a vízzel együtt a gyereket is a vödörből. Mondom mindezt azért, mert különösen az ellenzék részéről sokszor hallani olyan felelőtlen megállapításokat, amelyeket mindenféleképpen helyre kell tenni.
Jobbikos képviselőtársaim például előszeretettel hangoztatják, hogy a tisztességtelen devizahitelszerződéseket semmisnek kellett volna nyilvánítani. Csak arról feledkeznek el, hogy a semmisség kimondása azzal járt volna, hogy a hiteleseknek vissza kellett volna ezáltal fizetni a banknak lakásuk árát (Z. Kárpát Dániel: Ez nem igaz.), és ha lehet, még rosszabb helyzetbe kerültek volna, mint előtte, mert az otthonukat is elveszítették volna. (Z. Kárpát Dániel: Ez így nem igaz.) Köszönöm, végigmondanám, és akkor lesz módjuk reagálni. (Z. Kárpát Dániel: Parancsoljon!) Ezért mindig, amikor jól csengő, populista, kimondjuk-megoldjuk típusú megoldási javaslatokkal találkozunk, akkor, azt hiszem, érdemes tízig elszámolni, tisztelt képviselőtársaim, és átgondolni, hogy ezzel vajon csak a népszerűségünknek használunk vagy tényleges segítség nyújtásában gondolkodunk.
Most pedig engedjék meg, hogy röviden magam is összegezzem a javaslat főbb pontjait. Az előttünk fekvő törvényjavaslat célja az, hogy az elmúlt időszak gyakorlati tapasztalatai alapján külön nevesítse azon magatartási formákat, amelyek megalapozzák a felügyelet, a Magyar Nemzeti Bank ellenőrzési eljárását. Erre azért is van szükség, mert adott esetben azok az elszámolási törvény rendelkezéseinek nem felelnek meg, és a fogyasztókat is nagy számban érinthetik. Emellett cél az is, hogy az elszámolás vitatására a megfelelő részletszabályok rendelkezésre álljanak.
A törvényjavaslat emellett hatékonyabbá teszi a Pénzügyi Békéltető Testület eljárását és a bíróság eljárását is azáltal, hogy az eljárási szabályokat pontosítja, illetve kiegészíti, elkerülve ezáltal a gyakorlatban esetleg kialakuló értelmezési nehézségeket. Az elszámolási törvény módosításában foglaltak alapján azok a pénzügyi intézmények, amelyeknek az elszámolási kötelezettség teljesítéséhez szükséges információk nem állnak teljeskörűen rendelkezésre, becslési módszertan alkalmazásával készíthetik el az elszámolást. A becslési módszertan jogszerű alkalmazására a Magyar Nemzeti Bank fogyasztóvédelmi ellenőrzési eljárása terjed ki.
Az elszámolási törvény módosítása rendezi azt a helyzetet is, amikor többen vitathatják az elszámolást, például az adóstárs vagy akár a kezes. Ilyenkor a Pénzügyi Békéltető Testületnek és a bíróságnak már nem kell még egyszer érdemben elbírálni a panaszt, ezzel rövidülhet az ügymenet. Előfordulhat ugyanakkor olyan eset is, amikor az elszámolást egy másik okból vitatják, ebben az esetben azt kell elbírálni a panaszeljárások egyesítése mellett.
Az elszámolási törvény módosításával lehetővé válik, hogy a Pénzügyi Békéltető Testület előtti eljárásban csak akkor kerüljön sor meghallgatás tartására, ha azt a békéltető testület indokoltnak tartja. Ennek pedig az az oka, hogy az elszámolás helyessége, illetve a fogyasztó vagy a pénzügyi intézmény által állított tények írásos formában rendelkezésre állnak. A meghallgatás nélküli eljárást ugyanígy indokolt fő szabállyá tenni a bírósági eljárást illetően is.
A javaslat abban is módosítja az elszámolási törvényt, hogy a bíróság ne állapíthassa meg a helyes elszámolást, hanem kizárólag azt vizsgálhassa, hogy a pénzügyi intézmény elszámolása, illetve a Pénzügyi Békéltető Testület határozata megfelel-e a jogszabályoknak. Ha a bíróság azt állítja meg, hogy a pénzügyi intézmény elszámolása nem felel meg a jogszabályoknak, akkor a békéltető testület jogszabálysértő határozatát hatályon kívül helyezi, és a pénzügyi intézményt új elszámolás készítésére kötelezi. Amennyiben az elszámolást a Pénzügyi Békéltető Testület állapította meg, akkor pedig a testületet kötelezi új eljárás lefolytatására.
Az elszámolási törvény módosítása lehetővé teszi azt is, hogy a polgári nemperes eljárás során a beadványokat űrlapon kelljen benyújtani, amennyiben a beadvány benyújtása céljából űrlap kerül rendszeresítésre. A javaslat nevesít néhány olyan magatartási formát, amely a Magyar Nemzeti Bank által lefolytatható ellenőrzési eljárás alapjául szolgálhat. Ilyen magatartás különösen a pénzügyi intézmény által folytatott olyan gyakorlat, amely az elszámolási kötelezettség teljesítésének elhárítására, illetve az elszámolás iránti igények benyújtásának megakadályozására irányul.
A törvényjavaslat kiterjed a megakasztott végrehajtási eljárások folytatásának lehetséges időpont-módosítására is. Ennek oka, hogy folyamatban van a családi csődvédelem szabályozásának előkészítése, amely szabályozás várhatóan azt a személyi kört fogja érinteni, akiket az elszámolási törvény 41. és 43. §-a is érintene, így indokolt, hogy a családi csődvédelem szabályainak elfogadása és hatálybalépése előtt ezek a végrehajtási eljárások még ne kerüljenek folytatásra.
Tisztelt Képviselőtársaim! A fentiek alapján azt gondolom, hogy a pontosító és a gyakorlat szülte módosítások mindenképpen indokoltak annak érdekében, hogy a hitelesek felé történő banki elszámolás zökkenőmentesen, illetve visszaélések nélkül tudjon lezajlani. Ezért tisztelettel kérem önöket, hogy támogassák a törvényjavaslatot.
Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Szórványos taps a kormánypárti padsorokban.)
