FARKAS GERGELY,
FARKAS GERGELY,
FARKAS GERGELY, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt jelen lévő Képviselők! A Jobbik-frakció nevében a támogatásáról tudom biztosítani a kormánypártokat, illetve a benyújtó képviselőket a javaslat kapcsán. De a kérdés, amit nekem is fel kell tennem, hogy miért csak most. Miért csak most nyújtották be ezt a javaslatot? Ugyanis a probléma nem most született, egy több éve fennálló javaslatról van szó, olyannyira, hogy a Jobbik szó szerint benyújtotta 2013. január 18-án a diákmunkával kapcsolatos, a passzív hallgatók jogviszonyát rendező törvényjavaslatot, amely javaslatot önök elutasítottak annak idején.
(20.30)
Bízom benne, hogy a kormány részéről is hasonló jellemfejlődésnek lehetünk majd tanúi, mint amiről tanúbizonyságot tettek a kormánypárti képviselők, ugyanis két és fél évvel ezelőtt önök a mi javaslatunkra - tudnám idézni a jegyzőkönyvi hivatkozást is, de nem szeretném ezzel húzni az időt - azt mondták, hogy nem életszerű, ez egy tudatos döntés az önök részéről, hogy igenis az aktív és a passzív hallgató között különbséget tesznek, és számos más, most már szerintem önök szerint is viccesnek hangzó érvet hoztak fel, hogy miért is nem lépik meg ezt a tényleg több tízezer fiatalt érintő lépést. Most szerencsére eljutottak odáig, hogy önök nyújtották be ezt a javaslatot, és így szerencsére úgy tűnik, hogy a többi ellenzéki párt támogatásával együtt egy konszenzusos javaslatként kerülhet elfogadásra.
Tényleg a legfontosabb kérdés, hogy miért csak most. Félreértés ne essék, itt nem a Jobbik részéről érzem én ezt sérelemnek, hanem tudni kell azt, és igenis hangozzon el itt is, hogy számos szakmai szervezet követelte ezt, a munkástanácsok ifjúsági szervezetétől kezdve a Diákész, az ISZOSZ, a HÖOK, számos olyan szervezet, aki jól látja a fiatalok problémáit, és tapasztalták azt, hogy igenis ez egy indokolatlan megkülönböztetés a passzív és az aktív hallgatók között is, hiszen nagyon sok esetben a passzív hallgatóknak egy felmérés szerint a 70 százaléka azért passziváltatja magát, mert egyszerűen nincs pénze a tanulmányai folytatására.
Tehát logikus, hogy segítsük elő az ő munkába állásukat, és ennek igenis egy olyan lehetősége az iskolaszövetkezet, amely biztosítja a jogi környezetet, biztosítja azt, hogy őt ne verjék át a munkaadók. Tehát számos szempontból ez a hungarikumnak számító iskolaszövetkezeti rendszer igenis előnyös a fiatalok számára, és megérdemlik a passzív hallgatói jogviszonnyal rendelkezők is, hogy ilyen módon tudjanak dolgozni, ezáltal pénzt gyűjteni a tanulmányaik későbbi folytatására.
Én tehát azt szeretném kérni, hogy legyen meg az a nyitottság önökben, hogy ha már tegnap itt egyébként a kormánypárti képviselők napirend előtti felszólalásában is azt hallhattuk, hogy a konszenzuskeresés milyen fontos, és igenis erre kell törekednie ennek az Országgyűlésnek, akkor legyen meg önökben az a készség is, hogy akár a Jobbik, akár más ellenzéki pártok javaslataira is nyitottak lesznek, és mondom még egyszer, ne a mi érzékenységünk szempontjából, hanem például ebben a konkrét esetben két és fél évet vesztegettünk el, és két és fél év alatt több tízezer fiatal nem tudott élni ezzel a lehetőséggel, indokolatlanul kizárták ebből a lehetőségből.
Ez tehát a legfontosabb. Én nem szeretnék olyan távoli vizekre evezni, mint azt Gúr Nándor megtette, de egy kis kitérőt engedjenek meg. Ha már a diákmunkáról beszélünk, akkor azt is hozzá kell tenni - már csak azért is, mert sajnálatos módon itt, a Ház falai között nagyon ritkán esik szó a diákmunka körüli problémákról -, akkor arról is kell beszélni, hogy igenis nagyon súlyos problémák is találhatók ezen a területen, amelyekkel, mi úgy érezzük - és a fiatalok reakcióiból érezzük mindezt -, hogy nem foglalkozik kellő súllyal a kormány.
Néhány évvel ezelőtt - ki is kerestem -, körülbelül két évvel ezelőtt egy interpellációban már foglalkoztam ezzel a témával - 2012. május 21-én -, amelyben konkrét példákat soroltam fel, ami a diákmunkásokat éri, legtöbb esetben a munkaadó részéről, ritkább esetben - de ezt is ki kell mondanunk - az iskolaszövetkezetek részéről is vannak olyan dolgok, amik komoly aggályokat vetnek fel. Szegény fiatalok, akik korukból adódóan sem rendelkeznek megfelelő jogi tudással, nem tudják, hogy mit lehet ilyenkor csinálni, sokszor örülnek, hogy egyáltalán valahol el tudnak helyezkedni, valahol fizetnek az ő munkájukért, ezért sokszor a szavukat sem merik felemelni ezen visszásságok ellen, ők nagyon kiszolgáltatott helyzetben vannak.
Én azt kértem számon a kormányon, hogy miért nem teremtik meg annak a lehetőségét, amellyel tudják ezeket a fiatalokat segíteni. Igenis létre lehetne hozni akár egy olyan panaszbejelentő központot, bármilyen lehetőséget, ahol a fiatalok akár anonim módon meg tudják tenni a panaszaikat. Igenis lehetne, mondjuk, a köznevelési rendszeren belül is, akár középiskolában egy-két órát arra szánni, hogy felkészítsék a fiatalokat, hogy a diákmunka kapcsán mikről kell tudniuk, milyen jogszabályi lehetőségeik vannak, mikkel kell tisztában lenniük, és még számos lehetőség lenne. Ahelyett, hogy a kormánnyal, mondjuk, egy érdemi párbeszédet tudtunk volna folytatni arról, hogy milyen lehetőségek lennének, ezek közül melyik releváns, melyik felesleges, melyik megvalósítható, melyik nem, azt a kioktató választ kaptam, hogy gyakorlatilag minden rendben van ezen a területen. Gyakorlatilag fel is olvashatom ezt a választ: „Amint látja - reagálta ezt Cséfalvay Zoltán államtitkár úr -, szabályozási, jogi és ellenőrzési keretek és feltételek garantálják azt, hogy a lehető legminimálisabb legyen a visszaélés vagy ne legyen visszaélés a diákmunkában.”
Nem ezt tapasztaljuk, hanem azt tapasztaljuk a panaszokból, hogy igenis vannak visszaélések. Mondom még egyszer, én a hozzáállást tartom itt bántónak, hogy nem a párbeszédre nyitottság nyilvánult meg ebből, hogy igenis mit tudunk még tenni, hogy segítsük ezen fiatalokat, mit tudunk még tenni az ő érdekükben, hanem a kioktató válasz, hogy minden rendben van ezen a területen, nincs mit tennünk, a jogszabályi környezet adott, örüljenek a fiatalok, hogy van hol dolgozniuk.
Ebben kérnék az önök részéről nyitottságot, akár egy párbeszéd megindítását az ellenzéki pártokkal vagy a szakmai szervezetekkel, hogy hogyan tudunk még segíteni ilyen téren a fiataloknak. Úgy, ahogy most ezzel az apró módosítással is több tízezer fiatalnak tudunk segítséget nyújtani, úgy igenis hiszem azt és tudom azt, hogy további jogszabályváltozásokkal vagy igenis akár kampányok beindításával tudjuk segíteni ezeket a fiatalokat, hogy még inkább biztosított legyen, hogy normális körülmények között, a jogbiztonságot megteremtve minél jobb körülmények között tudjanak diákmunkát végezni.
Összefoglalva tehát támogatjuk ezt a javaslatot, nemcsak a diákmunkára vonatkozó részét, hanem a másik részét is. Én főképp a diákmunkával kapcsolatban mondtam el az észrevételeimet, de a javaslat egészét tudjuk támogatni. Ugyanakkor arra kérem a jelen lévő kormánypárti képviselőket, hogy legyenek nyitottabbak az ellenzéktől vagy a szakmai szervezetektől jövő észrevételekre, hisz ezzel a fiataloknak tudunk segíteni, és konkrétan a diákmunka kapcsán is legyenek nyitottak abban, hogy ezen a területen még inkább olyan lépéseket tudjunk tenni, ami segíti az ezen a területen részt vevő fiatalok munkavégzését, mert igenis úgy érezzük, hogy van még teendő ezen a területen.
Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik soraiban.)
