GÚR NÁNDOR,
GÚR NÁNDOR,
GÚR NÁNDOR, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök úr. Kicsit meglepődve hallgattam a képviselőtársamat, amikor majdnem győzelmi jelentéseket mondott a pályakezdő fiatalok életének, sorsának alakulásáról. El kell mondanom néhány gondolatot, hogy tisztábban lássunk ennek a történetnek a kapcsán, és nyilván olyan gondolatokat mondok el, amelyek természetesen ehhez a törvénytervezethez illeszthetőek.
Az első az, hogy visszaemlékezünk Orbán Viktor öt évvel ezelőtti szavaira, más fideszes képviselők szavaira. Azt mondják, harsogják: egymillió új munkahely a gazdaságban, a versenyszférában. Ez azért fontos tételmondat, mert nyilván, ha a versenyszférában születtek volna új munkahelyek, mondjuk, öt év távlatában 500 ezer… Persze, a kormányszóvivő képes arra, hogy ilyet mondjon, leírasson, hirdetésbe tetessen, amikor a valósággal semmilyen összhangban nincs ez a számadat. Ha ez bekövetkezett volna, akkor nem hagyták volna el százezrével Magyarországot. Nem lett volna annyi gazdasági menekült, mely gazdasági menekülteknek messze döntő többségét a fiatalok adják.
Csak azért, hogy a logika követhető legyen, hozzá kell tennem rögtön azt is, hogy azok a fiatalok, akik így kényszeredett helyzetükből fakadóan elhagyták az országot a saját családjuk megélhetése érdekében, és egy évnél nem régebben dolgoznak külföldön, a magyar statisztikában, amire ön hivatkozik, szerepelnek. Magyarul: száműzték, gazdasági menekültté tették őket, és mivel odakinn munkalehetőséget kapnak és pénzt keresnek, akik nem egy évnél régebben teszik folyamatosan mindezt, hanem egy éven belül, azok a magyar statisztikában szerepelnek mint foglalkoztatottak.
Ön arról beszél, hogy, mondjuk, egy 2010-es állapothoz képest 40 ezer fős növekményről lehet számot adni a fiatalok esetében, itt a 15-24 éves korosztályt érinti ez a számadat, ezzel szemben, ha megnézzük, hogy mennyien vannak, akik külföldön kényszerültek munkát vállalni és ebben a magyar statisztikában benne vannak, már eltűnt ez a 40 ezer, sőt már mínuszban vagyunk. (Boldog István: Nálatok már elkezdődött!) Ezt a mínuszt még tovább növeli az is, csak hogy érthető és világos legyen, hogy ha van munka, akkor az a munka igazából a közfoglalkoztatás szintjén jelenik meg, ebben többletfoglalkoztatást tudnak felmutatni, és ebben is a 15-24 éves korosztály több tízezer fővel érintett.
Ha most ezt a logikai sort summázzuk, az esszenciáját megfogalmazzuk, az látszik, hogy sajnálatos módon ez a korosztály nem pozitív haszonélvezője, hanem kárvallottja, elszenvedője ennek a történetnek, mármint annak a történetnek, amit önök az elmúlt öt esztendőben csináltak Magyarországon.
(20.20)
Ha a statisztikai számokról beszélünk tehát: az nem a magyar kormány érdeme, ha ebben a korcsoportban, korosztályban lehet többletet kimutatni, foglalkoztatási többletet kimutatni, hanem a külföldön dolgozók, a külföldön foglalkoztatók érdeme, a külföldön munkát adók érdeme. Magyarországnak, nem Magyarországnak, a magyar kormánynak inkább szégyenkeznivalója van a tekintetben, hogy nem biztosított munkalehetőséget ezen fiataloknak, és kényszeredett módon el kellett hagyniuk az országot. Ennyit bevezető gondolatokként a munkaügyi statisztikákról.
A másik része a dolognak, ami konkrétan az iskolaszövetkezetek keretei közötti munkavégzéshez kapcsolódik, az egy mondattal úgy kerülhetne megfogalmazásra, hogy helyes az az út, amely tekintetében öt év elteltével eljutottak odáig, rengeteg szakmai szervezet inspirációjára, jelesül nem szakmai szervezetként, hanem politikai pártként a Magyar Szocialista Párt is többször kezdeményezte ennek a folyamatnak a beteljesedését, tehát egy hiányosság korrigálását tették meg, de ehhez öt év kellett, hogy idáig eljussanak.
A passzív jogviszony keretei közötti pozitív diszkrimináció - azt hiszem, így fogalmazott államtitkár úr - az én értékítéletem szerint helyénvaló. Helyénvaló már csak abból a megfontolásból is, hogy azok a diákok, hallgatók, akik mondjuk, adott esetben egy féléves időintervallumra ilyen, olyan, amolyan megfontolásból vagy kényszerből szüneteltetni kényszerülnek a hallgatói jogviszonyukat, azok esetében tényleg adott esetben és nagyon sok esetben ma megélhetési problémát jelent ennek a fél évnek az áthidalása.
Hogy megélhetési problémát jelent, az meg megint visszavezethető az önök kormányzásának a mikéntjére, mert rengeteg olyan család van ma Magyarországon, ahol ha mondjuk, több gyermek felsőoktatási intézményben kíván tudást elsajátítani, tanulni, akkor nem biztos, hogy erre sort tud keríteni, egyszerűen abból fakadóan, hogy a családok döntő többsége ezt nem képes finanszírozni. Önök elég hangosan kiabáltak akkor, amikor néhány ezer forintos tandíj bevezetésére került annak idején sor, most meg, ha megnézzük, mondjuk, hogy egy szemeszternek milyen költségei vannak, akkor bizony ezeket nem ezerben, nem tízezerben, hanem százezer forintokban kell mérni. Egy szó, mint száz, olyan helyzetet hívtak életre és idéztek, amely tekintetében minden megszerezhető forint ilyen értelemben akár az aktív, akár a passzív jogviszony keretei között lévő hallgató számára igen fontossá vált. Tehát ebből fakadóan azt gondolom, hogy abszolút helyes, szükségszerű, megkésett annak a hiánynak a pótlása, hiányosságnak a korrigálása, amire most itt e tekintetben sor kerül.
A másik része a törvénytervezetnek a megváltozott munkaképességű embereknek a munkaerő-kölcsönzésével kapcsolatos dolgokat érinti. Abszolút módon helyeslem és támogatom azt, hogy nemcsak a kölcsönbe adónak, hanem a kölcsönbe vevőnek is be kell tartania az egyenlő bánásmóddal kapcsolatos előírásokat és rendelkezéseket. Ez így helyénvaló, mert így gyakorlatilag az a helyzet hívódik életre, ami egyébként más normál jogviszonyok keretén belül, nem a megváltozott munkaképességű foglalkoztatáshoz illesztetten, hanem más egyéb jogviszonyok vonatkozásában. Gyakorlatilag ugyanazok a szabályok lépnek érvénybe, hatályosulnak, ezért ez támogatandó.
Viszont van egy tisztázatlan kérdés, legalábbis előttem. Segítsenek benne, lehet, hogy én nem látom jól. A statisztikai létszámba való beszámításnál az olvasatom szerint a kölcsönbe vevőnél történik meg mindez. A törvénytervezet indoklásában viszont a kölcsönbe adónál történik meg a beszámítás. Ha én jól olvasom, akkor e tekintetben ellentmondásosság van. Gondolom, nem kívánják statisztikai értelemben vetten a kölcsönbe adónál is meg a kölcsönbe vevőnél is beszámítani mindezt. Gondolom, nem akarnak csúsztatással további statisztikai módosításokat eszközölni, és a foglalkoztatotti létszám tekintetében olyan kimutatást életre hívni, amelyek nem helytállóak. Úgy, ahogy azt teszik ma is persze, mint jeleztem, maga a kormányszóvivő hirdetésein, leírt mondatain keresztül vagy megíratott mondatain keresztül. Jó lenne, ha egzakt lenne, egyértelmű lenne, és természetszerűleg csak egy helyen kerülne beszámításra statisztikai értelemben vetten is mindez.
Ugyanez természetesen kiterjed a rehabilitációs hozzájárulás megfizetésére is. Ki az - a kölcsönbe adó vagy a kölcsönbe vevő -, aki megfizeti? Hiszen ez egy jelentős összeg, ez évente fejenként 964 500 forintos nagyságrend. Tehát egy nagy összeg. Nem mindegy egyrészt, hogy ki fizeti meg, és természetszerűleg csak egyvalaki, és nem mindkettő.
Összegezni - gyakorlatilag két gondolattal - úgy tudnám a dolgokat, hogy az aktív és a passzív jogviszony keretei közötti pozitív diszkrimináció elvét érvényesítve a passzív hallgatói jogviszonyhoz illesztetten a Magyar Szocialista Párt részéről támogatható. Mondom, az összes kitételt, aggályt most nélkülözve támogatható. A másik esetben viszont a megváltozott munkaképességű emberek munkaerő-kölcsönzéséhez illesztetten úgy érzem, tisztázandó az, amit az előbbiekben felvetettem. Nem lenne baj, ha most itt a vita keretei között egyértelművé válna mindez, hogy nyugodt lelkülettel lehessen továbblépni ennek a kérdésnek a kapcsán.
Azt pedig nagyon sajnálatosnak ítélem, hogy - ha nem is sokunk által, úgy látom, néhány kormánypárti képviselő jelenléte mellett - nem tudunk kormányálláspontot megismerni ebben a kérdéskörben, hiszen jó lenne az is, ha tisztán és világosan látnánk, hogy hogyan és miképpen viszonyul a kormány e tekintetben. Jó lenne, ha a Parlament falai között - ha már ahhoz hozzá is szoktunk, hogy bizottsági tárgyalások időszakában a kormány képviselői azt mondják mindig, hogy nincs kormányálláspont, tárcaálláspontot tudunk mondani, de amikor a Parlament falai közé kerül már valami, nem a bizottsági ülések keretei közötti tárgyalásra kerül sor, akkor jó lenne, ha a törvénytervezetekhez illesztetten lenne kormányálláspont. Úgyhogy nagy tisztelettel a jövőre nézve szeretném kérni nemcsak ennek a törvénynek, hanem egyéb más törvényeknek a tárgyalásához illesztetten is, hogy ennek a hiátusnak, ennek a hiányosságnak a kikerülése érdekében a kormány tegye a dolgát, tegye mindazt, amit kell, és legyenek álláspontjai a Parlament falai előtt akkor, amikor a Parlament falai előtt a törvény vitájára sor kerül.
Nem húzom tovább az időt, ha szükségszerű, akkor majd újabb kétperces vagy normál időkeret keretei közötti gombnyomással jelzem az igényt. Arra szeretném kérni képviselőtársaimat vagy államtitkár urat, hogy a tisztázatlan kérdésre, kérdésekre próbáljon meg választ adni. Egyébként pedig mindent, ami jó, azt a Magyar Szocialista Párt e tekintetben támogatni fogja. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)
