SZATMÁRY KRISTÓF
SZATMÁRY KRISTÓF
SZATMÁRY KRISTÓF (Fidesz), a napirendi pont előadója: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Képviselőtársaim! Az idő előrehaladtára tekintettel megpróbálnám röviden összefoglalni a törvényjavaslat tartalmát. Mint talán képviselőtársaim előtt is ismert, Magyarországon évente átlagosan 180-200 ezer diák vállal valamilyen alkalmi munkát, akiknek jelentős része, körülbelül 130 ezer fő iskolaszövetkezetekben dolgozik. Az iskolaszövetkezeti foglalkoztatás speciális, atipikus foglalkoztatási forma, amely éppen rugalmassága miatt képes a tagok igényeihez, képzettségéhez, időbeosztásához igazodva tapasztalatokat és legális pénzszerzési lehetőséget biztosítani a tanulóknak, hallgatóknak.
Az iskolaszövetkezet célja tehát, hogy tagjainak jövedelemszerzési lehetőséget biztosítson, rendeltetése a tanulók, hallgatók munkalehetőségeinek megteremtése. Ez a cél egyébként összhangban áll a kormány azon törekvésével, amely a fiatal munkavállalók elhelyezkedését állami eszközökkel, járulékkedvezményekkel és egyéb módon igyekszik biztosítani. Ez a pozitív megkülönböztetés egyébként megfelel az Alaptörvényben fogalmazott alkotmányos elveknek, amelyek alapján az államnak lehetősége van arra, hogy az esélyegyenlőség előmozdítása érdekében az egyes hátrányos helyzetű csoportokat pozitívan megkülönböztesse. Ha ideidézhető az Alaptörvény ez irányú cikkelye, az arról szól, hogy a fiatalkori munkanélküliség visszaszorítása, a fiatalok foglalkoztatásának minél szélesebb körű megvalósítása érdekében az Országgyűlés, egyébként a kormány is már jó néhány intézkedést hozott. Az Alaptörvény Magyarország esélyegyenlőségének megvalósítását külön intézkedésekkel segíti az Alaptörvény 15. cikk (4) bekezdése szerint.
A most benyújtott törvényjavaslat egyébként egy szabályozási hiányosságot kíván korrigálni, ami jelenleg abból adódik, hogy a nappali tagozatos hallgatói jogviszonyt szüneteltető hallgatók nem kapják meg ugyanazokat a kedvezményeket az iskolaszövetkezeteken keresztül történő munkavégzésük során, mint az aktív jogviszonnyal rendelkezők.
Csak néhány adat egyébként, hogy hány diákot érint. A 2012/13-as őszi félévben nappali munkarendben 258 ezer körül, a 2012/13-as tavaszi félévben 234 ezer hallgatói képzést jelentettek be a felsőoktatási információs rendszerben. Ezen hallgatók közül egyébként őszi időszakban 25 ezren, a tavaszi félévben 24 ezren voltak passzív állományban, tehát az állapítható meg, hogy körülbelül ez a passzív állomány 9,9-10,3 százaléka közötti a teljes nappali jogviszonnyal, aktív jogviszonnyal rendelkezőknek. Ezen hallgatók természetesen a passzív állás alatt is megélhetésükről maguk kell hogy gondoskodjanak, tekintettel arra, hogy a passzív félév alatt nem részesülnek felsőoktatási intézmény által biztosított juttatásokban.
A törvényjavaslat célja tehát az, hogy ezen passzív jogviszonnyal rendelkező tanulók és hallgatók is megkapják ugyanazokat a kedvezményeket az iskolaszövetkezeteken keresztül történő munkavégzés során, mint aktív jogviszonnyal rendelkező társaik. Ugyanakkor a törvényjavaslat igazodik a 2011. évi CLVI. törvény 462/B. §-ában rögzített feltételekhez, amely arról szól, hogy az aktív jogviszonyhoz hasonlóan a passzív jogviszonnyal rendelkező tanulók és hallgatók is megkapják ugyanazokat a kedvezményeket az iskolaszövetkezeteken belül; itt azzal a megkötéssel, hogy a 25. életévüket még nem töltötték be.
Azt gondolom, hogy ezen törvényjavaslat amellett, hogy valóban talán csak egy eddig fel nem tárt hiányosságra utal, a fiatalok munkához jutásán keresztül a fiatalkori munkanélküliség elkerülésének segítésében is nagyon komoly eredményeket hozhat.
A törvényjavaslat második fele egy tisztább, átláthatóbb helyzetet hoz a megváltozott munkaképességű munkavállalók érdekeinek figyelembevételével. Ez alapvetően nem a diákmunkára vonatkozik, hanem a munkaerő-kölcsönzőkön keresztül foglalkoztatott munkavállalókat érinti. A törvényjavaslat szeretne gátat szabni a rehabilitációs hozzájárulással kapcsolatos foglalkoztatási visszaélésekkel kapcsolatban. A törvényjavaslat két törvényt módosít: az egyenlő bánásmódról szóló törvényt és a rehabilitációs törvényt.
A magyarországi gyakorlatban a munkavállalók még mindig alacsony számban alkalmaznak sajnos - az Európai Unióhoz mérten - megváltozott munkaképességű munkavállalókat, különösen igaz ez egyébként a munkaerő-kölcsönzés területén. Amíg a foglalkoztatottság az elmúlt években lendületesen bővült, a munkanélküliség csökkent, a hátrányos helyzetűek tekintetében továbbra is nagy kihívásokkal állunk szemben. Ezen kívánna érdemben segíteni a törvényjavaslat.
A munkaerő-kölcsönzés mint foglalkoztatási forma egyébként hasonló nagyságrendű, mint a diákmunka, körülbelül 130 ezer embernek biztosít munkalehetőséget. A célkitűzés az, hogy ennek keretében is biztosítva legyen a megváltozott munkaképességűek törvényben előírt foglalkoztatási aránya. Jelenleg ez az elv annyiban sérül, hogy a foglalkoztatási kötelezettség a kölcsönbe adó cégek számára van előírva, azonban a munkavállalók munkáját igénybe vevő - zárójelben: elsősorban nemzetközi - cégek mint kölcsönvevők törvényi kötelezettség hiányában eddig nem voltak érdekeltek abban, hogy a megváltozott munkaképességű dolgozók munkáját igénybe vegyék, számukra a munkavégzési lehetőséget biztosítsák, sőt sok esetben kifejezetten elutasították az ilyen személyek foglalkoztatását. Ezáltal a kölcsönző cég hiába rendelkezett egyébként ilyen munkavállalókkal, nem tudta az érintett dolgozói kört elhelyezni. Elhelyezés hiányában vagy befizette önmaga a rehabilitációs hozzájárulást, vagy sok esetben valós munkavégzéssel nem tudta őket foglalkoztatni.
Ezt a kiskaput kívánjuk a benyújtott törvényjavaslattal bezárni, amelynek eredményeképpen reményeink szerint több ezer fővel bővülhet a valós foglalkoztatottsága a megváltozott munkaképességűeknek. A javaslat kimondja, hogy a jövőben az egyenlő bánásmód követelményének a munkaerő kiválasztására vonatkozó része tekintetében a kölcsönvevő és a kölcsönbe adó egyetemlegesen felelős, így egy-egy munkavállaló visszaküldése - idézőjelben - vagy fel nem vétele a szolgáltatást igénybe vevő felelősségévé is válik. Másrészt a javaslat eredményeképpen a rehabilitációs hozzájárulás fizetési kötelezettsége a tényleges munkáltatónál jelentkezik, aki a gyakorlatban is reményeink szerint a megváltozott munkaképességűeket a jövőben kénytelen lesz foglalkoztatni.
Bízunk benne, hogy a benyújtott törvényjavaslat mind a diákszövetkezetek, mind a munkaerő-kölcsönzés tevékenységére vonatkozólag pozitívan járul hozzá a foglalkoztatás további bővítéséhez, ezért kérjük képviselőtársaimat, hogy támogassák a javaslatot.
Köszönöm szépen a figyelmüket.
