VOLNER JÁNOS
VOLNER JÁNOS
VOLNER JÁNOS (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Engedelmükkel, képviselőtársaim, némi egyéb irányú kitérő után én vissza szeretnék térni a szakmai részletekhez a törvényjavaslatnál.
Fontosnak tartom azt elmondani, államtitkár úr, amit már megtettünk más energetikai törvényeknél is, hogy az államnak, magának a kormánynak definiálnia kellene, hogy milyen ágazatokba kíván beavatkozni, és ezt milyen eszköztárral, milyen módon teszi. Nem tudom, már hányadszor van az Országgyűlés előtt a villamosenergia-törvény vagy a gázellátásról szóló törvény, folyamatosan módosítgatjuk ezeket a jogszabályokat. Az idő előrehaladtával természetesen előfordulhat, hogy például visszavesszük a stratégiai gáztározókat, és ezért a törvényekhez kell nyúlni, de túl sokszor kerülnek ide ezek a törvények, folyamatosan átírjuk az energetikára vonatkozó szabályokat. Nem kis részben ennek a bizonytalanságnak az az eredménye ebben a hosszú megtérülési idővel működő ágazatban, hogy nemes egyszerűséggel lecsökken a beruházási ráta, hiszen bizonytalan gazdasági környezetet jelent Magyarország, erősen a kormány önkényétől függ, hogy megéri-e Magyarországra beruházni vagy sem.
Ennél a javaslatnál azt láthatjuk, hogy nincs stratégiai tervezés a javaslat mögött, hiszen hol erre, hol arra megy a kormány, ezekre részletesen ki fogok itt térni, illetve nem is koherens a kormány energiapolitikája ezen a szinten.
Először meg kell határozni, hogy egy ilyen törvényjavaslatnak, mint ami most előttünk fekszik, mi lehet a célja. Én alapvetően két célt látok itt: az egyik az olcsó energia biztosítása a fogyasztók részére, ami a lakosság számára is fontos és a megtelepedett termelő vállalatok számára is fontos, a másik pedig az, a bányajáradékra vonatkozó részek erre vonatkoznak, hogy a bányajáradék révén költségvetési bevételre, lehetőség szerint minél nagyobb költségvetési bevételre tegyen szert az állam. Érdemes megnézni, hogy ennek a stratégiai tervezésnek eleget tesz-e az állam, és ha igen, milyen mértékben.
Érdemes a kollégák által már megemlített makói gázmezők kérdését megnézni - ahonnan nyilvánvalóan rétegrepesztéses technológiával lehet fölhozni, ha egyáltalán föl lehet hozni a közeli jövőben a nagy mélységben fekvő, egyébként elképesztően nagy földgázkészletet -, mi is volt emögött a stratégiai szándék.
Azt lehetett látni, hogy hosszabb távon előre gondolkodtak piaci alapon működő cégek a magyar államnál. Először észak-amerikai cégek, amerikaiak, kanadaiak kutatták ezt a területet, majd pedig egy szerb társaságon keresztül a makói gázmezők átkerültek a Gazprom tulajdonába, gyakorlatilag ilyen módon elveszítettük ezt a lehetőséget, és most egy olyan területet próbál a kormány szabályozni, ami fölött már a magyar állam nem igazán rendelkezik létjogosultsággal, illetve nem tudja ezt a területet ténylegesen saját javára fordítani ennek az országnak.
Nagyon fontosnak tartom azt is elmondani, körülbelül fél évvel ezelőtt volt itt egy másik törvényjavaslat, amikor veszettül védte a kormány azt az álláspontot, hogy a növelt hatékonyságú művelési eljárásokban felszínre hozott kőolaj bányajáradéktól mentes legyen. Nem tudom, emlékszik-e államtitkár úr erre az esetre. Meggyőződésem szerint együtt kellett volna ezzel a jelenlegi törvényjavaslattal tárgyalni a kettőt, hiszen teljesen összefügg a két probléma. Társadalmilag mind a kettő egyébként egy igazságtalanság irányába mozgó törvényjavaslat volt, ez a jelenlegi is az.
Az a kérdés, hogy az olcsó és egyben környezetkímélő közlekedési módszereket vajon ez a javaslat mennyire támogatja, és a kormány más cselekedetei ebbe az irányba hatnak-e. Egyelőre megfogalmazódtak azok a kételyek, hogy egyáltalán palagáz felszínre fog-e jönni a közeljövőben Magyarországon.
Másik oldalról én azt látom, ami már ténylegesen megvalósult adópolitikai intézkedés, hogy a kormány erősen megsarcolja a gázközlekedést Magyarországon, nőttek a jövedékiadó-terhei a gázközlekedésnek. Megjegyzem, ebben is csak a Jobbik volt az egyetlen olyan parlamenti párt, amely saját erőforrásaiból Parádsasváron egy olyan gázközlekedési nemzetközi konferenciát szervezett, amelyen Európa vezető vállalatai vettek részt és fejtették ki ebben a kérdésben a véleményüket. Az összes többi párt handabandázott, magyarázott itt mindenfélét. Mi valóban meghallgattuk a szakmát, kikértük a cégek véleményét, és megvizsgáltuk azt, hogy ténylegesen milyen előrelépési lehetőségek vannak ezen a területen. Ha palagáz Magyarországon felszínre kerül, ha lényegesebben olcsóbbá válik a földgáz, akkor azt gondolom, hogy ezen a területen is ez felhasználható lesz.
Nagyon fontos az is, most jelent meg egyébként a Gazprom elnökével az az interjú, amiből kiderül, hogy 45-50 százaléka a végleges fogyasztói árnak az a költség, amibe ténylegesen a földgáz kerül. Az összes többi költség úgynevezett rendszerhasználati díjak és egyéb, különböző árrésekből fakadó költségek. Úgy gondolom, hogy azzal a kormány előrelépett, és itt most Németh Szilárd rezsibiztos úr felé is fordulok, hogy megteremti az állami szolgáltatás lehetőségét a lakossági földgázpiacon, és egyben kiiktatja a versenyt, hiszen maga az állam lesz majd, amely ellátja a lakosságot energiával, azonban azt is látni kell, hogy ténylegesen ettől az energiahatékonysági problémák nem oldódnak meg, erre sem az előző törvényjavaslat, sem a mostani nem kínált megoldást, illetve azt is látni kell, hogy ezzel a javaslattal nem léptünk előre környezetvédelmi területen, inkább csak visszalépést jelentett, éppen az itt részletezett aggályok miatt.
Azt is fontosnak tartom elmondani, hogy az adatszolgáltatási kötelezettség, amit a gázellátási törvényről szóló részekben pontosít most a kormány, megint csak egy olyan terület, amit szerintem tovább kellene szabályozni, és tovább kellene menni ezen az úton. Többször kifogásoltuk már azt, hogy a fogyasztói árképletet most a miniszter önkényére bízta az Országgyűlés, a miniszter az, aki meghatározza az árképletet és ilyen módon a végleges árát az energiának. Ezen a területen én úgy gondolom, hogy fontos lenne változtatni, kőbe vésni, ha úgy tetszik, a szabályokat, és ilyen módon kiszámíthatóvá tenni ennek a szektornak a működését.
Arra kérem államtitkár urat, ismerve az ön pályafutását, és tudva azt, hogy nemzetközi szinten is energetikával foglalkozott, a versenyszektorban mérette meg magát, legyen kedves, képviselje a kormányon belül az általunk elmondott szakmai felvetéseket, és meggyőződésem szerint előrébb lehet jutni ezen a területen.
Nagyon fontosnak tartom azt is elmondani, államtitkár úr, hogy nemcsak az új technológiákban, a Magyarországon még meg nem honosodott technológiákban érdemes elgondolkodni, hanem azon is, hogy ha adott esetben egyes mezőkre, egyes gázmezőkre, kőolajmezőkre rátelepednek meglévő koncessziót bíró társaságok, akkor ezt a rátelepedést, ha az állam a költségvetés bevételeit szeretné a bányászat felkutatásával növelni, oly módon is meg lehet törni, hogy nagyobb hozzájárulást kérnek azoktól a cégektől, amelyek nem termelnek ki az adott területen, az adott mezőkön adott esetben kőolajat vagy földgázt, ha másképp nem megy, akkor ilyen módon megnövelni a költségvetés bevételeit. Vagy akár azt a lehetőséget is fölvetném, hogy beengedni másokat és megversenyeztetni a magyar piacon más cégeket is azért, hogy ilyen módon a költségvetés bevételeit biztosítani lehessen, és ez a fajta rátelepedés, ami a költségvetés számára nem jelent semmiféle adóbevételt, ilyen módon megtörhető legyen. Ez egy egyszerű versenypiaci helyzet feloldására tett javaslat. Azt javaslom, hogy fontolja meg a kormány, és számoljon ennek utána.
Köszönöm szépen. (Szórványos taps a Jobbik padsoraiból.)
