MAGYAR ZOLTÁN
MAGYAR ZOLTÁN
MAGYAR ZOLTÁN (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Képviselőtársaim! Nem először szólalok fel ebben a témában, és ha így folytatja a kormány ebben az ügyben az aktivitását, akkor valószínűleg nem is utoljára. Dupla aktualitása van annak, hogy most újra szót kértem. Egyrészt azért, mert elérkezett az április, és a méhészek gondjai ezzel még fokozottabban megjelentek. Másrészt pedig azért, mert a korábban felvetett problémákra semmiféle érdemi válasz nem érkezett, kizárólag mellébeszélés és ígérgetés, amiből egyébként a méhészeknek már jó ideje elegük van.
Én a Mezőgazdasági bizottság alelnökeként kértem néhány hónappal ezelőtt az ország legkülönbözőbb pontjairól érkező méhészeket, hogy vegyenek részt egy szakmai beszélgetésen, és mondják el a gondjaikat. És ahogy megígértem nekik, tolmácsoltam is ezt a Ház felé mind írásbeli kérdések formájában, mind pedig felszólalások formájában. Hát, eltelt annyi idő, hogy úgy gondolom, újra meg kell kérnem a kormányt arra, hogy határozott lépéseket tegyen ebben az irányban. Ugyanis teljesen mindegy, hogy miről beszélek, 5 kaptáros, 100 vagy 200 kaptáros méhészekről, vagy éppen Tolna, Békés, Győr-Moson-Sopron megyéből érkezett méhészekről, nagyjából mindenhol ugyanezeket a problémákat mondták el.
Itt a felszólalás elején szeretném azt hangsúlyozni, hogy nem pénzt kérnek, nem még több segítséget, anyagi forrást kérnek a kormánytól, hanem egész egyszerűen apró jogszabályváltozásokat, illetve a meglévő lehetőségek maximális kihasználását. Egyébként a méhészek szempontjából az elmúlt hat évből négy rendkívül nehéz volt, veszteségekkel terhelt. Sokuk egyébként az utolsó tartalékait éli fel, éppen ezért egyfajta vészkiáltásnak is szánom ezeket a megnyilvánulásokat. Azt tudni kell a méhészek által előállított termékekről, hogy hazánkban, azt hiszem, talán egyedülálló módon, mindig is exportképes termékeket állítottak elő, és ilyen módon nemzetgazdasági érdekünk is az, hogy jobban odafigyeljünk erre az ágazatra. De ahogy mondtam, sajnos csak mellébeszéléseket és ígérgetéseket kaptak.
Mik is a legfontosabb problémák? Ugye, a méhegészségügyi felelősök rendszere, mondhatni, egy olyan rendszer, ami egyébként jó alapokon nyugszik, és jó történelmi hagyományai vannak, de mégsem tudja betölteni teljes mértékben a szerepét, egész egyszerűen azért, mert ezek a méhegészségügyi felelősök nem főállásúak. Nem kaptak megfelelő lehetőségeket, nem kaptak megfelelő forrást és jogköröket ahhoz, hogy ellássák a feladatukat. Pedig most minden korábbinál sokkal nagyobb felelősség van a vállukon, hiszen a méhsűrűség olyan kritikus szintet ért el hazánkban, ami megnehezíti az ő feladatukat, és sokkal több méhegészségügyi kockázatot rejt magában.
Szeretnénk, ha ők főállásúak lehetnének, körzeteket kapnának, és amellett, hogy ez főállás, természetesen az ő felelősségre vonhatóságuk is jelentősen megnőne. Szeretnénk, ha kapcsolatot tartanának a jegyzőkkel, és minden esetben a jegyzőkkel egyeztetve lenne az megállapítva, hogy az adott település környékén a méhlegelők száma, a méhlegelésre alkalmas területek száma mekkora méhsűrűséget bír el, és így a szakmai és a helyi viszonyokat ismerő álláspontok egyeztetésével alakulna ki ez a szám.
Ahogy említettem, a méhsűrűség brutálisan megnőtt hazánkban. Ez részben annak köszönhető, hogy a fiatal gazda pályázatok beindultak, aminek természetesen örülünk. De itt azért áttérnék a méhészek oktatására vagy képzésére is. Hiszen az mégsem egy üdvözítendő irány, amikor valaki megkapja azt a 11 millió forintos támogatást, és mondjuk, úgy kezdi, hogy vesz belőle 6 millió forintért egy terepjárót, némi eszközt, majd csodálkozik, hogy nem működik a történet, bizony a méhek pusztulnak, és messze nem hozzák azt az elvárható minőséget és mennyiséget, amit kellene.
A támogatási rendszerrel kapcsolatos kritikákat, hibákat, problémákat is elmondtuk, komoly visszaélésekre ad lehetőséget, a méhészek javaslatait most nem tudom idő hiányában részletesen felolvasni, letettük az asztalra, válaszokat várnak. Itt szeretném aláhúzni, nem az esik nekem rosszul, hogy én mint jobbikos országgyűlési képviselő nem kaptam korrekt és egyértelmű válaszokat, hanem az esik rosszul, hogy ha az ágazat ennyire egyértelműen, konkrétan és világosan lefekteti kéréseit, igényeit, akkor ők miért nem kaphatnak érdemi válaszokat. Hangsúlyozom, egyetlen forinttal sem kerülne többe a támogatási rendszer átalakítása, mint amibe jelenleg kerül. Egész egyszerűen logikusan, igazságosabban lenne felhasználható ez az összeg.
Az oktatást már érintettem. Elképesztő, hogy néhány hónapos tanfolyammal bárki méhész lehet Magyarországon. Olyan brutális méhegészségügyi kockázatot szabadítottak rá ezzel az országra, ami sok évtizedre visszavetheti az egész ágazatot.
Hosszasan lehetne sajnos még a problémákat sorolni, de az időm lejárt. Kérem, tiszteljék meg a magyar méhészeket azzal, hogy erre válaszolnak. Köszönöm, elnök úr. (Szórványos taps a Jobbik soraiban.)
